Világító (fluoreszkáló) ásványok

K=3; S=2,7102. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, zöld és sok más színben. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: mészkövekben, márgákban, márványokban, törmelékes üledékekben, hidrotermás telérekben, alkáli és bázisos magmás kőzetekben, barlangokban. TL: ismeretlen. Név: calx = égetett mész (latin). Leírás éve: 77. Megjegyzés: a leggyakoribb karbonátásvány; híg sósavban pezsgéssel feloldódik; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; gyakoribb változatai: ágyúpát = oszlopos; borsókő = gömbös; cseppkő = barlangi kiválás; izlandi pát = átlátszó, víztiszta, kettőstörésű; lublinit = szálas; = vékony lemezes; gyakori szinonímája a mészpát. A Co (kobalt) tartalmú kalcit rózsaszínű. A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda. A mészkőből metamorfózis hatására létrejött durvább szemű, szép fehér vagy enyhén színezett, CaCO₃ kristályokból álló kőzetet márványnak nevezik. A kalcit és a mészkő felhasználása sokféle: az izlandi pátból készül a polarizácós optika „nikol-prizmája”, a tiszta, kristályos kalcit szénsavfejlesztésre, a különböző mészkőfajták építő- és díszítőkőnek, a márványfélék szobrászati anyagul szolgálnak; a fehér, tömött mészkőből készül az égetett mész, nagy mennyiséget használnak fel a cementgyártáshoz, üvegolvadékokhoz, festék-, kréta-, csiszoló és tisztítószerek készítéséhez, kéntartalmú gázok szűréséhez.

K=2-2,5; S=4,0. Szín: színtelen, fehér, szürke, halványsárga, halványbarna, halvány rózsaszín, halványzöld. Karc: fehér. Fény: gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: hidor = víz (görög) + cink. Leírás éve: 1803. Megjegyzés: UV alatt halványkék vagy lila fluoreszkálás; savakban könnyen oldódik.

K=5,5; S=3,89-4,19; Szín: színtelen, fehér, szürke, húspiros, vörösbarna, sötétbarna, sárgásbarna, mézsárga, sárgászöld, világoszöld, almazöld, kék, kékeslila. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: másodlagos. Tl.: Altenberg, Moresnet közelében (Belgium). Név: I. Vilmos (Willem) (1772-1843) holland király (1815-1840). Leírás éve: 1830. Megjegyzés: helyileg fontos Zn-érc lehet;RH UV alatt erős sárgászöld vagy élénkzöld fluoreszkálás; sósav és kénsav kovakocsonya-képződéssel oldja.

K=4,5-5; S=6,1. Szín: színtelen, fehér, szürke, kékesszürke, barna, halványsárga, narancssárga, vörös, zöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyémánt. Genetika: szkarnokban, hidrotermás telérekben, greizenekben, gránitpegmatitokban; alluviális üledékekben. TL: Bispberg, Fe-bánya, Säter, Dalama (Svédország). Név: Karl Wilhelm Scheele (1742-1786) svéd vegyész. Leírás éve: 1821. Megjegyzés: RH UV alatt élénk kékesfehér fluoreszkálás; salétromsav és sósav elbontja.

K=7; S=2,59-2,65. Szín: színtelen, fehér, rózsaszín, rózsavörös, sárga, sárgásbarna, zöld, kék, kékeslila, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, zsír, viasz, fénytelen. Genetika: savanyú magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; homokoban, homokkövekben, kvarcitokban, karbonátos kőzetek túzköveiben, talajokban; kristályos palákban és egyéb metamorfitokban. TL: ismeretlen. Név: a középkorból származó név, melyet először a Cseh-Szász-érchegységben alkalmaztak a meddő anyagra. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; piezoelektromos és piroelektromos; a fluorsav oldja, a kálilúg kissé megtámadja; számtalan változata közül néhány gyakoribb: fanerokristályos (jól kristályosodott) változatok→ablakos kvarc = bemélyülő lapú; ametiszt = lila; aventurin = csillámzárványoktól sajátos csillogású; citrin = sárga; füstkvarc = füstbarna; hegyikristály = színtelen, víztiszta; jogarkvarc = jogar alakú; máramarosi gyémánt = színtelen, víztiszta, gyémántfényű, mindkét végén terminált, zömök-izometrikus; morion = sötétbarna vagy fekete; prazem = hagymazöld, vaskos; rózsakvarc = rózsaszín; sejtes kvarc = vékony lemezekből felépülő; tejkvarc = tejfehér. Kriptokristályos változatok (kalcedonok) →achát = sávos; heliotrop = sötétzöld, vörös pettyekkel; jáspis = szemcsés; karneol = húspiros vagy barnásvörös; krizoprász = almazöld; kuboszilicit = kocka alakú pszeudomorfoza; lidit = fekete jáspis; macskaszem = sárgás-zöldes színű, selymes fényű; onix = fekete-fehér sávozású; plazma = sötétzöld; sólyomszem = kékesszürke-kékeszöld színű, selymes fényű; szárdachát = vörösbarna-fehér sávos; szárder = barnásvörös; szárdonix = fekete-vörös sávos; tigrisszem = aranysárga-barna színű, selymes fényű; tűzkő = tömött, sötét színű, szilánkos törésű; a kvarc gyakorlati alkalmazása nagyon sokrétű: a tiszta SiO₂ ömlesztésével készül az amorf kvarcüveg, amiből laboratóriumi eszközöket gyártanak; a tiszta telérkvarcból és kvarchomokból nagy mennyiséget használ fel az üvegipar, a kerámia- a tűzálló szilikatégla-gyártás; az öntödék formázóanyagához, csiszoló-fényesítő anyagként szintén nagy mennyiségű kvarcot használnak fel; piro- és piezoelektromos tulajdonsága révén koprszerű készülékekbe építik be nagy frekvenciák állandósítására (ultrahang, rádióadás, csillagászati órák); tetszetős nemes- és színes változatai díszítő- és ékkövek.

A kvarchoz és változataihoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Achát - A széles körben elterjedt tévhit szerint az achát nagy hatású kő, amely megvédi a viselőjét a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemmelveréstől, a balesetek bekövetkezésétől, sőt az angolok szerint a villámcsapástól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti csakúgy, mint az ametiszt. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt amulettként viselték, mert azt tartották róla, hogy nem csak a villámok ellen véd, hanem a vihar káros hatásaival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.

Már az ókorban azt tartották róla, hogy megvéd a mérges kígyóktól. A mai kristályterapeuták szerint hatásos ellenszere a mérges pók- és rovarcsípésnek, a következő recept szerint: az achátot lehetőleg napon vagy más módon erősen fel kell melegíteni és azon melegében a friss csípésre kell helyezni. Így elkerülhető, hogy a méreg felszívódjon, és a vérkeringésbe kerüljön. Egy másik a módszer szerint az achátot forró vízbe kell dobni, egy óráig benne hagyni, amíg a víz langyosra kihűlt. Ekkor a vízbe puha gyolcsot kell mártani, amivel borogatni kell a csípés helyét. De ajánlották kötőhártya gyulladásra, más szem- és bőrbetegségekre is ezt a fajta borogatást. Egyesek szerint hatásos szer az achát a fül- és a fejfájás ellen is, sőt segít a potenciazavarokon is. Az ókori görögök szerint az achátot a szántó ökrök szarvai közé kellett függeszteni, mert így Demeter1 áldást küldött a földműves munkájára és a föld gazdagon termett.

A férfi viselőjét az achát megkedvelteti a nőkkel, és ha megbetegszik, akkor az achát segítségével gyorsan meggyógyul; a rablók sohasem támadják meg, bármennyi kincset is vigyen magával (S. J. 1859. 451).

Az achát gyógyító erejébe vetett újkori hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és a hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, az emésztésre, a fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet. Ezen kívül pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha a nyelv alá helyezik, megszünteti a szomjúság érzetet, a párna alá helyezve pedig nyugodt alvást biztosít. A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámcsapástól. Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik júniusban jöttek a világra. Úgy a leghatásosabb, ha ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordanak, mert ebben az esetben a viselői nemcsak jó egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban a viselete azokra, akik a Halak jegyében születtek.

Az achát azonban nemcsak a bőrbetegségektől óvja meg az embert, hanem a holdkórosságtól és az epilepsziától is. Az egyik receptje szerint például telihold idején achátot kell három napig vízben áztatni, a negyedik napon kell kivenni. Ezután a vizet fel kell forralni és ezzel a vízzel kell főzni a holdkóros vagy ideggyenge ember részére, aki ezt a vizet használja ivóvíz gyanánt is! Az ilyen módon kezelt ital – akár víz, akár bor – erősíti a legyengült szervezetet. Von Bingen azt is állítja, hogy ha este, lefekvés előtt a nyitott tenyerünkre egy achátot helyezünk, majd vele kereszt irányban bejárjuk a lakásunkat, akkor éjszakára elűzzük az ördögöket és a rossz szellemeket.

Az ehhez hasonló ostobaságoknak se vége, se hossza! Újabban a különböző achát fajtáknak más-más gyógyító hatást tulajdonítanak. A gyógyhatás eléréséhez elegendő csak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viselni a követ, nem kell szájon át bevenni, csodálatosképpen így is tisztítja a tüdőt (pl. füstmérgezés esetén), gyógyítja az epehólyagot, erősíti az immunrendszert, szabályozza az emésztést és terhesség esetén segíti az embrió növekedését. A „modern kristályterapeuták” tapasztalatai szerint az achát a meddőség ellen is hatásos szer. De csak akkor hatásos, ha a meddő nő nemcsak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viseli, hanem rá kell helyeznie a csakrákra. Főleg a boka belső oldalán található energiacentrumra helyezve hatásos!

Ha mindez valóban így lenne, akkor a gyógyászatban csak achát nyakláncot vagy gyűrűt kellene felírni a betegeknek és minden bajnak elejét lehetne venni!

Ametiszt - A zsidók úgy hitték, hogy szép álmot biztosít, a görögök pedig azt tartották róla, hogy a viselőjét megőrzi a részegségtől és józan, komoly gondolkodást biztosít, és felbátorítja a katonákat, de megvéd a vad állatoktól is. A görög hiedelem szerint az ametisztből metszett poharakból büntetlenül lehet inni, mert nem részegedik le az ember. A részegség ellen már Arisztotelész is ajánlotta és később id. Plinius is. Az „améthüszthosz” szó jelentése görögül ugyanis „nem-mámoros”, mert nemcsak a lerészegedéstől védi meg a viselőjét, hanem az esztelen szerelembeeséstől is, viszont megszerzi a viselője számára a nagyok kegyét.

Mai viselői is azért hordják, mert úgy tartják, hogy tiszta gondolatokat sugall, ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy ha a köldökre helyezik, akkor tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.

Úgy gondolták, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit azt tartotta róla, hogy eredményesen védelmez a lidércek, a rablók, a viharok, a jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.

Az ametiszt természetfölötti ereje arra is kiterjed, hogy megvédi a viselőjét a varázslattól, és a honvágytól. Szerencsét hoz a vadászoknak, a vállalkozóknak, az üzletembereknek, a sportolóknak, az udvarlóknak és a szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el a viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban. Albertus Magnus szerint az ametiszt hatásos drágakő a viszálykodás ellen is. Azt is feljegyezte róla, hogy bíborba hajló, ibolyás színe olyan, mint amikor egy kevés víz megrontja a vörös bor színét. Ezért az ametiszt ellensége a bornak, ezáltal a mámornak is, s megőrzi az elme józanságát és világosságát. Ezzel mintegy megmagyarázza, hogy a régi görögök miért tartották az ametisztet „nem részegítőnek”.

De az ametiszt nemcsak elűzi a rossz gondolatokat, hanem megkíméli az embert a negatív érzésektől is, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, egyszóval javítja a közérzetet. Az ametiszt „rezgései”(?!) megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, és megóvnak az álmatlanságtól is, amint azt már az ókori zsidók is hitték róla.

Marbode, Rennes püspöke, a középkorban az ametisztet a földi szenvedések, a szomorúság, de egyúttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, tehát boldogtalanhoz és boldoghoz egyaránt illett.

Az ásványok felhasználásával történő legújabb kori „gyógyítás” hívei szerint továbbá gyógyítja a fogfájást, az idegi problémákat; hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, de aktivizálja a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy működését is. Hasnyálmirigy problémák esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd reggelre kelvén ezt a vizet éhgyomorra meg kell inni. A tetvesség ellen is hatásos az a víz, amelyben öt napon át ametiszt ázott: miután a vízből kivettük az ametisztet, a vizet forraljuk fel, majd hűtsük ki. Amikor már félig kihűlt, ismét tegyük bele az ametisztet. Végül végleg vegyük ki a vízből és készítsünk forró fürdőt úgy, hogy a vízgőz járja át az egész helyiséget.

Az álmatlanság ellen akkor hatásos, ha a követ éjszakára a párna alá helyezik. Embólia veszélye esetén, és trombózis kezelésénél naponta többször, kb. 10 percre a követ rá kell tenni az ütőérre. A vízben való áztatás „hatékonysága” számos más ásványnál is előfordul, annak ellenére, hogy egyik sem oldódik a vízben!

A modern „kristályterapeuták” szerint feltehető, hogy az ametisztvizes gőzfürdő a rákbetegségek hatékony kezelésére is alkalmazható.

Az asztrológusok hiedelme szerint az ametiszt a februárban, azaz a Vízöntő jegyében születettek ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. De hordhatják azok is, akik a Halak, a Nyilas, a Skorpió, a Kos és a Szűz jegyében születtek. Az azonban rejtély, hogy mindezt milyen tapasztalatok támasztják alá?

Citrin - Egykoron azt tartották róla, hogy a turistáknak, utazóknak csak citrint kellene viselniük, mert így az utazás során semmi baj nem érhetné őket, sőt könnyű szerrel a fejedelmek barátságát is megszerezhetnék.

Jáspis -Az ókori Róma atlétái talizmánnak használták, de készítettek belőle vázákat, késnyeleket, pecsétnyomókat is.

Az ókorban úgy hitték, hogy megvéd a látászavaroktól és a szomjúságtól, valamint a hideglelés elleni hatásos orvosságnak tartották. A középkorban pedig a skorpiók és a pókok bűvös kövének vallották, amely megvédte az embert ezektől a rovaroktól. A vörös jáspis elállítja a vérzést.

Az ókori Egyiptomban a vörös jáspist Ízisz vérével azonosították, ezért a mai napig hisznek abban, hogy kitűnő vérzéscsillapító. Ezen kívül úgy gondolják, hogy viselése erősíti a gyomrot, megelőzi az emésztési problémákat, csökkenti a fájdalomérzetet, védi a várandós anyákat, megkönnyíti a szülést, és növeli a szoptatós anyák tejtermelését. Minderre azonban csak a szűzek által viselt jáspis képes!

Marbode is azt írta, hogy a jáspis megkönnyítit a szülést, ezért a vajúdó asszonyoknak ajánlotta viselését.

A „lithoterapeuták” szerint az alkalmazása előtt a jáspist ki kell tenni a lenyugvó nap elé, hogy magába gyűjtse az esti sugarak melegét és kozmikus energiáit. Az így előkészített jáspis számos betegséget képes gyógyítani: süketséget, lázas hideglelést. Az egyik legfantasztikusabb recept így szól: erős megfázás esetén a követ a szánkba kell venni, meg kell várni, amíg felveszi a test hőmérsékletét, majd a szánkból kivéve az orrlyukunkba kell dugni! Néhány perc múlva érezni fogjuk, hogy az egész arcüregünk, sőt az egész koponyánk átmelegszik, a nyálkahártya irritációja egy-kettőre megszűnik és a nátha villámgyorsan elmúlik! Ugyanígy kell eljárni fülfájás esetén is!

De hatásosan gyógyítható a jáspissal a köszvény és az ízületi fájdalom, a szívritmuszavar és a szívgyengeség, valamint az alvászavar is. A jáspis hatékonyan segít a problémamegoldásban is. Ha súlyos problémákkal küszködünk és tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk a szánkba egy jáspist, helyezzük magunkat kényelembe és relaxáljunk! Hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a zavaros gondolataink kitisztulnak, és rövid időn belül megtaláljunk a problémáinkra a legjobb megoldást. Csak azt nem értjük, hogy mi szükség van ehhez jáspisra?!

Hegyikristály - Onomakritosz a (kvarc) kristályról azt írja, hogy aki az istenek házába ezzel a sugárzó, átlátszó testtel lép, annak kívánságait bizonyosan meghallgatják az istenek. Ha a kristályt száraz forgácsra helyezzük, és kitesszük a tűző napra, a fa nemsokára füstölni, majd lángolni kezd. Az istenek ennek az áldozatnak örvendenek a leginkább. Ebben a legendában a valóság keveredik a képzelettel. A víztiszta kvarc ugyanis a gyűjtőlencséhez hasonlóan képes összegyűjteni a napsugarakat, amelyek aztán lángra lobbantják a száraz fogácsot. Albertus Magnus éppen azért tartotta értékesnek a kristályt – a berillel együtt – mert tüzet lehet vele gyújtani, ha a nap felé tartják.

Plinius azt írja, hogy Iuba arról tudósított, hogy a hegyikristály egy Arabia előtt elhelyezkedő, Vörös-tengeri szigeten – melyet Necron-nak neveztek – is keletkezik, és azokon a szigeteken is, amelyek a közelében vannak. Ezek között van a topáz lelőhelye is. Ptolemaeus Pythagoras nevű praefectusa rőfnyi nagyságú darabokat ásott ki itt

A hegyikristályból már az ókor óta készítenek kristálygömböket a jövendőmondók számára, mert feltételezik róla, hogy nem csak a tisztaság és az egyszerűség, hanem a mágia ékköve is. Afrika és Ausztrália őslakói amulettként viselik, mert esőhozó képességet tulajdonítanak neki, a sivatagban utazók pedig szomjoltóként használják.

A római és az arab orvosok is kristály gömbökkel égették ki a sebeket. A golyóval ugyanis egy pontba lehetett gyűjteni a napsugarakat, amelyek kétségtelenül fertőtlenítették, kiégették a sebet.

Gyakran viselik csiszolt brilliánsként. A monda szerint egy ilyen kristály csillogott Arthur király kardján is, amellyel képes volt ellenségeit megbénítani. A mexikói indiánok pedig azt tartják róla, hogy benne a halottak lelkei laknak.

Apáczai így ír a kristályról: „A kristály igen világos gyöngy [drágakő], mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga, s mind az egyéb bányászatok [kőzetek] ereiben szorító. Minek okáért az ő olaja, avagy pora a vérhasasoknak hasznos, sőt még a méh folyásainak is, mindazáltal az asszonyok tejét igen megbővíti.”

A kövek gyógyító erejében hívők számára se vége, se hossza a hegyikristály „hatékony” alkalmazását javasló újkori recepteknek: erősíti a szemeket, szabályozza a vérkeringést, segíti a vörös vértestek képződését és jó vérzéscsillapító. Pajzsmirigy bántalmak esetén jó hatású a nyakra helyezett, előzetesen felmelegített hegyikristály. Star (1992. 57) szerint a kristályt napon kell felmelegíteni! Bőrbetegségek ellen pedig a belőle készített elixírt ajánlják, de ugyanez hatásos kimerültség esetén is. Az elixír készítése során a hegyikristályt egy éjen át forrás-, vagy forralt vízben kell áztatni. Úgy látszik, az senkit sem zavar, hogy a hegyikristály nem oldódik a vízben, - csak a fluorsav és a kálilúg oldja - ennél fogva a páciens egyszerűen csak tiszta vizet iszik „elixír” gyanánt, ami persze vitathatatlanul egészséges! A hegyikristályból készített nyaklánc növeli a biztonságérzetet. A gerinc-csigolyákra helyezett hegyikristály golyók hatásosan oldják a feszültséget.

Mandulagyulladás vagy torokfájás esetén is hatásos az a módszer, ha a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt legalább egy órán át borban áztatjuk, majd lassú kortyokban leisszuk róla a bort. A kérdés csak az, hogy valójában melyikük gyógyít: a hegyikristály vagy a bor? A mai „lithoterapeuták” általában azt javasolják, hogy a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt helyezzük a beteg testrészre és tartsuk ott minél tovább.

Heliotróp - A keresztények szent kőként tisztelték a heliotropot; a zöld anyagban elszórt piros pontokat az Úr vércseppjeinek mondták és emiatt sok helyen még manapság is vérkőnek nevezik (például Angliában). Nem tévesztendő össze a hematittal, amit szintén vérkőnek szoktak hívni. A heliotróp piros foltjait vas-oxid okozza.

A neve egyébként görög eredetű a heliosz (Nap) és a troposz (forduló) szavak összetételéből származik.

Egyesek amulettként hordják. Az indiánok és az ókori egyiptomiak pedig vérzéscsillapítóként, vérző sebek kezelésére használták a heliotrópot. A követ a jobb kezükbe fogták és időről-időre hideg vízbe mártották, mintegy megtisztítva a követ. Egyéb gyógyhatásai megegyeznek a jáspiséival – ami nem véletlen, hiszen annak egyik változata -: kitűnően használható meghűléses, náthás betegek kezelésére, fülgyulladás enyhítésére és ízületi bántalmak megszüntetésére. De használható szívpanaszok esetén is. Állandó viselése idegnyugtató hatású.

Amint fentebb említettük, az angolok a heliotropot vérkőnek nevezik! A ma is élő tévhit szerint kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyító hatása. Kitűnő földelő, és védelmet nyújtó kő, távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekedjünk. Energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcsere folyamatokat, újjáéleszt és energiával tölt fel, ha a test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. Alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak. Csakra: Gyökércsakra.2 Az, hogy az „ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták” – elképzelhető, de akkoriban még sok más olyan dolgot is megtettek az emberek, amelyekről ma már biztosan tudjuk, hogy tévedésen alapultak, közönséges babonák, tévhitek voltak. A 21. században azonban azt leírni egy ásványról, amely az elektromosságot egyáltalán nem vezeti, hogy „jó földelő” – ez több, mint tévhit, ez egyszerűen ostobaság!

Más vélemények szerint a heliotróp rendkívüli ereje már ősidők óta ismert. Szinte minden szervre hatással van, élénkíti az immunrendszert, növeli a vitalitásunkat. Az egész testben erősíti az ereket. Bélproblémák és aranyér esetében is hatásos. Akik hajlamosak a cisztákra, jól teszik, ha mindig hordanak maguknál heliotrópot. Oldja az epeköveket, a vesére is jó hatással van, segíti a méregtelenítést és a savtalanítást. Új energiát meríthetünk belőle, fokozza az életörömöt. Az agyra gyakorolt hatásának köszönhetően megkönnyíti a koncentrációt. Elsősorban védőkő, a középkorban a keresztes katonák viselték, mert a piros pettyeket Krisztus vérének gondolták.

Ezek a „gyógymódok” mind úgy működnek, hogy a „követ” valamilyen formában – nyakba akasztva vagy karkötőként – magunkon kell viselni. Azt egyik „recept” sem részletezi, hogy vajon kémiai vagy elektromos úton hatnak ezek az ásványok, a bőrön keresztül a belső szervekre, a mentális energiáinkra, stb.? A jáspisról, és vele együtt a heliotrópról tudjuk, hogy sem piezo-, sem piroelektromosságra nem képesek, az emberi testfelülettel érintkezve nem oldódnak, belőlük egyetlen molekula sem szívódik fel az emberi testbe. Adódik akkor a kérdés, hogy miként hatnak a felsorolt betegségek ellen? Véleményünk szerint ezek a javaslatok mind egyszerű ostobaságok, amelyek a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálják!

Nyugati csillagjegy: Kos, Rák, Skorpió; kínai csillagjegy: Sárkány, Bárány, Disznó; elem: Föld

A Szűz jegyűeknek állítólag szerencsét hoz...

Karneol – (szinoním nevei: szárdonix, szárdiusz, szárder); Albertus Magnus azt írja, hogy a karneol legjavát a Rajnában találják s kitűnő szer a vérzések csillapítására, de női betegség ellen is javasolta. Az arabok pedig fogfájás és harag ellen javasolták a viselését.

„A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy” írja róla Apáczai, majd így folytatja: „Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is.” „A kornyol [feltehetően karneol] a megmosatott húshoz hasonló gyöngy [drágakő]. A havi folyás és a fügefekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja.”

A sardonix hasznáról, gyógyító erejéről azt tartották, hogy „Az bujaság ellen nagy hatalmát írják, és az kinek az körme fölött az körömház szálkázik, és azt az követ az újjában viseli, felette igen dícsírik”. A sardiusról pedig úgy vélte, hogy „Az ember orra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó, az ki nálla hordozza, embert bátorságossá teszi, az szívet megvidámíttya”

A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe; elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, és csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket és megóv a rontástól.

Az orrvérzés elállítására alkalmazott legismertebb recept szerint a karneolt felmelegített borba kell helyezni. Amikor a bor már langyosra hűlt, le kellett inni a karneolról: azonnal megszűnteti az orrvérzést! Hasonlóan kellett alkalmazni fogínyvérzés és fogszuvasodás esetén is. Állítólag még a könnyű szülést is elősegíti. De hogy miképpen, azt az olvasó fantáziájára bízzuk!

Macskaszem és tigrisszem - Azok számára, akik hisznek az efféle ostobaságokban, a macskaszem és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz. Marokkőként használva szerencsét hoz, mert javítja a vizsgadrukktól szenvedők koncentráló képességét

Gyógyhatásai: hatásos vírusölő; csillapítja a gyomorfájást - a követ egyszerűen a gyomorra kell helyezni; erősíti a csontokat és az izmokat; enyhíti a légszomjat; ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen úgy segít, hogy éjszaka a markában tartja a tigrisszemet; gyógyítja az asztmát; az anyagcsere szabályozására az egész nap a nyakban hordott tigriskő a leghatékonyabb.

Onyx - A Bibliában a szelídség jelképe, ugyanakkor azt tartották róla az ókorban, hogy rossz álmot hoz a viselőjére. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha egyúttal szardeuszt is visel az illető.

Már az ókorban kedvelt drágakő volt a látványos fekete (barna) – fehér rétegezettsége és jó megmunkálhatósága miatt. Maga az ónyx név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. Theophrasztosz Krisztus előtt mintegy 320 évvel már említi az onyxot. A római legenda azt tartotta róla, hogy a csintalan Ámor egyszer az alvó Vénusz körmöcskéit egy nyílvessző hegyével lemetszegette. A szép istennő fegyverecskéi az Indusba hullottak, ahonnét a párkák halászták ki és isteni eredetüket azon nyomban felismerve kővé, mégpedig onyxszá változtatták őket, hogy mindörökre megmaradjanak.

Hildegard szerint az onyx meleg kő, amely a nap harmadik órájában nő, amikor a nap a sűrű felhőkben forrón tüzel. Ha valaki onyx követ akaszt a nyakába vagy onyxból készült gyűrűt visel, az lidérces álmokat fog látni. Ezek az álmok a nárdkő viselésével űzhetők el. Ez egy vörhenyes, narancs színű kő, néha igen sápadt, késő őszi délutánokon terem, amikor bőven esik az eső és a babérfák levelei lehullanak. A nárdkövön valószínűleg szárdeuszt értett a szerző.

Albertus Magnus – lényegében Hildegarddal egyezően - senkinek sem ajánlja az onyxot, mert szerencsétlenséget hoz, ellenben bölcsen cselekszik a gazda, ha heliotropot szerez be, mert ez a kő esőt hoz. Szerinte: „Hogy ha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjunk onyx követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk.” Már csak az a kérdés, hogy ha közismertek az onyxnak ezek a rossz hatásai, akkor miért hord bárki is ilyen ékszert?

A népi gyógyászat szerint – ellentétben az ókori hittel – elűzi a lidérces álmokat és csillapítja a szülési fájdalmakat. De azt is hitték az onyxról, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmot hoz a viselőjére és koraszülést eredményez.

Szívpanaszok, gyomorbántalmak és epegörcsök ellen javasolták a más ásványok esetében is alkalmazott, jól bevált „boros” módszert. A recept szerint forralt borba kell tenni az onyxot, majd azon nyomban le kell inni róla a bort. A magas lázat onyxszal kezelt borecettel lehet mérsékelni, mégpedig úgy, hogy a lázas betegnek „onyxecettel” készített salátát vagy más ételt kell adni. Azt is javasolja az idézett szerző, hogy ha nagy bánat ér bennünket, akkor ne csak a nyakunkba akasztva viseljünk onyxot, hanem vegyünk egy kisebb darabot a szánkba. Hamarosan érezni fogjuk, hogy a kőből kellemes meleg árad szét a szánkban, majd a fejünkben és az egész testünkben, hangulatunk pedig percről-percre javul.

A tűzkőről a Physiologus azt írja: „Vannak olyan kövek, amelyek egymáshoz közeledve lángra lobbannak, és felégetnek mindent, ami a közelükbe kerül. Ilyen természetű a férfi és a nő, amelyek távol állnak egymástól. Kerüld te is, ha a hitbuzgó emberek legderekabbjai közé tartozol, a nőt, nehogy hozzá közeledve vágyra lobbanj, és felperzseld a benned lakozó erényt, mert Sámson is nőhöz közeledve veszítette el a hajában rejlő erőt, és az Írás szerint sokakat tönkretett az asszonyi szépség.

Nem tudjuk, hogy a Természet ismerője, a Physiologus itt milyen kövekre gondolt. Az azonban bizonyos, hogy acéllal megütve a kova szikrázik. Ezt a tulajdonságát használták fel régen a tűzgyújtásnál. Talán ez a szikrázás szülte azt a képzetet, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata előbb-utóbb szikrázóvá válik…

Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban keletkezett gyűjteményében olvashatjuk a következő daltöredéket:

Sohasem ettem olyan jót,
Mint szépanyám főzött vólt,
Mándruckőbül, tűzkűbül,
Büdöskűbül, mennykűbül.

A fentebb már leírt tűzkő ugyanúgy mágikus rítusok és varázslások eszköze volt, mint a kén, kénkő jelentésű büdöskű, és a mennykűnek nevezett őskori kőeszköz vagy meteorit. A kvarc, kvarckavics jelentésű mándruckőnek a népi gyógyászatban történő konkrét felhasználásáról nem tud a néprajz tudomány. Ezzel szemben az evéssel kapcsolatban ismert egy 1872-ben, Bihar megyében lejegyzett szólás, ami szerint: „Oly ehes vagyok, hogy a mándrucz követ is mennem” Ez a szólás azonos értelmű azokkal, amelyekben követ, kavicsot, vasszeget, stb. megennének az éhes emberek….

K=9; S=3,98-4,10. Szín: színtelen, szürke, barna, rózsaszíntől vérvörösig, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyöngyház. Genetika: szienitekben, monzonitokban, kvarcmentes pegmatitokban, kimberlitek eklogitos xenolitjaiban, regionális vagy kontakt metamorfózist szenvedett Al-gazdag kőzetekben; torlatokban. TL: India. Név: kurivinda (szanszkrit)→kurundam (tamil) = rubin. Leírás éve: 77. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; drágakő minőségű változatai: rubin= vörös, zafír= nem vörös; mesterségesen is előállítható→Verneuil-korund.

A rubinhoz és a zafírhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Az ókorban azt hitték a rubinról, hogy akár csak egy villámhárító, megvédi az udvart a villámcsapástól, de a hernyók és a különböző férgek kártételétől is, elég csak megérinteni vele az udvar sarkait.

A régiek hite szerint a rubin birtoklása szerencsét jelentett; száműzte a szomorúságot és a rossz gondolatokat, elfojtotta a bujaságot, de nagyon rosszat jelentett, ha a színét megváltoztatta. Ha közben azonban visszanyerte eredeti színét, az egyértelműen jó jel volt. Ovidius szerint a nap rubin házban lakik, a földjét pedig smaragd alkotja.

A rubinról még a 19. században is az tartották, hogy viszontszerelmet tudott gerjeszteni.

Paracelsust a rubint a vérhas elleni, belsőleg ható orvosságnak tartotta: „Summa viribus in Rubinis est in Dysenteria et ejus dosis est unc.”

A rubint nemcsak az ékszerészek, hanem a „természetgyógyászat” is nagyra értékeli. A középkorban azt tartották róla, hogy ennek a drágakőnek van a legerősebb és legszerteágazóbb kapcsolata a kozmikus térrel, ezen belül is elsősorban a Holddal. Egyesek szerint annyi energia található egy kisebb rubinban is, amitől még a halott is feltámad. Éppen ezért, mivel ennyi erő lakozik benne, óvatosan kell vele bánni. Inkább csak este, holdfényben viseljük, nappal tegyük félre.

A „kristályterapeuták” éppen ezért csak éjfélkor végeznek kezeléseket a rubinnal. A magas lázat például úgy csökkentik rubinnal, hogy a lázas beteg köldökére helyezik a drágakövet, de éppen csak annyi időre, amíg átmelegedik. Ekkor leveszik és átviszik egy másik helyiségbe és beteszik egy fiók mélyére. Ezt azzal indokolják, hogy a rubin olyan erős, hogy még a kezelés után is képes a betegre hatni és félő, hogy annak a szervezete kiszárad. Véleményünk szerint ez a kezelés egyenértékű azzal az eljárással, amikor a villámcsapás vagy a hernyórágás ellen alkalmazták a rubint!

A piros rubin a kurázsi (a bátorság), az emelkedettség, a méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet ékköve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt hoz viselőjének; stabilizálja a szerelmet; védelmet nyújt a gonosz kísértései ellen, megvéd a pusztító viharoktól és áradásoktól. Képes forrásba hozni a vizet! Elpusztítja a támadó hüllőket! Ha a tulajdonosa meghal, akkor megváltoztatja a színét, méreg jelenlétében pedig elhomályosodik. Megóv a rossz gondolatoktól, a lidérces álmoktól és a gyomorfájástól; gyógyítja a sebeket, növeli a férfiasságot; elállítja a vérzést és megtöri a gonosz varázslatot.

Július szülötteinek nagyon ajánlott a rubin viselése, mert mentesülnek az életben előforduló bizonytalanságoktól, izgalmaktól. Viselése a Kos és az Oroszlán jegyében születettekre is kedvező hatással van.

Az ókori görögök Zeusz drágakövének tartották a zafírt, ebből következően a rómaiaknál Jupiternek volt szentelve. A kék színe ugyanis az eget jelentette, ahol Zeusz, illetve Jupiter uralkodott.

Az ókori hiedelem szerint megszelídíti a goromba embereket, de nagyszerűen oltja a tüzet is! Hogy miképpen azt nem részletezi a legenda… Orvosságként hatásos szernek vélték a lázas betegségek ellen. Egyes régebbi szerzők azt mondják, hogy a Mózesnek adott isteni törvények egyenesen zafír lapokra voltak vésve. A perzsák hite szerint a Föld maga egy roppant nagy zafíron nyugszik és az égbolt színe ennek a tükröződése.

Marbode szerint megszünteti a túlzott izzadást, meggyógyítja a fekélyeket és a szembetegségeket. De csak akkor hatásos, ha a viselője híven megőrzi a tisztaságát. Azt írja, hogy kétféle zafír van: az egyik égszínkék, ez a hím, a másiknak olyan színe van, mint a Földközi-tengernek, ez a nő. Vannak halvány színű, zöldes árnyalatú, sőt szinte tejfehér zafírok is. Titkos ereje azonban csak a sötétkék színű zafírnak van, mert ez a kék ég egy megszilárdult darabja. Hildegard szerint a zafír erős déli napsütésben keletkezik, mert ekkor a levegő szinte megreked.

A középkorban azt tartották róla, hogy képes kinyitni a bezárt ajtókat, és széttörni a láncokat. De ördögűzésre is felhasználták. Gyógyító hatásáról úgy hitték, hogy mérsékli a lázat, csökkenti az izzadást, tisztítja a szemeket, megszünteti a dadogást, és ha a tejben szétdörzsölt zafírt a sebre teszik, akkor begyógyítja a sebet. Ennek azonban egy fontos feltétele volt: csak szűzek által hordott zafír fejtett ki ilyen csodás hatást.

Albertus Magnus szerint a zafir segítségével keléseket lehet gyógyítani és elűzi a szemről a hályogot. Használat előtt és után a követ hideg vízben kell áztatni. A zafír – a lazurithoz hasonlóan - hatásos a skorpiócsípés és a kígyómarás ellen, de a fejfájás ellen is melegen ajánlották. Akkoriban ezt a két ásványt a színük hasonlatossága miatt gyakran összekeverték…

Apáczai szerint „A saffír világos és égszínű gyöngy [drágakő]. Napkelet felé és Indiába terem. Italban bevétetvén, a scorpiók ütése [marása] ellen igen hasznos, és amely orvosságok, méreg és mirigyes [dögös] nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elégyíteni.

Nagyon jól jellemzi Paracelsus gondolkodásmódját, orvosi módszereit az, amit a zafírról mond: „Csodálatos mármost az égi pálya hatása. Különlegesnek becsülheti ugyan a művész munkáját, a legnagyobb benne mégis, hogy az ég éppoly különösen főz-digerál-imbibál-szolvál és reverbál egymásba, mint az alkímista, s az ég útja tanítja a tűz útját és vezérlését az athanárban. Mert az erényt, amely a zafírban rejlik, az ég szolváció, koaguláció és fixációrévén adja meg. Mivel pedig az ég úgy van megalkotva hatásában, hogy e három dolog révén jut el ide, azért a zafír szétesése is e három pontból kell, hogy álljon. Ez a szétesés pedig: hogy a corpusok távoznak, és visszamarad az arkánum. Mert azelőtt s amíg zafír volt, arkánum nem létezett; utána azonban, mint élet az emberben, ugyanúgy belejutott az ég által az arkánum is ebbe az anyagba. A corpusnak pedig távoznia kell: mert gátolja az arkánumot. Amint a magból sem nő és nem is lesz semmi, csak ha szétesik, mely szétesés egyes-egyedül abból áll, hogy corpusa megrohad, az arkánum pedig nem, ugyanúgy itt is a zafír corpusa; mindössze, hogy ő kapta az arkánumot. Szétesése pedig azon dolgok révén történik, melyek összeállítását is segítették. A mag a mezőn nem csekély tudományába kerül a természetnek, míg kalászba szökken – hisz ott van az elixír és a legfőbb fermentum, amely a természetben minden dolognál előbbre való; következik rá az emésztés, abból pedig növekedése. Aki pedig a természet elkészítője akar lenni, annak ezen át kell mennie, máskülönben zagyszakács lesz csak, pancsmester és kotyvasztár. Mert a természet azt akarja, hogy az ember is minden esetben úgy végezze készítését, mint ő; vagyis, hogy őszerinte járjunk el, s ne a veszett fők után.”. Paracelsus: Bücher und Schriften című, Baselben megjelent könyvében hivatkozva azt írja, hogy a zafir, amely a korund kék színű változata, belsőleg, szívdobogás ellen volt használatos gyógyszer.

Perényi Imre nádor 4000 aranyért vett egy velencei zsidótól zafírkövet mint pestistől óvó szert.

Egyesek szerint a zafír a megfontoltság és a bölcsesség köve; mágikus erővel ruházza fel a tulajdonosát; tisztán tartja az elmét. A királyi, tekintélyes személyiségeket megvédi az ellenségeiktől. Oltalmazza a szüzeket; elősegíti a szerelmet és a boldogságot, de csak akkor tartja meg az eredeti színét, ha viselője szerelmes valakibe. Sok esetben önkívületi állapotot válthat ki. Képes elpusztítani a pókokat; a gonosz jelenlétében elhomályosodik. A fehér zafír oltalmazza az utazókat, és ha asszony viseli, megóvja az erkölcsösségét.

A leghíresebb a kasmíri zafír. Indiában azonban csak azoknak ajánlják, akiknek összhangban van a csillagképével. Úgy vélik ugyanis, hogy a sötét tónusú zafír viselése csak akkor hatásos, ha a tulajdonosa a Szaturnusz jegyében született. Eben az esetben is csak akkor ajánlott a viselése, ha a zafírt kék anyagba csomagolják és naponta többször is füstölni kell illatos pálcikákkal. Azt is mondják, hogy aki szeptemberben született, amikor az őszi levelek zizegnek a szeptemberi szélben, az egy apró kis zafírt ragasszon a homlokára, mert az megóvja őt a rossz közérzettől és kigyógyítja a téves eszmékből. Hordhatják még a Halak, a Bika és a Mérleg jegyében születettek is.

Kecskeméti Péter azt írja a zafírról: „Azki nyakában hordozza, jó kedvűvé teszi és békességessé; szívet erőssíti, a bujaságra való indulatot megenyhíti.” Ballagi ehhez hozzáfűzi Prágay András megjegyzését, miszerint „azt mongyák a physicusok, hogy veneros compescit et castis usui est. Sőt ha tisztátalan (sic!) életű kezében veszi, tündöklő színiben láttatik meghomályosodni. Ennek okáért szűzességnek és szemérmetességnek köve a saphir”.

Gyógyító hatásával kapcsolatban azt tartották, hogy védi a látást és segíti az idegen testek eltávolítását a szemből; erősíti a szívet, hatásos ellenszere a fejfájásnak; ellenállóvá tesz a fertőző betegségekkel szemben. Álomban zafírt látni: kellemetlen látogatók fognak érkezni!

A „modern kristályterápia” - a rubinhoz hasonlóan - a legtisztább és leginkább tisztító drágakőnek tartja a zafírt. Lelki, szellemi megtisztuláshoz, felfrissüléshez azt ajánlják, hogy a homlokunkra erősítsünk egy zafír kristályt, mert a benne rejlő kozmikus erők rávezetnek bennünket a helyes útra.

K=6-7; S=3,15-3,36; Szín: fehér, szürke, világosbarna, zöldesbarna, zöldesszürke, sárgászöld, rózsaszín, kék, bíbor. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: közepes fokú regionális metamorf kristályos palákban; eklogitokban és kékpala fáciesű metamorf kőzetekben; szkarnokban; saussuritesedett gabbrókban és dioritokban. Tl.: Prickler Halt, Saualpe, Karintia (Ausztria). Név: Báró Siegmund Zois von Edelstein (1747-1819), az osztrák ásványtan mecénása. Leírás éve: 1805. Megjegyzés: fluorsavban feloldódik, izzítás után sósavban elkocsonyásodik; gyakori változatai: saussurit = plagioklász bomlásterméke; tanzanit = sötétkék, mélylila; thulit = rózsaszín.

K=4; S=3,175-3,56. Szín: színtelen, fehér, lila, kék, zöld, sárga, narancssárga, vörös, rózsaszín, barna, kékesfekete. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, szienitekben, fumarolák körül, karbonatitokban, alkáli kőzetekben, hidrotermás telérekben, homokkövekben. TL: ismeretlen. Név: a fluor tartalmáról. Leírás éve: 1529. Megjegyzés: hétköznapi neve folypát, mert a vasérchez adagolva lecsökkenti annak olvadáspontját a nagyolvasztóban; UV alatt kék, lila, zöld, sárga, vagy vörös színben fluoreszkál; kénsavban feloldódik, forró sósavban alig oldódik.

A nagyolvasztóba bevitt vasérchez és kokszhoz adagolva lecsökkenti a vasérc olvadáspontját, ezért a kohászok „folypátnak” nevezik.

K=3-3,5; S=4,5. Szín: színtelen, fehér, sárga, barna, szürke, vörös, zöld, kék. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta, gyöngyház. Genetika: hidrotermás (kiválása mindig a kisebb hőmérsékleten történik, illetőleg a szulfidos érctelérek kialakulásának befejező szakaszára esik; önállóan is alkot telérkitöltéseket, de gyakran más ásványokhoz társul; Buda környékén melegvízforrások terméke); mészkövekben, magmás kőzetekben, karbonatitokban. TL: ismeretlen. Név: barisz = nehéz (görög). Leírás éve: 1640. Megjegyzés: a bárium leggyakoribb ásványa; gyakori szinonímája a súlypát; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; keresett ipari nyersanyag: mélyfúrások öblítőiszapjának nehezítéséhez, festékgyártáshoz (Ba-fehér) használják.

K=2-2,5; S=2,60; Szín: fehér, de a szennyeződések miatt színezett is lehet. Karc: fehér. Fény: szatén. Genetika: hidrotermás átalakulási termék, autigén (helyben keletkezett) ásvány üledékekben. Tl: Anglesey-sziget (Wales). Név: Allan Brugh Dick (1833-1926) skót vegyész. Leírás éve: 1930.

K=3,5-4; S=6,9-4,1. Szín: színtelen, barna, sötétbarna, sárga, narancssárga, vörös, zöld, szürke, fekete. Karc: barnától halványsárgáig, fehér. Fény: gyanta, gyémánt, félig fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kőszenekben, mészkövekben és más üledékes kőzetekben. TL: ismeretlen. Név: szfalerosz = téves, eltévesztett (görög). Leírás éve: 1546. Megjegyzés: piroelektromos; fluoreszkálhat; sósavban oldódik; a legfontosabb cinkérc; gyakorlati jelentőségét fokozza tömeges és gyakori előfordulása, amely módot ad arra, hogy a feldolgozásakor az értékes Cd-, In- és esetleg Ga-fémet is kinyerjék belőle; a cink az iparban nélkülözhetetlen ötvöző (sárgaréz), korrózió elleni bevonófém (horganyzás); vegyületeit festéknek (cinkfehér, horganyfehér), gyógyszerként s a kémiai ipar számos területén alkalmazzák; társelemei közül a Cd-ot (kadmium) a galvanoplasztikában, korrózió ellen, hő- és surlódásálló ötvözethez, a Ga-ot (gallium) és az In-ot (indium) félvezetőgyártásra használják; a galliumból igen magas forráspontja (2300^oC) és alacsony olvadáspontja (290^oC) miatt különleges termométerek készülnek.

K=3,5-4. S=4,26. Szín: fehér, szalmasárga, zöldessárga, sárgásbarna, barna, színtelen, kék, szürke, majdnem fekete. Karc: világossárga. Fény: félig gyémánt, gyanta, zsír, gyöngyház. Genetika: másodlagos. Tl: Peacock-telep, Seven Devils körzet, Adams megye, Idaho (USA). Név: John Wesley Powell (1834-1902), amerikai geológus és felfedező. Leírás éve: 1891. Megjegyzés: RH UV alatt krémfehér, sárga vagy aranysárga színben fluoreszkál; sósav és salétromsav elbontja.

K=6-6,5. S=3,177. Szín: sárgásbarna, sárga, sárgás narancssárga, narancsbarna, rózsaszín, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: kontaktmetamorf mészkövekben és dolomitokban. Tl: Östanmossa Fe-bánya, Norberg, Västmanland (Svédország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1926. Megjegyzés: RH UV alatt kanárisárga színben fluoreszkálhat; sósavban kovakocsonya képződéssel oldódik.

K= 3-4. S= 3,396-3,443. Szín: fehér, rózsaszínes, világosbarna. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: metamorfizált sztratiform cinkércben.

K=3,5. S=4,32-4,46. Szín: halványsárga, mézsárga, barnássárga, vöröses; ritkán fehér, színtelen, kék, zöld, rózsaszín, bíbor Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. Tl.: Chañarcillo (Chile). Név: Gilbert-Joseph Adam (1795-1881) francia mineralógus. Leírás éve: 1866. Megjegyzés: híg savakban könnyen feloldódik; RH és HH UV alatt citromsárga fluoreszkálás vagy foszforeszkálás lehet.

Lásd: uranocircitt

K=2-2,5. S=3,94. Szín: sárga, sárgászöld. Karc: ?. Fény: viasz, gyöngyház. Genetika: másodlagos. Tl: Bergen, Vogtland, Szászország (Németország). Név: meta = túl (görög) + uranocircit. Leírás éve: 1904. Megjegyzés: radioaktív; RH és HH UV alatt zöld fluoreszkálás.

K=1-2,5; S=3,35-3,55. Szín: citromsárgától zöldessárgáig, sárgászöld, sötétzöld. Karc: ?. Fény: üveg, gyöngyház, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Autun, Saint Symphorien-de-Marmagne, Saôn-et-Loire (Franciaország). Név: meta = túl (görög) + autunit. Leírás éve: 1938. Megjegyzés: radioaktív; RH és HH UV alatt sárgászöld fluoreszkálás; autunitből irreverzibilisen dehidratálódik.

K=2,5; S=2,8. Szín: élénkzöld, sárgászöld. Karc: ?. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Hillside-bánya, Bagdad, Yavapal megye, Arizona (USA). Név: Charles Alfred Anderson (1902-1990) amerikai geológus. Leírás éve: 1951. Megjegyzés: radioaktív; vízben feloldódik; RH és HH UV alatt élénk halványzöld vagy sárgászöld fluoreszkálás.

K=5-6. S=2,74-2,78. Szín: színtelen, fehér, szürke, rózsaszín, lila, kék, sárga, barna, narancsbarna. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, gyanta. Genetika: márványokban, gneiszekben, granulitokban, zöldpalákban, szkarnokban, pegmatitokban, hidrotermásan átalakult bázisos magmás kőzetekben, vulkáni piroklasztikumokban. Tl: Vezúv, Campania (Olaszország). Név: mejon = kevésbé (görög). Leírás éve: 1801. Megjegyzés: RH UV alatt narancssárga, élénksárga vagy vörös fluoreszkálás; sósav oldja.

Lásd: kalcit és rodokrozit

Mangánkarbonáttal (rodokrozittal) kevert kalcit.

K=3,5-4; S=2,95. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, kék, lila, zöld, rózsaszín és halvány vörös árnyalattal. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: karbonátos üledékekben, evaporitokban, barlangokban, egyes metamorfitokban, vulkanitok üregeiben. TL: Molina de Aragon, Castilla, La Mancha (Spanyolország). Név: Aragónia (Spanyolország). Leírás éve: 1767. Megjegyzés: RH és HH UV alatt vörös vagy sárga színben fluoreszkálhat; híg sósavban pezsgéssel feloldódik.

Az aragonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mészkőnél említjük meg a kristályos mészkő egyik fajtájához, a cseppkőhöz, konkrétan a Baradla-barlag cseppköveihez fűződő hiedelmet. A cseppkő a csepegő-szivárgó vízből kivált, rendszerint réteges szerkezetű kalcit módosulat, azaz aragonit. A keletkezéséhez vezető folyamat a felszínen kezdődik, amikor az esővíz CO2-ot nyel el és gyenge szénsavvá (H2CO3) alakul. A korhadó szerves anyagon átszivárgó csapadékvíz a szervesanyag bomlása során keletkezett széndioxidból is elnyel valamennyit, miáltal tovább dúsul és valamivel erősebb savvá válik. Ez a szénsav szépen lassan beszivárog a mészkőbe, ahol feloldja a meszet. Ezeken a helyeken az évmilliók során annyi mész oldódik ki, hogy a helyén üregek, sőt hatalmas barlangok keletkeznek. Később, a barlang mennyezetén kiszivárgó vízből a lecsökkent rétegnyomás hatására kiválik az oldott mész és megkezdődik valamilyen kristályos kalcitképződmény kialakulása. Ez gyakran cseppkő formájú, de lehet fanerokristályos kalcit is.

Magyarország legnagyobb és legismertebb cseppkőbarlangja az aggteleki Baradla –barlang. A kialakulásához számos legenda fűződik. Ezek közül álljon most itt egy rövid változat: „A csodás cseppkő képződmények úgy alakultak ki az aggteleki barlangban, hogy a Baradla hegytetőt egykor aranyfödelű vár koronázta, benne pedig hatalmas rabló lakott, ki összes kincseit a vár pincéiben halmozta föl; oda ajánlotta mindezt a szép leánynak, kit elrabolt, hogy őt szeresse, de annak vőlegénye varázsbot segítségével kőoszlopokká merevítette a rablót és zsoldosait, menyasszonyát pedig megszabadította.”

Itt, a mészkőnél szólunk az egyik legismertebb mészvázú, egysejtű ősmaradványról, a Nummulitesről is. Tesszük ezt azért, mert Európában több helyen is, köztük a Kárpát-medence számos vidékén kőzetalkotó mennyiségben találhatóak ezek az érdekes, lapos korong alakú, pénzérmére hasonlító „kövek”, amelyeket a néphit megkövesedett pénzeknek tart. A mai Magyarország területén a Dunántúli-Középhegységben, a Bakonytól, a Pilisen és a Budai-hegységen át a Naszály tövében fekvő Kosdig végig követhető a nummuliteszes lelőhelyek sora. De híresek a Kolozsvár környéki lelőhelyek is, amelyek közül a kalotaszegi Magyarkiskapus, a Tordai-hasadék, Tordaszentlászló és a kolozsvári Plecska-völgy lelőhelyei talán a legismertebbek és a legkönnyebben megközelíthetők.

A földtörténeti korok közül a harmadidőszakon (tercier) belül a paleocént követő mintegy 22 millió évet átfogó eocénre jellemző volt a Théthys-tenger fokozatos és többszöri előrenyomulása. Ennek a sekély tengernek a különböző tengerágaiban, kisebb-nagyobb öbleinek meleg vizében hihetetlenül gazdag élővilág alakult ki. Az őséghajlattani adatok szerint a Théthys-vidék éghajlata trópusi-szubtrópusi volt. Az ősmaradványok tanúsága szerint a változatos színű (kékeszöld, zöld, sárga, barna, vörös) algák mellett nagy változatosságban éltek itt az állatvilág minden törzsének képviselői, főként a színpompás, magányos és telepes korallok, a kagylókra emlékeztető pörgekarúak, a szirteket bekérgező mohaállatok, a rendkívül változatos alakú kagylók és csigák, az arasznyi tízlábú rákok, a makkra emlékeztető kacslábú rákok, a zsemle alakú tengeri sünök, az ötágú tengeri csillagok, a nagy tömegben úszkáló halak, a nagy testű tengeri emlősök: szirének, cetek, delfinek. Köztük azonban mindent felülmúló mennyiségben egysejtűek. Ezek nagy része likacsos mészvázú foraminifera volt, részben mikroszkópikus méretűek, részben azonban szabad szemmel is jól látható, több centiméter átmérőjű állatkák voltak, amelyek vagy a tenger iszapjában hevertek vagy lassan mozogtak. Ez utóbbiak zöme a Nummulites nemzetségbe tartozott. A nummulitesz szó a latin nummus=pénz és a görög lithos=kő, kőzet szavak összetételéből származik és pénz alakú követ jelent. Elpusztulva, házaik az iszapba ágyazódtak és a kőzetté válás folyamán nummuliteszes mészkővé, agyaggá, márgává, esetleg meszes homokkővé alakultak. Gyakori, hogy a nummuliteszes mészkőben szinte semmi egyéb ősmaradványt nem találnak a paleontológusok csak Nummulitest. Ez rendkívül különös, mert egyrészt azt jelenti, hogy az egykori trópusi tengerben alig élt más fenéklakó élőlény; másrészt arra is rávilágít, hogy milyen hatalmas volt a karbonátproduktivitás, azaz milyen nagy mennyiségben állt rendelkezésre az egysejtűek által kiválasztott mészanyag. A földtörténeti újkor elején, a paleocénben (65-56 millió évvel ezelőtt), az eocénben (56-34 millió évvel ezelőtt), de még az oligocén kezdeti időszakában is (34-23 millió évvel ezelőtt) annyira feltűnőek és jellegzetesek a nummuliteszek, szinte csak belőlük állnak az ebben a korban keletkezett kőzetek, hogy E. Renevier francia geológus azt az időszakot a nummuliteszek korának, latinul nummulitikum-nak nevezte el.

A magyar néphit a nummuliteszek keletkezését csodához kötötte. Az ezzel kapcsolatos monda első, latin nyelvű változatát Temesvári Pelbárt 1499-ben közölte: „…. A mondottakat Szent László királyra alkalmazva azt olvassuk, hogy Isten segítsége gyakran csodásan állt mellette akkor is, amikor fivére, Salamon király üldözte és azokban a háborúkban is, amelyeket épp Salamon ellen kellett viselnie, ahogyan a krónikás elbeszéli. Őt (mármint Salamont) végül is legyőzte és fogságba vetette. Ugyanígy vele volt Isten a tatárok elleni háborúban is, kiket isteni segítséggel elűzött az országból. Úgy beszélik, hogy a menekülő ellenség pénzt szórt el, hadd tartsa vissza a kapzsiság az üldözőket. De László imájára mindez a sok pénz kövekké változott. E pénzek kőbe formált emlékei ma is láthatók, ahogyan sokan állítják, akik azokon a tájakon jártak. Ugyanott láthatók sziklákból csodásan fakasztott források is, Szent László imájára, amikor seregét kellett felüdítenie. Láthatók, úgy mondják, lándzsájának és pajzsának lenyomatai is kőben, mintha viaszba vésődtek volna. Ide kapcsolódik az a legenda is, amely a besenyők elleni háborújával kapcsolatos….”

A legendának ismert egy másik változata is, amiben Szent Lászlót üldözik a tatárok/törökök, és ő szórja el az aranyakat azzal a céllal, hogy amíg az üldözők azokat felszedik, addig ő maga egérutat nyer. Közben persze az aranypénzek kővé változnak…

Ennek a legendának a Tordai-hasadékhoz kötődő változatát a következőképpen meséli el Orbán Balázs: „Nem messze van ide az a hegy, a hol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi, a monda szerint a szent király az őtet üldöző kúnok közé aranypénzt szórt; de a midőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kúnok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, a midőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segélyére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kúnok csakhamar üldözöttekké váltak s mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik muntyei táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a Muntyét Király-erdejének…”

A Szent László–pénzének egy változata szerint Szent László üldözte a kunokat, akik aranypénzt szórtak maguk mögé, arra számítván, hogy amíg a magyar vitézek az aranyak összeszedésével foglalatoskodnak, addig ők egérutat nyernek. László király hiába kérte a katonáit, hogy folytassák a kunok üldözését, azok inkább az aranyakat szedték össze. Ekkor a király Istenhez fordult segítségért és így fohászkodott: „Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten az aranyakat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta.” Azon a vidéken manapság is mutogatják az aranyból lett köveket, amiket Szent László pénzének neveznek. Mivel a történetben arról van szó, hogy a kunok Kolozsvárt támadták meg, és a király a város felmentésére érkezett, valószínű, hogy a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszegről származik a monda, ahol több falu határában is lehet „Szent László-pénzét” találni.

A bakonyi Pénzesgyőr falu a nevét Szent László-pénzéről kapta, mert a falu határában emelkedő dombok nummuliteszes mészkőből állnak. Itt két nevezetes és könnyen megközelíthető lelőhelyen is gyűjthető nummulitesz.

K=4,5-5; S=2,86-3,09. Szín: fehér, színtelen, barna, vörös, sárga, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: kontaktmetamorf karbonátos kőzetekben és szkarnokban; alkáli magmás kőzetekben, karbonátitokban. Tl.: Csiklova (Ciclova Montană) (Románia). Név: William Hyde Wollaston (1766-1828) angol vegyész és fizikus. Leírás éve: 1818. Megjegyzés: forró sósavban kovakocsonya képződésével oldódik; RH és HH UV alatt kékeszöld színben fluoreszkálhat, ill. sárga színben foszforeszkálhat.

K=3-3,5; S=2,98. Szín: színtelen, halványkék, halványlila, fehér, rózsaszín, halványbarna, szürke. Karc: fehér, halványszürke. Fény: üveg, gyöngyház, zsír. Genetika: üledékes evaporittelepekben, magmás kőzetekben, fumarolák körül, hidrotermás telérekben. TL: Hall, Tirol (Ausztria). Név: an = nélkül (görög) + hidor = víz (görög). Leírás éve: 1794. Megjegyzés: savakban oldódik. Lásd: gipsz.

K=2,5-3; S=1,05-1,15. Szín: borostyánsárga, barna, barnásvörös, színtelen. Karc: fehér. Fény: gyanta. Genetika: fosszilizálódott fagyanta. Tl.: Balti-tenger partvidéke?. Név: Bernstein = borostyán (német). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: szerves oldószerekben nem oldódik; melegítés hatására aromás illatot áraszt; UV alatt fluoreszkálhat; rendszerint nem sorolják az ásványok közé.

A borostyánhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A borostyán keletkezését egy görög legenda imígyen írja le: A Nap istenének, Héliosznak és Klümenének a fia, Phaethon egy napra megkapta apjától annak napszekerét. A tüzes paripákat-a tapasztalatlan, de vakmerő ifjú nem tudta féken tartani, miközben azok eszeveszett száguldásba kezdtek és letértek a megszokott pályáról. Ahogy közelítettek a Földhöz, mindent lángba borítottak. Zeusz azonban meghallotta a Föld könyörgését és egy villámcsapással lesújtott a fogatra, amely a fiúval együtt az Éridanosz1 vizébe zuhant. Phaethon nővérei, a Héliaszok keservesen siratták bátyjukat. Az istenek végül megsajnálták őket és az ifjút egy sudár fává változtatták. A nővéreinek könnyei pedig idővel borostyánkővé merevedtek.

A középkor embere is úgy hitte, hogy a borostyán a tengervízben terem, mert ott találták.

A babonákban hívő emberek fantasztikus tulajdonságokkal ruházták fel a borostyánt: belsőleg és külsőleg használva egyaránt hatásos; a belőle készített rózsafüzér fokozza a mások iránti részvétet és megértést; viselete hatásos a boszorkányok és a lidércek ellen; az asszony illatát kívánatossá teszi a szeretője számára. Kínában a bátorságot szimbolizálja, mert a neve (hupo) egybecseng a „hu po”=„tigrislélek” jelentésű szóval. A tigris pedig főként a bátorságáról híres állat. A régmúltban úgy vélték a kínaiak, hogy a borostyán a halott tigrisek megkövesedett lelke.

A nyakláncként hordott meleg, áttetsző színű borostyánkő életerőt ad és megvéd a betegségektől, a meghűléstől. Megóv az orrdugulástól, a szénanáthától és csillapítja az asztmát. Gyógyítja a szamárköhögést és az orbáncot. Javítja a strúmában szenvedők állapotát és csökkenti a nagyothallást. Gátolja a fertőzések elterjedését, megkönnyíti a kisgyerekek fogainak kinövését; lázcsökkentő, élesíti a memóriát és oldja a szorongást. A Rák jegyében születettek szerencseköve.

A drágakövek gyógyító erejében hívők szerint a borostyán sikereket és szerencsét hoz a viselőjének, az emberek közötti kapcsolatokat harmonikussá teszi, a családon belül éppúgy, mint a munkahelyen vagy az üzleti életben. Megkönnyíti a döntéseket, mert a Nap energiáját közvetíti az embernek. Ez különösen akkor lesz hatásos, ha a nehéz döntés előtt a gyomorszáj tájékán lévő „solar plexusra”2 helyezünk egy borostyánt, és néhány percig így meditálunk.

K=1,5-2; S=2,317. Szín: színtelen, fehér, sárga, sárgásbarna, barna, szürke, vörösesbarna, kék, rózsaszín, fekete. Karc: fehér. Fény: félig üveg, gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: tengeri sótelepekben (csekély oldhatósága folytán a töményülő tengervíz legelső lecsapódási terméke, de kiválása csak hidegebb (25^oC-nál hidegebb) és kevéssé tömény tengervízből következik be; ellenkező esetben anhidrit válik ki, amely utólagos vízfelvétellel részben vagy egészen gipsszé alakulhat), talajokban; másodlagosan kénessav és karbonátos kőzetek reakciójával szulfidos érctelepekben; anhidritből vízfelvétellel; kénes vulkáni gázok és Ca-tartalmú kőzetek reakciójával; kivirágzások barlangokban és bányákban. TL: ismeretlen. Név: gipszosz = vakolat (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: vízben alig, sósavban könnyen feloldódik; a tömeges gipszkőzetet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használják, az iparban pedig égetett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO₄*1/2 H₂O)→γ-CaSO₄→anhidrit. Az iparban a 120-180^oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO₄, amely 800-900^oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése, és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.

A gipszhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.

A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.

Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”

„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”

A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?

K=5,5-6,5; S=5,05-5,22. Szín: vasfekete, barna, vörös. Karc: vörösesbarna, fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: metamorfizált Fe, Zn, Mn-gazdag tengeri karbonátos üledékekben; néhány egyén Mn- és vasérctelepben. TL: Franklin, Sussex megye, New Jersey, (USA). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1819. Megjegyzés: mágneses, sósavban oldódik.

K=5,5-6,5; S=5,175. Szín: vasfekete. Karc: fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: magmás és metamorf kőzetek alkotója; kontaktmetamorf telepekben, üledékes vasformációkban; biogén eredetű is lehet; törmelékes üledékekben. TL: Magnészia (Görögország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: erősen mágneses; sósavban nehezen oldódik.

A magnetithez (mágneskőhöz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mágneskőről, illetve a mágneses jelenségről már az ókortól kezdve vannak feljegyzések, de a jelenséget évezredeken nem tudták megmagyarázni, ezért rengeteg hiedelem és tévhit kapcsolódott hozzá.

Apáczai Csere János például a következőket írja: „Minden kövek közül legemlékezetesebb a magnes, mely sok számtalan ágas-bogas és temérdek részekből áll, melyek mindaz által az általmenés megtartóztatására nem felettébb kemények, kik a belső földtől (mely nagyobbrészént magnes szabású), a felsőbe vitetvén, midőn az ő több részével megelegyednének, a kettős és kétfele hajtatott sutus állattól, mely a földbe az ő tengelyvégeinél észak felől délre és dél felől északra szüntelen bémegyen, úgy rendeltettek el, hogy az mindenik felől az egész magnesen csaknem mellékes, de mindazonáltal külömböző utakon és azokban lévő sok igen vékony és téstova hajlott s az általmenetelre helyesen alkalmaztatott és sokára jól megerősödött szálkákon őrajta nagy gyorsasággal vitessék; valamelyik tengelyvégen penig kiérvén, mivel a levegőégben, vízben, avagy a föld szénében elég jól nem mehet, visszatér, és mindenik felől egymás ellenébe való örvényeket (fordulásokot) csinál őkörülötte bizonyos messzére, és a magnes körül elkerülendő kerületében lévő magnestermészetű testeket külömb-külömbféleképpen illeti és abba megtér s meg ismét abból kimenyen.” Ez nem más, mint a mágneses erővonalak körülményes leírása. Hasonló körülményes mondatokkal magyarázza el Apáczai az iránytű működését is.

A mágnes hasznát leírva, Kecskeméti Péter elmondja, hogy az miként fordítja, mozdítja meg a tűt. Másokhoz hasonlóan ő is úgy tudja, hogy ha fokhagymával kenik meg a mágnest, akkor már nem vonza a vasat. Olyan hihetetlen erőt is tulajdonít neki, miszerint „Ez az kő férjet feleséget hozzá édesíti, ékessen szóllóvá és kedves beszédűvé teszi az embert. Ha méhserrel öszve megtörvén iszsza, használ az víz kórságosnak. Ha megtöröd és az háznak négy szegire eleven szénre hinted, úgy tetszik az házban valóknak, mint ha fenekével felfordulna az ház.”

Az egyébként feltűnően jó természettudományos tájékozottságú Gáti István a mágnesről vagy más néven „vonó vas érczről” többek között azt írja, hogy „van ollyan is, melly a’ húst, az aranyat, az ezüstöt vonja magához”. Vajon hol látott ilyen mágnest Gáti?

Lásd: andradit, almandin, spesszartin, pirop, grosszulár és uvarovit.