Amerikai anyag

Ma már ilyen néven nem tartanak nyilván ásványt! Ennek oka az, hogy a korábban olivinként ismert ásványról kiderült, hogy az két önálló ásványfaj a forsterit (Mg₂SiO₄) és a fayalit (Fe₂SiO₄) korlátlan elegyedésével jön létre. Az elegyedés aránya szerint különböző ásványnevek használatosak.

K=6,5-7; S=4,395. Szín: zöldessárga, sárgásbarna, barna, feketészöld. Karc: fehér, szürkés. Fény: üveg, gyanta, fénytelen, félig fémes. Genetika: ultrabázisos és magmás kőzetekben, felzikus plutóni kőzetekben, gránitpegmatitokban, obszidiánokban, metamorfizált Fe-gazdag üledékekben, karbonátos kőzetekben. Tl.: Fayal-sziget, Azori-szigetek (Portugália). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1840. Megjegyzés: sósavban oldódik, elkocsonyásodik.

K=3-3,5; S=3,745-3,776. Szín: élénkzöld, sötét smaragdzöld, feketészöld. Karc: almazöld. Fény: gyémánt, üveg. Genetika: másodlagos; fumarolákban. TL: Atacama-sivatag (Chile). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1786. Megjegyzés: savakban könnyen feloldódik; helyenként értékes rézérc.

K=3,5-4; S=6,14. Szín: rubinvörös, bíborvörös, majdnem fekete. Karc: fénylő barnásvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Halsbrücke, Freiberg közelében, Szászország (Németország). Név: cuprum = réz (latin). Leírás éve: 1845. Megjegyzés: forró, tömény sósavban, salétromsavban, kénsavban, foszforsavban, ill. NH₄OH-ban és NaOH-ban feloldódik.

A növények kovásodását (megkövesedését) a vulkáni utóműködés során feltörő és a növények szöveteit átitató kovasav okozza. Miután a kovasav megszilárdult, kemény kővé vált, a fa anyaga is kőszerű lett, miközben az évgyűrűs és akár a sejtes szerkezetét továbbra is meg lehet figyelni.

K=2,5-3; S=6,88. Szín: vöröses narancssárga, mélyvörös, barnásvörös, barnássárga, sárga, halvány szalmasárga. Karc: fehér, halvány-vörös, halványsárga. Fény: félig gyanta, félig gyémánt. Genetika: másodlagos. TL: Zimapán, Hidalgo (Mexikó). Név: a vanádium tartalmáról. Leírás éve: 1838. Megjegyzés: salétromsavban és sósavban feloldódik.

A földkéreg talán legidősebb anyaga. Korát 3,58-4,031 milliárd évesre becsülik. Metamorf kőzet. Lelőhelye: Slave Craton, Northwest Territories, Kanada. A szikla test a Yellowknife-tól mintegy 300 kilométerre északra található szigeten van. Először 1989-ben írták le, és a közeli Acasta folyóról nevezték el, ami a Nagy Medve-tótól keletre folyik.

A cirkon egyike a legelterjedtebb mellékes elegyrészeknek gránitokban és mélységi magmás alkáliközetekben, ahol mikroszkópikus kristálya a korai kiválási termékhez tartozik. Nagyobb kristályokként főleg pegmatitos alkáli szienitekben található, pl. Ditró környékén (Erdély, RO). A kiömlési kőzetek közül a trachitfélékben és ezek tufáiban gyakori ásvány. Ellenálló viselkedése (K=7,5) folytán törmelékes kőzetekben, torlatokban, homokokban, homokkövekben állandó elegyrész.

Sokkolt homokkő: meteorit becsapódás hatására a nagy nyomás és hőmérséklet miatt részben átalakult homokkő.

A sztromatolit (A görög στρώμα [sztróma, ’réteg’], és a λιθος [lithosz, ’kő’] szavakból) cianobaktériumok, azaz fotoszintetizáló kékbaktériumok által létrehozott üledékszerkezet. A bakteriális film megköti az üledékszemcséket, aminek réteges felépítésében szerepet játszanak a napszaki és az éves bioproduktivitás változásai, valamint az árapály-jelenségek változásai. Az üledékszerkezet formája függ a képződési környezettől: a vízmélységtől, az üledékképződés sebességétől és az áramlási viszonyoktól.

A földi élet legkorábbi (3,5 milliárd éves) bizonyítékai a kora-archaikumból kerültek elő Dél-Afrikában és Nyugat-Ausztráliában. A nyugat-ausztráliai 3,46 milliárd éves tengeri kőzetekből jó megtartású cianobaktériumokat ismerünk, de 100 millió évvel idősebb mintákban is valószínűsíthetők életnyomok ugyanezen a területen. Így elmondható, hogy az első élőlények fosszíliái és a sztromatolitok mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőttről maradtak fenn, az ausztráliai „South Pole”, Déli-Sarknak nevezett (vagy inkább gúnyolt, mivel ez egy forró, trópusi félsivatag) terület kőzeteiből.

A világ jó minőségű vasérckészletének mintegy kétharmadát a földtörténet korai szakaszában, az archaikumban és a proterozoikumban képződött sávos vasérc-formációk (angol nevükből képzett betűszóval BIF-ek) szolgáltatják.

A kovából és vasban dús rétegek váltakozásából felépülő sávos vasérc ma már nem képződik a Földön. Legfiatalabb előfordulása is legalább 630 millió éves, de képződésének csúcspontja mintegy 2,5 milliárd évvel ezelőtt volt.

A BIF-ek tengeri üledékes kőzetek, a sávosságukat a vasban, illetve a kovában gazdag rétegek váltakozása okozza. Ma minden kontinens legidősebb kéregdarabjaiban találni BIF-eket. A legfontosabb és legnagyobb sávosvasérc-telepek a nyugat-ausztráliai Hamersley-medencében, a dél-afrikai Transvaal-medencében, Észak-Amerikában a Felső-tó vidékén, Dél-Amerikában pedig Brazíliában találhatók.

Erdélyben, a Magyarhermány melletti Bodvajon vastartalmú forrásokból vált ki az opál-vasoxid rétegsor, melyet az 1950-es évekig kohósítottak. Szentkeresztbányán jelenleg is képződik.

K=5,5. S=2,902. Szín: fehér, szürkésfehér, zöldesfehér. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: metamorfizált alkáli kőzetekben. Tl.: Sheffield Láke komplexum, Kipawa folyó, Villedieu körzet, Quebec (Kanada). Név: Stuart Olof Agrell (1913-1996). Leírás éve: 1976. Megjegyzés: HH UV alatt élénk rózsaszín, RH UV alatt tompább rózsaszín fluoreszkálás.

K=6. S=2,92-2,97. Szín: színtelen, rózsaszín, halványbanra, ezüstös Karc: fehér. Fény: zsír, üveg, gyöngyház. Genetika: nefelinszienitekben, szienitpegmatitokban, alkáli fránitok miarolitos üregeiben. Tl.: a Vavnbed-hegy közelében, Lovozero-masszívum, Kola-félsziget (Oroszország). Név: Kuzma Alekszejevics Vlaszov (1905-1964) orosz mineralógus és geológus. Leírás éve: 1981. Megjegyzés: átalakult részei RH UV alatt barnássárga színben fluoreszkálnak.

K=3,5. S=4,32-4,46. Szín: halványsárga, mézsárga, barnássárga, vöröses; ritkán fehér, színtelen, kék, zöld, rózsaszín, bíbor Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. Tl.: Chañarcillo (Chile). Név: Gilbert-Joseph Adam (1795-1881) francia mineralógus. Leírás éve: 1866. Megjegyzés: híg savakban könnyen feloldódik; RH és HH UV alatt citromsárga fluoreszkálás vagy foszforeszkálás lehet.

K: 5,5-6. S=? Szín: szürkésfehér, krémfehér, rózsaszín, lila, vöröses. Karc: ?. Genetika: ? Tl.: Ilimaussaq, Grönland. Leírás éve: 1896. Megjegyzés: a szodalit egy ritka változata; L.C Bergström fedezte fel. Érdekes tulajdonsága a tenebrescencia és/vagy a fotokromizmus. A kanadai Mont-Saint-Hilaire-ről és a grönlandi Ilimaussaqról származó hackmanitek frissen előkerülve ibolya színűek, de nappali fényben viszonylag gyorsan elszürkülnek, zöldesfehérek lesznek, sötétben vagy UV fényben azonban visszajön az eredeti színük. Ezt a jelenséget nevezzük tenebrescenciának. A Mianmarból és Afganisztánból származó hackmanitek ezzel szemben a föld alól előkerülve krémfehérek, da napfényen hamar igolyás-rózsaszínes-lilás-vöröses színűek lesznek. Sötétben azonban elhalványul a színük. Ez a fotokromizmus. A gyakorlati életben ezt a hatást a fényre sötétedő napszemüvegekben használják ki. UV fényben narancssárgán fluoreszkál. Ilyen tulajdonsága csak néhány ásványnak van. Ilyen pl. a tugtupit és a szpodumen.

K=5-6. S=3,19-3,23. Szín: fekete, mély vörösbarna. Karc: fahéjbarna, vörösesbarna. Fény: üveg. Genetika: szerpentinit glaukofánpala-zárványának nátrolitos telérében; szienitekben. Tl.: Narssårssuk (Grönland). Név: Neptun , a római mitológia tenger istene. Leírás éve: 1893. Megjegyzés: piezoelektromos, savakban oldódik.

K=6-6,5; S=4,23. Szín: vörösesbarna, vörös, halványsárga, halványkék, lila, fűzöld, fekete. Karc: halványbarna, sárgásbarna, szürke, zöldesfekete. Fény: félig fémes, gyémánt. Genetika: különböző magmás kőzetekben járulékos alkotó; pegmatitokban, hidrotermásan átalakult kőzetekben; gneiszekben, kristályos palákban, kontaktmetamorf mészkövekben; agyagokban, agyagpalákban, törmelékes üledékekben. TL: Nagyrőce (Revúca) (Szlovákia). Név: rutilus = vöröses (latin). Leírás éve: 1803. Megjegyzés: fényérzékeny.

Lásd: anortit

Aszteroida becsapódás során, a nagy nyomás és hőmérséklet miatt részben átalakult kőzet. Lásd még: HOMOKKŐ

A meteorit a világűrből származó természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg. Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmaznak mind fémes, mind köves anyagokat. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

Megszilárdult kovasavgél. Előfordul azonban, hogy mészkőben találunk „tűzkőgumót”. Ennek keletkezéséről a következőket írja Főzy-Szente: Ősmaradványok. A Kárpát-Pannon térség kövületei. GeoLitera Kiadó. 2012. (134-135): „Az élő szivacs jellegzetes vázát szerves anyagból, mészből vagy kovából álló szivacstűk szövedéke építi fel. A tűk mérete néhánytól néhány száz mikronig változhat. [….] A részben szervetlen anyagból álló tűk a szerves anyagból álló sejthalmazba vannak beágyazva. Ha a szivacs elpusztul, a szerves anyag lebomlik, miközben a nagyon vékony, de nagyon ellenálló tűk megmaradnak és felhalmozódnak. Gyakori, hogy előbb vagy utóbb a kovából álló tűk anyaga feloldódik, és a porózus üledékben mozgó kovaanyag gél formájában kicsapódik. A kőzetté válás eredményeképpen a mésziszapból mészkő, a kovagélből tűzkőgumó (flint), lencse vagy tűzköves mészkő lesz.” Kréta-időszaki, s ennél idősebb karbonát-üledékekben (mészkő- és dolomitkőzetekben) gumós zárványként gyakori.

Barlangi képződmény, vegyileg CaCO₃, azaz kalcit vagy aragonit, amelyek csak kristályszerkezetükben különböznek egymástól. Tulajdonképpen görbült vagy elágazódó cseppkő, amely az állandó, egyirányú légmozgás következtében alakul ki. Képződése látszólag ellentmond a gravitáció törvényeinek, de pl. huzatos helyen sokszor képződik. Mivel a cseppkövek anyaga legtöbbször kalcit, így a heliktitek döntő részét is ez az ásvány építi fel.

A nátrolit szinoním neve. Lásd: NÁTROLIT

Egy Fe³⁺- és Al-tartalmú piroxén, azon belül pedig a diopszid vagy az augit összetételi mezejében helyezkedik el.

Lásd: DIOPSZID és AUGIT