A magyarországi ásványlelőhelyeken található ásványok

K=6-6,5; S=4,887. Szín: ónfehér, halvány bronzsárga, halvány rézsárga, néha irizáló bevonattal. Karc: szürkés vagy barnásfekete. Fény: félig fémes. Genetika: üledékes kőzetekben, (agyagokban, mészkövekben, kőszenekben, stb.), és hidrotermás telepekben. Míg a pirit nagyobb hőmérsékleten semleges vagy lúgos oldatból kristályosodik, a markazit mindenkor kis hőmérsékleten, főleg savanyú oldatokból válik ki. TL: ismeretlen. Név: Markhashitu (asszír)→Markhashi (arab) = egy régi tartomány Perzsia ÉK-i részén. Leírás éve: 1725. Megjegyzés: nedves levegőn vas-szulfátokká alakul át; gyakoriak az ikerkristályai: fésűskovand, dárdakovand, sugárkovand, májkovand.

K=3; S=2,7102. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, zöld és sok más színben. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: mészkövekben, márgákban, márványokban, törmelékes üledékekben, hidrotermás telérekben, alkáli és bázisos magmás kőzetekben, barlangokban. TL: ismeretlen. Név: calx = égetett mész (latin). Leírás éve: 77. Megjegyzés: a leggyakoribb karbonátásvány; híg sósavban pezsgéssel feloldódik; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; gyakoribb változatai: ágyúpát = oszlopos; borsókő = gömbös; cseppkő = barlangi kiválás; izlandi pát = átlátszó, víztiszta, kettőstörésű; lublinit = szálas; = vékony lemezes; gyakori szinonímája a mészpát. A Co (kobalt) tartalmú kalcit rózsaszínű. A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda. A mészkőből metamorfózis hatására létrejött durvább szemű, szép fehér vagy enyhén színezett, CaCO₃ kristályokból álló kőzetet márványnak nevezik. A kalcit és a mészkő felhasználása sokféle: az izlandi pátból készül a polarizácós optika „nikol-prizmája”, a tiszta, kristályos kalcit szénsavfejlesztésre, a különböző mészkőfajták építő- és díszítőkőnek, a márványfélék szobrászati anyagul szolgálnak; a fehér, tömött mészkőből készül az égetett mész, nagy mennyiséget használnak fel a cementgyártáshoz, üvegolvadékokhoz, festék-, kréta-, csiszoló és tisztítószerek készítéséhez, kéntartalmú gázok szűréséhez.

K=5,5-6,5; S=5,175. Szín: vasfekete. Karc: fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: magmás és metamorf kőzetek alkotója; kontaktmetamorf telepekben, üledékes vasformációkban; biogén eredetű is lehet; törmelékes üledékekben. TL: Magnészia (Görögország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: erősen mágneses; sósavban nehezen oldódik.

A magnetithez (mágneskőhöz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mágneskőről, illetve a mágneses jelenségről már az ókortól kezdve vannak feljegyzések, de a jelenséget évezredeken nem tudták megmagyarázni, ezért rengeteg hiedelem és tévhit kapcsolódott hozzá.

Apáczai Csere János például a következőket írja: „Minden kövek közül legemlékezetesebb a magnes, mely sok számtalan ágas-bogas és temérdek részekből áll, melyek mindaz által az általmenés megtartóztatására nem felettébb kemények, kik a belső földtől (mely nagyobbrészént magnes szabású), a felsőbe vitetvén, midőn az ő több részével megelegyednének, a kettős és kétfele hajtatott sutus állattól, mely a földbe az ő tengelyvégeinél észak felől délre és dél felől északra szüntelen bémegyen, úgy rendeltettek el, hogy az mindenik felől az egész magnesen csaknem mellékes, de mindazonáltal külömböző utakon és azokban lévő sok igen vékony és téstova hajlott s az általmenetelre helyesen alkalmaztatott és sokára jól megerősödött szálkákon őrajta nagy gyorsasággal vitessék; valamelyik tengelyvégen penig kiérvén, mivel a levegőégben, vízben, avagy a föld szénében elég jól nem mehet, visszatér, és mindenik felől egymás ellenébe való örvényeket (fordulásokot) csinál őkörülötte bizonyos messzére, és a magnes körül elkerülendő kerületében lévő magnestermészetű testeket külömb-külömbféleképpen illeti és abba megtér s meg ismét abból kimenyen.” Ez nem más, mint a mágneses erővonalak körülményes leírása. Hasonló körülményes mondatokkal magyarázza el Apáczai az iránytű működését is.

A mágnes hasznát leírva, Kecskeméti Péter elmondja, hogy az miként fordítja, mozdítja meg a tűt. Másokhoz hasonlóan ő is úgy tudja, hogy ha fokhagymával kenik meg a mágnest, akkor már nem vonza a vasat. Olyan hihetetlen erőt is tulajdonít neki, miszerint „Ez az kő férjet feleséget hozzá édesíti, ékessen szóllóvá és kedves beszédűvé teszi az embert. Ha méhserrel öszve megtörvén iszsza, használ az víz kórságosnak. Ha megtöröd és az háznak négy szegire eleven szénre hinted, úgy tetszik az házban valóknak, mint ha fenekével felfordulna az ház.”

Az egyébként feltűnően jó természettudományos tájékozottságú Gáti István a mágnesről vagy más néven „vonó vas érczről” többek között azt írja, hogy „van ollyan is, melly a’ húst, az aranyat, az ezüstöt vonja magához”. Vajon hol látott ilyen mágnest Gáti?

K=7; S=2,59-2,65. Szín: színtelen, fehér, rózsaszín, rózsavörös, sárga, sárgásbarna, zöld, kék, kékeslila, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, zsír, viasz, fénytelen. Genetika: savanyú magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; homokoban, homokkövekben, kvarcitokban, karbonátos kőzetek túzköveiben, talajokban; kristályos palákban és egyéb metamorfitokban. TL: ismeretlen. Név: a középkorból származó név, melyet először a Cseh-Szász-érchegységben alkalmaztak a meddő anyagra. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; piezoelektromos és piroelektromos; a fluorsav oldja, a kálilúg kissé megtámadja; számtalan változata közül néhány gyakoribb: fanerokristályos (jól kristályosodott) változatok→ablakos kvarc = bemélyülő lapú; ametiszt = lila; aventurin = csillámzárványoktól sajátos csillogású; citrin = sárga; füstkvarc = füstbarna; hegyikristály = színtelen, víztiszta; jogarkvarc = jogar alakú; máramarosi gyémánt = színtelen, víztiszta, gyémántfényű, mindkét végén terminált, zömök-izometrikus; morion = sötétbarna vagy fekete; prazem = hagymazöld, vaskos; rózsakvarc = rózsaszín; sejtes kvarc = vékony lemezekből felépülő; tejkvarc = tejfehér. Kriptokristályos változatok (kalcedonok) →achát = sávos; heliotrop = sötétzöld, vörös pettyekkel; jáspis = szemcsés; karneol = húspiros vagy barnásvörös; krizoprász = almazöld; kuboszilicit = kocka alakú pszeudomorfoza; lidit = fekete jáspis; macskaszem = sárgás-zöldes színű, selymes fényű; onix = fekete-fehér sávozású; plazma = sötétzöld; sólyomszem = kékesszürke-kékeszöld színű, selymes fényű; szárdachát = vörösbarna-fehér sávos; szárder = barnásvörös; szárdonix = fekete-vörös sávos; tigrisszem = aranysárga-barna színű, selymes fényű; tűzkő = tömött, sötét színű, szilánkos törésű; a kvarc gyakorlati alkalmazása nagyon sokrétű: a tiszta SiO₂ ömlesztésével készül az amorf kvarcüveg, amiből laboratóriumi eszközöket gyártanak; a tiszta telérkvarcból és kvarchomokból nagy mennyiséget használ fel az üvegipar, a kerámia- a tűzálló szilikatégla-gyártás; az öntödék formázóanyagához, csiszoló-fényesítő anyagként szintén nagy mennyiségű kvarcot használnak fel; piro- és piezoelektromos tulajdonsága révén koprszerű készülékekbe építik be nagy frekvenciák állandósítására (ultrahang, rádióadás, csillagászati órák); tetszetős nemes- és színes változatai díszítő- és ékkövek.

A kvarchoz és változataihoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Achát - A széles körben elterjedt tévhit szerint az achát nagy hatású kő, amely megvédi a viselőjét a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemmelveréstől, a balesetek bekövetkezésétől, sőt az angolok szerint a villámcsapástól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti csakúgy, mint az ametiszt. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt amulettként viselték, mert azt tartották róla, hogy nem csak a villámok ellen véd, hanem a vihar káros hatásaival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.

Már az ókorban azt tartották róla, hogy megvéd a mérges kígyóktól. A mai kristályterapeuták szerint hatásos ellenszere a mérges pók- és rovarcsípésnek, a következő recept szerint: az achátot lehetőleg napon vagy más módon erősen fel kell melegíteni és azon melegében a friss csípésre kell helyezni. Így elkerülhető, hogy a méreg felszívódjon, és a vérkeringésbe kerüljön. Egy másik a módszer szerint az achátot forró vízbe kell dobni, egy óráig benne hagyni, amíg a víz langyosra kihűlt. Ekkor a vízbe puha gyolcsot kell mártani, amivel borogatni kell a csípés helyét. De ajánlották kötőhártya gyulladásra, más szem- és bőrbetegségekre is ezt a fajta borogatást. Egyesek szerint hatásos szer az achát a fül- és a fejfájás ellen is, sőt segít a potenciazavarokon is. Az ókori görögök szerint az achátot a szántó ökrök szarvai közé kellett függeszteni, mert így Demeter1 áldást küldött a földműves munkájára és a föld gazdagon termett.

A férfi viselőjét az achát megkedvelteti a nőkkel, és ha megbetegszik, akkor az achát segítségével gyorsan meggyógyul; a rablók sohasem támadják meg, bármennyi kincset is vigyen magával (S. J. 1859. 451).

Az achát gyógyító erejébe vetett újkori hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és a hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, az emésztésre, a fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet. Ezen kívül pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha a nyelv alá helyezik, megszünteti a szomjúság érzetet, a párna alá helyezve pedig nyugodt alvást biztosít. A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámcsapástól. Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik júniusban jöttek a világra. Úgy a leghatásosabb, ha ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordanak, mert ebben az esetben a viselői nemcsak jó egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban a viselete azokra, akik a Halak jegyében születtek.

Az achát azonban nemcsak a bőrbetegségektől óvja meg az embert, hanem a holdkórosságtól és az epilepsziától is. Az egyik receptje szerint például telihold idején achátot kell három napig vízben áztatni, a negyedik napon kell kivenni. Ezután a vizet fel kell forralni és ezzel a vízzel kell főzni a holdkóros vagy ideggyenge ember részére, aki ezt a vizet használja ivóvíz gyanánt is! Az ilyen módon kezelt ital – akár víz, akár bor – erősíti a legyengült szervezetet. Von Bingen azt is állítja, hogy ha este, lefekvés előtt a nyitott tenyerünkre egy achátot helyezünk, majd vele kereszt irányban bejárjuk a lakásunkat, akkor éjszakára elűzzük az ördögöket és a rossz szellemeket.

Az ehhez hasonló ostobaságoknak se vége, se hossza! Újabban a különböző achát fajtáknak más-más gyógyító hatást tulajdonítanak. A gyógyhatás eléréséhez elegendő csak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viselni a követ, nem kell szájon át bevenni, csodálatosképpen így is tisztítja a tüdőt (pl. füstmérgezés esetén), gyógyítja az epehólyagot, erősíti az immunrendszert, szabályozza az emésztést és terhesség esetén segíti az embrió növekedését. A „modern kristályterapeuták” tapasztalatai szerint az achát a meddőség ellen is hatásos szer. De csak akkor hatásos, ha a meddő nő nemcsak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viseli, hanem rá kell helyeznie a csakrákra. Főleg a boka belső oldalán található energiacentrumra helyezve hatásos!

Ha mindez valóban így lenne, akkor a gyógyászatban csak achát nyakláncot vagy gyűrűt kellene felírni a betegeknek és minden bajnak elejét lehetne venni!

Ametiszt - A zsidók úgy hitték, hogy szép álmot biztosít, a görögök pedig azt tartották róla, hogy a viselőjét megőrzi a részegségtől és józan, komoly gondolkodást biztosít, és felbátorítja a katonákat, de megvéd a vad állatoktól is. A görög hiedelem szerint az ametisztből metszett poharakból büntetlenül lehet inni, mert nem részegedik le az ember. A részegség ellen már Arisztotelész is ajánlotta és később id. Plinius is. Az „améthüszthosz” szó jelentése görögül ugyanis „nem-mámoros”, mert nemcsak a lerészegedéstől védi meg a viselőjét, hanem az esztelen szerelembeeséstől is, viszont megszerzi a viselője számára a nagyok kegyét.

Mai viselői is azért hordják, mert úgy tartják, hogy tiszta gondolatokat sugall, ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy ha a köldökre helyezik, akkor tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.

Úgy gondolták, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit azt tartotta róla, hogy eredményesen védelmez a lidércek, a rablók, a viharok, a jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.

Az ametiszt természetfölötti ereje arra is kiterjed, hogy megvédi a viselőjét a varázslattól, és a honvágytól. Szerencsét hoz a vadászoknak, a vállalkozóknak, az üzletembereknek, a sportolóknak, az udvarlóknak és a szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el a viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban. Albertus Magnus szerint az ametiszt hatásos drágakő a viszálykodás ellen is. Azt is feljegyezte róla, hogy bíborba hajló, ibolyás színe olyan, mint amikor egy kevés víz megrontja a vörös bor színét. Ezért az ametiszt ellensége a bornak, ezáltal a mámornak is, s megőrzi az elme józanságát és világosságát. Ezzel mintegy megmagyarázza, hogy a régi görögök miért tartották az ametisztet „nem részegítőnek”.

De az ametiszt nemcsak elűzi a rossz gondolatokat, hanem megkíméli az embert a negatív érzésektől is, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, egyszóval javítja a közérzetet. Az ametiszt „rezgései”(?!) megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, és megóvnak az álmatlanságtól is, amint azt már az ókori zsidók is hitték róla.

Marbode, Rennes püspöke, a középkorban az ametisztet a földi szenvedések, a szomorúság, de egyúttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, tehát boldogtalanhoz és boldoghoz egyaránt illett.

Az ásványok felhasználásával történő legújabb kori „gyógyítás” hívei szerint továbbá gyógyítja a fogfájást, az idegi problémákat; hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, de aktivizálja a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy működését is. Hasnyálmirigy problémák esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd reggelre kelvén ezt a vizet éhgyomorra meg kell inni. A tetvesség ellen is hatásos az a víz, amelyben öt napon át ametiszt ázott: miután a vízből kivettük az ametisztet, a vizet forraljuk fel, majd hűtsük ki. Amikor már félig kihűlt, ismét tegyük bele az ametisztet. Végül végleg vegyük ki a vízből és készítsünk forró fürdőt úgy, hogy a vízgőz járja át az egész helyiséget.

Az álmatlanság ellen akkor hatásos, ha a követ éjszakára a párna alá helyezik. Embólia veszélye esetén, és trombózis kezelésénél naponta többször, kb. 10 percre a követ rá kell tenni az ütőérre. A vízben való áztatás „hatékonysága” számos más ásványnál is előfordul, annak ellenére, hogy egyik sem oldódik a vízben!

A modern „kristályterapeuták” szerint feltehető, hogy az ametisztvizes gőzfürdő a rákbetegségek hatékony kezelésére is alkalmazható.

Az asztrológusok hiedelme szerint az ametiszt a februárban, azaz a Vízöntő jegyében születettek ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. De hordhatják azok is, akik a Halak, a Nyilas, a Skorpió, a Kos és a Szűz jegyében születtek. Az azonban rejtély, hogy mindezt milyen tapasztalatok támasztják alá?

Citrin - Egykoron azt tartották róla, hogy a turistáknak, utazóknak csak citrint kellene viselniük, mert így az utazás során semmi baj nem érhetné őket, sőt könnyű szerrel a fejedelmek barátságát is megszerezhetnék.

Jáspis -Az ókori Róma atlétái talizmánnak használták, de készítettek belőle vázákat, késnyeleket, pecsétnyomókat is.

Az ókorban úgy hitték, hogy megvéd a látászavaroktól és a szomjúságtól, valamint a hideglelés elleni hatásos orvosságnak tartották. A középkorban pedig a skorpiók és a pókok bűvös kövének vallották, amely megvédte az embert ezektől a rovaroktól. A vörös jáspis elállítja a vérzést.

Az ókori Egyiptomban a vörös jáspist Ízisz vérével azonosították, ezért a mai napig hisznek abban, hogy kitűnő vérzéscsillapító. Ezen kívül úgy gondolják, hogy viselése erősíti a gyomrot, megelőzi az emésztési problémákat, csökkenti a fájdalomérzetet, védi a várandós anyákat, megkönnyíti a szülést, és növeli a szoptatós anyák tejtermelését. Minderre azonban csak a szűzek által viselt jáspis képes!

Marbode is azt írta, hogy a jáspis megkönnyítit a szülést, ezért a vajúdó asszonyoknak ajánlotta viselését.

A „lithoterapeuták” szerint az alkalmazása előtt a jáspist ki kell tenni a lenyugvó nap elé, hogy magába gyűjtse az esti sugarak melegét és kozmikus energiáit. Az így előkészített jáspis számos betegséget képes gyógyítani: süketséget, lázas hideglelést. Az egyik legfantasztikusabb recept így szól: erős megfázás esetén a követ a szánkba kell venni, meg kell várni, amíg felveszi a test hőmérsékletét, majd a szánkból kivéve az orrlyukunkba kell dugni! Néhány perc múlva érezni fogjuk, hogy az egész arcüregünk, sőt az egész koponyánk átmelegszik, a nyálkahártya irritációja egy-kettőre megszűnik és a nátha villámgyorsan elmúlik! Ugyanígy kell eljárni fülfájás esetén is!

De hatásosan gyógyítható a jáspissal a köszvény és az ízületi fájdalom, a szívritmuszavar és a szívgyengeség, valamint az alvászavar is. A jáspis hatékonyan segít a problémamegoldásban is. Ha súlyos problémákkal küszködünk és tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk a szánkba egy jáspist, helyezzük magunkat kényelembe és relaxáljunk! Hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a zavaros gondolataink kitisztulnak, és rövid időn belül megtaláljunk a problémáinkra a legjobb megoldást. Csak azt nem értjük, hogy mi szükség van ehhez jáspisra?!

Hegyikristály - Onomakritosz a (kvarc) kristályról azt írja, hogy aki az istenek házába ezzel a sugárzó, átlátszó testtel lép, annak kívánságait bizonyosan meghallgatják az istenek. Ha a kristályt száraz forgácsra helyezzük, és kitesszük a tűző napra, a fa nemsokára füstölni, majd lángolni kezd. Az istenek ennek az áldozatnak örvendenek a leginkább. Ebben a legendában a valóság keveredik a képzelettel. A víztiszta kvarc ugyanis a gyűjtőlencséhez hasonlóan képes összegyűjteni a napsugarakat, amelyek aztán lángra lobbantják a száraz fogácsot. Albertus Magnus éppen azért tartotta értékesnek a kristályt – a berillel együtt – mert tüzet lehet vele gyújtani, ha a nap felé tartják.

Plinius azt írja, hogy Iuba arról tudósított, hogy a hegyikristály egy Arabia előtt elhelyezkedő, Vörös-tengeri szigeten – melyet Necron-nak neveztek – is keletkezik, és azokon a szigeteken is, amelyek a közelében vannak. Ezek között van a topáz lelőhelye is. Ptolemaeus Pythagoras nevű praefectusa rőfnyi nagyságú darabokat ásott ki itt

A hegyikristályból már az ókor óta készítenek kristálygömböket a jövendőmondók számára, mert feltételezik róla, hogy nem csak a tisztaság és az egyszerűség, hanem a mágia ékköve is. Afrika és Ausztrália őslakói amulettként viselik, mert esőhozó képességet tulajdonítanak neki, a sivatagban utazók pedig szomjoltóként használják.

A római és az arab orvosok is kristály gömbökkel égették ki a sebeket. A golyóval ugyanis egy pontba lehetett gyűjteni a napsugarakat, amelyek kétségtelenül fertőtlenítették, kiégették a sebet.

Gyakran viselik csiszolt brilliánsként. A monda szerint egy ilyen kristály csillogott Arthur király kardján is, amellyel képes volt ellenségeit megbénítani. A mexikói indiánok pedig azt tartják róla, hogy benne a halottak lelkei laknak.

Apáczai így ír a kristályról: „A kristály igen világos gyöngy [drágakő], mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga, s mind az egyéb bányászatok [kőzetek] ereiben szorító. Minek okáért az ő olaja, avagy pora a vérhasasoknak hasznos, sőt még a méh folyásainak is, mindazáltal az asszonyok tejét igen megbővíti.”

A kövek gyógyító erejében hívők számára se vége, se hossza a hegyikristály „hatékony” alkalmazását javasló újkori recepteknek: erősíti a szemeket, szabályozza a vérkeringést, segíti a vörös vértestek képződését és jó vérzéscsillapító. Pajzsmirigy bántalmak esetén jó hatású a nyakra helyezett, előzetesen felmelegített hegyikristály. Star (1992. 57) szerint a kristályt napon kell felmelegíteni! Bőrbetegségek ellen pedig a belőle készített elixírt ajánlják, de ugyanez hatásos kimerültség esetén is. Az elixír készítése során a hegyikristályt egy éjen át forrás-, vagy forralt vízben kell áztatni. Úgy látszik, az senkit sem zavar, hogy a hegyikristály nem oldódik a vízben, - csak a fluorsav és a kálilúg oldja - ennél fogva a páciens egyszerűen csak tiszta vizet iszik „elixír” gyanánt, ami persze vitathatatlanul egészséges! A hegyikristályból készített nyaklánc növeli a biztonságérzetet. A gerinc-csigolyákra helyezett hegyikristály golyók hatásosan oldják a feszültséget.

Mandulagyulladás vagy torokfájás esetén is hatásos az a módszer, ha a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt legalább egy órán át borban áztatjuk, majd lassú kortyokban leisszuk róla a bort. A kérdés csak az, hogy valójában melyikük gyógyít: a hegyikristály vagy a bor? A mai „lithoterapeuták” általában azt javasolják, hogy a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt helyezzük a beteg testrészre és tartsuk ott minél tovább.

Heliotróp - A keresztények szent kőként tisztelték a heliotropot; a zöld anyagban elszórt piros pontokat az Úr vércseppjeinek mondták és emiatt sok helyen még manapság is vérkőnek nevezik (például Angliában). Nem tévesztendő össze a hematittal, amit szintén vérkőnek szoktak hívni. A heliotróp piros foltjait vas-oxid okozza.

A neve egyébként görög eredetű a heliosz (Nap) és a troposz (forduló) szavak összetételéből származik.

Egyesek amulettként hordják. Az indiánok és az ókori egyiptomiak pedig vérzéscsillapítóként, vérző sebek kezelésére használták a heliotrópot. A követ a jobb kezükbe fogták és időről-időre hideg vízbe mártották, mintegy megtisztítva a követ. Egyéb gyógyhatásai megegyeznek a jáspiséival – ami nem véletlen, hiszen annak egyik változata -: kitűnően használható meghűléses, náthás betegek kezelésére, fülgyulladás enyhítésére és ízületi bántalmak megszüntetésére. De használható szívpanaszok esetén is. Állandó viselése idegnyugtató hatású.

Amint fentebb említettük, az angolok a heliotropot vérkőnek nevezik! A ma is élő tévhit szerint kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyító hatása. Kitűnő földelő, és védelmet nyújtó kő, távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekedjünk. Energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcsere folyamatokat, újjáéleszt és energiával tölt fel, ha a test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. Alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak. Csakra: Gyökércsakra.2 Az, hogy az „ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták” – elképzelhető, de akkoriban még sok más olyan dolgot is megtettek az emberek, amelyekről ma már biztosan tudjuk, hogy tévedésen alapultak, közönséges babonák, tévhitek voltak. A 21. században azonban azt leírni egy ásványról, amely az elektromosságot egyáltalán nem vezeti, hogy „jó földelő” – ez több, mint tévhit, ez egyszerűen ostobaság!

Más vélemények szerint a heliotróp rendkívüli ereje már ősidők óta ismert. Szinte minden szervre hatással van, élénkíti az immunrendszert, növeli a vitalitásunkat. Az egész testben erősíti az ereket. Bélproblémák és aranyér esetében is hatásos. Akik hajlamosak a cisztákra, jól teszik, ha mindig hordanak maguknál heliotrópot. Oldja az epeköveket, a vesére is jó hatással van, segíti a méregtelenítést és a savtalanítást. Új energiát meríthetünk belőle, fokozza az életörömöt. Az agyra gyakorolt hatásának köszönhetően megkönnyíti a koncentrációt. Elsősorban védőkő, a középkorban a keresztes katonák viselték, mert a piros pettyeket Krisztus vérének gondolták.

Ezek a „gyógymódok” mind úgy működnek, hogy a „követ” valamilyen formában – nyakba akasztva vagy karkötőként – magunkon kell viselni. Azt egyik „recept” sem részletezi, hogy vajon kémiai vagy elektromos úton hatnak ezek az ásványok, a bőrön keresztül a belső szervekre, a mentális energiáinkra, stb.? A jáspisról, és vele együtt a heliotrópról tudjuk, hogy sem piezo-, sem piroelektromosságra nem képesek, az emberi testfelülettel érintkezve nem oldódnak, belőlük egyetlen molekula sem szívódik fel az emberi testbe. Adódik akkor a kérdés, hogy miként hatnak a felsorolt betegségek ellen? Véleményünk szerint ezek a javaslatok mind egyszerű ostobaságok, amelyek a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálják!

Nyugati csillagjegy: Kos, Rák, Skorpió; kínai csillagjegy: Sárkány, Bárány, Disznó; elem: Föld

A Szűz jegyűeknek állítólag szerencsét hoz...

Karneol – (szinoním nevei: szárdonix, szárdiusz, szárder); Albertus Magnus azt írja, hogy a karneol legjavát a Rajnában találják s kitűnő szer a vérzések csillapítására, de női betegség ellen is javasolta. Az arabok pedig fogfájás és harag ellen javasolták a viselését.

„A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy” írja róla Apáczai, majd így folytatja: „Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is.” „A kornyol [feltehetően karneol] a megmosatott húshoz hasonló gyöngy [drágakő]. A havi folyás és a fügefekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja.”

A sardonix hasznáról, gyógyító erejéről azt tartották, hogy „Az bujaság ellen nagy hatalmát írják, és az kinek az körme fölött az körömház szálkázik, és azt az követ az újjában viseli, felette igen dícsírik”. A sardiusról pedig úgy vélte, hogy „Az ember orra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó, az ki nálla hordozza, embert bátorságossá teszi, az szívet megvidámíttya”

A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe; elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, és csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket és megóv a rontástól.

Az orrvérzés elállítására alkalmazott legismertebb recept szerint a karneolt felmelegített borba kell helyezni. Amikor a bor már langyosra hűlt, le kellett inni a karneolról: azonnal megszűnteti az orrvérzést! Hasonlóan kellett alkalmazni fogínyvérzés és fogszuvasodás esetén is. Állítólag még a könnyű szülést is elősegíti. De hogy miképpen, azt az olvasó fantáziájára bízzuk!

Macskaszem és tigrisszem - Azok számára, akik hisznek az efféle ostobaságokban, a macskaszem és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz. Marokkőként használva szerencsét hoz, mert javítja a vizsgadrukktól szenvedők koncentráló képességét

Gyógyhatásai: hatásos vírusölő; csillapítja a gyomorfájást - a követ egyszerűen a gyomorra kell helyezni; erősíti a csontokat és az izmokat; enyhíti a légszomjat; ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen úgy segít, hogy éjszaka a markában tartja a tigrisszemet; gyógyítja az asztmát; az anyagcsere szabályozására az egész nap a nyakban hordott tigriskő a leghatékonyabb.

Onyx - A Bibliában a szelídség jelképe, ugyanakkor azt tartották róla az ókorban, hogy rossz álmot hoz a viselőjére. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha egyúttal szardeuszt is visel az illető.

Már az ókorban kedvelt drágakő volt a látványos fekete (barna) – fehér rétegezettsége és jó megmunkálhatósága miatt. Maga az ónyx név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. Theophrasztosz Krisztus előtt mintegy 320 évvel már említi az onyxot. A római legenda azt tartotta róla, hogy a csintalan Ámor egyszer az alvó Vénusz körmöcskéit egy nyílvessző hegyével lemetszegette. A szép istennő fegyverecskéi az Indusba hullottak, ahonnét a párkák halászták ki és isteni eredetüket azon nyomban felismerve kővé, mégpedig onyxszá változtatták őket, hogy mindörökre megmaradjanak.

Hildegard szerint az onyx meleg kő, amely a nap harmadik órájában nő, amikor a nap a sűrű felhőkben forrón tüzel. Ha valaki onyx követ akaszt a nyakába vagy onyxból készült gyűrűt visel, az lidérces álmokat fog látni. Ezek az álmok a nárdkő viselésével űzhetők el. Ez egy vörhenyes, narancs színű kő, néha igen sápadt, késő őszi délutánokon terem, amikor bőven esik az eső és a babérfák levelei lehullanak. A nárdkövön valószínűleg szárdeuszt értett a szerző.

Albertus Magnus – lényegében Hildegarddal egyezően - senkinek sem ajánlja az onyxot, mert szerencsétlenséget hoz, ellenben bölcsen cselekszik a gazda, ha heliotropot szerez be, mert ez a kő esőt hoz. Szerinte: „Hogy ha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjunk onyx követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk.” Már csak az a kérdés, hogy ha közismertek az onyxnak ezek a rossz hatásai, akkor miért hord bárki is ilyen ékszert?

A népi gyógyászat szerint – ellentétben az ókori hittel – elűzi a lidérces álmokat és csillapítja a szülési fájdalmakat. De azt is hitték az onyxról, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmot hoz a viselőjére és koraszülést eredményez.

Szívpanaszok, gyomorbántalmak és epegörcsök ellen javasolták a más ásványok esetében is alkalmazott, jól bevált „boros” módszert. A recept szerint forralt borba kell tenni az onyxot, majd azon nyomban le kell inni róla a bort. A magas lázat onyxszal kezelt borecettel lehet mérsékelni, mégpedig úgy, hogy a lázas betegnek „onyxecettel” készített salátát vagy más ételt kell adni. Azt is javasolja az idézett szerző, hogy ha nagy bánat ér bennünket, akkor ne csak a nyakunkba akasztva viseljünk onyxot, hanem vegyünk egy kisebb darabot a szánkba. Hamarosan érezni fogjuk, hogy a kőből kellemes meleg árad szét a szánkban, majd a fejünkben és az egész testünkben, hangulatunk pedig percről-percre javul.

A tűzkőről a Physiologus azt írja: „Vannak olyan kövek, amelyek egymáshoz közeledve lángra lobbannak, és felégetnek mindent, ami a közelükbe kerül. Ilyen természetű a férfi és a nő, amelyek távol állnak egymástól. Kerüld te is, ha a hitbuzgó emberek legderekabbjai közé tartozol, a nőt, nehogy hozzá közeledve vágyra lobbanj, és felperzseld a benned lakozó erényt, mert Sámson is nőhöz közeledve veszítette el a hajában rejlő erőt, és az Írás szerint sokakat tönkretett az asszonyi szépség.

Nem tudjuk, hogy a Természet ismerője, a Physiologus itt milyen kövekre gondolt. Az azonban bizonyos, hogy acéllal megütve a kova szikrázik. Ezt a tulajdonságát használták fel régen a tűzgyújtásnál. Talán ez a szikrázás szülte azt a képzetet, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata előbb-utóbb szikrázóvá válik…

Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban keletkezett gyűjteményében olvashatjuk a következő daltöredéket:

Sohasem ettem olyan jót,
Mint szépanyám főzött vólt,
Mándruckőbül, tűzkűbül,
Büdöskűbül, mennykűbül.

A fentebb már leírt tűzkő ugyanúgy mágikus rítusok és varázslások eszköze volt, mint a kén, kénkő jelentésű büdöskű, és a mennykűnek nevezett őskori kőeszköz vagy meteorit. A kvarc, kvarckavics jelentésű mándruckőnek a népi gyógyászatban történő konkrét felhasználásáról nem tud a néprajz tudomány. Ezzel szemben az evéssel kapcsolatban ismert egy 1872-ben, Bihar megyében lejegyzett szólás, ami szerint: „Oly ehes vagyok, hogy a mándrucz követ is mennem” Ez a szólás azonos értelmű azokkal, amelyekben követ, kavicsot, vasszeget, stb. megennének az éhes emberek….

K=3,5-4; S=2,86. Szín: színtelen, fehér, szürkés, sárga, barna, rózsaszín. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, porcelánszerű, opálos. Genetika: mészkő diagenezisével vagy hidrotermás metaszomatózisával; hiperszalin üledékekben; szkarnokban és márványokban; hidrotermás telérekben, karbonatitokban, ultrabázisos üledékekben. TL: valószínűleg a Brenner-hágótól nyugatra, Innsbruck és Sterzing között (Ausztria). Név: Dieudonné Sylvain Guy de Gratet de Dolomieu (1750-1801) francia geológus és természettudós. Leírás éve: 1792. Megjegyzés: UV alatt fehér vagy rózsaszín színben fluoreszkálhat; savakban csak nagyon lassan oldódik, viszont finom pora meleg savakban pezsegve könnyen oldódik; a dolomitot CO₂ fejlesztésre, üveggyártáshoz, a kohászatban, a vegyiparban, a műtrágya- és tűzállóanyag gyártásban használják fel. Pora csiszoló- és tisztítószernek alkalmas.

K=1,5-2; S=2,317. Szín: színtelen, fehér, sárga, sárgásbarna, barna, szürke, vörösesbarna, kék, rózsaszín, fekete. Karc: fehér. Fény: félig üveg, gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: tengeri sótelepekben (csekély oldhatósága folytán a töményülő tengervíz legelső lecsapódási terméke, de kiválása csak hidegebb (25^oC-nál hidegebb) és kevéssé tömény tengervízből következik be; ellenkező esetben anhidrit válik ki, amely utólagos vízfelvétellel részben vagy egészen gipsszé alakulhat), talajokban; másodlagosan kénessav és karbonátos kőzetek reakciójával szulfidos érctelepekben; anhidritből vízfelvétellel; kénes vulkáni gázok és Ca-tartalmú kőzetek reakciójával; kivirágzások barlangokban és bányákban. TL: ismeretlen. Név: gipszosz = vakolat (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: vízben alig, sósavban könnyen feloldódik; a tömeges gipszkőzetet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használják, az iparban pedig égetett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO₄*1/2 H₂O)→γ-CaSO₄→anhidrit. Az iparban a 120-180^oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO₄, amely 800-900^oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése, és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.

A gipszhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.

A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.

Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”

„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”

A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?

Cr-tartalmú muszkovit, amelyben a Cr→Al helyettesítés jelentős, és a Cr₂O₃ tartalom a 6%-ot is elérheti. Smaragdzöld, krómzöld. Szerkezete azonos a muszkovitéval. Lásd: muszkovit.

K=2,5-3,5; S=2,65. Szín: zöld, kékeszöld, sárgászöld, világosszürke, élénksárga, fehér, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: gyanta, zsír, selyem, viasz, fénytelen. Genetika: ultrabázisos kőzetekben. Tl.: Geisspfad, Binntal, Valais (Svájc). Név: Val Antigorio lelőhelyről,. Piemont (Olaszország). Leírás éve: 1840. Megjegyzés: savak lassan oldják.

K=6-6,5; S=2,60-2,65. Szín: fehér, szürke, kékes, zöldes, vöröses. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: magmás (főleg savanyú és intermedier) kőzetekben, hidrotemás és alpi telérekben; metamorfitokban, törmelékes üledékekben és autigén úton. Tl.: Falun, Kopparberg (Svédország). Név: albus = fehér (latin). Leírás éve: 1815. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa.

K=6-6,5; S=5,018. Szín: halvány aranysárga, sokszor sötétebb vagy irizáló bevonattal. Karc: zöldesfekete, barnásfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, magmás kőzetekben, pegmatitokban, kontaktmetamorf telepekben, metamorf kőzetekben, üledékekben. TL: ismeretlen. Név: pir = tűz (görög). Leírás éve: kb. 50. Megjegyzés: a leggyakoribb szulfidásvány; paramágneses, félvezető; finom pora erős salétromsavban oldódik; közönséges neve vaskovand, kénkovand; a rokon elemek közül gyakran Ni-t, ritkábban kisebb mennyiségben Co-ot tartalmaz. Nyomnyi mennyiségben egy sereg más fém is található benne: Cu, Zn, Ag, Au, Tl, As, Se, de ezek nagyrészt mechanikai társulásban (összenövés, zárvány formájában) szerepelnek az ásványban; gyakori kristályformája a kocka (hexaeder); kéntartalma 53,4%, belőle pörköléssel a kéntartalom jelentős része (min. 27%) kinyerhető, a nagyüzemi kénsavgyártás és kéntermelés fontos nyersanyaga; ha gazdagabb az Au-tartalma, akkor mint aranyércet kohósítják. Ilyenkor Tl- vagy Se-tartalma is van, s ez az olvasztókamrákban gyűlik össze; a pörköléskor visszamaradó anyag a „piritpörk” (Fe₂O₃ + FeS), melyet festékként, fényesítő anyagként s egyéb ipari célra használnak fel. Fémvas előállítására a S-tartalma miatt nem alkalmas.

A pirithez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: a pirit – és főleg a kalkopirit – sárga színe nagyon hasonlít az arany színéhez. Ezt kihasználva, a szélhámosok, csalók sok buta, hiszékeny emberrel el tudták hitetni a piritről, hogy az arany, és drága pénzen eladták nekik. Ezért nevezik a piritet – és a kalkopiritet – a bolondok aranyának.

K=2-2,5; S=2,486. Szín: fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos. Tl.: Mány (Magyarország). Név: Koch Sándor (1896-1983) magyar mineralógus. Leírás éve: 2007 (Sajó István és Szakáll Sándor írták le). Megjegyzés: RH és HH UV alatt halványsárga fluoreszkálás; híg sósavban pezsgéssel könnyen oldódik.

K=3,5-4; S=2,95. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, kék, lila, zöld, rózsaszín és halvány vörös árnyalattal. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: karbonátos üledékekben, evaporitokban, barlangokban, egyes metamorfitokban, vulkanitok üregeiben. TL: Molina de Aragon, Castilla, La Mancha (Spanyolország). Név: Aragónia (Spanyolország). Leírás éve: 1767. Megjegyzés: RH és HH UV alatt vörös vagy sárga színben fluoreszkálhat; híg sósavban pezsgéssel feloldódik.

Az aragonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mészkőnél említjük meg a kristályos mészkő egyik fajtájához, a cseppkőhöz, konkrétan a Baradla-barlag cseppköveihez fűződő hiedelmet. A cseppkő a csepegő-szivárgó vízből kivált, rendszerint réteges szerkezetű kalcit módosulat, azaz aragonit. A keletkezéséhez vezető folyamat a felszínen kezdődik, amikor az esővíz CO2-ot nyel el és gyenge szénsavvá (H2CO3) alakul. A korhadó szerves anyagon átszivárgó csapadékvíz a szervesanyag bomlása során keletkezett széndioxidból is elnyel valamennyit, miáltal tovább dúsul és valamivel erősebb savvá válik. Ez a szénsav szépen lassan beszivárog a mészkőbe, ahol feloldja a meszet. Ezeken a helyeken az évmilliók során annyi mész oldódik ki, hogy a helyén üregek, sőt hatalmas barlangok keletkeznek. Később, a barlang mennyezetén kiszivárgó vízből a lecsökkent rétegnyomás hatására kiválik az oldott mész és megkezdődik valamilyen kristályos kalcitképződmény kialakulása. Ez gyakran cseppkő formájú, de lehet fanerokristályos kalcit is.

Magyarország legnagyobb és legismertebb cseppkőbarlangja az aggteleki Baradla –barlang. A kialakulásához számos legenda fűződik. Ezek közül álljon most itt egy rövid változat: „A csodás cseppkő képződmények úgy alakultak ki az aggteleki barlangban, hogy a Baradla hegytetőt egykor aranyfödelű vár koronázta, benne pedig hatalmas rabló lakott, ki összes kincseit a vár pincéiben halmozta föl; oda ajánlotta mindezt a szép leánynak, kit elrabolt, hogy őt szeresse, de annak vőlegénye varázsbot segítségével kőoszlopokká merevítette a rablót és zsoldosait, menyasszonyát pedig megszabadította.”

Itt, a mészkőnél szólunk az egyik legismertebb mészvázú, egysejtű ősmaradványról, a Nummulitesről is. Tesszük ezt azért, mert Európában több helyen is, köztük a Kárpát-medence számos vidékén kőzetalkotó mennyiségben találhatóak ezek az érdekes, lapos korong alakú, pénzérmére hasonlító „kövek”, amelyeket a néphit megkövesedett pénzeknek tart. A mai Magyarország területén a Dunántúli-Középhegységben, a Bakonytól, a Pilisen és a Budai-hegységen át a Naszály tövében fekvő Kosdig végig követhető a nummuliteszes lelőhelyek sora. De híresek a Kolozsvár környéki lelőhelyek is, amelyek közül a kalotaszegi Magyarkiskapus, a Tordai-hasadék, Tordaszentlászló és a kolozsvári Plecska-völgy lelőhelyei talán a legismertebbek és a legkönnyebben megközelíthetők.

A földtörténeti korok közül a harmadidőszakon (tercier) belül a paleocént követő mintegy 22 millió évet átfogó eocénre jellemző volt a Théthys-tenger fokozatos és többszöri előrenyomulása. Ennek a sekély tengernek a különböző tengerágaiban, kisebb-nagyobb öbleinek meleg vizében hihetetlenül gazdag élővilág alakult ki. Az őséghajlattani adatok szerint a Théthys-vidék éghajlata trópusi-szubtrópusi volt. Az ősmaradványok tanúsága szerint a változatos színű (kékeszöld, zöld, sárga, barna, vörös) algák mellett nagy változatosságban éltek itt az állatvilág minden törzsének képviselői, főként a színpompás, magányos és telepes korallok, a kagylókra emlékeztető pörgekarúak, a szirteket bekérgező mohaállatok, a rendkívül változatos alakú kagylók és csigák, az arasznyi tízlábú rákok, a makkra emlékeztető kacslábú rákok, a zsemle alakú tengeri sünök, az ötágú tengeri csillagok, a nagy tömegben úszkáló halak, a nagy testű tengeri emlősök: szirének, cetek, delfinek. Köztük azonban mindent felülmúló mennyiségben egysejtűek. Ezek nagy része likacsos mészvázú foraminifera volt, részben mikroszkópikus méretűek, részben azonban szabad szemmel is jól látható, több centiméter átmérőjű állatkák voltak, amelyek vagy a tenger iszapjában hevertek vagy lassan mozogtak. Ez utóbbiak zöme a Nummulites nemzetségbe tartozott. A nummulitesz szó a latin nummus=pénz és a görög lithos=kő, kőzet szavak összetételéből származik és pénz alakú követ jelent. Elpusztulva, házaik az iszapba ágyazódtak és a kőzetté válás folyamán nummuliteszes mészkővé, agyaggá, márgává, esetleg meszes homokkővé alakultak. Gyakori, hogy a nummuliteszes mészkőben szinte semmi egyéb ősmaradványt nem találnak a paleontológusok csak Nummulitest. Ez rendkívül különös, mert egyrészt azt jelenti, hogy az egykori trópusi tengerben alig élt más fenéklakó élőlény; másrészt arra is rávilágít, hogy milyen hatalmas volt a karbonátproduktivitás, azaz milyen nagy mennyiségben állt rendelkezésre az egysejtűek által kiválasztott mészanyag. A földtörténeti újkor elején, a paleocénben (65-56 millió évvel ezelőtt), az eocénben (56-34 millió évvel ezelőtt), de még az oligocén kezdeti időszakában is (34-23 millió évvel ezelőtt) annyira feltűnőek és jellegzetesek a nummuliteszek, szinte csak belőlük állnak az ebben a korban keletkezett kőzetek, hogy E. Renevier francia geológus azt az időszakot a nummuliteszek korának, latinul nummulitikum-nak nevezte el.

A magyar néphit a nummuliteszek keletkezését csodához kötötte. Az ezzel kapcsolatos monda első, latin nyelvű változatát Temesvári Pelbárt 1499-ben közölte: „…. A mondottakat Szent László királyra alkalmazva azt olvassuk, hogy Isten segítsége gyakran csodásan állt mellette akkor is, amikor fivére, Salamon király üldözte és azokban a háborúkban is, amelyeket épp Salamon ellen kellett viselnie, ahogyan a krónikás elbeszéli. Őt (mármint Salamont) végül is legyőzte és fogságba vetette. Ugyanígy vele volt Isten a tatárok elleni háborúban is, kiket isteni segítséggel elűzött az országból. Úgy beszélik, hogy a menekülő ellenség pénzt szórt el, hadd tartsa vissza a kapzsiság az üldözőket. De László imájára mindez a sok pénz kövekké változott. E pénzek kőbe formált emlékei ma is láthatók, ahogyan sokan állítják, akik azokon a tájakon jártak. Ugyanott láthatók sziklákból csodásan fakasztott források is, Szent László imájára, amikor seregét kellett felüdítenie. Láthatók, úgy mondják, lándzsájának és pajzsának lenyomatai is kőben, mintha viaszba vésődtek volna. Ide kapcsolódik az a legenda is, amely a besenyők elleni háborújával kapcsolatos….”

A legendának ismert egy másik változata is, amiben Szent Lászlót üldözik a tatárok/törökök, és ő szórja el az aranyakat azzal a céllal, hogy amíg az üldözők azokat felszedik, addig ő maga egérutat nyer. Közben persze az aranypénzek kővé változnak…

Ennek a legendának a Tordai-hasadékhoz kötődő változatát a következőképpen meséli el Orbán Balázs: „Nem messze van ide az a hegy, a hol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi, a monda szerint a szent király az őtet üldöző kúnok közé aranypénzt szórt; de a midőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kúnok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, a midőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segélyére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kúnok csakhamar üldözöttekké váltak s mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik muntyei táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a Muntyét Király-erdejének…”

A Szent László–pénzének egy változata szerint Szent László üldözte a kunokat, akik aranypénzt szórtak maguk mögé, arra számítván, hogy amíg a magyar vitézek az aranyak összeszedésével foglalatoskodnak, addig ők egérutat nyernek. László király hiába kérte a katonáit, hogy folytassák a kunok üldözését, azok inkább az aranyakat szedték össze. Ekkor a király Istenhez fordult segítségért és így fohászkodott: „Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten az aranyakat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta.” Azon a vidéken manapság is mutogatják az aranyból lett köveket, amiket Szent László pénzének neveznek. Mivel a történetben arról van szó, hogy a kunok Kolozsvárt támadták meg, és a király a város felmentésére érkezett, valószínű, hogy a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszegről származik a monda, ahol több falu határában is lehet „Szent László-pénzét” találni.

A bakonyi Pénzesgyőr falu a nevét Szent László-pénzéről kapta, mert a falu határában emelkedő dombok nummuliteszes mészkőből állnak. Itt két nevezetes és könnyen megközelíthető lelőhelyen is gyűjthető nummulitesz.

K=3,5-4; S=3,773. Szín: azúrkék, berlini kék, nagyon sötét kéktől a halványkékig. Karc: halványkék. Fény: félig gyémánt, üveg, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Chessy, Rhône (Franciaország). Név: lazhward = kék (perzsa). Leírás éve: 1824. Megjegyzés: híg savakban pezsgéssel oldódik, forrásban lévő vízben elbomlik; hosszabb idő után átalakul malachittá; az antik képeken emiatt az ég nem kék, hanem zöld színű, mert a kék festékként használt azurit átalakult malachittá.

K=2-2,5; S=2,60; Szín: fehér, de a szennyeződések miatt színezett is lehet. Karc: fehér. Fény: szatén. Genetika: hidrotermás átalakulási termék, autigén (helyben keletkezett) ásvány üledékekben. Tl: Anglesey-sziget (Wales). Név: Allan Brugh Dick (1833-1926) skót vegyész. Leírás éve: 1930.

K=5-6; S=3,45-3,54; Szín: halványsárga, tejkaramella színű, vöröses narancssárga. rózsaszín, halványbarna, színtelen, szürke. Karc: fehér. Fény: zsír, gyanta. Genetika: másodlagos, agyagpalákban és homokkövekben autigén (helyben keletkezett). Tl: Diamantina, Minas Gerais (Brazília). Név: William Florence (1864-1942) brazil mineralógus + Ce-dominancia. Leírás éve: 1900. Megjegyzés: sósavban részlegesen feloldódik.

K=7; S=3,18-3,22; Szín: fekete, barnásfekete, kékesfekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, hidrotermás telérekben; greizenekben, kristályos palákban, gneiszekben, fillitekben; törmelékes üledékekben. Tl: ismeretlen. Név: a régi német Schürl szóból, amelynek eredete bizonytalan, valószínűleg szennyeződéseket vagy értéktelent jelent. Leírás éve: 1524. Megjegyzés: piroelektromos és piezoelektromos.

K=2,5-4; S=2,77-2,88. Szín: színtelen, ezüstfehér, szürke, barna, zöld, sárga, rózsavörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, selyem. Genetika: fillitekben, kristályos palákban, gneiszekben, gránitokban, gránitpegmatitokban, aplitokban, riolitokban, hidrotermás telepekben; üledékekben törmelékes vagy autigén alkotó. Tl.: ismeretlen. Név: Muszkovij tartomány (Oroszország)→muszkaüveg. Leírás éve: 1850.

Mivel a muszkovit vékony rétegei átlátszók és egyben hőállók is, ezért jól alkalmazható kazánok kukucskáló nyílásainak befedésére. Így nem kell kinyitni az égéstér ajtaját, mindig jól látható, hogy mi történik benn.

K=2-2,5; S=2,61-2,68; Szín: fehér, sárgásbarna, szennyeződések miatt változatos színű lehet. Karc: fehér. Fény: gyöngyház, fénytelen. Genetika: Al-szilikátok bomlásterméke, üledékekben autigén is lehet. Tl.: Kauling, Kiangsi tartomány (Kína). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1867. Megjegyzés: a porcelángyártás alapanyaga; tömény kénsavban oldódik, sósav elbontja.

K=3-3,5; S=4,5. Szín: színtelen, fehér, sárga, barna, szürke, vörös, zöld, kék. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta, gyöngyház. Genetika: hidrotermás (kiválása mindig a kisebb hőmérsékleten történik, illetőleg a szulfidos érctelérek kialakulásának befejező szakaszára esik; önállóan is alkot telérkitöltéseket, de gyakran más ásványokhoz társul; Buda környékén melegvízforrások terméke); mészkövekben, magmás kőzetekben, karbonatitokban. TL: ismeretlen. Név: barisz = nehéz (görög). Leírás éve: 1640. Megjegyzés: a bárium leggyakoribb ásványa; gyakori szinonímája a súlypát; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; keresett ipari nyersanyag: mélyfúrások öblítőiszapjának nehezítéséhez, festékgyártáshoz (Ba-fehér) használják.

K=6-6,5; S=2,55-2,63. Szín: színtelen, fehér, szürke, halványsárga, rózsaszín, húspiros, zöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: savanyú és alkáli mélységi magmás és vulkáni kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben, bazaltok üregeiben, gneiszekben, granulitokban; K-metaszomatózis terméke is lehet; üledékes kőzetekben autigén vagy törmelékes alkotó. Tl.: North Mesa No. 5 bánya, Temple-hegy, Emery megye, Utah (USA). Név: ortosz = egyenes (görög) + klasz = törés (görög). Leírás éve: 1823.

K=4; S=3,175-3,56. Szín: színtelen, fehér, lila, kék, zöld, sárga, narancssárga, vörös, rózsaszín, barna, kékesfekete. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, szienitekben, fumarolák körül, karbonatitokban, alkáli kőzetekben, hidrotermás telérekben, homokkövekben. TL: ismeretlen. Név: a fluor tartalmáról. Leírás éve: 1529. Megjegyzés: hétköznapi neve folypát, mert a vasérchez adagolva lecsökkenti annak olvadáspontját a nagyolvasztóban; UV alatt kék, lila, zöld, sárga, vagy vörös színben fluoreszkál; kénsavban feloldódik, forró sósavban alig oldódik.

A nagyolvasztóba bevitt vasérchez és kokszhoz adagolva lecsökkenti a vasérc olvadáspontját, ezért a kohászok „folypátnak” nevezik.

K=3,5-4; S=2,19. Szín: színtelen, fehér, sárgás, szürke, rózsaszín, vöröses, narancssárga, zöld, kék, világosbarna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: vulkáni kőzetek üregeiben hidrotermás ásvány; hévforrások körüli telepekben; homokkövekben és konglomerátumokban cementáló anyag lehet. Tl.: ismeretlen. Név: sztilbein = ragyog (görög) + Ca-dominancia. Leírás éve: 1801. Megjegyzés: gyakori szinonímája a dezmin; sósavban feloldódik.

K=3,5-4; S=3,96. Szín: barna, sárgásbarna, vörösbarna, fehér. hamuszürke, sárgásszürke, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, selyem. Genetika: rétegzett üledékes vasérctelepekben és metaszomatikus vasformációkban; hidrotermás telérekben, gránit- és nefelinszienit-pegmatitokban, karbonatitokban; üledékekben lehet autigén vagy alkothat konkréciókat. TL: ismeretlen. Név: sziderosz = vas (görög). Leírás éve: 1832. Megjegyzés: az egyik legfontosabb, bár rossz minőségű vasérc, tiszta állapotban 48,3% Fe-at tartalmaz; hideg savakban lassan, forró savakban gyorsan oldódik; a közönséges neve vaspát; .

K=5-5,5; S=2,20-2,26. Szín: színtelen, fehér, szürke, kékes, zöldes, rózsaszín, sárgás, barna, vörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, selyem. Genetika: hidrotermás. Tl.: Höwenegg-kőfejtő, Hegau, Baden-Württemberg (Németország). Név: a nátrium-tartalmáról. Leírás éve: 1803. Megjegyzés: piroelektromos, piezoelektromos; UV alatt narancssárga vagy sárga színben fluoreszkálhat; savakban elkocsonyásodik.

K=4-4,5; S=2,12-2,24. Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: zeolitos palagonittufákban, bazaltok hólyagüregeiben. Tl.: Alsó Salt Lake Tufa, Oahu, Hawai (USA). Név: phillipsit + Ca dominancia. Leírás éve: 1969. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

Változatai:

phillipsit-K  (K,Na,Ca)_1-2[Al₃(Si,Al)₈O₁₆)*6H₂O, K=4-4,5; S=2,21; Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér; Fény: üveg. Genetika: bazaltok és leucitek üregeiben, tengeri agyagokban. Tl.: Capo di Bove, Lazio (Olaszország), Név: William Phillips (1773-1828) brit mineralógus + K dominancia, Leírás éve: 1825. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

phillipsit-Na (Na,Ca,K)_1-2[Al₃(Si,Al)₈O₁₆)*6H₂O; K=4-4,5; S=2,21; Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér; Fény: üveg. Genetika: bazaltok hólyagüregeiben és alkáli tavi telepek diagenetikusan átalakult kovás-riolitos üvegtufáiban. Tl.: Aci Cast ello, Szicília (Olaszország). Név: phillipsit + Na dominancia. Leírás éve: 1972. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

K=1,5-2,5; S=2,07. Szín: halványsárga, kénsárga, mézsárga, sárgásbarna, halványzöld, vörösesszürke, sárgásszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyanta, zsír. Genetika: vulkáni fumarolák szublimációs terméke (működő vulkánokban - Vezúv, Etna, a chilei Putama-vulkán, japán vulkánjai; solfatara termék: Vulcano-, Mélos-, Ischia – szigeteken, a Nápoly melletti Phlegreai mezőkön, az USA-ban a Yellowstone Nemzeti Parkban; Erdélyben a torjai Büdösbarlangban, valamint Végleskálnokon (Kalinka, SK); kénes forrásvizek lerakódása (Margitsziget, Tusnád, Kovászna - Erdély); mikroorganizmusok biológiai aktivitásának eredménye; másodlagos; üledékes kőzetekben gipsz- és anhidrit telepekhez kapcsolódva (a szicíliai Girgenti és Caltanisetta; Kujbisev – Oroszország, a közép-ázsiai Sor-Szun-terület; Louisiana és Texas- USA). Adatok tanúskodnak arról, hogy Kr. e. 1250-ben már bányászták a ként a sziciliai Girgentiben. Ezek a bányák hosszú időn át a világ kéntermelésének a 80%-át adták.Tl: ismeretlen. Név: ismeretlen eredetű szó; Vegyjel: S sulphurum = kén (latin).

Leírás éve: ősi. Megjegyzés: könnyen megolvad; különböző olajokban (pl. CS2) oldódik.

Kitermelése: a legnagyobb kéntelepek nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes eredetűek. Ezek úgy keletkeztek, hogy a gipsz és az anhidrit rétegeken folyamatosan földgáz és kőolaj áramlott át, ami a szulfátkőzeteket kénné redukálta. Az USA-ban úgy termelik ki, hogy fúrt csővezetéken túlhevített gőzt vezetnek ezekbe a kén telepekbe. A felhevítés folytán feláramló, egyben a szennyeződésektől megtisztult kén-szublimátumot a felszínen egyszerű berendezésben fogják fel.

Ipari alk.: kénsavgyártás, vegyi termékek előállítása, növényvédőszerek, gumi vulkanizálás, festék-, gyújtó-, tűzijátékgyártás.

A kén a só, a mészkő, a szén és a kőolaj mellett a vegyipar öt legfontosabb alapanyaga közé tartozik. A kén 85%-ából kénsavat állítanak elő. A kénsavat műtrágyagyártáshoz használják. Mintegy 10%-át elemi állapotban használják: fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, növényvédő szerként lisztharmat ellen, gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására. Fehérítőszerként nedves környezetben kén-dioxidot (kénessav) használnak a textil- és papíriparban.

Kénezés: a borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használják. A kénezés rendszerint úgy történik, hogy a hordóban egy kénszeletet elégetnek. A kén a levegő oxigénjével vegyül és kén-dioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sokféle, a bor betegségét okozó baktériumra méregként hat.

Az emberiség már ősidők óta ismeri, és különböző célokra használja. Például a vadméz begyűjtés során kén elégetésével tartották vissza a méheket a támadástól.

A kén oxigénben történő égése közben kén-dioxid képződik. Az élelmiszerek csomagolásán gyakran találkozunk az E-számokkal. Például ilyen a kén-dioxid (E220), ami a tartósítószerek közé tartozik.

Biblia – Jelenések könyve 21:8

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugnak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál (Biblia 1921).

János látomásai – a világítélettel új föld és új ég kezdődik, az egész fizikai világ megújul.

Győztes az lesz, aki kitart Isten mellett, gyáva, aki nem meri megvallani (Barna-Tóth 2020).

Az égő kén a Bibliában az emberi bűnök nyomán bekövetkező isteni ítélet szemléletes leírásának eszköze az Ó- és az Újszövetségben is (Fogarasi 2006. 30).

A kén bibliai említéseinek száma: 12

A kénhez kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: A 19. században még úgy tudták, hogy a „verhenyeges büdöskő”-ben „himi azaz arsenicum” van, emiatt „orvosi haszonra tiszta kénkővel szoktak élni”. Számos betegségre ajánlották, főleg külsőleg, de egyes orvosok belsőleg is használták.

Paracelsus hitt abban is, hogy a virágok és az ásványok a színeikkel hatnak, sőt az sem mindegy, hogy milyen az alakjuk, a formájuk. A kénnel példálózva a következőket mondja erről: „Mármost a színek alkímiája elválasztásuk tudománya és mestersége; s amint a színekkel, ugyanolyan elválasztásnak kell végbemennie az erények esetében is; és ahányszor változást látni a színekben, annyi változás az erényekben is. Mert a sulphurban benne van a sárga szín, a fehér, a piros, a barna és a fekete is; s mindegyik színben külön erény és erő, s más dolgok, melyekben szintén megvannak ezek a színek, nem ilyen, hanem más erényekkel bírnak ugyanilyen színeikben. Ebben rejlik tehát a színek ismerete, ahogyan a színekről tudnunk kell; másik ismeret viszont az erényekről, ahogyan az erényekről tudnunk kell. Az erények pedig egyedül az alakban és a színekben nyilvánulnak meg…”.

K=2,5-3; S=3,14-3,37; Szín: kékesfekete, fekete. Karc: feketésszürke, zöldesfekete. Fény: fénytelen, fémes. Genetika: hidrotermás és üledékes Mn-telepek oxidációs zónájában; sávos vasércekben; Li-gazdag gránitpegmatitokban, laterites talajokban, bauxitokban. Tl: Schneeberg, Szászország, (Németország). Név: litium + ferein= hordozni (görög). Leírás éve: 1870.

K=7; S=3,275. Szín: zöld, olajzöld, palackzöld, sárgás, citromsárga, fehér, szürkés, kékesszürke. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: bázisos és ultrabázisos magmás kőzetekben, termikusan metamorfizált karbonátos kőzetekben, lherzolitos kőzetzárványokban, egyes meteoritokban. Tl.: Vezúv, Campana (Olaszország). Név: Adolarius Jacob Forster (1739-1806) angol ásványgyűjtő és kereskedő. Leírás éve: 1824. Megjegyzés: RH UV alatt fehér, ill. sárgásbarna színben fluoreszkálhat; cseh gránát = vérvörös pirop (drágakő); sósavban oldódik.

K=4-5; S=2,25-2,36. Szín: színtelen, fehér, sárgás, rózsaszín, lazacvörös. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem, fénytelen. Genetika: bazaltok, leucittefritek és szkarnok üregeiben. Tl.: Chaux de Bergonne, Gignat, Puy-de-Dôme (Franciaország). Név: Ferdinand Gonnard (1833-1923) francia mineralógus. Leírás éve: 1896. Megjegyzés: a tetranátrolitot is ide sorolják

K=4-5; S=2,05-2,20. Szín: fehér, krémszínű, sárga, rózsaszín, vörös, színtelen, zöld, barna. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: hidrotermás; vulkáni üveg átalakulásából. Tl.: Idar-Oberstein, Rajna-vidék (Németország). Név:a görög kabazion szóból, melyet egy ismeretlen anyagra használtak Orfeusz történetében + Ca dominancia. Leírás éve: 1792. Megjegyzés: RH UV alatt zöld színben fluoreszkálhat; sósavban kovakocsonya képződése közben feloldódik; további változatai a kabazit-K (kálium dominancia), a kabazit-Na (nátrium dominancia) és kabazit-Sr (stroncium dominancia. A görbült felületű, kettős kúpszerű, átlátszatlan ikeralkotásos fajtáját fakolitnak nevezik.

K=5-5,5; S=2,24-2,29. Szín: színtelen, fehér, szürke, zöldes, sárgás, narancssárga, rózsaszín, vörös, kék, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: hidrotermás, üledékes. Tl.: Catanes, Küklopsz-szigetek (Görögország). Név: analkisz = gyenge (görög). Leírás éve: 1797. Megjegyzés: gyengén piezoelektromos; sósav elkocsonyásítja.

K˂3; S=2,696; Szín: fehér. Karc: fehér. Fény: fénytelen. Genetika: barlangi képződményekben, málló magnezit- vagy dolomittartalmú kőzetekben, szerpentinitekben és ofiolitokban. Tl: Ala-Mar-telep, Currant Creek körzet, Nye megye, Nevada (USA). Név: Walter Frederick Hunt (1882-1975) amerikai vegyész. Leírás éve: 1953. Megjegyzés: 50%-os sósavban, salétromsavban és kénsavban pezseg.

K=5-6; S=10,63-10,95. Szín: acélfekete, barnásfekete, bársonyfekete, halványszürke, halványzöld. Karc: barnásfekete, szürke, olajzöld. Fény: félig fémes, zsír, szurok, fénytelen. Genetika: gránit- és szienitpegmatitokban; hidrotermás telérekben; homokkövek Colorado-plató típusú U-V-telepeiben; U-tartalmú konglomerátumokban; torlatokban. TL: Jáchymov (Csehország). Név: az urán tartalmáról. Leírás éve: 1727. Megjegyzés: radioaktív; az urán legfontosabb ércásványa, közönséges neve uránszurokérc; kollomorf, porszerű változatának sűrűsége 6,5.ig csökkenhet; fluorsavban. salétromsavban és kénsavban oldódik, sósav alig támadja meg.

K=6-6,5; S=2,54-2,57. Szín: színtelen, fehér, halvány krémsárga, rózsaszín, vörös, zöld, kékeszöld, kék. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, szienitekben, zöldpala és amfibolit fáciesű metamorfitokban; hidrotemás telérekben; üledékekben autigén vagy törmelékes alkotó. Tl.: Fredriksvärn, Vestfold (Norvégia). Név: mikro = kicsi (görög) + klinein = hajlott (görög). Leírás éve: 1830. Megjegyzés: zöld színű változata az amazonit.

K=5-6; S=3,2-3,28. Szín: sötétbarna, fekete. Karc: barnásszürke. Fény: üveg. Genetika: alkáli vulkáni kőzetekben, szienitekben, monzonitokban, karbonatit-tufákban, alkáli gabbrókban. Tl.: Østerfjeld, Qaersut (Kaersut) közelében (Grönland). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1884.

K=3; S=2,423-2,458; Szín: halvány rózsás-fehér, fehér, barna. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: hidrotermásan átalakult Ca-karbonátos kőzetekben, bazaltos kőzetek ereiben és üregeiben; egyes talajokban másodlagos ásvány. Tl.: Tobermory, Mull-sziget (Skócia). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1880. Megjegyzés: RH vagy HH UV alatt fehér vagy sárga színben gyengén fluoreszkálhat.

K=3,5-4; S=3,70. Szín: rózsaszín, rózsavörös, meggyvörös, sárga, sárgásszürke, fehéjbarna. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás telérekben, metamorf telepekben, karbonatitokban; üledékekben autigén vagy másodlagos ásvány; gránitpegmatitokban. TL: Nagyág (Săcărâmb) (Románia). Név: rodokrosz = rózsásbőrű (görög). Leírás éve: 1780. Megjegyzés: meleg savakban oldódik.

K=2-6,5; S=5,06. Szín: világos acélszürke, vasszürke, vasfekete, tömeges formában kékes árnyalattal. Karc: fekete, kékesfekete. Fény: fémes. Genetika: Mn-telepek oxidációs terméke; mocsári, tavi és sekélytengeri üledékekben. TL: ismeretlen. Név: pir = tűz (görög) + louxo = mosni (görög). Leírás éve: 1827. Megjegyzés: fontos mangánérc; tömény sósavban feloldódik. Gyakran dendrites formában keletkezik.

K=6-7; S=3,32-3,43. Szín: sárga, zöld, barna, színtelen, fehér, kék, lila, kékeszöld, rózsaszín, vörös, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: szkarnokban, gránátosodott gabbrókban, mafikus és ultramafikus kőzetekben és szerpentinitekben, ritkán alkáli magmás kőzetekben. Tl.: Vezúv, Campania (Olaszország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1795. Megjegyzés: kiizzítva a sósav oldja; fluorsavban feloldódik. Nagy mennyiségben gyűjthető a Szár-hegyi kőbányában, Polgárdiban

Kémiai-morfológiai fogalom. A mangángumók fő alkotóelemei különböző mangánoxidok, de nem minden mangánoxid gumós megjelenésű. Például nem gumós megjelenésű a mangándendrit, amely bokorszerű elágazódást mutató bekérgezés a kőzet repedésekben.

K=5,5-6,5; S=1,99-2,25. Szín: színtelen, fehér, vörös, sárga, barna, zöld, kék, fekete; tarka színekben játszó (nemesopál). Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg, gyanta, viasz. Genetika: hidrotermás telepekben, hőforrások körül, kovás üledékekben, szilikátok hidrolitos bomlás terméke, felszínközeli biokémiai folyamatok eredménye. TL: ismeretlen. Név: upala (szanszkrit)→opalosz (görög)→opalus (latin) = homályos - kövekre, drágakövekre utal. Leírás éve: ősi. Megjegyzés:UV alatt élénk színekben fluoriszkálhat. Gyakoribb változatai: faopál = opálosodott fa; hialit (üvegopál) = színtelen, víztiszta, üvegszerű; májopál = sötétbarna; mézopál = mézsárga; nemesopál = tarka színekben játszó (opalizáló); tejopál = tejfehér; tűzopál = tűzpiros; ungvárit (kloropál) = sárgászöld, opál + nontronit kveréke; viaszopál = viaszsárga.

A nemesopálhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A középkorban – amikor még szerencsét hozó ékkőnek tartották - azt hitték, hogy mindazon drágakövek kiválóságait egyesíti magában, amelyeknek a színeit láttatja. Azt is megjegyezték, hogy ha szőke hajú lányok a nyakukon opált viselnek, akkor a hajuk szép színe soha nem változik meg, de azt is hitték, hogy az opál viselője láthatatlanná válik. A 19. században pedig már az terjedt el az opálról, hogy a tulajdonosára vagy a viselőjére szerencsétlenséget hoz, kivéve, ha olyan ember viseli, aki októberben született, vagy gyémánttal együtt hordja. Különösen balszerencsés, ha jegy-gyűrűbe foglalva viselik. Az opálról általában írja Schmidt Sándor, hogy ha vásárlás közben egy „muszka” vetélytársunk akadna, akkor csak egy opált kellene neki mutatni, és azon a napon egy „batkányit” sem vásárolna többé az a muszka, legyen az férfi, avagy nő, vagy bármilyen rendű és rangú.

A nemesopál káprázatos színjátéka annyira vakít, hogy viselőjét láthatatlanná teszi, miért is főképpen tolvajok vásárolják. Egyben megvédi tulajdonosát a szemfájástól is.

A kínaiak úgy képzelték, hogy a tengeri sárkányok opálon és gyöngyön élnek.

A hozzá kapcsolódó meglehetősen zavaros képzetek közül még megemlítendő, hogy az opált a hűség, a vallásos áhítat és az ima szimbólumának tekintették. Ha a tulajdonosa meghalt, a kő elvesztette a fényét, de méreg jelenlétében is elhomályosodik. A hiedelem szerint a kő képes volt láthatatlanná tenni a viselőjét és távol tartotta tőle a rontást. A fekete opálok szerencsét hozóak, de önző embernek nem ajánlott a belőle készített amulett viselése. Ezzel szemben, ha jószívű személy használja amulettként, akkor azt látnoki képességekkel ruházza fel.

A gyógyhatásáról a mai napig azt tartják, hogy javítja a látást, védi a szemet, erősíti a csontrendszert, enyhíti a májproblémákat, oldja a depressziót, csillapítja a hangulatváltozásokat. Könnyít az olvasási zavarokkal küszködőkön, segít a szőkéknek, hogy a hajuk színe sokáig megmaradjon. Erősíti a szívet, a mérget és a dögvészes gőzöket elhárítja.

A modern kristályterápiában nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy milyen szín dominál a kőben. Ha a kék, akkor az a kő hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a hivatásunk művelése közben új és eredeti ötleteink szülessenek. De a kék opál visszafogja az agresszivitást, és szelídséget, gyöngédséget kölcsönöz a viselőjének. A barna alapon zöld és piros mintázatú kő a szerencsés üzletkötést segíti. A fehér opál viszont gondolataink és cselekedeteink tisztasága fölött őrködik, a tűzopál pedig viselőjének a szellemi teljesítőképességét fokozza. Ezek a hiedelmek nyilvánvalóan nem a nemesopálra vonatkoznak, hanem a közönséges opál különböző színváltozataira.

Ha nedves vattában tárolják, akkor megelőzhető a kő elöregedése és sokáig megmarad a ragyogása, ami azzal magyarázható, hogy megőrzi a kristályvizét.

K=2,5-3; S=7,58. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, mészkövekben, dolomitokban.. TL: ismeretlen. Név: galena = ólomérc vagy salak az olvasztott ólomból (latin) Leírás éve: 77. Megjegyzés: az ólom legfontosabb ércásványa, jelentőségét fokozza, hogy mindig tartalmaz ezüstöt, többnyire csak 0,01-0,3%-ot, néha 1%-ot is, de nagy tömegű előfordulása és leművelése folytán a belőle kinyerhető ezüst mennyisége több, mint az összes többi ezüstércből együttvéve, ezért a legfontosabb ezüstérc is egyben; salétromsavban elbomlik.

Biblia – Kivonulás könyve 15:10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban (Biblia 1973).

A vers arról szól, amikor a zsidók Egyiptomból menekülve sértetlenül átkeltek a Vörös-tengeren, de utánuk bezáródott a tenger, amiben az üldözők úgy merültek el, mint az ólom.

A Bibliában nem túl gyakran találkozunk az ólommal. Többnyire a bűn szinonímájaként említik, a fémolvasztás technológiájának leírásával. Az ólom ugyanis magába foglal minden, a nemesfém érchez hozzákeveredett, nem nemes, kisebb értékű alkotórészt. Az olvasztás során az ólom magával viszi ezeket a szennyeződéseket és megtisztítja a nemes fémet (Löw 2019c. 102). Ehhez hasonlóan kellene megtisztulnia az embereknek is.

Finnugor-kori szavunk, azonos eredetű az ónnal. Az alapnyelvi szóból szóhasadással keletkezett. Első előfordulása: 1490 körül (Fogarasi 2006. 33).

Az ólom bibliai említéseinek száma: 7

Az ólomhoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:

Idős Plínius említ egy hiedelmet is, ami szerint csak a britanniai ólombányákban fordul elő az a jelenség, hogy miután felhagyták őket, még termékenyebben újjáélednek. Szerinte ezt a kitágult szellőzőnyílásokon befújt levegő okozta, egészen úgy, mint ahogy bizonyos asszonyokat termékenyebbé tesz, ha előzőleg elvetéltek.

Apáczai Csere János így ír az ólomról: „A fekete ón nem olyan tiszta bányászat [ásvány], és igen gazos, temérdek, seprőlékes mercuriumból s hasonló kénkőből áll. Ez nedves földbe temettetvén, mind nagyságra, s mind nehézségre öregbül, sőt még a föld színén is nőni mondatik, innen vagyon, hogy annak nedvességétől öregbüljön. Hideg és szorító természetű. Minek okáért az őbelőle csináltatott edények nem oly egészségesek.” (Az ólmot nevezték fekete ónnak, azaz plumbum nigrumnak, és plumbum candidum-nak vagy plumbum album-nak az ónt.)

Az ókori Izraelben a halálbüntetésről szóló ítéletet és a válóperes leveleket kizárólag ólomszállal írták. Valószínűleg innen ered a ceruza német – Bleistift= ólomvessző – neve. A magyar „ceruza” szó pedig feltehetően az ólom egyik, gazdaságilag ma már jelentéktelen ércére, a cerusszitra vezethető vissza. A cerusszit vegyileg ólomkarbonát (PbCO3), a galenit mállási származéka.

Az ólom könnyen, gyorsan olvadó fém (olvadáspontja: 327,46oC). Elég egy evőkanálban gyertya vagy gázláng fölé tartani. Emiatt széles körben elterjedt az ólomöntés babonás szokása. Ez a magyar nép körében is ismert babona, varázslás arról szól, hogy a hideg vízbe öntött forró ólom megszilárdult alakja a gonosz tekintetű embert ábrázolja, azt az embert, aki szemmel verte a gyereket, aki emiatt beteg lett. Ha ezt az ólmot, az edénnyel együtt a keresztútra dobták, akkor feloldódott a rontás, a gyermek meggyógyult. Ennek a varázslásnak egy másik változatában a megijedt vagy a beteg gyermek fölött vízzel telt tálba ólmot öntöttek, s az ólom alakjából vélték megállapítani, kitől vagy mitől ijedt meg, meggyógyul-e vagy meghal.

Széles körben ismert és alkalmazott babonás játék volt Magyarországon, hogy András-napkor, karácsony éjjelén vagy Szilveszterkor a lányok olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe, és a megmerevedett ólom alakjából jövendőbelijük személyére vagy foglalkozására következtettek.

Az ólmot Plumbum metallicum néven a homeopátia is alkalmazza. Érdekes, hogy a homeopaták Plumbum metallicum alkatú embereket, gyermekeket és felnőtteket különítenek el. Az ilyen gyermek nyugtalan, érzelmileg labilis, emlékezőtehetsége gyenge. Az ilyen felnőttek hajlamosak az önzésre, de az önpusztításra is. A modern pszichológia ilyen karaktereket nem ismer.

Még érdekesebb azonban az, hogy milyen esetben javasolja a homeopátia az ólom gyógyszerként való alkalmazását. A felsorolt tünetek: ideggyógyászati panaszok (görcsök, remegés, szklerózis multiplex, parkinson-kór, végtagfájdalmak, a végtagok bénulása); izomgyengeség (görcsök, remegés, fáradtság, elnehezültség érzés, tompa fájdalom, zsugorodás és behúzódás érzés); székrekedés (kólikás fájdalom a gyomorban, folyamatos székelési inger mellett rendszerint kis mennyiségű, apró, fekete golyóforma széklet, fájdalmas vizelet visszatartás); Dupuytren-kontraktúra (az ujjak és a kézfej szöveteinek vagy inainak megvastagodása és megrövidülése - az ujjak meggörbült tartásban rögzülnek).

Ezek a tünetek egytől egyig a krónikus ólommérgezésre jellemzőek. Hasonlóan az arzén esetében elmondottakkal: az ólommérgezésre utaló tünetek észlelésekor ellentmond a józan észnek, ha a „gyógyszerrel” még tovább növeljük a szervezet ólom terhelését! De nem is erről van szó! Ólom tartalmú gyógyszert csak az ólommérgezéshez hasonló tünetek esetén alkalmaz a homeopátia.

K=3,5-4; S=6,9-4,1. Szín: színtelen, barna, sötétbarna, sárga, narancssárga, vörös, zöld, szürke, fekete. Karc: barnától halványsárgáig, fehér. Fény: gyanta, gyémánt, félig fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kőszenekben, mészkövekben és más üledékes kőzetekben. TL: ismeretlen. Név: szfalerosz = téves, eltévesztett (görög). Leírás éve: 1546. Megjegyzés: piroelektromos; fluoreszkálhat; sósavban oldódik; a legfontosabb cinkérc; gyakorlati jelentőségét fokozza tömeges és gyakori előfordulása, amely módot ad arra, hogy a feldolgozásakor az értékes Cd-, In- és esetleg Ga-fémet is kinyerjék belőle; a cink az iparban nélkülözhetetlen ötvöző (sárgaréz), korrózió elleni bevonófém (horganyzás); vegyületeit festéknek (cinkfehér, horganyfehér), gyógyszerként s a kémiai ipar számos területén alkalmazzák; társelemei közül a Cd-ot (kadmium) a galvanoplasztikában, korrózió ellen, hő- és surlódásálló ötvözethez, a Ga-ot (gallium) és az In-ot (indium) félvezetőgyártásra használják; a galliumból igen magas forráspontja (2300^oC) és alacsony olvadáspontja (290^oC) miatt különleges termométerek készülnek.

K=3,5-4; S=4,1-4,3. Szín: sárgaréz-sárga. Karc: zöldesfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos kőzetekben, likvidmagmás kiválás; hidrotermás, üledékes. Összetételében kevés egyéb elem is rejtőzhet: leginkább nemesfémek (Au, Ag), nagyobb hőmérsékleten a rácsába beépülhet Fe, valamint Zn és Sn is, de ezek később, a lehűlés során inhomogén zárványosság alakjában szételegyednek. Igen széles hőmérsékleti határok között keletkezhet.

• A bázisos mélységi kőzetekben igen elterjedt. Különösen a folyós magma szulfidos szételegyedési termékeivel, pirrhotinnal, pentlandittal társul, s az így elkülönült szulfidérc 3-10%-át alkotja. (Sudbury, Ont. CAN), Pecsenga a Jeges-tenger partvidéke (Oroszo.)
• Pegmatitos-pneumatolitos kialakulásban szintén elterjedt ércásvány, azonban gazdaságilag kevésbé jelentős. Csakis kontkat-pneumatolitos fázisban halmozódik fel erősebben. A bánsági (RO), bányák és a bihari Rézbánya (Băiţa, RO).
• Kialakulása a hidrotermás képződés összes fokozataiban igen jelentős. Szinte minden hidrotermás telep ércegyüttesében megtalálható, egyes helyeken önálló, nagy tömegekben is. Szomolnokon (Smolnik, SK) pirittel, Úrvölgyön (Špana Dolina, SK), Ötösbányán (Rudňany, SK), Gölnicbányán (Gelnice, SK) a Szepes-Gömöri Érchegységben (Szlovák Érchegység), Balánbányán (Balan, RO), stb.
• Üledékesen is keletkezhet. (pl. a mansfeldi (D) rézpala Cu tartalma részben kalkopiritből származik.

Régies neve: rézkovand. Tl: ismeretlen. Név: kalkosz=réz (görög) + pirit. Leírás éve: 1725. Megjegyzés: a réz legfontosabb ércásványa, salétromsavban könnyen oldódik. Könnyen oxidálódik, rézszulfát, malachit, azurit, és számos más oxidációs és cementációs rézásvány keletkezik belőle.

K=3,5-4; S=4,05. Szín: élénkzöld, sötétzöld, feketészöld. Karc: halványzöld. Fény: gyémánt, üveg, selyem, bársony, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: moloche = mályva (görög). Leírás éve: 77. Megjegyzés: híg savakban könnyen feloldódik; sokszor azuritból keletkezik, s ilyenkor szép pszeudomorfózákat alkot.

K=2,5-3; S=2,43-2,67. Szín: fekete, sötétbarna, sötétvörös, sötétzöld. Karc: sárgásbarna. Fény: gyanta, üveg, zsír. Genetika: másodlagos. Tl.: Riddarhyttan, Västmanland (Svédország). Név: Wilhelm Hisinger (1765-1852) svéd vegyész és mineralógus. Leírás éve: 1828. Megjegyzés: sósavban könnyen feloldódik.

K=2-2,5; S=5,176. Szín: cinóbervörös, barnásvörös, ólomszürkébe hajló. Karc: skarlátvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: zinjafr (arab) vagy zinjifrah (perzsa) = sárkányvér →kinnabarisz = az ásvány ókori neve (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: a higany legfontosabb ércásványa.

Biblia – Jeremiás siralmai 22:14

A’ ki ezt mondja: nagy házat építek magamnak és széles vatsoráló helyet, és ablakokat tsinál rajta, és czédrusfából tsinált deszkákkal bélli meg, és megfesti tzinóbriummal! (Biblia 1868).

A Biblia 1868. verseiben Jeremiás Jojakim királyt költséges, fényűző építkezései és a jogrend eltiprása miatt korholja.

A cinóber nevű vörös festéket a finom porrá őrölt cinnabaritból állították elő. Az ókorban az uralkodó család tagjai felhasználták női kozmetikumként is, szemhéj és arcfestésre, de ezzel saját magukat mérgezték meg a nők, mert a higany a bőrön át is felszívódik (Barna-Tóth 2020).

Vándorszó, amelynek végső forrása görög, ahol ásványt és festéket egyaránt jelentett. A magyarba a latinon és németen keresztül került, első előfordulása 1621. (Barna-Tóth 2010).

A cinnabarithoz (higanyhoz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A higanyt mercuriusnak vagy mercuriumnak is nevezték, mert azt tartották róla, hogy a Merkur féme. Az alkímisták szerint a három principium egyike a kénnel (sulphur) és a sóval (sal) együtt. Másik furcsa neve a „kéneső”. Azt is írták róla, hogy „…magába húzza az érczeket s azokat elolvasztja; főként az aranyat és az ezüstöt; s innét származik a bekénesőzés (amalgamatio), melynek segítsége által a kénesőt gyakran ónnal, czinnel stb. meghamisítják”….

Apáczai a következőket írta a keletkezéséről és a használatáról: „A mercurius fejér és igen-igen tiszta föld közé elegyedett sikeres víz. Minek okáért legvékonyabb, hidegebb és nehezebb. És az ő nehézsége és kerekdedsége mia szüntelen mozog, és innen élő ezüstnek mondatik. Az ő vékonysága az oka, hogy akármely temérdek, még a szarvasbőrt is általhatja, és hogy akármely bányászati edényeket általrágjon. Ha az aranyat véle megkenik, a tikmonyhéjnál töredékenyebb leszen. Az ezüstedényt penig, belététetvén, a lágy mészhez hasonlóvá teszi. Ez okon csak faedényben tarthatni.”

Az ókori egyiptomban a felső tízezerhez tartozó nők használhattak piros színű kozmetikumokat: arc- és szemhéjfestéket. Ezt cinnabaritból készítették. Ezek a nők azonban nagyon fiatalon meghaltak. A kenőcsből ugyanis a bőrön át is felszívódott a higany, ami nagyon erős méreg.

K=5-5,5; S=4,28. Szín: feketésbarna, sárgásbarna, vörösbarna, rozsdabarna. Karc: barnássárga, sárgás narancssárga, okkersárga. Fény: félig fémes, fénytelen, selyem. Genetika: másodlagos; elsődleges kiválás is lehet hidrotermás, tengeri vagy mocsári környezetekben. TL: ismeretlen. Név: Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) német költő, drámaíró, filozófus és ásványgyűjtő. Leírás éve: 1789. Megjegyzés: a vas fontos ércásványa; sósavban feloldódik.

BARNAVASKŐ. Tulajdonképpen két ásványból tevődik össze: goethitből (α-FeOOH) és lepidokrokitból (γ-FeOOH), esetleg még hematitot tartalmazhat. Mivel az ásványok színe a szerkezettel összefüggő sajátosság, a vas-oxi-hidroxid színe is a szerkezet szerint változik: a goethit pora sárga, a lepidokrokité pedig barna színű Az ásványi együttes arányáról ezen az alapon is tájékozódni lehet. A limonit egyike a legfontosabb vasérceknek, könnyen kohósítható, 27-28% Fe-tartalom esetén már feldolgozásra alkalmas. Változatai: a vasokker vagy xantosziderit, a fekete vasszurokérc vagy sztilpnoszderit, ciprusi umbra, babérc.

K=3,5-4; S=4,09. Szín: mély vörösesbarna, sötétbarna, barnásfekete. Karc: barna. Fény: gyanta, félig fémes. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: Charles Adolphe Wurtz (1817-1884), francia vegyész. Leírás éve: 1861. Megjegyzés: sósavban oldódik.

K=1-1,5; S=4,62-4,73. Szín: ólomszürke. Karc: kékesszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, porfíros ércekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, gránitokban, aplitokban, meteoritokban. TL: Bispbergs Klack, Säter, Dalama (Svédország). Név: az összetételében lévő molibdénről. Leírás éve: 1807. Megjegyzés: a molibdén legfontosabb ércásványa; zsíros tapintású, papíron nyomot hagy; salétromsavban elbomlik; királyvízben oldódik; a kitermelt molibdént az ipar 90%-ban acélnemesítésre használja fel; ezen kívül a festékgyártásban keresett alapanyag.

K=3,5-4,5; S=4,58-4,65. Szín: bronzsárga, dohánybarna. Karc: sötét szürkésfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; üledékes és metamorf kőzetekben; egyes vasmeteoritokban; a magma lehűlése során az elsőként kiváló ásvány. TL: Chichibu-bánya, Saitama prefektura (Japán). Név: pirrotesz = vöröses (görög). Leírás éve: 1747. Megjegyzés: mágneses, sósavban oldódik; olvadt állapotban 2-7% Ni-t tartalmaz, amely később külön fázisként szételegyedik benne (pentlandit – (Fe,Ni)₉S₈), az ilyen pirrhotin értékes Ni-érc); 30% kéntartalma miatt kénsavgyártásra nem alkalmas.

K=2,5-3; S=3,336. Szín: fekete, barna, lila. Karc: halvány vörösesbarna, lila vagy bíbor árnyalattal. Fény: fémes. Genetika: másodlagos. TL: Rancié-bánya, Sem, Ariège megye (Franciaország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1857.

K=5-6; S=5,26. Szín: acélszürke, téglavörös. Karc: meggyvörös, vörösesbarna. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: felzikus magmás kőzetekben, vulkáni kőzetekben, hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf kőzetekben, metamorfizált vasércekben, üledékes kőzetekben (pl. oolitos vasércekben), mállott Fe-tartalmú ásványokon. TL: ismeretlen. Név: alma = vér (görög). Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: az egyik legfontosabb vasérc; tömény sósavban feloldódik; redukáló lángban hevítve mágnesessé válik. Gyakori változata a lemezes vascsillám (szpekularit).

A hematithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A hematit, mely az ókori hiedelem szerint alvadt vérből keletkezett – ezért vérkőnek is nevezték -, porrá törve és vízben bevéve, mint vérzéscsillapító volt használatban. A belőle készített, jobbára szív alakúra csiszolt kristályokat nyakba akasztva hordták és azt tartották róla, hogy a vér mindenféle betegségétől megóvja a viselőjét. Az ókorban sok más betegségre is hatásos gyógyszerként ajánlották: az egyiptomiak szemgyulladásra, a görögök tüdőbajra és női betegségekre; Galénosz pedig vesekőhajtásra alkalmazta.

A kövek gyógyító hatásában hívők szerint a hematit, amelyet a homeopaták Ferrum metallicum néven, vasból és laktózból készített dörzsölmény formájában alkalmaznak, hatásos a vérszegénység, a nagyfokú kimerültség, keringési panaszok, emésztési zavarok, hátfájás és ízületi bántalmak, valamint fejfájás ellen. Azt is tartják azonban, hogy a Ferrum metallicum típusú emberek kényszeresen törekednek arra, hogy bizonyos feladatokat elvégezzenek. Ez gyakran kudarcérzethez, nyugtalansághoz, egyéb tevékenységek elhanyagolásához vezet. A kötelességérzettől hajtott személyen rendkívüli fáradékonyság, gyengeség, depresszió vesz erőt, ingerlékennyé válik.

K=2; S=4,63. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: az antimon tartalmáról. Leírás éve: 50. Megjegyzés: a legfontosabb antimonérc; sósavban és salétromsavban elbomlik; az antimon fontos ötvözőfém: csapágyakhoz, keményólom (sörét, betűfém) készítéséhez, akkumulátor gyártáshoz, továbbá zománcfélék, festékek előállításához és gumigyártásban alkalmazzák.

Az antimonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Az ókori Egyiptomban a köznéphez tartozó nők csak fekete színű kozmetikumot használhattak, amit antimonitból készítettek. Ezzel azonban nem mérgezték meg magukat, mint a gazdag nők a cinnabaritból készített kenőccsel. Sőt egyes régészek szerint ez a kenőcs még gyógyszerként is működött, mert gyógyította az akkoriban nagyon elterjedt, fertőző szembetegséget, a trachomát.

K=3,5-4; S=2,10-2,20. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, vörös, rózsaszín, narancssárga, zöld, barna fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás; vuláni üveg devitrifikációs terméke. Tl.: Glasgow, Dumbartonshire (Skócia). Név: John Henry Heuland (1778-1856) angol ásványgyűjtő + Ca-dominancia. Leírás éve: 1822. Megjegyzés: sósavban feloldódik; további változatai:

heulandit-Ba (Ba,Ca,Na₂)[Al₂Si₇O₁₈)*6H₂O, K=3,5; S=2,35. Szín: színtelen, fehér, nagyon halványan sárgás. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás és alpi típusú telérekben, Tl.: Északi Ravnås Ag-telep, Vinoren, Buskerud (Norvégia). Név: heulandit + Ba-dominancia. Leírás éve: 2005.;

heulandit-K (K₂,Ca,Na₂)[Al₂Si₇O₁₈)*6H₂O, K=3,5; S=?. Szín: fehér, vörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás; vulkáni üveg devitrifikációs terméke; talajok aleuritos frakciójában diagenetikus. Tl.: Albero Bassi, Vicenza (Olaszország). Név: heulandit + K-dominancia. Leírás éve: 1997.;

heulandit-Na (Na₂,Ca,K₂)[Al₂Si₇O₁₈)*6H₂O, K=3,5; S=?. Szín: fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás; vulkáni üveg devitrifikációs terméke. Tl.: Challis, Custer megye, Idaho (USA). Név: heulandit + Na-dominancia. Leírás éve: 1997.

K=3-4; S=2,12-2,15. Szín: színtelen, fehér, sárgás, rózsaszínes, vörös, narancssárga. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, selyem. Genetika: magmás kőzetek üregeiben hidrotermás ásvány; vulkáni üvegek hidratációs terméke; üledékekben autigén ásvány. Tl.: Morden, Nova Scotia (Kanada). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1864. Megjegyzés: közönséges savakban elkocsonyásodik.

K=3-3,5; S=4,820; Szín: sárga, narancssárga, ritkán mélyvörös. Karc: sárgás narancssárga, téglavörös. Fény: gyémánt, gyanta. Genetika: másodlagos vagy hidrotermás. Tl: Bishopton, Renfrewshire (Skócia). Név: Charles Murray Cathcart (1783-1859) = Lord Greenock. Leírás éve: 1840. Megjegyzés: tömény sósavban oldódik.

K=3,5-4; S=2,36. Szín: fehér, zöldes-fehér, zöld, sárga, sárgásbarna, türkizkék, barna, barnás-fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta, gyöngyház. Genetika: másodlagos vagy hidrotermás. TL: Barnstable, Devonshire (Anglia). Név: William Wavell (?-1829) angol orvos. Leírás éve: 1805. Megjegyzés: savakban könnyen feloldódik.

K=2; S=3,20; Szín: türkizkék, égszínkék, zöldeskék. Karc: zöldeskék. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. Tl: Bauhaus-bánya, Richelsdorf, Hessen (Németország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1983. Megjegyzés: 10%-os sósavban könnyen oldódik. Magyarországi előfordulását Fuxreiter András írta le a parádfürdői Egyesség-táróból.

K=3-4; S=2,23-2,41. Szín: fehér, szürke, rózsaszín, sárgás, barnás, aranybarna. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás telepekben; üledékekben analcim elbontódásával vagy plagioklász metamorfózisával képződik; homokkövekben autigén cementáló anyag. Tl.: Huelgoat, Finistère (Franciaország). Név: François Pierre Nicolas Gillet de Laumont (1747-1834), az ásvány francia felfedezője. Leírás éve: 1801. Megjegyzés: HH vagy RH UV alatt néha fehér vagy sárga színben fluoreszkál; levegőn a vizét részben elveszti; sósavban elkocsonyásodik.

K=6-7; S=3,38-3,49; Szín: pisztáciazöld, halványzöld, barnászöld, sárga, sárgászöld, zöldessárga, zöldesfekete, szürke, fekete. Karc: fehér, szürkés. Fény: üveg, gyöngyház, kissé gyanta. Genetika: regionális metamorfózison átesett kőzetekben, kontaktmetamorf kőzetekben, sokféle magmás kőzetben és pegmatitokban; hidrotermás átalakulási termék is lehet. Tl.: Bourg d’Oisans, Isère (Franciaország). Név: epidoszisz = növekedés (görög). Leírás éve: 1801. Megjegyzés: RH UV alatt néha gyenge fluoreszkálás; fluorsavban oldódik, izzítás után sósavban elkocsonyásodik. Korábbi szinoním neve: pisztacid.

K=3-3,5; S=2,98. Szín: színtelen, halványkék, halványlila, fehér, rózsaszín, halványbarna, szürke. Karc: fehér, halványszürke. Fény: üveg, gyöngyház, zsír. Genetika: üledékes evaporittelepekben, magmás kőzetekben, fumarolák körül, hidrotermás telérekben. TL: Hall, Tirol (Ausztria). Név: an = nélkül (görög) + hidor = víz (görög). Leírás éve: 1794. Megjegyzés: savakban oldódik. Lásd: gipsz.

A mészalkáli földpátok – az albit (NaAlSi2O8) és az anortit (CaAl2Si2O8) – sorozat tagja. A sorozat tagjai között folyamatos , azaz korlátlan elegyedés jön létre. Lásd: ANORIT

K=5,5-6; S=3,19-3,56. Szín: fekete, zöldes-fekete, barna, zöldes, lilásbarna. Karc: szürkészöld, halványbarna. Fény: üveg, gyanta, fénytelen. Genetika: bázisos és ultrabázisos magmás kőzetekben, metamorfitokban, meteoritokban. Tl.: ismeretlen. Név: auge = ragyogó (görög). Leírás éve: 1792. Megjegyzés: savak nehezen oldják.

K=?; S=2,21-2,30. Szín: fehér, színtelen, zöldessárga. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Fairview foszfátbánya, Robertstown, Dél-Ausztrália (Ausztrália). Név: D. King (1926-1990) ausztrál geológus. Leírás éve: 1957.

K=5-6; S=3,04-3,17; Szín: hagymazöld, kékeszöld, szürkésfekete, világosbarna, élénkzöld. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: szkarniokban, kristályos palákban, amfibolitokban, dioritokban, szienitekben, andezitekben, bazaltokban. Tl: Pargas (Finnország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1814.

K=6-6,5; S=2,80-2,95; Szín: világostól sötétzöldig, fehér, sárga, szürke, rózsaszín. Karc: fehér. Fény: üveg, kissé gyöngyház. Genetika: bázisos vulkáni kőzetek ereiben vagy üregeiben másodlagos vagy hidrotermás; gránitgeniszekben, szienitekben, alacsony fokú regionális metamorfitokban (prehnit-pumpellyit fácies), kontaktmetamorf mészkövekben és szkarnokban. Tl.: Cradock, Jóreménység-foka, Fokföld, (Dél-Afrika). Név: Hendrik von Prehn (1733-1785), holland ezredes, az ásvány felfedezője. Leírás éve: 1789. Megjegyzés: piroelektromos; sósavban lassan oldódik.

K=3,5-4; S=2,93-3,10. Szín: barna, sárga, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: metamorf és üledékes vasércekben, karbonatitokban, hidrotermás telepekben. TL: Stájerország (Ausztria). Név: Matthias Joseph Anker (1772-1843) osztrák mineralógus. Leírás éve: 1825. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat; valójában vastartalmú dolomitnak (is) tekinthető, melyben a Mg:Fe arány 1:1 körül van, de mangánt is tartalmaz; ha a vas aránya ennél kisebb, akkor barnapát a neve.

K=3,5-4; S=6,14. Szín: rubinvörös, bíborvörös, majdnem fekete. Karc: fénylő barnásvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Halsbrücke, Freiberg közelében, Szászország (Németország). Név: cuprum = réz (latin). Leírás éve: 1845. Megjegyzés: forró, tömény sósavban, salétromsavban, kénsavban, foszforsavban, ill. NH₄OH-ban és NaOH-ban feloldódik.

K=2,5; S=5,35; Szín: élénkkék, sötét azúrkék. Karc: halványkék. Fény: üveg, félig gyémánt. Genetika: másodlagos. Tl: Linares, Jaén tartomány (Spanyolország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1889. Megjegyzés: híg salétromsavban oldódik.

K=1-2; S=2,2-2,3; Szín: sárga, sárgászöld, olajzöld, zöld, narancssárga, barna. Karc: fehér, halványsárga. Fény: viasz, gyanta, fénytelen. Genetika: bázisos és ultrabázisos kőzetek mállásterméke; vulkáni hamutalajokban; hidrotermás átalakulási zónákban; kontaktmetamorf mészkövekben, bazaltokban; recens tengeri üledékekben autigén ásvány. Tl.: Saint-Pardoux közelében, Nontron járás, Dordogne (Franciaország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1827. Megjegyzés: sósavban oldódik.

K=5-6; S=3,12-3,30. Szín: zöld, zöldes-barna. Karc: halvány szürkészöld. Fény: üveg, szaru. Genetika: gránitokban, granodioritokban, metabazaltokban, amfibolokban, kristályos palákban. Tl.: ismeretlen. Név: ferrovas + Horn = szaru (német) + blenden = félrevezet (német). Leírás éve: ?.

K=2,5; S=2,53. Szín: fehér, halványtól sötétzöldig, szürkészöld, szürke, sárga. Karc: fehér. Fény: selyem. Genetika: ultrabázisos és bázisos magmás kőzetekben, szerpentinitekben. Tl.: Reichenstein, Szilézia, (Lengyelország). Név: kriszos = arany (görög) + tilosz = szál (görög). Leírás éve: 1834. Megjegyzés: sósavban és kénsavban feloldódik. A krizotilazbeszt az azbesztgyártás alapanyaga volt.

K=2,5-3; S=8,95. Szín: halvány rózsaszín, rézvörös. Karc: rézvörös. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, másodlagosan meteoritokban.

• class="western">Egyes szulfidérctelepek oxidációs-cementációs folyamatai során, az elsődleges rézércek felszínközeli elbomlásakor keletkező rézoldatokból redukálódik más fémek vagy szerves anyagok hatására, de másodlagos ércásványokból, cementációs bornitból, kalkozinból is keletkezhet. Leggyakoribb kísérője a kuprit, a malachit és a kalkozin. E keletkezésnek nagyhírű lelőhelye volt hazánkban Rudabánya, ahol a metaszomatikus pátvasérc finom eloszlású réz-szulfidjaiból pompás kristályvázak, ágas-bogas képződmények jöttek létre
• class="western">Gazdaságilag nagyobb jelentősége a hidrotermás eredetű, elsődleges rézfelhalmozódásnak van. Pl. Michigan állam területén a Felső-tó melletti hatalmas telep, amelyben a fémréz zeolittal, kalcittal és ezüsttel társul.
• class="western">Ismeretesek réztelepek üledékes kőzetekben, főleg homokkövekben is, ahol kötőanyagként vagy konkréciókban kuprittal, malachittal, azurittal társul. Helyenként a bányavízből üzemszerű rézkinyerés folyik.

Vegyileg rendszerint „tiszta” fémréz. Esetenként kevés (˂2,5%) Fe-tartalma lehet. A nemesfémtársak közül 2-3% Au-mal ötvöződhet, de elemi ezüstöt nem, legfeljebb zárványként tartalmaz

Tl: ismeretlen. Név: bizonytalan eredetű, talán rez=sárgaréz (avar) vagy rod=érc, sárgaréz (perzsa); vegyjel: cuprum=réz (latin)→ciprusi fém. Leírás éve: ősi (rézkor). Megjegyzés: salétromsavban oldódik.

Gazdasági hasznosítása:

• elektromos ipar
• egyéb ipari felhasználás: motortekercselés
• ötvöző anyag (például sárgaréz, bronz)
• növényvédőszerekben (CuSO₄-rézgálic)

A rézhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: egy megkeresztelt, Paulus nevű zsidó (kb. 1045-1072) azzal dicsekedett, hogy rézből aranyat tud készíteni. A rézből arany előállítása az alkímiában is nagy szerepet játszott. Ebben az esetben azonban joggal gyanakodhatunk arra, hogy az illető közönséges szélhámos volt, akit nem lehet összehasonlítani Paracelsus-szal és más neves alkímistákkal, akiknél az aranycsinálás szimbolikus terv volt. Már Platón is azt mondta, hogy a réz rokon az arannyal, csak sűrűbb és keményebb.

Apáczai Csere János a rezet is megemlíti. Ugyanúgy, mint az aranyat és az ezüstöt, a rezet is a kén és a higany elegyének tartotta. A következőket írta: „A nem oly tiszta bányászatok [ásványok] vagy kénkőből állanak többől, vagy mercuriusból. Bővebb kénkőből áll a réz és a vas. A réz temérdek és vereses kénkőből és nem oly tiszta mercuriusból álló bányászat. Ez a többinél inkább megég, ez az oka, hogy tovább tart és az épületekre is illendőbb, mivel se a vízben, se a földben nem rozsdásodik.”

K=6,5-7; S=2,25-2,28; Szín: színtelen, fehér, sárga. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: vulkáni kőzetek üregeiben és litofizáiban; felzikus vulkáni kőzetekben, ritkábban bazaltokban fenokristályokat alkot; opálok és tűzkövek egyik alkotója lehet; kontaktmetamorf homokkövekben; meteoritokban. Tl: Cerro San Cristobal, Pachuca, Hidalgo (Mexikó). Név: tridima = hármas iker (görög). Leírás éve: 1868. Megjegyzés: forró, telített szódaoldatban és fluorsavban oldódik.

K=7-7,5; S=4,318. Szín: mélyvörös, barnásvörös, vöröseslila, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: metamorf kőzetekben, gránitokban, andezitekben, dácitokban, törmelékes üledékekben. Tl.: Alabanda, Caria, Aydin (Törökország). Név: Alabanda ókori terület nevéből elferdítve (Törökország). Leírás éve: 77. Megjegyzés: fluorsavban nehezen oldódik; izzítás után sósavban elbomlik.

Barlangi képződmény, vegyileg CaCO₃, azaz kalcit vagy aragonit, amelyek csak kristályszerkezetükben különböznek egymástól. Tulajdonképpen görbült vagy elágazódó cseppkő, amely az állandó, egyirányú légmozgás következtében alakul ki. Képződése látszólag ellentmond a gravitáció törvényeinek, de pl. huzatos helyen sokszor képződik. Mivel a cseppkövek anyaga legtöbbször kalcit, így a heliktitek döntő részét is ez az ásvány építi fel.

lásd: Piroluzit

K=5; S=3,14-3,21; Szín: fehér, viaszsárga, tengerzöld, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, félig gyanta, fénytelen. Genetika: barlangi foszfátokban, talkpalákban, gránitpegmatitokban. Tl: Chämleten-kőfejtő, Urseren, Uri (Svájc). Név: apatit + Ca és OH-dominancia. Leírás éve: 1912. Megjegyzés: újabb neve APATIT-(CaOH); finomszemcsés, CO₃ tartalmú változata a karbonáthidroxilapatit (dahlit); sósavban és salétromsavban oldódik

K=6; S=2,56-2,62. Szín: színtelen, fehér, szürke és más színek halvány árnyalatiban. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: savanyú vulkanikus és hipabisszikus kőzetekben (pl. riolitokban, fonolitokban, trachitokban; szferolitos vulkáni üvegekben; erősen káliumos bázisos, magas hőmérsékletű kontaktmetamorf (szanidines fácies) és hidrotermásan átalakult kőzetekben; kimberlitben lévő eklogit-konkréciókban. Tl.: ismeretlen. Név: szanisz = táblácska, tábla (görög). Leírás éve: 1808.

A leukofillit metamorfkőzet. Neve a leukosz-(λευκός = fehér) és a –phüllon (φύλλον = pikkely, lap, réteg) szavak összetételéből származik és jellegzetes megjelenésére utal, valamint megkülönbözteti a fillittől, amely sötétebb szürke színű. A leukofillit fehér vagy fehéres, néha aranylóan sárgás, selymes fényű, sima tapintású. Palás szerkezetű, a palarétegek egészen vékonyak, ezért úgy tűnik, mintha pikkelyes, leveles lenne.

Keletkezése szerint epimetamorfit, vagyis a metamorfitok képződésének felső övezetébe tartozik, ahol nagy irányított nyomás és viszonylag kis hőmérséklet mellett alakul ki. A leukofillit a metamorf fáciesre utal, mivel adott összetételű kőzetből, adott hőmérsékleten és nyomáson a kémiai egyensúly elérésekor csak egy meghatározott ásványtársulás keletkezhet. A fillitfélék általában agyag, márga, mészmárga (mészfillitek) vagy homokos-agyagos kőzetekből (kvarcfillitek) keletkeznek.

Magyarországon igen ritka, a soproni gneisz formációban fordul elő muszkovitpala és gneisz kíséretében. A soproni leukofillitre a magas leuchtenbergit-tartalom jellemző, azaz magnéziumban gazdag. A leuchtenbergit a klinoklor ásványok közé tartozik, annak vasmentes, fehér változata. A rétegszilikátokkloritcsoportjánakmonoklin rendszerű ásványa. Képlete: (Mg,Fe²⁺)5Al(Si₃Al)O₁₀(OH)₈, azaz magnézium-vas-alumínium-hidroxid-alumino-szilikát.

K=5-6; S=3,038. Szín: színtelen, barna, sárgás, szürke, szürkészöld. Karc: fehér, szürkésfehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: szkarnokban, Ca-gazdag, ultrabázisos vulkáni kőzetekben. Tl.: Monzoni-hegy, Val-di-Fassa, Trentino-Alto Adige (Olaszország). Név: Adolf Ferdinand Gehlen (1775-1815), német vegyész. Leírás éve: 1815. Megjegyzés: sósavban elkocsonyásodik.

K=1-2; S=2-3; Szín: fehér, halvány rózsaszín, rózsavörös, barnássárga, vörös, sárga. zöld, zöldesszürke. Karc: fehér. Fény: fénytelen. Genetika: bentonitok fő alkotója; pegmatitok és hidrotermás telepek mellékkőzeteiben átalakulás termék. Tl: Montmorillon, Vienne (Franciaország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1847. Megjegyzés: igen gyakori agyagásvány; zsíros tapintású; sósavban oldódik.

K=7,5-8; S=4,40. Szín: sötétzöld, fekete. Karc: sötét szürkészöld, sötétzöld. Fény: üveg, szurok. Genetika: magas fokon metamorfizált, Fe-tartalmú agyagos üledékekben; bázisos és ultrabázisos magmás kőzetekben, torlatokban. TL: Načetin (Csehország). Név: Sylva Hercynia = Cseh-erdő (latin). Leírás éve: 1839.

K=3,5; S=3,5-3,8. Szín: sötét olajzöld, zöld, sárgászöld. Karc: világoszöld. Fény: üveg, olaj, gyanta, viasz, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Szisszerszk és Nyízsnij Tagil, Urál (Oroszország). Név: Alekszandr Fjodorovics von Volborth (1800-1876) orosz paleontológus. Leírás éve: 1852. Megjegyzés: savakban oldódik.

K=3-3,5; S=6,56. Szín: színtelen, fehér, halványsárga, füstszínű, sötétszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyanta. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: cerussa = fehér ólom (latin). Leírás éve: 1565. Megjegyzés: HH UV alatt sárga színben fluoreszkálhat; híg salétromsavban pezsegve oldódik; megőrölve közvetlenül felhasználható fehér festékként.

K=6-6,5; S=4,17-4,41; Szín: acélszürke, kékesszürke (üde); tompa szürkésfekete. Karc: barnásfekete. Fény: fémes, fénytelen. Genetika: oxidált mangántelepekben. Tl: Sitapar, Chindwara körzet, Központi tartományok (India). Név: kriptosz = rejtett (görög) + melanosz = fekete (görög). Leírás éve: 1942.

K=6,5-7; S=3,25-3,28; Szín: szegfűszegbarna, lilásbarna, barna, szilvakék, gyöngyszürke. Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg. Genetika: regionális metamorfózison átesett kőzetekben, kontaktmetamorf kőzetekben, pegmatitokban. Tl.: Bourg d’Oisans, Isère (Franciaország). Név: axin = balta (görög) + Fe-dominancia. Leírás éve: 1797. Megjegyzés: az újabb hivatalos neve axinit-Fe; piroelektromos; lángban megolvad, az olvadék sósavban oldódik.

Álalakok (pszeudomorfozák)

A kristály küldő alakja és fizikai sajátságai között nagyon szoros összefüggés van, ugyanis a külső alak és a fizikai sajátságok összessége is a belső szerkezet függvénye.

A természetben azonban előfordulnak olyan kristályok is, amelyek külső alakja és a fizikai sajátságai között nincs összefüggés, vagyis az ásvány nem a kristályszerkezetének megfelelő alakot mutatja. Ilyen esetben beszélünk álalakról, idegen szóval pszeudomorfózáról.

Egy később keletkezett, fiatalabb ásvány megtartotta, illetve felvette egy korábbi ásvány kristályalakját. Megtartották a kristályalakot a paramorfózák és a kémiai álalakok, felvették egy idősebb ásvány kristályalakját a mechanikai álalakok.

Mechanikai álalakok úgy keletkeznek, hogy egy idősebb, már meglévő ásvány kristályainak felületét vékony rétegben bevonja egy új, fiatal ásvány, és a vékony kéreg a beborított kristály alakját mutatja; úgymond bekérgezési álalakot képez. A két ásvány között azonban semmilyen kémiai összefüggés nincs. Ha egy kristályt valamely plasztikus anyag beburkol, és körülötte megkeményedik, ez az anyag felveszi a kristály alakjának negatívját. Ha időközben a kristály kioldódik, és a negatívot egy másik, idegen anyag tölti ki, felvéve a kristály alakját, akkor kitöltési álalak jön létre (Koch-Sztrókay 1986. I. 237-238).

Kitöltési álalak például az aragonit utáni kalcedon.

A kalcedonhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Albertus Magnus szerint, aki fél a kísértetektől, kalcedont kell hordania. A vörös kalcedon a megelégedettség és a barátság köve. Viselése védelmet nyújt a gonosz, a szennyes gondolatok, a villámcsapás, az emésztési zavarok és a gyomorfájdalmak ellen. Csillapítja a lázat, elállítja a vérzést, barátokat szerez, elűzi a félelmet és önbizalmat kölcsönöz. A fehér kalcedon gyógyítja a reumát és hatásos szer neuralgikus problémákra, valamint elűzi a rossz hangulatot. A görögök szerint a kalcedon gyűrű viselete testi erőt biztosít, ezáltal segíti az embereket az érvényesülésben. Szerencsét hoz a januárban született Bakoknak és a Rákoknak.

A középkorban azért ajánlották a kalcedon állandó viselését, mert azt tartották róla, hogy erőt ad, megvéd a különböző betegségektől – például az epebajtól -, jótékonyan hat a vérkeringésre, idegnyugtató és szorongásoldó hatása van. A mai „lithoterapeuták” is azt ajánlják, hogy aki tudja magáról, hogy ideges alkat, az állandóan hordjon magánál kalcedont, amit a helyzettől függően vagy a kezében szorongasson vagy helyezze a nyelve alá, és várja ki a nyugtató hatást. Egyes feljegyzések szerint állítólag a kalcedon segítségével már sokan elsajátították a szép, hibátlan beszédet is. A felhasználás előtt a kalcedont naplemente után kell kitenni a levegőre, hogy felfrissüljön, és nem a Napra, mert a benne rejlő misztikus erőket nem a Napból nyeri, hanem a levegőből.

Azt is tartották róla, hogy jó kedvre deríti a bánatos szívű embert. A hatását fokozni lehetett azzal, hogy átfúrva, egy szál szamárszőrt húztak rajta át.

Krizopráz - a kalcedon világos-zöld színű változata, amit sokáig önálló ásványnak tartottak.

Marbode, Rennes város püspöke leírja róla, hogy erősíti a viselője szemét és vidám kedélyt biztosít számára. Sárgászöld kő ez, amely egyesíti magában a smaragd zöldjét és a napszőke topáz arany színét. De titkos erőit a tudomány igazán még nem tudta kifürkészni.

Mások szerint a krizopráz az örömöt és a vidámságot jelképezi, elűzi a szomorúságot.

„A chrysophras zöld szabású, de arányos tarkával megpettegetett, s csak szinte a setétben tündöklik egy kevéssé. Indiában találtatik ugyan, de mivel igen ritkán, igen drága is. A szívnek megerősítésére és a szemnek hályoga és a setétsége ellen használ.” (Apáczai 324).

A XVIII. században fontos lelőhelye volt Szilézia, ahol nyakfájás elleni szerként a nyakukban viselték az emberek.

A középkorban köszvény, reuma kezelésére használták egész egyszerűen úgy, hogy a követ a fájós testrészre, a csupasz bőrre helyezték. Az epilepsziásoknak azt ajánlották, hogy krizoprázból készült talizmánt hordjanak és igyanak olyan vizet, amiben előzőleg legalább öt napon át krizopráz ázott.

Időnként a krizoprázt is fel kell frissíteni, de nem úgy, mint a krizolitot. Éppen fordítva, nem nappal, hanem éjszaka kell a szabad levegőre kitenni, mert a színét a napon, a meleg hatására elveszítheti. Ezért egy derült, holdfényes éjszakán kell kitenni. Így aztán reggel ismét teljes erővel bocsátja ki magából a pozitív sugarakat!

Az opál különböző szennyeződéseket tartalmazhat, illetve azok felületi bevonatot képezhetnek a kristály felületén. Az itt bemutatott opálban zárványos mangán szennyeződés színezi feketére a kalcedont.

Álalakok (pszeudomorfozák)

A kristály küldő alakja és fizikai sajátságai között nagyon szoros összefüggés van, ugyanis a külső alak és a fizikai sajátságok összessége is a belső szerkezet függvénye.

A természetben azonban előfordulnak olyan kristályok is, amelyek külső alakja és a fizikai sajátságai között nincs összefüggés, vagyis az ásvány nem a kristályszerkezetének megfelelő alakot mutatja. Ilyen esetben beszélünk álalakról, idegen szóval pszeudomorfózáról.

Egy később keletkezett, fiatalabb ásvány megtartotta, illetve felvette egy korábbi ásvány kristályalakját. Megtartották a kristályalakot a paramorfózák és a kémiai álalakok, felvették egy idősebb ásvány kristályalakját a mechanikai álalakok.

Mechanikai álalakok úgy keletkeznek, hogy egy idősebb, már meglévő ásvány kristályainak felületét vékony rétegben bevonja egy új, fiatal ásvány, és a vékony kéreg a beborított kristály alakját mutatja; úgymond bekérgezési álalakot képez. A két ásvány között azonban semmilyen kémiai összefüggés nincs. Ha egy kristályt valamely plasztikus anyag beburkol, és körülötte megkeményedik, ez az anyag felveszi a kristály alakjának negatívját. Ha időközben a kristály kioldódik, és a negatívot egy másik, idegen anyag tölti ki, felvéve a kristály alakját, akkor kitöltési álalak jön létre.

Kémiai álalak például a markazit vagy pirit utáni goethit :

2FeS₂ + 5 H₂O +7½ O₂ = 2FeO(OH) + 4H₂SO₄

A pirit (markazit) oxidációja során végső fokon goethit és kénsav képződik. A goethit igen gyakran jelenik meg a pirit (markazit) utáni álalakokban: kockában, ötszögtizenkettősben (Koch-Sztrókay 1986. I. 237-238).