K=2,5-3; S=19,3. Szín: aranysárgától ezüstfehérig, rézvörösig. Karc: aranysárga. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, pegmatitokban, kontaktmetamorf kőzetekben, torlatokban. Elsődlegesen teléraranyként egyes utómagmás folyamatok ásványtársulásában válik ki, majd az ércanyag, vagyis a tartókőzet elmállása, felaprózódása során torlatásvány lesz belőle, amit mosóaranynak neveznek.
A vegyileg tiszta arany a természetben alig fordul elő, túlnyomórészt izomorf társulással ezüstöt tartalmaz, legalább 4-5%-ot. De ötvöződhet a rézzel, a palládiummal és a bizmuttal is.
Tl: ismeretlen. Név: ősi magyar szó; vegyjel: aurum = arany (latin). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: az arany legfontosabb ásványa, csak a királyvíz oldja.
Gazdasági hasznosítása:
Az arany aranyérmeként nemzetközi fizetőeszköz, és a világ számos nemzeti bankjában van felhalmozva értékmegőrző szerepe miatt. A kereskedelemben pénzügyi biztosítékot jelentenek az aranyérmék és –rudak, -tömbök. Legnagyobb gazdasági jelentősége azonban az ékszerkészítésben van, ahol gyűrűk, nyakláncok, karkötők és egyéb ékszerek készítéséhez használják. A fogorvoslás szuvas fogak tömésénél alkalmazza, hiszen az arany nem korrodálódik, és fogászati koronát is készítenek belőle. Az elektronikai ipar is gyakran emiatt alkalmazza. A rozsdamentesség biztosítása az oka annak, hogy a mikrochipek elektromos csatlakozásához arannyal bevont finom drótokat használnak, valamint a kapcsoló- és hálózati csatlakozókat aranylemezzel vonják be. Az élelmiszeriparban az ételek és italok arany színéhez járul hozzá az arany aranyfólia formájában valamint E175 élelmiszerszínezékként.
Valamennyi fémnek vannak bizonyos tulajdonságai, amelyeket más fémek hozzáadásával lehet erősíteni vagy gyengíteni, tompítani. Az arany esetében a csekély keménység, a színváltozás, az olvadáspont változtatása, a sűrűség és a nyújthatóság valamint a költségek miatt a más fémekkel történő ötvözés előnyös.
Az arany ötvözési lehetőségeinek száma napjainkban már szinte át sem tekinthető. Az ékszeripar, az érmeverés és különösképpen a fogtechnika az utóbbi években speciális változatokat fejlesztett ki, amelyek az egyes országokban is eltérnek csekély mértékben. Az aranyötvözetek szinte valamennyi színváltozatát, függetlenül a finomságtól, a hozzáadott ezüsttel és/vagy rézzel érik el. Többféle aranyötvözet vált mára elfogadottá, követett mintává.
A fehérarany, a nikkellel és palládiummal nyert ötvözet a századforduló környékén vált ismertté és kedveltté. Akkoriban a drága platinát egy hasonló színű fémmel helyettesítették. A palládium-fehérarany főként aranyból, palládiumból és ezüstből áll és drágább, mint a nikkel-fehérarany, amely javarészt aranyból, nikkelből és rézből áll.
Európában - a XVII-XVIII. században - a legtisztább aranyból régi magyar pénzt vertek, a ma Szlovákiában található Körmöcbányán. A "jó körmöci", ahogyan a korabeli tíz- és húszkoronást nevezték, 989 ezrelék arany és 11 ezrelék ezüst ötvözetéből készült.
Biblia – Jób könyve 28:1-28.
„1.Bizony az ezüstnek bányája van és helye az aranynak, ahol tisztítják.
12. De bölcsesség hol található és az értelemnek hol van a helye?
13. Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földjén az nem található.
14. A mélység azt mondja: nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15. Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16. Nem mérhető össze Ofir aranyával, sem drága onixszal, sem zafírral.
17. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
20. Honnan származik tehát a bölcsesség és az értelemnek hol van lelőhelye?
28. …Az isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.” (Biblia 1921)
Jób könyvének ezeknek a verseiből megtudjuk, hogy az ókori Izraelben már működtek arany, ezüst, vas és rézbányák. De azt is hirdetik, hogy a „bölcsesség” elérhetetlen az ember számára. Ez a „bölcsesség” azonban nem más, mint az Isten félelme, azaz az Istenbe vetett szilárd hit. Az igazi bölcsesség a világot meghaladó, a kozmosz törvényei fölött is uralkodó, transzcendens valóság. Mint ilyen, Isten tulajdonsága (Biblia 1973).
Az is kiderül ezekből a szövegekből, hogy már a bibliai időkben is voltak természetvédelmi törekvések. Jób könyvének szerzője már féltette a természetet az emberi kapzsiságtól (Barna-Tóth 2020).
Az „arany” szavunk már az ősi ugor alapnyelvből kimutatható, valószínű, hogy az ősiráni nyelvből vettük át. Eredetileg rezet is jelentett (Fogarasi 2006. 10).
Az arany bibliai említéseinek száma: 422
Az aranyhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: az aranyhoz számtalan tévhit kapcsolódik, amelyek az ókortól kezdve, az alkímistákon át a mai napig élnek. Például: a 8. században élt arab Dzsafurt tekinthetjük az alkímia igazi megalapítójának. Állítólag ő találta fel a salétromsavat, a királyvizet, a szíksót, a hamuzsírt és még számos vegyületet. A szavait isteni kinyilatkoztatásként fogadták, noha valószínűleg csak képletesen beszélt. Egyszer állítólag így kiáltott: „Adjátok ide nekem a hat bélpoklost, és meg fogom őket gyógyítani!” A hat bélpokloson az akkoriban ismert tisztátalan fémeket - az ezüstöt, a rezet, a higanyt, az ólmot, az ónt és a vasat – értette. Ezt a kérést szó szerint értették akkoriban, mert ezeket a „nemtelen” fémeket mind beteg aranynak vélték. Ebből kiindulva gondolták, hogy aki képes ezeket a fémeket megnemesíteni, meggyógyítani, az képes a beteg emberi testet is megszabadítani minden szenvedéstől.
K=2,5-3; S=10,1-11,1. Szín: ezüstfehér, szürke vagy fekete bevonattal. Karc: ezüstfehér. Fény: fémes. Genetika: elsődlegesen hidrotermás eredetű, de lehet másodlagos is.
Vegyileg túlnyomóan tiszta ezüst, nagyon kevés rézzel, néha antimonnal elegyedik, aranytartalma változó. Az elemi ezüst a természetben nem ritka ásvány, de nagyobb jelentősége ma már nincsen.
Tl: ismeretlen. Név: ősi magyar szó; vegyjel: argentum=ezüst (latin). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: salétromsavban feloldódik.
Gyakorlati felhasználása: Speciális tulajdonságai miatt az ezüst egy sor ipari alkalmazásban – az óraelemektől kezdve a nagyobb napenergia-rendszerekig – nélkülözhetetlen. De ezüstöt tartalmaznak a csapágyak, a katalizátorok, az egészségügyi műszerek, hogy csak néhány terméket említsünk, amelyekkel mindennap találkozunk. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan egyre több helyen alkalmaznak ezüstöt, és ami még fontosabb, az ezüst új felhasználási területei egyre több ezüstöt fognak igényelni, mint például a nanoezüst, a napelemek és a nyomdafestékek.
Az ezüst – kiváló áramvezető képessége miatt – már régóta az elemek fontos összetevője. Ezeket az elemeket már nem csak katonai és űrtechnológiai célokra használják, hanem a tömegcikkekben, különösen a fejlett országokban, de már egyre nagyobb mértékben a fejlődő országokban is. A CRU Consulting várakozásai szerint az elemekbe beépített ezüst mennyisége 2018-ra globálisan elérheti a 36 millió unciát, ez 13 százalékkal magasabb a 2013. évinél.
Az etilén-oxidgyártásban az ezüstöt, mint katalizátort használják, mivel reakcióba segíti az etilént az oxigénnel. Az etilén-oxidot zömmel a fagyálló folyadékok gyártására használják, de az etilén oxid származékok a fertőtlenítő vegyszerektől kezdve a kozmetikumokig a termékek széles körében fellelhetőek. A globális etilén-oxid kapacitás gyors növekedésének köszönhetően az etilén-oxidgyártás által támasztott ezüstkereslet 2013-hoz képest 2018-ra 21 százalékkal, 63 millió unciára nőhet.
Biblia – Zsoltárok könyve 66:10
Mert megpróbáltál minket, Oh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt (Biblia 1921).
Ezt a dicsőítést a közösség elöljárója, mint előimádkozó mondta. Az ember megpróbáltatásait, amelyek a bűntől tisztítják meg, az ezüst ismételt megolvasztásához hasonlították, aminek során a fémből eltávoztak a salakanyagok és az ezüst egyre tisztább lett.
A Közel-Keleten már a bibliai időkben is ritka volt az ezüstérc, ezért inkább a termésezüstöt használták. A ritkasága miatt egy időben többre becsülték az aranynál. Ha ércből nyerik az ezüstöt, akkor kohósítani kell, hogy a salaktartalmától megtisztítsák. A tisztaságát egymást követő több olvasztással fokozták, az ötvözet ugyanis ekkor veszített ólomtartalmából. A nemesfémek olvasztással járó tisztítási folyamata többször is szerepel a Bibliában a hitélet próbáinak hasonlataként (Barna-Tóth 2020).
A hasonlatokban a lelki, mennyei javak érzékeltetésének gyakori eszköze. Az igazi érték megtestesítője és az igazság megtestesítője (Fogarasi 2006. 14).
Az ezüst szavunk ősmagyarkori átvétel az őspermiből. Az elhomályosult összetétel utolsó tagja etimológiailag azonos a vas szóval (Fogarasi 2006. 13).
Az ezüst bibliai említéseinek száma: 280
Az ezüsthöz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: id. Plinius azt írja az ezüst bányászattal kapcsolatban, hogy az ezüstbányák kigőzölgése minden élőlény számára, de különösen a kutyákra nézve veszedelmes. Hogy miért éppen a kutyára ártalmas, az nem derül ki, de valószínűleg arra gondolhatott, hogy ámbár az ezüst jelenléte nem ártalmas, de az ezüsttel együtt előforduló ólom vagy higany ásványok kigőzölgése veszélyes lehet.
K=2,5-3; S=8,95. Szín: halvány rózsaszín, rézvörös. Karc: rézvörös. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, másodlagosan meteoritokban.
Vegyileg rendszerint „tiszta” fémréz. Esetenként kevés (˂2,5%) Fe-tartalma lehet. A nemesfémtársak közül 2-3% Au-mal ötvöződhet, de elemi ezüstöt nem, legfeljebb zárványként tartalmaz
Tl: ismeretlen. Név: bizonytalan eredetű, talán rez=sárgaréz (avar) vagy rod=érc, sárgaréz (perzsa); vegyjel: cuprum=réz (latin)→ciprusi fém. Leírás éve: ősi (rézkor). Megjegyzés: salétromsavban oldódik.
Gazdasági hasznosítása:
Biblia – Korintusiaknak írt I. levél 13:1
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak
zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom (Biblia 1973).
A Biblia itt a szeretet értékét hangsúlyozza. Az ércen Löw (2019d. 124.) szerint chalkoszt, azaz rezet kell érteni.
Réz szavunk eredete bizonytalan, lehetséges, hogy ugorkori átvétel az ősárjából. Talán rez=sárgaréz (avar), vagy rod=érc, sárgaréz (perzsa). A bronz a származási helyéről, Brunduz városáról kapta a latin – brundízium – nevét. A szó olaszból német közvetítéssel került a magyarba (Fogarasi 2006. 35).
A réz bibliai említéseinek száma: 103
A rézhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: egy megkeresztelt, Paulus nevű zsidó (kb. 1045-1072) azzal dicsekedett, hogy rézből aranyat tud készíteni. A rézből arany előállítása az alkímiában is nagy szerepet játszott. Ebben az esetben azonban joggal gyanakodhatunk arra, hogy az illető közönséges szélhámos volt, akit nem lehet összehasonlítani Paracelsus-szal és más neves alkímistákkal, akiknél az aranycsinálás szimbolikus terv volt. Már Platón is azt mondta, hogy a réz rokon az arannyal, csak sűrűbb és keményebb.
Apáczai Csere János a rezet is megemlíti. Ugyanúgy, mint az aranyat és az ezüstöt, a rezet is a kén és a higany elegyének tartotta. A következőket írta: „A nem oly tiszta bányászatok [ásványok] vagy kénkőből állanak többől, vagy mercuriusból. Bővebb kénkőből áll a réz és a vas. A réz temérdek és vereses kénkőből és nem oly tiszta mercuriusból álló bányászat. Ez a többinél inkább megég, ez az oka, hogy tovább tart és az épületekre is illendőbb, mivel se a vízben, se a földben nem rozsdásodik.”
K=6-7; S=6,98-7,01. Szín: fekete, barnásfekete, vörösesbarna, vörös, sárga, szürke, fehér, színtelen. Karc: fehér, halványbarna, halványszürke. Fény: gyémánt, félig fémes, zsír. Genetika: hidrotermás telérekben, greizenekben, gránitokban, gránitpegmatitokban, riolitokban, kontaktmetamorf telepekben, torlatokban. TL: ismeretlen. Név: kassziterosz = ón (görög). Leírás éve: 77. Megjegyzés: hétköznapi neve ónkő; az ón legfontosabb ércásványa; savak lassan megtámadják.
Biblia - Zakariás könyve 5:7-8
„… és ímé egy kerek óndarab repül vala és ül vala egy asszony a mérőedény közepében. És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérőedény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.” (Biblia 1921)
Zakariás könyve hasonlóan a Jelenések könyvéhez egy látomást ír le, azt a várakozást, amiben a zsidók az új idők, a Messiás eljövetelét várják.
A rómaiak plumbum albumnak nevezték.
Az ón német neve Zinn. A Zinner gyakori magyar zsidó családnév volt, amit Ziener-nek ejtettek (Barna-Tóth 2020).
Ón szavunk ősi, az ólommal azonos eredetű, az alapnyelvi szóból szóhasadással keletkezett. Első előfordulása: 1405 körül (Fogarasi 2006. 34).
Az ón bibliai említéseinek száma: 4.
Az ónhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Erdélyben a mai napig él az ónöntéssel gyakorolt jóslás. Ijedtség esetén vízbe öntött ónnal tudakolják meg az ijedelem okozóját.
K=2,5-3; S=7,58. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, mészkövekben, dolomitokban.. TL: ismeretlen. Név: galena = ólomérc vagy salak az olvasztott ólomból (latin) Leírás éve: 77. Megjegyzés: az ólom legfontosabb ércásványa, jelentőségét fokozza, hogy mindig tartalmaz ezüstöt, többnyire csak 0,01-0,3%-ot, néha 1%-ot is, de nagy tömegű előfordulása és leművelése folytán a belőle kinyerhető ezüst mennyisége több, mint az összes többi ezüstércből együttvéve, ezért a legfontosabb ezüstérc is egyben; salétromsavban elbomlik.
Biblia – Kivonulás könyve 15:10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban (Biblia 1973).
A vers arról szól, amikor a zsidók Egyiptomból menekülve sértetlenül átkeltek a Vörös-tengeren, de utánuk bezáródott a tenger, amiben az üldözők úgy merültek el, mint az ólom.
A Bibliában nem túl gyakran találkozunk az ólommal. Többnyire a bűn szinonímájaként említik, a fémolvasztás technológiájának leírásával. Az ólom ugyanis magába foglal minden, a nemesfém érchez hozzákeveredett, nem nemes, kisebb értékű alkotórészt. Az olvasztás során az ólom magával viszi ezeket a szennyeződéseket és megtisztítja a nemes fémet (Löw 2019c. 102). Ehhez hasonlóan kellene megtisztulnia az embereknek is.
Finnugor-kori szavunk, azonos eredetű az ónnal. Az alapnyelvi szóból szóhasadással keletkezett. Első előfordulása: 1490 körül (Fogarasi 2006. 33).
Az ólom bibliai említéseinek száma: 7
Az ólomhoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Idős Plínius említ egy hiedelmet is, ami szerint csak a britanniai ólombányákban fordul elő az a jelenség, hogy miután felhagyták őket, még termékenyebben újjáélednek. Szerinte ezt a kitágult szellőzőnyílásokon befújt levegő okozta, egészen úgy, mint ahogy bizonyos asszonyokat termékenyebbé tesz, ha előzőleg elvetéltek.
Apáczai Csere János így ír az ólomról: „A fekete ón nem olyan tiszta bányászat [ásvány], és igen gazos, temérdek, seprőlékes mercuriumból s hasonló kénkőből áll. Ez nedves földbe temettetvén, mind nagyságra, s mind nehézségre öregbül, sőt még a föld színén is nőni mondatik, innen vagyon, hogy annak nedvességétől öregbüljön. Hideg és szorító természetű. Minek okáért az őbelőle csináltatott edények nem oly egészségesek.” (Az ólmot nevezték fekete ónnak, azaz plumbum nigrumnak, és plumbum candidum-nak vagy plumbum album-nak az ónt.)
Az ókori Izraelben a halálbüntetésről szóló ítéletet és a válóperes leveleket kizárólag ólomszállal írták. Valószínűleg innen ered a ceruza német – Bleistift= ólomvessző – neve. A magyar „ceruza” szó pedig feltehetően az ólom egyik, gazdaságilag ma már jelentéktelen ércére, a cerusszitra vezethető vissza. A cerusszit vegyileg ólomkarbonát (PbCO3), a galenit mállási származéka.
Az ólom könnyen, gyorsan olvadó fém (olvadáspontja: 327,46oC). Elég egy evőkanálban gyertya vagy gázláng fölé tartani. Emiatt széles körben elterjedt az ólomöntés babonás szokása. Ez a magyar nép körében is ismert babona, varázslás arról szól, hogy a hideg vízbe öntött forró ólom megszilárdult alakja a gonosz tekintetű embert ábrázolja, azt az embert, aki szemmel verte a gyereket, aki emiatt beteg lett. Ha ezt az ólmot, az edénnyel együtt a keresztútra dobták, akkor feloldódott a rontás, a gyermek meggyógyult. Ennek a varázslásnak egy másik változatában a megijedt vagy a beteg gyermek fölött vízzel telt tálba ólmot öntöttek, s az ólom alakjából vélték megállapítani, kitől vagy mitől ijedt meg, meggyógyul-e vagy meghal.
Széles körben ismert és alkalmazott babonás játék volt Magyarországon, hogy András-napkor, karácsony éjjelén vagy Szilveszterkor a lányok olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe, és a megmerevedett ólom alakjából jövendőbelijük személyére vagy foglalkozására következtettek.
Az ólmot Plumbum metallicum néven a homeopátia is alkalmazza. Érdekes, hogy a homeopaták Plumbum metallicum alkatú embereket, gyermekeket és felnőtteket különítenek el. Az ilyen gyermek nyugtalan, érzelmileg labilis, emlékezőtehetsége gyenge. Az ilyen felnőttek hajlamosak az önzésre, de az önpusztításra is. A modern pszichológia ilyen karaktereket nem ismer.
Még érdekesebb azonban az, hogy milyen esetben javasolja a homeopátia az ólom gyógyszerként való alkalmazását. A felsorolt tünetek: ideggyógyászati panaszok (görcsök, remegés, szklerózis multiplex, parkinson-kór, végtagfájdalmak, a végtagok bénulása); izomgyengeség (görcsök, remegés, fáradtság, elnehezültség érzés, tompa fájdalom, zsugorodás és behúzódás érzés); székrekedés (kólikás fájdalom a gyomorban, folyamatos székelési inger mellett rendszerint kis mennyiségű, apró, fekete golyóforma széklet, fájdalmas vizelet visszatartás); Dupuytren-kontraktúra (az ujjak és a kézfej szöveteinek vagy inainak megvastagodása és megrövidülése - az ujjak meggörbült tartásban rögzülnek).
Ezek a tünetek egytől egyig a krónikus ólommérgezésre jellemzőek. Hasonlóan az arzén esetében elmondottakkal: az ólommérgezésre utaló tünetek észlelésekor ellentmond a józan észnek, ha a „gyógyszerrel” még tovább növeljük a szervezet ólom terhelését! De nem is erről van szó! Ólom tartalmú gyógyszert csak az ólommérgezéshez hasonló tünetek esetén alkalmaz a homeopátia.
K=1,5-2; S=2,317. Szín: színtelen, fehér, sárga, sárgásbarna, barna, szürke, vörösesbarna, kék, rózsaszín, fekete. Karc: fehér. Fény: félig üveg, gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: tengeri sótelepekben (csekély oldhatósága folytán a töményülő tengervíz legelső lecsapódási terméke, de kiválása csak hidegebb (25oC-nál hidegebb) és kevéssé tömény tengervízből következik be; ellenkező esetben anhidrit válik ki, amely utólagos vízfelvétellel részben vagy egészen gipsszé alakulhat), talajokban; másodlagosan kénessav és karbonátos kőzetek reakciójával szulfidos érctelepekben; anhidritből vízfelvétellel; kénes vulkáni gázok és Ca-tartalmú kőzetek reakciójával; kivirágzások barlangokban és bányákban. TL: ismeretlen. Név: gipszosz = vakolat (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: vízben alig, sósavban könnyen feloldódik; a tömeges gipszkőzetet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használják, az iparban pedig égetett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO4*1/2 H2O)→γ-CaSO4→anhidrit. Az iparban a 120-180oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO4, amely 800-900oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése, és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.
Tömeges kőzetszerű előfordulása az alabástrom.
A gipszhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.
A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.
Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”
„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”
A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?
K=10; S=3,511. Szín: színtelen, halványsárga, mélysárga, barna, fehér, kékesfehér, naracssárga, rózsaszín, zöld, kék, vörös, szürke, fekete. Karc: fehér; Fény: gyémánt, zsír. Genetika: képződése az ultrabázisos, mélységi kőzetek egyik olivindús változatához, a kimberlithez (breccsás csillámperidotit) kapcsolódik; korábban – a XIX. szd. végéig egyetlen lelőhelye volt – India, amelynek a lelőhelyei mára kimerültek; a XX. szd. elejétől két fontos lelőhelyét tartják számon: Dél-Afrikában Kimberley és Pretoria környéke, a másik Jakutföld, a Léna mellékfolyói mentén. A fejtett kőzet (blue ground) áltagosan 0,000052 súly% gyémántot tartalmaz; a gyémánt kiváló torlatásvány, amely a tartókőzet elmállása után belekerül a törmelékes üledékbe, ahonnan válogatással, mosással termelik ki. Ilyen torlatok vannak Dél- és Közép-Afrikában (a Vaal és Oranje folyók környékén), Kongóban, Angolában, Ghánában és újabban felfedezve a brazíliai Bahia és Minas Gerais tartományokban. A gyémántot egyes meteoritokban is megtalálták. Tl: ismeretlen. Név: adamas=győzhetetlen (görög)→Diamant = gyémánt (német). Leírás éve: 77. Megjegyzés: fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; a természetben előforduló legkeményebb ásvány; a legkeresettebb drágakő. Dörzsölés hatására pozitív töltésű lesz. Oxigén jelenlétében 770oC-on elég CO2-dá. Nitrogéngázban, oxigéntől elzárva, elektromos ívfényben grafittá alakul. Savak, lúgok nem támadják meg. Csak K2Cr2O7 és H2SO4 elegye vagy K2CO3 olvadék marja meg.
Változatai: a bort – piszkosszürke, sugaras, rostos, érdes halmaz; a csiszolás hulladékáét is így nevezik; a karbonado – fekete változat, külsőleg a kokszra emlékeztet. Mindkettő az iparban – csiszoláshoz, fúrófejekhez használatos.
Gyakorlati felhasználása: ékkőnek csiszolják, üvegvágó, gravírozó (vésnöki) eszközöket, csapágyakat, dróthúzó foglalatokat készítenek belőle. Porát csiszolásra használják, szilánkjait különleges vágó- és fúrófelületek fémanyagába ágyazzák.
Mesterségesen is előállítható. Fémkatalizátorok (pl. Pt, Ta, Rh, Ni) jelenlétében az előállításhoz 1300-1500oC hőmérséklet és 50.000 – 70.000 kg/cm3 nyomás szükséges. A kristályok aprók, de ipari célra jól megfelelnek.
A biblia eredeti, óhéber szövegeiben szó sincs gyémántról, mert akkoriban ezt az ásványt még nem is ismerték. A 16. század előtti biblia-fordításokban egyszer sem fordul elő a gyémánt a főpap melltáskáját díszítő drágakövek között. Először a Luther-féle Biblia-fordításban találkozunk a gyémánttal.
A gyémánt szó a görög „adamas”-ból származik és német közvetítéssel (Diamant) a franciából került a magyarba. Az adamas jelentése: győzhetetlen.
A gyémánt bibliai említéseinek száma: 6. (Barna-Tóth 2020)
A gyémánthoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Egy tévhit szerint a gyémánt megkövesedett szén. A keletkezésére vonatkozóan más tévhit is ismert, ami megegyezik a kígyókő legendájával. E szerint valamely barlangban összegyűlt kígyók fújják ezt a követ, de azonnal el is rejtik, emiatt bajos megtalálni. Egyébként is nagy veszedelemnek teszi ki magát az, aki meg akarja keresni a kígyók által elrejtett gyémántot, mert ha a kígyók észreveszik, akkor „még ha száz élete volna” is, megölik. Ennek a tévhitnek köszönhető azonban az a mondás, ami a titkon együttműködő emberekre vonatkozik: „egy követ fújnak”.
A gyémántról egy helyen Physiologus „a természet ismerője” azt mondja, hogy „a gyémánt csak keleten található. Nappal nem lehet meglelni, csak éjjel. Azért hívják adamas1-nak, mert mindent meggyőz, őt magát azonban nem lehet elpusztítani. Ilyképpen intéz, irányít mindent Krisztus Urunk, de őt senki sem irányíthatja. Éppen ezért voltak próféták és apostolok, akik a lelki Adamas-hoz tartották magukat, a kísértések és üldöztetések, megpróbáltatások idején állhatatosak és legyőzhetetlenek (voltak)”.
Máshol pedig azt írja a Physiologus az erős gyémántról: „Van a gyémántnak egy másik sajátossága is: nem fél sem a vas ütéseitől, sem az (őt égető) tűztől, s a füst szagát nem veszi át. Ha házba gyémánt kerül, gonosz lélek sem teszi be oda a lábát, és baj sem támad, a gyémántot birtokló ember minden ördögi erőt legyőz. A gyémánt a mi Urunk Jézus Krisztus: ha őt a szívedbe zártad, baj soha nem érhet”. Felmerül a kérdés, hogy a Physiologus valóban ismerte-e a gyémántot. Ha így lett volna, akkor nem írta volna le azt, hogy a gyémánt „nem fél … az őt égető tűztől”. A természetes gyémánt ugyanis oxigén jelenlétében 770oC-on elég, miközben széndioxid (CO2) keletkezik.
Platon szerint a legnemesebb fémnek, az aranynak az átlátszóan megsűrűsödött magja. Plinius szerint a hatféle gyémánt – az indiait és az arábiait kivéve – a legkiválóbb aranyban teremnek. Ez a tévhit valószínűleg onnan ered, hogy akkoriban a gyémánttal együtt rendszerint aranyat is találtak, sőt tulajdonképpen arany keresés közben csak véletlenül bukkantak gyémántra. Ben-Masur szerint a gyémánt kedveli az aranyat, s az apró aranyak csak úgy repülnek feléje.
Plinius szerint, noha a gyémánt rendkívül kemény, de a bakkecske friss, meleg vérében áztatva megpuhul és az üllőn széttörhető. Albertus Magnus a gyémántot a legcsodálatosabb kőnek tartotta. Jelenlétében a mágnes nem vonzza a vasat, el nem törhető a legerősebb kalapáccsal sem, csak akkor, ha bakkecske vérével lágyították. Ha a bak előzőleg bort és petrezselymet fogyasztott, úgy vére jóval hatásosabb. A római korban egy rabszolga felszabadult vagy egy rab megszabadult a börtönből, ha üllőn szét tudott törni egy gyémántot. De előfordult, hogy az üllő tört össze, nem a gyémánt…
A gyémánthoz kötődő számtalan hiedelem, tévhit közül még egyet említünk meg: egy bölcs orvos, akinek veseköve volt, felkereste Nagy Sándort, aki nem csak híres hadvezér, hanem Arisztotelész tanítványaként neves tudós, bölcs ember is volt. Először folyékony orvosságot – gyógynövényekből főzött teát - adott a betegnek. A kő azonban megakadt a húgycsőben. Ekkor Sándor egy vékony vaspálcára egy gyémánt darabot erősített, amivel homokszerűvé törte a vesekövet. A beteg nemhogy túlélte a műtétet, de meg is gyógyult! Ez a kő – a gyémánt – csak Indiában, egy mély völgyben volt található, amely azonban tele volt olyan kígyókkal, amelyeknek a puszta pillantásától meghalt az ember. Sándor azonban feltalálta magát! Csináltatott egy varázstükröt, amit bedobott a völgybe, a kígyók közé. Amint a kígyók meglátták saját magukat, ettől a pillantástól ők maguk is elpusztultak. Ekkor Sándor sok sovány juhot vágatott le, amelyeknek a húsát bedobatta a völgybe. A húst, amelyre rátapadtak a kövek, ragadozó madarak, sasok, keselyűk hozták fel a völgyből és elkezdték befalni. A köveket pedig Sándor katonái összeszedték. Ezeket a köveket azonban nem volt szabad szájba venni, mert összetörhette az ember fogait vagy a rájuk tapadt kígyóméreg ölhette meg az embert.
K=1,5-2,5; S=2,07. Szín: halványsárga, kénsárga, mézsárga, sárgásbarna, halványzöld, vörösesszürke, sárgásszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyanta, zsír. Genetika: vulkáni fumarolák szublimációs terméke (működő vulkánokban - Vezúv, Etna, a chilei Putama-vulkán, japán vulkánjai; solfatara termék: Vulcano-, Mélos-, Ischia – szigeteken, a Nápoly melletti Phlegreai mezőkön, az USA-ban a Yellowstone Nemzeti Parkban; Erdélyben a torjai Büdösbarlangban, valamint Végleskálnokon (Kalinka, SK); kénes forrásvizek lerakódása (Margitsziget, Tusnád, Kovászna - Erdély); mikroorganizmusok biológiai aktivitásának eredménye; másodlagos; üledékes kőzetekben gipsz- és anhidrit telepekhez kapcsolódva (a szicíliai Girgenti és Caltanisetta; Kujbisev – Oroszország, a közép-ázsiai Sor-Szun-terület; Louisiana és Texas- USA). Adatok tanúskodnak arról, hogy Kr. e. 1250-ben már bányászták a ként a sziciliai Girgentiben. Ezek a bányák hosszú időn át a világ kéntermelésének a 80%-át adták.Tl: ismeretlen. Név: ismeretlen eredetű szó; Vegyjel: S sulphurum = kén (latin).
Leírás éve: ősi. Megjegyzés: könnyen megolvad; különböző olajokban (pl. CS2) oldódik.
Kitermelése: a legnagyobb kéntelepek nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes eredetűek. Ezek úgy keletkeztek, hogy a gipsz és az anhidrit rétegeken folyamatosan földgáz és kőolaj áramlott át, ami a szulfátkőzeteket kénné redukálta. Az USA-ban úgy termelik ki, hogy fúrt csővezetéken túlhevített gőzt vezetnek ezekbe a kén telepekbe. A felhevítés folytán feláramló, egyben a szennyeződésektől megtisztult kén-szublimátumot a felszínen egyszerű berendezésben fogják fel.
Ipari alk.: kénsavgyártás, vegyi termékek előállítása, növényvédőszerek, gumi vulkanizálás, festék-, gyújtó-, tűzijátékgyártás.
A kén a só, a mészkő, a szén és a kőolaj mellett a vegyipar öt legfontosabb alapanyaga közé tartozik. A kén 85%-ából kénsavat állítanak elő. A kénsavat műtrágyagyártáshoz használják. Mintegy 10%-át elemi állapotban használják: fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, növényvédő szerként lisztharmat ellen, gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására. Fehérítőszerként nedves környezetben kén-dioxidot (kénessav) használnak a textil- és papíriparban.
Kénezés: a borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használják. A kénezés rendszerint úgy történik, hogy a hordóban egy kénszeletet elégetnek. A kén a levegő oxigénjével vegyül és kén-dioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sokféle, a bor betegségét okozó baktériumra méregként hat.
Az emberiség már ősidők óta ismeri, és különböző célokra használja. Például a vadméz begyűjtés során kén elégetésével tartották vissza a méheket a támadástól.
A kén oxigénben történő égése közben kén-dioxid képződik. Az élelmiszerek csomagolásán gyakran találkozunk az E-számokkal. Például ilyen a kén-dioxid (E220), ami a tartósítószerek közé tartozik.
Biblia – Jelenések könyve 21:8
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugnak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál (Biblia 1921).
János látomásai – a világítélettel új föld és új ég kezdődik, az egész fizikai világ megújul.
Győztes az lesz, aki kitart Isten mellett, gyáva, aki nem meri megvallani (Barna-Tóth 2020).
Az égő kén a Bibliában az emberi bűnök nyomán bekövetkező isteni ítélet szemléletes leírásának eszköze az Ó- és az Újszövetségben is (Fogarasi 2006. 30).
A kén bibliai említéseinek száma: 12
A kénhez kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: A 19. században még úgy tudták, hogy a „verhenyeges büdöskő”-ben „himi azaz arsenicum” van, emiatt „orvosi haszonra tiszta kénkővel szoktak élni”. Számos betegségre ajánlották, főleg külsőleg, de egyes orvosok belsőleg is használták.
Paracelsus hitt abban is, hogy a virágok és az ásványok a színeikkel hatnak, sőt az sem mindegy, hogy milyen az alakjuk, a formájuk. A kénnel példálózva a következőket mondja erről: „Mármost a színek alkímiája elválasztásuk tudománya és mestersége; s amint a színekkel, ugyanolyan elválasztásnak kell végbemennie az erények esetében is; és ahányszor változást látni a színekben, annyi változás az erényekben is. Mert a sulphurban benne van a sárga szín, a fehér, a piros, a barna és a fekete is; s mindegyik színben külön erény és erő, s más dolgok, melyekben szintén megvannak ezek a színek, nem ilyen, hanem más erényekkel bírnak ugyanilyen színeikben. Ebben rejlik tehát a színek ismerete, ahogyan a színekről tudnunk kell; másik ismeret viszont az erényekről, ahogyan az erényekről tudnunk kell. Az erények pedig egyedül az alakban és a színekben nyilvánulnak meg…”.
K=3,5-4; S=4,05. Szín: élénkzöld, sötétzöld, feketészöld. Karc: halványzöld. Fény: gyémánt, üveg, selyem, bársony, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: moloche = mályva (görög). Leírás éve: 77. Megjegyzés: híg savakban könnyen feloldódik; sokszor azuritból keletkezik, s ilyenkor szép pszeudomorfózákat alkot.
Biblia – Ezékiel 23:40
Sőt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet... (Biblia 1973).
A szöveg Szamaria és Jeruzsálem jelképes történetéről szól és jelképes a női kozmetikára utaló rész is. A valóságtartalma azonban valószínűleg az, hogy a korabeli nők is festették magukat, szemhéjukat és arcukat, amihez különböző, ásványi és növényi eredetű festéket használtak. Noha a szöveg konkrétan nem említi, hogy milyen festéket használtak, más forrásokból ismert, hogy a szemhéj árnyalásához többek között finomra őrölt malachit port használtak.
A malachit a rézérc lelőhelyeken gyakori, az érctelepek oxidációs rétegében kialakuló másodlagos ásvány. Ennél fogva a bibliai idők ércbányáiban is gyakran előkerülhetett.
A malachit bibliai említéseinek száma: 0 (Barna-Tóth 2020).
K=5-6; S=2,86. Szín: égszínkék, kékeszöld, almazöld, zöldesszürke. Karc: fehér, halvány zöldeskék. Fény: üveg, fénytelen, viasz. Genetika: másodlagos, hidrotermás; foszfát-gazdag üledékekben. TL: az Al-Mirshah-Kuh-hegység déli oldala, Maden közelében (Irán). Név: turquoise = török (francia). Leírás éve: 77. Megjegyzés: kedvelt ékkő; hideg sósavban nehezen, melegben könnyebben oldódik.
Biblia – Dániel könyve 10:6
És teste olyan, mint a társis kő… (Biblia 1921).
Gábriel arkangyal megjelenik Dániel prófétának a Tigris folyó partján.
Héberül társis. Az egyik legkorábban bányászott drágakő. Színe az égszínkéktől a zöldig változik a vas és a réztartalmától függően (Barna-Tóth 2020).
Régóta becses drágakő, emiatt aztán gyakran és ráadásul jól is hamisították. A neve a török névből ered, mert a legszebb türkizek Perzsiából török közvetítéssel kerültek Európába (Schmidt 1890. I. 305). Az észak-amerikai indiánok amulettként használják.
Legkorábbi magyar említése 1525 (Fogarasi 2006. 39). A türkíz bibliai említéseinek száma: 5
A türkízhet kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A türkiz – Ázsia szent köve - a kínaiak, tibetiek, indusok, perzsák, törökök, tatárok előtt egyformán nagy becsben állott. A perzsiai Nisapur emberemlékezet óta művelt bányáiból kikerült nefelejcs- vagy zöldeskék ásvány darabjait versenyezve dicsőítik Ázsia írói, tudósai. Viselőjére szerencsét hoz, elűzi a gonosz szellemeket. Hordták is mind az említett népek aranyba, ezüstbe foglalva talizmánul, zsinóron nyakba akasztva. Közülük a mohamedánok, a varázserő növelése céljából, egy-egy szót véstek türkizükbe a Koránból. Kínában, Tibetben viszont kis istenszobrocskákat faragtak belőle. Domborúra csiszolva, egyike volt Kelet ékszerekben leggyakrabban viselt drágaköveinek, a gazdagok szívesen díszítették vele fegyvereiket, lószerszámaikat is. Rendkívül nagyra becsülték a kínai művészek faragta türkizszobrocskákat, áruk a legszebb nefrittárgyakéval vetekedett.
Később is sok hiedelem fűződött hozzá. Például azt tartották róla, hogy megvidámítja a lelket. Leírták, hogy ha a kő gazdája megbetegszik, akkor a türkiz eleven színe kifakul, de visszakapja az eredeti szép színét, ha a gazdája meggyógyul. Ez a megfigyelés valós jelenségen alapult, mert a türkiz valóban elhalványul az izzadságtól. Az is elképzelhető, hogy az újra egészséges gazda testén valóban ismét élénk kékre változott a színe, mert az egyébként viszonylag lágy kő felülete a használat közben könnyen kopik és a felület korábban elhalványodott része elkopván, újra az üde kék szín látszódott. Ha zsinegen a pohárba lógatják, akkor az üvegen pontosan kiveri, hogy hány óra van.
A gyógyító kövekben hívők szerint óv a megrontástól, rovarcsípésektől, a skorpió szúrásától is. Megakadályozza a házastársak közötti vitát; megszünteti az ellenségeskedést; feloldja a mások iránti ellenérzést; megújítja a barátságot. Növeli a szexuális szenvedélyt; gyógyítja a gyenge látást és a szemgyulladást. Viselete javítja a beszédkészséget. Az írországi Blarney kastélyban őriznek egy csodálatos türkizt, amelyhez naponta a hívek sokasága zarándokol el azért, hogy megcsókolhassa, mert a hite szerint ezáltal az, aki korábban szűkszavú volt, vagy lámpaláz miatt nehezen szólalt meg, a kő megcsókolása után ékesszóló lesz. Annak, aki decemberben született érdemes egy-két türkizt hordani a kezén, mert a próbálkozásai sikerre vezetnek. Viselőjének minden földi jót, boldogságot, kiteljesedést garantál. A türkiz a Nyilas jegyében születettek szerencseköve.
K=5,5-6,5; S=1,99-2,25. Szín: színtelen, fehér, vörös, sárga, barna, zöld, kék, fekete; tarka színekben játszó (nemesopál). Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg, gyanta, viasz. Genetika: hidrotermás telepekben, hőforrások körül, kovás üledékekben, szilikátok hidrolitos bomlás terméke, felszínközeli biokémiai folyamatok eredménye. TL: ismeretlen. Név: upala (szanszkrit)→opalosz (görög)→opalus (latin) = homályos - kövekre, drágakövekre utal. Leírás éve: ősi. Megjegyzés:UV alatt élénk színekben fluoriszkálhat. Gyakoribb változatai: faopál = opálosodott fa; hialit (üvegopál) = színtelen, víztiszta, üvegszerű; májopál = sötétbarna; mézopál = mézsárga; nemesopál = tarka színekben játszó (opalizáló); tejopál = tejfehér; tűzopál = tűzpiros; ungvárit (kloropál) = sárgászöld, opál + nontronit kveréke; viaszopál = viaszsárga.
Biblia – Kivonulás könyve 28:19
A harmadik sor jácint, achát, ametiszt (Biblia 1973).
A hósent díszítő drágakövekről van szó,
A jácintnak fordított szó a héberben lesem, ami nem más, mint opál. Az új Biblia kiadásokban már opál olvasható ebben a versben. A hitbeli engedelmesség jelképe.
Ez a rész ismét arra mutat rá, hogy az egyes biblia-fordítások között milyen nagy különbség van az ókori fogalmak értelmezését illetően. Mivel az ókorban nem tudták tudományos alapon elkülöníteni egymástól a nagyon hasonló ásványokat, illetve azokat, amelyeket ma azonos fajhoz tartozónak tart a tudomány, akkoriban külön fajként írtak le. Ebből aztán sok félreértés adódott! Így fordulhatott elő, hogy a jácintnak nevezett ásvány lehetett akár a cirkon, akár az opál is (Barna-Tóth 2020).
Az ókorban nagyon értékesnek tartották a nemesopált. Európában, Magyarországon, az egykori Sáros és Zemplén megyék határán, Eperjestől dél-keletre, a Simonka-hegy lejtőin, Vörösvágás falu határában voltak a leggazdagabb nemesopál lelőhelyek, ahol már mintegy 900 évvel ezelőtt is bányászták ezt az ásványt (Schmidt II. 1890. 265).
A nemesopálhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A középkorban – amikor még szerencsét hozó ékkőnek tartották - azt hitték, hogy mindazon drágakövek kiválóságait egyesíti magában, amelyeknek a színeit láttatja. Azt is megjegyezték, hogy ha szőke hajú lányok a nyakukon opált viselnek, akkor a hajuk szép színe soha nem változik meg, de azt is hitték, hogy az opál viselője láthatatlanná válik. A 19. században pedig már az terjedt el az opálról, hogy a tulajdonosára vagy a viselőjére szerencsétlenséget hoz, kivéve, ha olyan ember viseli, aki októberben született, vagy gyémánttal együtt hordja. Különösen balszerencsés, ha jegy-gyűrűbe foglalva viselik. Az opálról általában írja Schmidt Sándor, hogy ha vásárlás közben egy „muszka” vetélytársunk akadna, akkor csak egy opált kellene neki mutatni, és azon a napon egy „batkányit” sem vásárolna többé az a muszka, legyen az férfi, avagy nő, vagy bármilyen rendű és rangú.
A nemesopál káprázatos színjátéka annyira vakít, hogy viselőjét láthatatlanná teszi, miért is főképpen tolvajok vásárolják. Egyben megvédi tulajdonosát a szemfájástól is.
A kínaiak úgy képzelték, hogy a tengeri sárkányok opálon és gyöngyön élnek.
A hozzá kapcsolódó meglehetősen zavaros képzetek közül még megemlítendő, hogy az opált a hűség, a vallásos áhítat és az ima szimbólumának tekintették. Ha a tulajdonosa meghalt, a kő elvesztette a fényét, de méreg jelenlétében is elhomályosodik. A hiedelem szerint a kő képes volt láthatatlanná tenni a viselőjét és távol tartotta tőle a rontást. A fekete opálok szerencsét hozóak, de önző embernek nem ajánlott a belőle készített amulett viselése. Ezzel szemben, ha jószívű személy használja amulettként, akkor azt látnoki képességekkel ruházza fel.
A gyógyhatásáról a mai napig azt tartják, hogy javítja a látást, védi a szemet, erősíti a csontrendszert, enyhíti a májproblémákat, oldja a depressziót, csillapítja a hangulatváltozásokat. Könnyít az olvasási zavarokkal küszködőkön, segít a szőkéknek, hogy a hajuk színe sokáig megmaradjon. Erősíti a szívet, a mérget és a dögvészes gőzöket elhárítja.
A modern kristályterápiában nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy milyen szín dominál a kőben. Ha a kék, akkor az a kő hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a hivatásunk művelése közben új és eredeti ötleteink szülessenek. De a kék opál visszafogja az agresszivitást, és szelídséget, gyöngédséget kölcsönöz a viselőjének. A barna alapon zöld és piros mintázatú kő a szerencsés üzletkötést segíti. A fehér opál viszont gondolataink és cselekedeteink tisztasága fölött őrködik, a tűzopál pedig viselőjének a szellemi teljesítőképességét fokozza. Ezek a hiedelmek nyilvánvalóan nem a nemesopálra vonatkoznak, hanem a közönséges opál különböző színváltozataira.
Ha nedves vattában tárolják, akkor megelőzhető a kő elöregedése és sokáig megmarad a ragyogása, ami azzal magyarázható, hogy megőrzi a kristályvizét.
K=2-2,5; S=5,176. Szín: cinóbervörös, barnásvörös, ólomszürkébe hajló. Karc: skarlátvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: zinjafr (arab) vagy zinjifrah (perzsa) = sárkányvér →kinnabarisz = az ásvány ókori neve (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: a higany legfontosabb ércásványa.
Biblia – Jeremiás siralmai 22:14
A’ ki ezt mondja: nagy házat építek magamnak és széles vatsoráló helyet, és ablakokat tsinál rajta, és czédrusfából tsinált deszkákkal bélli meg, és megfesti tzinóbriummal! (Biblia 1868).
A Biblia 1868. verseiben Jeremiás Jojakim királyt költséges, fényűző építkezései és a jogrend eltiprása miatt korholja.
A cinóber nevű vörös festéket a finom porrá őrölt cinnabaritból állították elő. Az ókorban az uralkodó család tagjai felhasználták női kozmetikumként is, szemhéj és arcfestésre, de ezzel saját magukat mérgezték meg a nők, mert a higany a bőrön át is felszívódik (Barna-Tóth 2020).
Vándorszó, amelynek végső forrása görög, ahol ásványt és festéket egyaránt jelentett. A magyarba a latinon és németen keresztül került, első előfordulása 1621. (Barna-Tóth 2010).
A cinnabarithoz (higanyhoz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A higanyt mercuriusnak vagy mercuriumnak is nevezték, mert azt tartották róla, hogy a Merkur féme. Az alkímisták szerint a három principium egyike a kénnel (sulphur) és a sóval (sal) együtt. Másik furcsa neve a „kéneső”. Azt is írták róla, hogy „…magába húzza az érczeket s azokat elolvasztja; főként az aranyat és az ezüstöt; s innét származik a bekénesőzés (amalgamatio), melynek segítsége által a kénesőt gyakran ónnal, czinnel stb. meghamisítják”….
Apáczai a következőket írta a keletkezéséről és a használatáról: „A mercurius fejér és igen-igen tiszta föld közé elegyedett sikeres víz. Minek okáért legvékonyabb, hidegebb és nehezebb. És az ő nehézsége és kerekdedsége mia szüntelen mozog, és innen élő ezüstnek mondatik. Az ő vékonysága az oka, hogy akármely temérdek, még a szarvasbőrt is általhatja, és hogy akármely bányászati edényeket általrágjon. Ha az aranyat véle megkenik, a tikmonyhéjnál töredékenyebb leszen. Az ezüstedényt penig, belététetvén, a lágy mészhez hasonlóvá teszi. Ez okon csak faedényben tarthatni.”
Az ókori egyiptomban a felső tízezerhez tartozó nők használhattak piros színű kozmetikumokat: arc- és szemhéjfestéket. Ezt cinnabaritból készítették. Ezek a nők azonban nagyon fiatalon meghaltak. A kenőcsből ugyanis a bőrön át is felszívódott a higany, ami nagyon erős méreg.
K=8; S=3,49-3,57. Szín: színtelen, sárga, rózsaszín, vörös, narancssárga, barna, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: gránitok, gránitpegmatitok, és riolitok üregeiben és teléreiben, greizenekben; Al-gazdag, F-tartalmú üledékek magas fokú metamorfózisának terméke; torlatokban. Tl.: ismeretlen. Név: topazion = keres (görög). Leírás éve: 1747. Megjegyzés: piroelektromos és piezoelektromos; HH és RH UV alatt sárga, fehér, narancssárga vagy zöldessárga színben ritkán fluoreszkál; kénsav kissé megtámadja; keresett drágakő.
Biblia – Kivonulás könyve 28:17
És foglalj abba befoglalni való köveket, négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az első sor (Biblia 1921).
A hósen díszítése drágakövekkel.
Héberül pitodáh, görögül topazion. Egyesek szerint a neve a szanszkrit topas szóból ered, ami tüzet jelent. Az örömöt jelképezi (Barna-Tóth 2020).
A magyarba német közvetítéssel került a görög topazionból. Első említése: 1533. (Fogarasi 2006. 39). A topáz bibliai említéseinek száma: 6
A topázhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Régen azt tartották a topázról, hogy jó gyógyszer a dühöngés és a vízkórság ellen, de még a haragos tengert is képes lecsendesíteni. Keleten pedig a szemgyengeség ellen is hatásos szernek tartották.
Apáczai Csere János szerint: „A topáz aranyszínű gyöngy [drágakő], mely csak a napfényre tétetvén ragyog. A sebbe tétetvén, a vért megállítja. Az a forró vízbe vettetvén, az ember keze nem ég meg benne.”.
Kecskeméti Péter is úgy ismeri a topázt, hogy „a legszebb féle topasius igen szép sárga színű világos kő, de nem szintén ollyan temérdek színű sárga, mint az jachcinth”. Úgy tudta, hogy a topáz lehűti a forró vizet: „megállattya mingyárást a forrását”, de „az bujaságra való indulatot megtartóztattya, ha az mely felette nagy és mély seb volna és az vére meg nem állana, ha rea teszik, vagy megtörik és rea hintik megállattya; haragtul embert megtartóztattya; ész nélkül való kabálódást mondják hogy el távoztattya; hagymázos embernek is jó nálla hordoznyi; de azért az ő ereje az hold után jár, az holdnak telésével és fogyásával nő és fogy az ő ereje, kiért mondgyák hogy lidérczes embernek is jó nálla hordoznyi”.
A topáz nagyon becses drágakő volt, amelyről még a 17. században is azt írták, hogy tulajdonságai a hold fázis-változásait követve, hol felerősödnek, hol elhalványodnak. Sőt, azt tartották, hogy forró vízbe téve azonnal lehűti a vizet, valamint haragcsillapító szernek is vélték, amely még az őrültség ellen is hatásos.
A legkülönösebb hiedelem is a topázhoz kötődik. Azt tartották róla, hogy hasznos orvosság többek között a melankólia ellen. A használati módja nagyon egyszerű volt: a topázt bele kellett tenni egy pohárba, rá kellett önteni valami jóféle bort, amit le kellett inni a topázról. Ha az első pohár nem használt, akkor mindaddig ismételni kellett a műveletet, amíg a jókedv meg nem jött. Ha valaki túllőtt a célon és nagyon „megkedvelte” a gyógymódot, akkor elővették az ametisztet, ami köztudomásúan megvédte a viselőjét a részegség ellen.
A belőle készített drágakő a hűséget szimbolizálja, de jelenti a józanságot, a hitet és az irgalmasságot is. Megóv a rontástól, védelmet nyújt a mérgek és a szerencsétlenségek ellen és kigyógyít a tengeribetegségből.
A rejtélyes Hildegard von Bingen azt írja a topázról, hogy „Mindig hordjunk az ujjunkon egy topázgyűrűt, mert ha mérgezett étellel, itallal kínálnak, akkor a topáz azonnal jelez úgy, hogy izzadni kezd.”
A kövek gyógyító erejében hívők légúti betegségek, a tüdő, az orr és a torok betegségeinek kezelésére használják. Ha a gyomor fölött viselik, akkor hatásosan gyógyítja a gyomor- és az emésztőszervi bajokat, de hatásos ellenszere a köszvénynek, az álmatlanságnak, a holdkórosságnak és viselőjét megóvja a váratlan, hirtelen haláltól. Ha viszont a szív fölött viselik, akkor a szomorúságot boldogsággá változtatja; őszinte és odaadó barátságot hoz; viselőjét gazdaggá teszi, de csillapítja a dühöt is. A „modern kristályterápia” is a harag csillapítására használja a topázt.
Aki barátságtalan, ködös novemberi napon született, annak nagyon meg kell becsülnie a borostyánszínű topázt, ami a barátok és az igaz szeretők emblémája. Az Ikreknek szerencsét hoz, Halak és Szüzek azonban ne viseljék.
K=5-5,5; S=2,38-2,45; Szín: mélykék, azúrkék, liláskék, zöldeskék. Karc: élénkkék. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: kontaktmetamorf mészkövekben. Tl.: Sar-e-Sang, Badakhshan tartomány (Afganisztán). Név: lazhuward = kék (perzsa) vagy lazaward = kék (arab). Leírás éve: 1647. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.
Biblia – Jób könyve 28:6
Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne (Biblia 1973).
A bölcsesség dicséretéről van szó. A szöveg szerint az ember maga nem tehet szert bölcsességre, mert „Az Isten félelme: lásd ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.” (Biblia 1973)
A lazurit társneve lapis lazuli vagy lazúrkő. Egykoron kettős célból gyűjtötték: egyrészt megőrölve a keresett kék festéket – az ultramarint - gyártották belőle, másrészt pedig értékes drágakő volt, amiből gyűrűket gyártottak.
Az ókorban gyakran összekeverték a zafírral. Theophrastus és később még Plinius is elragadtatva írnak az arany foltokkal díszített zafírról. Ez azonban nem lehetett zafír, amiben soha nincsenek „arany foltok”, hanem a lapis lazuli volt, amiben szintén nincs arany, viszont nagyon gyakran vannak apró pirit szemcsék (Barna-Tóth 2020).
Neve latinból átvett, perzsa eredetű, első magyarországi előfordulása 1584 (Fogarasi 2006. 32).
A lazurit bibliai említéseinek száma: 0 (az éggel kapcsolatos szóképekben említett zafír helyett azonban a csillagos jegyekkel is bíró lazuritra kell gondolnunk! (Fogarasi 2006. 32).
A lazurithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Az ókorban gyakran összekeverték a zafírral. Theophrasztosz és később még idős Plinius is elragadtatva írnak az arany foltokkal díszített zafírról. Ez azonban nem lehetett zafír, amiben soha nincsenek „arany foltok”, hanem a lazurit volt, amiben nagyon gyakran vannak az aranyhoz nagyon hasonló színű, apró pirit szemcsék. Kedvelt drágakő volt, az „arany foltok” miatt gyakran hasonlították a csillagos égbolthoz. Az egyiptomiak a kék ég kövének nevezték. Az egyiptomi piramisok sírkamráiban gyakran találtak lazuritból készült, szkarabeuszt formázó talizmánt. A szkarabeusz – azaz a galacsinhajtó bogár – az ókori Egyiptomban a teremtő erő és a megújhodás jelképe volt. A bogarat formázó, lazuritból készült amulettet nyakba akasztva hordták és gyakran a halottak mellé temették. Az egyiptomiak szív-amulettje is lapis lazuliból készült. Az egyik ilyen szép, aranyba foglalt amulett a Kr.e. 21. századból származó Psusennes fáraó szarkofágjából került elő.
Az arabok asztma, a hinduk epegörcsök ellen használták, Ibn Sziná pedig szíverősítőként alkalmazta.
Az érzékenység, az elhivatottság, a siker, a kiválóság, a szimpátia, a barátság és a szeretet szimbóluma. Spirituális hatása nyakláncként vagy gyűrűként hordva érvényesül: megszünteti a félelmet, lelket önt az emberekbe, erősíti az akaraterőt, kitartást kölcsönöz, szavatolja a szerető hűséget és erősíti a barátságot.
A népi gyógyászok szerint gyógyítja a szélhűdést, az epilepsziát és a vérszegénységet; jó hatásfokkal gyógyítja a bőrbetegségeket, de használható rovarcsípések és bőrkiütések ellen is; csillapítja a gyulladásokat, a duzzanatokat és a lázat; enyhíti az idegességből adódó problémákat, oldja a depressziót; elűzi a melankóliát (lásd topáz!); erősíti a légzőszerveket; semlegesíti a földsugárzást; többlet energiát kölcsönöz a viselőjének és méregtelenít.
Láz esetén a könyökhajlásba piramis alakú lazuritot kell tenni legalább 12 órára. Helyi fájdalmak, görcsök megszüntethetők a fájós testrészre helyezett kővel. Szemgyulladás esetén olyan vízzel kell borogatni a szemet, amiben előzőleg lazuritot áztattak. A követ nem szabad folyóvízben tisztítani, csak száraz sóban. Ismételt használat előtt napfényre kell kitenni vagy holdtöltekor kell feltölteni. Hálószobában nem ajánlatos tartani, mert az alvást zavarhatja. Alacsony vérnyomásúaknak és a Bak jegyében születetteknek nem tanácsos hordani.
A lazurit hatásos a skorpiócsípés és a kígyómarás ellen, de a fejfájás ellen is melegen ajánlották.
Ha meditáció közben a homlokunkra lazuritot helyezünk, akkor fokozhatjuk a meditáció hatékonyságát: lényegesen erősebbnek, frissebbnek érezzük magunkat, mint a meditáció előtt.
K=7,5-8; S=2,63-2,97; Szín: színtelen, fehér, halványkék, égszínkék, kékeszöld, zöld, zöldessárga, sárga, rózsaszín, málnavörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, nefelinszienitekben, greizenekben, metamorf kőzetekben, hidrotermás telérekben, riolitokban, torlatokban. Tl.: ismeretlen. Név: berillosz (görög): különféle zöld színű ásványokra alkalmazták. Leírás éve: 77. Megjegyzés: NaOH-ban és KOH-ban feloldódik; UV alatt fluoreszkálhat; nemes változatai: smaragd=zöld, akvamarin=tengerkék, aranyberill=sárga, heliodor= világos sárgászöld, morganit= rózsaszín.
Biblia – Jelenések könyve 21:20
…a nyolcadik a berill (Szt. Tamás) (Biblia 1973).
János látomása az új Jeruzsálemről, azaz az új Egyházról, amelynek alapkövei a tizenkét apostolt jelképezik. Számos színváltozata van.
A berill bibliai említéseinek száma: 1
Biblia - Jelenések 21:19
… a negyedik smaragd,… (Szt. János) (Biblia 1973).
János látomása az új Jeruzsálemről – a város egyik alapköve.
A smaragdról szóló régi leírások nagy valószínűséggel nem mindig a smaragdot írták le, hanem sokszor malachitot. Erre gyanakodhatunk Theophrastos egyik jegyzeténél is, amelyben a smaragdról szólva megemlíti, hogy az egyiptomi királyok írásaiban az olvasható, hogy egy babiloni király egyszer egy négy rőf hosszúságú és három rőf széles smaragdot küldött ajándékba, sőt Jupiter templomában egy 40 rőf magas és négy rőf vastag obeliszk állt, amit négy smaragdból építettek (Schmidt 1890. I. 83).
Héberül báreket vagy bareqet, görögül szmaragdosz. A görögök különféle zöld színű ásványokat neveztek berillosz-nak (vö.: berill).
A smaragd bibliai említéseinek száma: 4 (Barna-Tóth 2020).
A berillhez és változataihoz (a smaragdhoz és az akvamarinhoz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A berill tengerzöld vagy halványzöld színű kő, ami a víz tömény kivonata – írja róla Marbode.
A babonás, hiszékeny emberek a berillt a remény, a boldogság, a szerelmi házasság ékkövének tartják, mert a viselője képes növelni a másik nemmel szembeni vonzerejét. Erősíti a házastársak közötti összhangot, az egymás iránti szeretetüket, és megőrzi az otthon békéjét. A berill ékszer viselője nem csak egészségét és jókedvét őrzi meg, hanem könnyen kommunikál másokkal. Ha olyan ember keresi velünk a kapcsolatot, aki csuklóján berill láncot visel vagy a markában berillt szorongat, akkor szinte biztos, hogy szimpatikusnak fogjuk őt találni.
A berill segít legyőzni a lustaságot, megszünteti a csuklást és a böfögést, és kedvezően hat a szem könnyezésére is. Az újabb kori tévhitek szerint is gyógyítja a szem betegségeit, de használ a májjal kapcsolatos panaszok esetén is. Jó hatású a hasmenés és az influenza ellen is, és megnyugtatja az ideges embert, a házaspároknál pedig a kölcsönös hajlandóságot biztosítja.
A berill heliodor nevű változata jóslói képességekkel ruházza fel a birtokosát, ezen kívül hosszú életet és jó hírnevet biztosít. Azt, aki heliodort visel, nem lehet megcsalni, sőt, bizonyos varázsigék elmormolása segítségével a viselőjét láthatatlanná teszi.
Egykoron ismert volt olyan recept, amely a berillport mérgezés ellen ajánlotta a következőképpen: a port tiszta forrásvízbe kellett keverni és ezt az „oldatot” öt napon át kellett éhgyomorra meginni. Mondanunk sem kell, hogy a berill sem a vízben, sem az emésztőrendszerben nem oldódik!
A berillt főleg reménytelen szerelmesek vásárolták, mert viszontszerelmet ébreszt. A berill-szkarabeusz tulajdonosa, ha tiszta életet folytat, kitűnő szónokká válhat.
A berill akvamarin nevű változatára vonatkozik a következő adat: a Bocskai kincsei közt számon tartott, aranyba foglalt „zem faiastul valo lapis kew” (Radvánszky 1879–1896) népi megfelelőjéről a Kecskeméti W. Péter 1660-as kéziratának kékkő avagy aquamarinus címszavában a következő olvasható: „vagyon másféle kékkő is, ki csak az moldvai határokon terem, kevéssé világos, és az baromnak mikor szemén valója vagyon, az szemét, ha törlik vélle, használ, puha kő ez, hamar el is olvad”.
A smaragd az ókori görögök hiedelme szerint a vízben bevéve elállította a vérfolyást, borogatásként alkalmazva pedig meggyógyította a bélpoklosságot. Nyakban hordva elűzte a harmadnapos lázt1, meggyógyította a nehézkórt, de magától összetört, ha minderre nem volt képes. Ha a szülő nő combjára erősítik, akkor megkönnyíti a szülést, porrá zúzva és lenyelve megállítja a hasmenést, de hasznos a mérges állatok harapása ellen is.
Marbode úgy tanította, hogy a smaragd lecsillapítja a tengeri vihart. De ha erre képes, akkor a lélek viharait is le tudja győzni. A legnagyobb lelki vihar pedig az, amelyet az érzékiség, a szenvedély kavar fel. Ez pedig a sátán műve! A smaragd tehát az érzékiség ellenszere. Hildegard szerint a smaragd reggel növekszik, amikor az egész föld a legtisztább zöld, amikor a növények olyan édesen szívják a föld zöldjét, mint a bárány az anyatejet. Az alkimisták allegorikus értelemben smaragdnak hívták a májusi, hajnali harmatot. Ezen azonban a cseppekre szétfolyó higanyt értették, azt a szoba hőmérsékleten cseppfolyós fémet, ami a lombikban elpárolog. Ezt rothadási folymatnak – pulrefactio – írták le, ami az alkímista múveletek negyedik fokozata.
A régiek szerint javítja a látást, a nézésében soha nem fárad el a szem, a közelében még a levegő is zöldesnek látszik. A szép zöld smaragd egyben a reménység köve is volt, amely még a jegyesek hűségét is megmutatta. Ha csalfa volt a kedves, akkor a kő színe a hervadó levélhez hasonlóvá vált. A hű szerelmesek kezén viszont a tavaszi levelek eleven zöld színével ragyogott. Ha mégis elhagyta mátkáját az ifjú, akkor a kő elhalványodott, még akkor is, ha előbb olyan szép volt, hogy királyi koronára kívánkozott.
A fentiekhez hasonlókat ír Apáczai is a smaragdról: „Akik magokkal hordozzák, a kórságtól (nagy nyavalyától) megoltalmaztatnak (amint tartják). Az ő reszelési hulladékjában, ha nyolc árpaszemni italban bévetetik, a bévött mérget kiűzi, a haj is a fejről elhullván.”.
Az arabok szerint, ha a vipera sokáig nézett a smaragdra, akkor az állat szemei szétpattantak. Ezért a bűvészek kígyók befogására használták a smaragdot. Ez a történet az előzőnek a tükörképe: nem a drágakő hasadt ketté, hanem a szemlélő szeme pattant szét!
De azt is feltételezték a smaragdról, hogy feltárja a titkokat, segít a hamis barátok felismerésében; a bíróság előtt meggyőzően érvel, peres ügyekben sikert hoz; javítja a viselőjének szónoki képességeit; gyűrűben vagy nyakláncon hordva ügyesebbé és humorosabbá teszi a viselőjét.
Azt is mondták róla, hogy megóvja a tengerészeket és a halászokat a tenger veszélyeitől; csillapítja a zuhogó esőt; elhárítja a viharokat; jelzi a méreg jelenlétét, ha gyűrűben viselik; és jó ellenszer a kígyók támadásával szemben, valamint semlegesíti a kígyómarás hatásait.
A népi gyógyászat szerint elhárítja a szemmelverést; a szemre helyezve pihenteti a szemet; érintése megkönnyíti a vakság elviselését. A smaragdot hatásos afrodiziákumnak tartják! A nyelv alá helyezve képessé teszi az embert a gonosz szellemek elűzésére; védelmet nyújt az ájulás és a memóriavesztés ellen; enyhíti az epilepsziás rohamokat, a dizentériát és a görcsöket is.
A XVI. századi névtelen szerző a mérgezés elleni sok összetevőjű orvosság egyik alkotó elemeként ír a smaragdról: „Az arabsok és az mostani orvosdoktorok közül némelyek jónak mondják: gesztenyét, nospolyát, citvartot, szíriai diót, babérmagot, gencs fűnek gyökerét, fejér Dictamnust, Tormentillát, kék liliom gyökerét, aranygyökér fűnek gyökerét, örvény gyökerét és öreg egérfarkfűnek gyökerét, Reubarbarumot, borostyánnak gyümölcsét, Bolus Armenust, csöngőfüvet, öreg Cyprost fát, mumiát, Csaba írét, Szent Ilona asszony füvét, kit nagyroponcnak is hínak, Angelicát, szaporafűnek kifacsart levét, öreg legyeket, magas papragot, pézsmát, ámbrát, az mely csontot az szarvasnak szívében találni és a szarvasnak szarvát, medve monyát és kosnak, fekete gyopárt, smaragdot, bezoárt, pápafüvet.”.
Ezeken az „összetevőkön” ma már csak mosolygunk, hiszen nem értjük, hogy miféle csontot találtak eleink a szarvas szívében, vagy mire gondoltak, amikor a „medve monyát” azaz tojását említik és milyen gyógyító hatást tulajdonítottak a „bezoár kőnek”, ami a kérődzők, köztük a kecske gyomrában található kemény képződmény. De számos irat tanúsítja, hogy ennek csodálatos gyógyító hatást tulajdonítottak. Végül elképzelni sem tudjuk, hogy milyen szerepe volt a „gyógykeverékben” a smaragdnak, ami savakban nem oldódik, csak lúgok képesek feloldani.
A modern kristályterapeuták szerint a smaragd ékszer viselése megvéd a vírusos fertőzésektől és mellesleg enyhíti a reumás fájdalmakat. A fertőzéseket úgy tudjuk a smaragd segítségével megelőzni, ha a kristályt a szánkban tartjuk mindaddig, amíg jól fel nem melegszik. A migrént pedig úgy enyhíti a smaragd, ha lefekvés előtt egy kristályt erősítünk a homlokunkra és azzal alszunk el. Ezeken kívül még számos más nyavalya kezelésére használható a smaragd, de a képtelenségekből ennyi is elég…
Szerencsét hoz a Rák és a Nyilas jegyében születetteknek.
Akvamarin: egy legenda szerint az akvamarin a hableányok tengerfenéken őrzött ékszeres ládikájából származik és valószínűleg ezért lett a tengerészek és a tengeren utazók szerencseköve.
A hiedelem szerint a nyugalom, a békesség, a bizakodás, a reménység szimbóluma. Növeli a lélek harmóniáját. A szív fölött hordott akvamarin fokozza a szerelem érzetét, a szeretett személyhez való tartozás fontosságát. Fülbevalóként viselve megerősíti a szerelmet. Valamikor nemcsak a tengerészek, hanem a jegyesek és a misztikusok babonaköve volt. Kitűnő meditációs kő is. Álmatlanság ellen kiváló, és javítja a koncentrálóképességet.
Állítólag már a középkorban sikerrel alkalmazták asztmatikus rohamok, köhögési inger, diftéria, valamint máj- és nyirokmirigy betegségek kezelésére.
Az akvamarinköves ékszer elviselhetővé teszi az időjárási frontok kellemetlen hatását. Ha például arra gyanakszunk, hogy a rosszkedvünket, fejfájásunkat a nyomasztó időjárásnak köszönhetjük, azon nyomban akasszunk a nyakunkba egy akvamarinból készült ékszert. De ügyeljünk arra, hogy a drágakő ne hosszú, hanem egészen rövid láncon függjön, mert leginkább akkor hat, ha a nyaktájékkal közvetlenül érintkezik. Az akvamarin erősíti az immunrendszert is, enyhíti a szemgyulladást, segít a máj- és a gyomorpanaszok megszüntetésében, megelőzhető általa a szívinfarktus kialakulása. Véd a megfázás és a torokgyulladás ellen, csökkenti a fájdalomérzetet, különösen fogfájás esetén.
Ha akvamarin kristállyal meditálunk, akkor sikeresen elmulaszthatjuk a nyugtalanságunkat és idegességünket. A módszer a következő: helyezkedjünk el kényelmesen és tegyünk a homlokunkra vagy a nyakunkra egy akvamarin kristályt! Lazítsuk el magunkat: a végtagjainkat majd az egész testünket, lélegezzünk lassan, nyugodtan! Képzeljük magunkat a természetbe, egy számunkra kedves, szép tájba, ami bármi lehet: erdei tisztás vagy pálmafákkal szegélyezett tengerpart. Néhány perc múltán frissnek, kipihentnek érezzük magunkat, mintha valóban a természetben, a friss levegőn jártunk volna.
Egy jóginak az ilyen ellazuláshoz nincs szüksége akvamarinra, mert a folyamatot alapvetően a tudata alakítja. Másrészt a felüdülésnek, felfrissülésnek a legjobb módja az, ha valóban kimegyünk a szabadba, a friss levegőre és egy kiadós sétával kikapcsolódunk. Mi szükség van ehhez akvamarinra?
Egy másik tévhit szerint az allergiára való hajlamot úgy csökkenthetjük, ha egy éjszakán át vízben áztatott akvamarin oldatával mossuk le az allergiás bőrfelületet. Ugyanezzel az „oldattal” való borogatás szemre helyezve fokozza a látásélességet, a fogra helyezett kő ugyancsak jó hatású. A torokfájást akvamarinos elixírrel kell öblögetni.
Szerencsét hoz azoknak, akik az Ikrek jegyében születtek, de a Vízöntő szülötteinek nem ajánlott.
Elképesztő ez a sok butaság is, ami az akvamarinhoz kötődik! Épeszű ember egyiket sem képes elhinni vagy megmagyarázni. A legnagyobb butaság az, hogy vízben kell feloldani! Az akvamarint nemhogy a víz, de a savak sem oldják.
K=6-7,5; S=3,9-4,7; Szín: vörösesbarna, narancssárga, sárga, zöld, kék, szürke, színtelen (kristályos); levélzöld, olajzöld, barnászöld (metamikt). Karc: fehér. Fény: üveg, gyémánt (kristályos); zsír (metamikt). Genetika: magmás és metamorf kőzetekben járulékos ásvány; üledékes kőzetekben és alluviális nehézásvány-homokokban; köpeny eredetű xenolitokban, holdkőzetekben, meteoritokban és tektitekben. Tl.: ismeretlen. Név: zar = arany (perzsa) + gun = szín (perzsa). Leírás éve: 1783. Megjegyzés: metamikt állapotban radioaktív; HH és RH UV alatt narancssárga, sárga és néha zöld színben fluoreszkálhat; finom porát forró, tömény kénsav lassan megtámadja. Gyakoribb változatai: hiacint = jácintpiros, átlátszó; malakon = Th-tartalmú, radiokatív.
Biblia - Jelenések könyve 21:20
…a tizenegyedik jácint (Szt. Simon) (Biblia 1973).
Az Új Jeruzsálem egyik alapköve.
Az egyik szinoním neve hiacint. A mai tudományos neve cirkon, amelynek átlátszó, piros változatát nevezik jácintnak.
A görög nevét Amyklas spártai király csodaszép fiáról, Hyacinthról kapta, akit Apolló és Zephyrus egyaránt szeretett. Apolló diszkosz vetésre tanította, de Zephyros megváltoztatta az eldobott korong röppályáját, ami Hyacint fejéhez vágódott és megölte. A fiú kifolyó piros véréből sarjadt egy virág, a jácint (Schmidt 1890 I. 283).
A másik társneve a linkur vagy lynkurion, ami hiúzkövet jelent, és amit a hiúz megkövesedett vizeletének tartottak, és a skrofula (nyaki nyirokcsomó daganat) hatásos gyógyszerének hittek (Barna-Tóth 2020).
A cirkonhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A görög nevét Amyklas spártai király csodaszép fiáról, Hyacinthról kapta, akit Apolló és Zephyrus egyaránt szeretett. Apolló diszkosz vetésre tanította, de Zephyros megváltoztatta az eldobott korong röppályáját, ami Hyacint fejéhez vágódott és megölte. A fiú kifolyó piros véréből sarjadt egy virág, a jácint.
A görög nevét Amyklas spártai király csodaszép fiáról, Hyacinthról kapta, akit Apolló és Zephyrus egyaránt szeretett. Apolló diszkosz vetésre tanította, de Zephyros megváltoztatta az eldobott korong röppályáját, ami Hyacint fejéhez vágódott és megölte. A fiú kifolyó piros véréből sarjadt egy virág, a jácint.
Az ókori szerzők hyacintja valószínűleg a vörösbarna színű cirkonnal volt azonos. De lehetett ametiszt vagy kékes-ibolya színű zafír is. A sárga színű cirkon azonos lehetett a Theophrasztosz által hiúz-kőnek, azaz lynkurionnak nevezett ásvánnyal, amit annak idején a „skrofula” ellen hatásos szernek tartottak. Ennek a betegségnek a mai neve: görvély vagy gümőkóros nyaki nyirokcsomó-duzzanat. Csak érdekességként említjük meg ennek botanikai párhuzamát, a göcsös görvélyfüvet, aminek a tudományos neve Skrophularia nodosa. Ez a gyógynövény azonban valóban hatásos gyógyszere a ”skrofulának”, és még számos más betegségnek is.
Idős Plinius szerint ez a kő a hiúz nemi szervéből kicsepegve változik kővé a földön. Mivel egyrészt a hiúz tisztában van a kövének értékével, másrész meg gyűlöli az embert, elrejti a homokba a követ, hogy az ne találhassa meg. A kő színe a vizelet színétől függően sárga, de többnyire sötét-sárga. Ha ezt a követ az ember megmossa vízben, akkor hatásos ellenszere a sárgaságnak. Áron, a zsidó főpap hiúzkövet viselt a templomban, bár erről a zsidó etnográfusok nem tudósítanak. Régebben az olcsóbb ékszerekbe tettek hiúzkövet, de féldrágaköként is használták. A kevésbé babonás elképzelések szerint a hiúzkő nem más, mint vulkáni üveg, azaz obszidián. Ennek azonban ellentmond az, hogy az obszidián többnyire fekete. Az obszidiánból a kőkorszakban különböző fegyvereket, nyílhegyeket, szerszámokat, díszeket készítettek, az ógörögök pedig tükörként használták.
Marbode szerint gránátalma, esetleg citrom- vagy sáfrány színű a jácint, de létezik türkizkék színű is. Bármilyen színű is legyen, elűzi a szomorúságot és a szorongást. Az ókori Rómában láz elleni orvosságok összetevője volt. Porrá őrölték, cukrozott citromlével keverték és más kövek porát is hozzáadták.
„A hyacint – írja Apáczai – vízszínű, eloszolhatatlan erős, setétben setét, nappal világoskodó és tiszta gyöngy [drágakő]. Igen hideg természetű, a szív és egyéb részek lelkeit megmértékli, vidámságot szerez, és a nyakban vagy gyűrűben viseltetvén, kedvességet hoz.”.
Régen a sárga gyémántokat és a gyémánthoz hasonló köveket nevezték cirkonnak. Az igen ritka, színtelen cirkont, ami a gyémánthoz nagyon hasonló, ragyogó, tüzes színekkel szikrázik – gyémántként értékesítették.
A sárgás színű cirkont a szerénység és a hűség kövének tartják; segít a gyerekszülésnél, elűzi a rossz álmokat, távol tartja a gonosz szellemeket és bátorítja a szívet.
A régiek úgy hitték, hogy ha nyakba függesztve hordják, akkor megvédi a viselőjét a dögvésztől, erősíti a szívet, megvéd a villámcsapástól, növeli a gazdagságot, az észt és a tiszteletet. Epifánius a szalamandrához hasonlítja, mert egyik sem ég meg a tűzben és ezért mindkettő az igaz hit jelképe, amely képes uralkodni az indulatokon, és azokat teljesen kioltja. Azt a tulajdonságát pedig, hogy állítólag a tűzben kifehéredik, a hit győzelmének tekintették. Solinus szerint az időjárás is befolyásolja a színét: derült időben szépen fénylik, borult időben viszont meghomályosodik. Psellius azt tanácsolta, hogy ecetben bevéve, a jácint meggyógyítja a köhögést, a „komorkórt” és a sérvet. Az arabok hite szerint a magunknál hordott jácint szerencsét hoz azáltal, hogy minden ügyünk szerencsésen végződik. A nyelv alatt tartva elűzi a szomjúságot. És mivel vízbefulladtak ujján még soha nem láttak jácint-gyűrűt, ebből arra következtettek, hogy megvéd a vízbefulladástól!
Más hiedelem és a tévhit szerint a cirkon a bölcsesség, a megbecsülés, a gazdagság és a bőség jelképe. Bár ebben a vélekedésben annyi igazság van, hogy az, aki megengedheti magának, hogy cirkont viseljen ékszerként, az biztos, hogy eléggé gazdag… A „gyógyító ereje” a mirigyek működésére hat és egyúttal alvásjavító is. A manapság oly divatos „lithoterápiában” a szervezet általános erősítésére használják. A hatásmechanizmusát azonban nem sikerült kiderítenünk…
K=4; S=703-7,87. Szín: acélszürke, vasfekete. Karc: szürke; Fény: fémes. Genetika: bazaltokban, szervesanyag tartalmú üledékekben, vulkáni fumarolákban; megkövült fákban és vasmeteoritokban. A természetes elemi vas származása szerint kétféle lehet: földi eredetű (terresztrikus) és kozmikus vagy meteorikus vas. A földi eredetű vas a természetben ritka, Bázisos kőzetek (főleg bazalt) -oxid-tartalmának részleges redukciójával keletkezik. Amikor vasban gazdag láva kőszéntelepen hatol át, a kohókban végbemenő folyamathoz hasonlóan a szén színfémmé redukálja a vasat. Tl: Disko-sziget (Grönland). Név: ősi magyar szó; Vegyjel: Fe, ferrum=vas (latin). Leírás éve: 1870. Megjegyzés: mágneses; híg sósavban könnyen, ecetsavban lassan oldódik.
A vashoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Idős Plinius – Theophrastusra hivatkozva - említést tesz a vasat is megrágó egerekről. Azt írja,
hogy Gyarus szigetén, miután onnan a lakosokat elűzték, az egerek még a vasat is megrágták, és
ezt megfigyelték a chalyberek kovácsműhelyeiben is. Ezért az aranybányákban (aurariis metallis)
felvágják a hasukat, s így mindig rajtakapják őket a lopáson.
Az ősi héber szövegekben az áll, hogy „a vas széthasad, ha a šāmīr féreg siklik rajta”.
A šāmīr-ról tudni kell, hogy a vérének olyan erős maró hatása volt, hogy Mózes ezzel véste be a
zsidó törzsek neveit a hósent díszítő drágakövekbe. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon,
hogy az ókori zsidók úgy hitték, hogy a vasat is „széthasította” a šāmīr.
Vasból készült az a harapófogó, amivel annak a száját feszítették szét, akit folyékony fémnek a
szájba öntésével ítéltek halálra.
Ma már megmosolyogtató az a babona, miszerint egy macska méhlepényének a hamuját vascsőbe kellet
tenni, amit vaspecséttel zártak le, megakadályozva ezzel, hogy a démonok ellopják. Aki ebből a
hamuból a szemébe szórt egy keveset, az megláthatta a démonokat. Ehhez hasonló babonás recept
volt az is, ami szerint, akit a veszett kutya megharapott, annak a démonok elleni védelemként
egy éven át a vizet vas- vagy aranycsövön keresztül kellett innia. A gyermekágyas nő ágyának
lábához vasat kötöttek. Szokásban volt az ókori Izraelben, hogy külföldre utazás előtt egy
vasszeget vertek a szent Nyugati falba.
Tömeges gipszkőzet, amelyet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használnak, az iparban pedig égett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO4*1/2 H2O)→γ-CaSO4→anhidrit. Az iparban a 120-180oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO4, amely 800-900oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.
Biblia – Lukács evangéliuma 7:37
És ímé, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy Ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet (Biblia 1921).
Mindhárom evangelista – Márk, Máté és Lukács - ugyanazt a történetet meséli el: Jézus Betániában egy farizeus házában szállt meg, és amikor asztalhoz ült, egy „romlott” életű nő ment hozzá, aki a fejére öntötte a drága kenetet az alabástrom edényből.
János evangéliumában (12:1-11.) ezzel szemben az áll, hogy Jézus annak a Lázárnak a házában szállt meg, akit korábban holtából feltámasztott és az ő nővére, Mária kente meg Jézus lábát valódi nárduszból készült, drága olajjal, és a hajával törölte meg.
Mind a négy evangélium megegyezik azonban abban, hogy Júdás zúgolódott mondván, hogy a drága olajat inkább el kellett volna adni és az árát szét kellett volna osztani a szegények között. Jézus erre azt mondta: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.”
Görög szó: alabastron, amely Alabastron egyiptomi város nevéből származik (Fogarasi 2006. 9). Vázákat, egyszer használatos szelencéket faragtak belőle.
Az alabástrom bibliai említéseinek száma: 4
Biblia – Lukács evangéliuma 7:37
És ímé, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy Ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet (Biblia 1921).
Mindhárom evangelista – Márk, Máté és Lukács - ugyanazt a történetet meséli el: Jézus Betániában egy farizeus házában szállt meg, és amikor asztalhoz ült, egy „romlott” életű nő ment hozzá, aki a fejére öntötte a drága kenetet az alabástrom edényből.
János evangéliumában (12:1-11.) ezzel szemben az áll, hogy Jézus annak a Lázárnak a házában szállt meg, akit korábban holtából feltámasztott és az ő nővére, Mária kente meg Jézus lábát valódi nárduszból készült, drága olajjal, és a hajával törölte meg.
Mind a négy evangélium megegyezik azonban abban, hogy Júdás zúgolódott mondván, hogy a drága olajat inkább el kellett volna adni és az árát szét kellett volna osztani a szegények között. Jézus erre azt mondta: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” (Barna-Tóth 2020).
Görög szó: alabastron, amely Alabastron egyiptomi város nevéből származik (Fogarasi 2006. 9). Vázákat, egyszer használatos szelencéket faragtak belőle.
Az alabástrom bibliai említéseinek száma: 4.
Az alabástromhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.
A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.
Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”
„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”
A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?
K=2-2,5; S=2,168. Szín: színtelen, fehér, szürke, kék, sárga, narancssárga, rózsaszín, vörös, bíbor. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: evaporittelepekben; vulkáni szublimátumokban; kivirágzásokban, barlangokban, bányákban. TL: ismeretlen. Név: halsz = só (görög. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: az ásványtani neve halit; vízben feloldódik, higroszkópos; íze sós, ehető ásvány; UV alatt ritkán vörös fluoreszkálás.
Az Újtestamentumban is fontos szerepet kap a só. Például a Kol 4:6-ban: „Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.”- ami egyszerűen annyit jelent, hogy a beszéd mindig tartalmas és vonzó legyen (Biblia 1973).
Az Újtestamentum szerint a katekumenek a megkeresztelkedésük után sót kóstoltak. Ez később – a kisgyermekek keresztelése során – úgy alakult át, hogy a gyermek szájába szentelt sót dugtak a következő szavak kíséretében: Őrizzen meg téged a bölcsesség sója mindörökre. Ezért a só megszentelése fontos feladata volt a papoknak a középkorban. Még a sóval való bedörzsölést is megőrizték néhány helyen (Löw 2019e. 148).
A közös sémi elnevezéssel szemben a só etimológiailag összhangban lévő elnevezései Európára korlátozódnak: άλς = sal, gót: salt; ószláv: soli; óiráni: salann (Löw 2019e. 139)
A só bibliai említéseinek száma: 30
A sóhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Az ókorban, amikor még nem ismerték a só keletkezésének a folyamatát, számos elképzelés volt ismert erre vonatkozóan. Feltették a kérdést, hogy miért sós a tenger vize? Egyes magyarázatok szerint azért, mert reggel, amikor a Nap felkel, a tengerből a víz édességét kiragadja és a nehezebb víz a mélybe süllyed. Mások szerint azért, mert a Nap által felmelegített Föld sós folyadékot izzad ki, ami belekerül a tengerbe. Megint mások szerint a sós és kiégett föld teszi a vizet sóssá, mint ahogyan a hamura öntött, majd megszűrt víz is sós ízű. Id. Plinius szerint az afrikai sivatagban, éjszakánként a telő holddal együtt növekszik.
A bibliai időkben számos sófajtát tartottak számon: sal fossilis (ásott – azaz bányászott só)=hegyi só=kősó; sal fossilis pellucens (átlátszó kősó)=sal gemma; sal marinus=tengeri (tengervízből bepárolt) só; sal lacustris=tavi só; sal excoctus=kifőzött só; sal ammoniacus=sal ammoniacum=sal gemmae. Az ammoni sót már Herodotos is említi. Pliniusnál sal hammonicus, amit azért neveztek így, mert a homok alatt találták: görögül a homok ugyanis hammosz (άµµως). Plinius itt azonban téved, mert ez eredetileg azt a kősó-féleséget jelentette, amelyet Líbiában, Ammon oázisában bányásztak. Plinius még azt is megemlíti a rostos-szálas szerkezetű, schistos-nak nevezett sóféleségről, hogy hosszúkás, átlátszatlan darabokban található, az illata kellemetlen, de a gyógyászatban hasznos, az orvosok többsége már régóta minden sóféleség között ezt értékeli a legtöbbre. Arról sajnos nem tudósít Plinius, hogy mire használták az orvosok a schistost, de megemlíti, hogy Cappadociában sáfrányszínű sót bányásznak, amely átlátszó és illatos.
A görögök közül a költő Homérosz (Kr.e. kb. 9. század) a sót isteninek tartotta, de a bölcselő Platón (Kr.e. 427-347) is az istenek kedves anyagaként jellemezte. A matematikus, filozófus Pythagoras (Kr.e. 580-500) a sót az igazság jelvényének tekintette, mivel – akárcsak az igazság – mindent megőriz és konzervál. Ezért a háztartása számára úgy rendelkezett, hogy az étkezéseknél mindig tegyenek az asztalra sótartót, ami emlékeztesse az embert a sónak erre a jelképes erényére. A filozófus Plutharkhos (szül. 46 körül – megh. 120 körül) megjegyezte, hogy só nélkül semmi sem finom, és hogy a só egy olyan plusz ízt ad a boroknak, amelytől azok vidáman csúsznak le az ember torkán.
Régen a vacsorák, lakomák előtti asztal megterítése során a só került elsőként az asztalra és a só volt az utolsó, amit a lakoma végeztével elvittek az asztalról. Ebben a szokásban az játszotta a szerepet, hogy úgy hitték, ha a vendégek sót látnak az asztalon, akkor rögtön tudják, hogy szeretettel várják őket. Azzal, hogy utoljára vitték el az asztalról azt jelképezték, hogy míg az ünnepek egyszer véget érnek, a szeretet és a barátság örökké tarthat.
Sok helyen boszorkányok elleni hatásos szernek tartották a sót. A Harz-hegységben például a tejbe három sószemcsét tettek, mert ezektől azt remélték, hogy távol tartja a boszorkányokat a tejtől és megóvja a belőle készülő vajat is. A skóciai Aberdeenben még a 19. század második felében is ugyanezért sót tettek a tejeskanna fedelére. Normandiában pedig a parasztok azért szórtak egy kis sót a tejesedénybe, hogy megóvják a teheneket a boszorkányok rontásától.
Se szeri, se száma a sóval kapcsolatos hiedelmeknek. Marokkóban például a sót a gonosz elleni talizmánként használták, Nápolyban ugyanezen okból egy kis kősót hordtak a nyakukban. A svájci Bernben pedig azt hitték, hogy az ember minden ártó szellemtől védve van, ha a jobb zsebében friss kenyér, a balban imakönyv van, és mindegyik zsebében van egy kis só. Csehországban a lányos anyák úgy próbálták megóvni a lányaikat a rontástól, hogy egy kis kenyeret és egy csipet sót tettek a lányuk zsebébe. Amikor pedig a lány sétálni ment, egy kis sót szórtak utána, hogy el ne tévedjen. Indiában a skorpió csípés helyét sóval és borral dörzsölték be, mert abban bíztak, hogy a só természetfölötti ereje képes elűzni a fájdalmat okozó démonokat. A katolikus keresztelések során a kisbaba szájába egy csipet megszentelt sót tesz a pap, miközben a következőket mondja: „Őrizzen meg téged a bölcsesség sója mindörökre!” Szicíliában azonban úgy tartották, hogy a gyermek ettől a sótól bölcs lesz. Emiatt mondták régen a nehéz felfogású emberekre, hogy a pap kevés sót tett a szájába a keresztelőn.
A sót arra is használták, hogy megszabaduljanak a nem kívánt vendégtől. Ezt úgy csinálták, hogy az illető háta mögé észrevétlenül egy csipet sót szórtak. A só ereje hamarosan távozásra késztette a vendéget. Ha kétes, rossz benyomást keltő ember járt a házban, akkor a tűzbe vetett marék sóval lehetett megakadályozni, hogy az illető személye ne kísértsen. Ha viszont veszély elől menekült valaki, nem volt szabad hátranéznie, mert akkor úgy járt, mint Lót felesége, aki sóbálvánnyá változott.
A néphit azt tartja, hogy a véletlenül kiszórt só bosszúságot, kisebb veszekedést jelent, amit úgy lehet megakadályozni, ha az illető a kiborult sóból egy csipetnyit átdob a bal válla felett az ott várakozó gonosz arcába. A démonok, a boszorkányok és az ördög távol tartására az új ház küszöbére egy marék sót szórtak. De sok vidéken elterjed szokás volt, hogy az új ház szellemei jóindulatának elnyeréséhez a beköltözéskor sót és kenyeret vittek.
A cigányok körében is ismert volt a só mágikus ereje. Ők a sót az eskü megerősítésére használták. A Falk Miksa által szerkesztett Pester Lloyd 1881. július 1-ei száma beszámolt egy nyugat-magyarországi esetről. A történet szerint egy cigánybanda valamelyik tagja pénzt lopott, amiről értesítették a vajdát. Ő összehívta a tábor öregjeit, akik úgy döntöttek, hogy a gyanúsítottaknak eskü alatt kell vallomást tenni. Az esküt egy keresztfa két végére helyezett, sóval megszórt kenyér fölött kellett elmondani. A valódi bűnös megtagadta az esküt, ezzel lelepleződött!
A kenyér és szinte minden sütemény tésztájába a mai napig tesznek egy csipet sót, nem azért hogy a tészta ízét fokozzák, hanem azért mert azt tartják, hogy ezzel elűzik a démonokat. Nagyon gyakori hiedelem az elsózott leves, amelyről azt feltételezik, hogy azért lett olyan, mert a szakács szerelmes. Indonéziában pedig úgy tartják, hogy a szakács már nagyon vágyik a házasságra. Hús sózásáról álmodni az adósság felhalmozódását jelenti, amelynek eredményeként folyamatosan zaklatják majd az álmodót a pénzbeszedők. Sóról álmodni: új ízek és ragyogó élmények megismerését jelenti.
A hoppon maradt, szitkozódó koldus után, nehogy az átka megfoganjon, egy csipet sót szórtak. A japánok szerint a balszerencse megelőzése érdekében minden esetben sót kell szórni arra a helyre, ahol előzőleg a koldus tartózkodott.
IV. Béla lányával, Kunigundával (kb. 1224 – 1492) – akit a lengyelek Kingának neveztek, miután 1239-ben feleségül adták Szemérmes Boleszló krakkói és szandomiri lengyel herceghez, és akit 1690-ben boldoggá avattak, 1999-ben pedig szentté avatott Szent II. János Pál pápa - és a sóval kapcsolatban is fennmaradt egy legenda, amely mind Magyarországon, mind Lengyelországban - a sóvidékeken – ismert volt: „A tatárvész után állítólag fényes kísérettel jött Magyarországra Kinga, Boleszló lengyel herceg felesége, atyja látogatására. IV. Béla csatlakozott leányához, s együtt járták be az elpusztult országot. Eljutottak Máramarosba is, ahol Béla Kingának egy sóbányát adományozott. A szépséges királyleány, akinek szépségéről csodás dolgokat mesélnek a krónikák, mintegy zálogul bedobta a kapott sóaknába gyűrűjét. Kinga hazatért. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt az éppen akkor felfedezett bochnyai sóakna egyik nagy sósziklájából fejtették le a munkások.”.
„Ha az lév köves, hosszúkás és kemény részecskékkel forr egybe, sót csinál. A só szorít (szárít?), töröl, tisztít, eloszlat, visszaűz, vékonyít és bétúróz. A vízből való sónak is […] ezen erejei vannak, noha mivel a közé sok vizes részek szorultak, nem olyan hatható.” – írta a sóról Apáczai Csere János.
A 17. század elejéről fennmaradt, magyar nyelvű kézirattöredékben van egy recept, ami a „Fognak nehéz kivonyása ellen” hatásos. Így szól: „Sót, gyömbért törd jól egyben és azt tedd az fájó fogadra, kivonyhatják könnyen.” Úgy gondoljuk, hogy az összetevők jó fertőtlenítő hatásúak, ami egy foghúzás esetén nagyon hasznos, de fájdalomcsillapító hatásuk biztosan nincs.
K=7; S=2,59-2,65. Szín: színtelen, fehér, rózsaszín, rózsavörös, sárga, sárgásbarna, zöld, kék, kékeslila, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, zsír, viasz, fénytelen. Genetika: savanyú magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; homokoban, homokkövekben, kvarcitokban, karbonátos kőzetek túzköveiben, talajokban; kristályos palákban és egyéb metamorfitokban. TL: ismeretlen. Név: a középkorból származó név, melyet először a Cseh-Szász-érchegységben alkalmaztak a meddő anyagra. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; piezoelektromos és piroelektromos; a fluorsav oldja, a kálilúg kissé megtámadja; számtalan változata közül néhány gyakoribb: fanerokristályos (jól kristályosodott) változatok→ablakos kvarc = bemélyülő lapú; ametiszt = lila; aventurin = csillámzárványoktól sajátos csillogású; citrin = sárga; füstkvarc = füstbarna; hegyikristály = színtelen, víztiszta; jogarkvarc = jogar alakú; máramarosi gyémánt = színtelen, víztiszta, gyémántfényű, mindkét végén terminált, zömök-izometrikus; morion = sötétbarna vagy fekete; prazem = hagymazöld, vaskos; rózsakvarc = rózsaszín; sejtes kvarc = vékony lemezekből felépülő; tejkvarc = tejfehér. Kriptokristályos változatok (kalcedonok) →achát = sávos; heliotrop = sötétzöld, vörös pettyekkel; jáspis = szemcsés; karneol = húspiros vagy barnásvörös; krizoprász = almazöld; kuboszilicit = kocka alakú pszeudomorfoza; lidit = fekete jáspis; macskaszem = sárgás-zöldes színű, selymes fényű; onix = fekete-fehér sávozású; plazma = sötétzöld; sólyomszem = kékesszürke-kékeszöld színű, selymes fényű; szárdachát = vörösbarna-fehér sávos; szárder = barnásvörös; szárdonix = fekete-vörös sávos; tigrisszem = aranysárga-barna színű, selymes fényű; tűzkő = tömött, sötét színű, szilánkos törésű; a kvarc gyakorlati alkalmazása nagyon sokrétű: a tiszta SiO2 ömlesztésével készül az amorf kvarcüveg, amiből laboratóriumi eszközöket gyártanak; a tiszta telérkvarcból és kvarchomokból nagy mennyiséget használ fel az üvegipar, a kerámia- a tűzálló szilikatégla-gyártás; az öntödék formázóanyagához, csiszoló-fényesítő anyagként szintén nagy mennyiségű kvarcot használnak fel; piro- és piezoelektromos tulajdonsága révén koprszerű készülékekbe építik be nagy frekvenciák állandósítására (ultrahang, rádióadás, csillagászati órák); tetszetős nemes- és színes változatai díszítő- és ékkövek.
A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda.
Biblia – Kivonulás könyve 28:19
A harmadik sorban: jácint, achát ametiszt (Biblia 1973).
A hósen leírása. A hitbeli nyugalom jelképe.
Biblia – Jelenések könyve 21:19
A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis… (Szt. Péter) (Biblia 1973).
A drágakövek a tizenkét apostolt jelképezik, akik az Egyház szilárd alapját jelentik. A legelső természetesen Szt. Péter. Az, hogy a jáspis a legelső apostolt jelképezi mutatja, hogy abban az időben milyen nagy volt az értéke. A Bibliában Isten dicsőségének, az igazságnak és a jóságnak a jelképe. A színjátszása csodálatos, ami visszatükrözi Jézus és Isten dicsőségét. Lehet barna, szürkés-kék, sárga, vörös és zöld színű is.
Biblia –Jelenések könyve 21:19
A harmadik kalcedon (Szt. Jakab) (Biblia 1973).
János látomása az új Jeruzsálemről. Csak ezen az egy helyen említi a Biblia.
Az ókorban rendkívül kedvelt drágakő volt. Művészien megmunkálták. Babilonban hengeres formájú pecsétnyomót készítettek belőle. A perzsák a hengeres és hosszában megfúrt kalcedonokat amulettként viselték.
Biblia - Kivonulás 28:17
Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sor legyen karneol, topáz, smaragd…(Biblia 1973).
A hósen díszítéséről van szó. Az 1868-as kiadású református Bibliában szárdonix, az 1921-es, szintén református Bibliában pedig szárdiusz olvasható. Ez is azt mutatja, hogy az ásványfajok elkülönítése, azonosítása még a közelmúltban sem volt egyértelmű, hát még a bibliai időkben…, ill. ugyanarra az ásványra több elnevezést is használtak.
Biblia – Ezékiel könyve 1:22
Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött (Biblia 1973).
Ezékiel látomásának részlete, amely Babilonban történt, nem a Szentföldön. Az élőlények viszik az Úr szekerét a trónussal. Az Úr a kerubok fölött trónol, úgy jelenik meg, mint a szövetség Istene, aki a nép hűtlensége ellenére sem feledkezik meg szövetségeseiről (Biblia 1973).
A kristály megnevezés Homérosznál – Kr.e mintegy 1000 évvel – fordul elő először. Eredetileg jeget vagy jéghez hasonlót jelentett. Az ókori görögök szerint egyenesen a jég megsűrűsödéséből keletkezett és röviden csak krystallos-nak nevezték. Platon (Kr.e. 360 körül) azonban már egyértelműen a kvarc víztiszta, jéghez hasonló előfordulására értette. Ma már a kristály fogalmat általánosan használjuk, de az ún. hegyikristályon továbbra is a kvarc víztiszta, szennyeződés mentes változatát értjük. A Kárpátokban található hegyikristályt „máramarosi gyémántnak” is nevezik.
A héber kerah szintén a víztiszta kvarcot jelenti. A földkéreg egyik leggyakoribb ásványa.
A kristály bibliai említéseinek száma: 8
Biblia - Jelenések könyve 21:20
… a tizedik krizopráz… (Szt. Tádé) (Biblia 1973).
Az új Jeruzsálem alapköveinek felsorolása János látomásában.
A kalcedon almazöld színű, áttetsző változata. A zöld színe a nikkeltől származik. A Biblia csak ezen az egy helyen említi. A neve görögül aranyos-zöldet jelent.
Biblia – Kivonulás könyve 28:9-12
Annakutána végy két ónix követ és vésd fel azokra az Izráel fiainak neveit. Hatnak nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét pedig a másik kőre, az ő születésük szerint. Kőmetsző munkával, amint a pecsétet metszik, úgy metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire, köröskörül aranyboglárokba csináld azokat. És tedd e két követ az efód vállkötőire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetőül hordozza Áron azoknak neveit az ő két vállán az Úr előtt (Biblia 1921).
A szöveg az efód – a hósen vállpántjainak – elkészítési módját írja le. De megtaláljuk a hósen-en is, a negyedik sorban a második kő volt.
A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda.
Biblia – Kivonulás könyve 28:19
A harmadik sorban: jácint, achát ametiszt (Biblia 1973).
A hósen leírása. A hitbeli nyugalom jelképe (Barna-Tóth 2020).
Biblia – Jelenések könyve 21:19
A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis… (Szt. Péter) (Biblia 1973).
A drágakövek a tizenkét apostolt jelképezik, akik az Egyház szilárd alapját jelentik. A legelső természetesen Szt. Péter. Az, hogy a jáspis a legelső apostolt jelképezi mutatja, hogy abban az időben milyen nagy volt az értéke. A Bibliában Isten dicsőségének, az igazságnak és a jóságnak a jelképe. A színjátszása csodálatos, ami visszatükrözi Jézus és Isten dicsőségét. Lehet barna, szürkés-kék, sárga, vörös és zöld színű is (Barna-Tóth 2020).
Biblia –Jelenések könyve 21:19
A harmadik kalcedon (Szt. Jakab) (Biblia 1973).
János látomása az új Jeruzsálemről. Csak ezen az egy helyen említi a Biblia.
Az ókorban rendkívül kedvelt drágakő volt. Művészien megmunkálták. Babilonban hengeres formájú pecsétnyomót készítettek belőle. A perzsák a hengeres és hosszában megfúrt kalcedonokat amulettként viselték (Barna-Tóth 2020).
Biblia - Kivonulás 28:17
Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sor legyen karneol, topáz, smaragd…(Biblia 1973).
A hósen díszítéséről van szó. Az 1868-as kiadású református Bibliában szárdonix, az 1921-es, szintén református Bibliában pedig szárdiusz olvasható. Ez is azt mutatja, hogy az ásványfajok elkülönítése, azonosítása még a közelmúltban sem volt egyértelmű, hát még a bibliai időkben…, ill. ugyanarra az ásványra több elnevezést is használtak (Barna-Tóth 2020).
Biblia – Ezékiel könyve 1:22
Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött (Biblia 1973).
Ezékiel látomásának részlete, amely Babilonban történt, nem a Szentföldön. Az élőlények viszik az Úr szekerét a trónussal. Az Úr a kerubok fölött trónol, úgy jelenik meg, mint a szövetség Istene, aki a nép hűtlensége ellenére sem feledkezik meg szövetségeseiről (Biblia 1973).
A kristály megnevezés Homérosznál – Kr.e mintegy 1000 évvel – fordul elő először. Eredetileg jeget vagy jéghez hasonlót jelentett. Az ókori görögök szerint egyenesen a jég megsűrűsödéséből keletkezett és röviden csak krystallos-nak nevezték. Platon (Kr.e. 360 körül) azonban már egyértelműen a kvarc víztiszta, jéghez hasonló előfordulására értette. Ma már a kristály fogalmat általánosan használjuk, de az ún. hegyikristályon továbbra is a kvarc víztiszta, szennyeződés mentes változatát értjük. A Kárpátokban található hegyikristályt „máramarosi gyémántnak” is nevezik.
A héber kerah szintén a víztiszta kvarcot jelenti. A földkéreg egyik leggyakoribb ásványa. A kristály bibliai említéseinek száma: 8 (Barna-Tóth 2020).
Biblia - Jelenések könyve 21:20
… a tizedik krizopráz… (Szt. Tádé) (Biblia 1973).
Az új Jeruzsálem alapköveinek felsorolása János látomásában.
A kalcedon almazöld színű, áttetsző változata. A zöld színe a nikkeltől származik. A Biblia csak ezen az egy helyen említi. A neve görögül aranyos-zöldet jelent (Barna-Tóth 2020).
Biblia – Kivonulás könyve 28:9-12
Annakutána végy két ónix követ és vésd fel azokra az Izráel fiainak neveit. Hatnak nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét pedig a másik kőre, az ő születésük szerint. Kőmetsző munkával, amint a pecsétet metszik, úgy metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire, köröskörül aranyboglárokba csináld azokat. És tedd e két követ az efód vállkötőire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetőül hordozza Áron azoknak neveit az ő két vállán az Úr előtt (Biblia 1921).
A szöveg az efód – a hósen vállpántjainak – elkészítési módját írja le. De megtaláljuk a hósen-en is, a negyedik sorban a második kő volt (Barna-Tóth 2020).
A kvarchoz és változataihoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Achát - A széles körben elterjedt tévhit szerint az achát nagy hatású kő, amely megvédi a viselőjét a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemmelveréstől, a balesetek bekövetkezésétől, sőt az angolok szerint a villámcsapástól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti csakúgy, mint az ametiszt. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt amulettként viselték, mert azt tartották róla, hogy nem csak a villámok ellen véd, hanem a vihar káros hatásaival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.
Már az ókorban azt tartották róla, hogy megvéd a mérges kígyóktól. A mai kristályterapeuták szerint hatásos ellenszere a mérges pók- és rovarcsípésnek, a következő recept szerint: az achátot lehetőleg napon vagy más módon erősen fel kell melegíteni és azon melegében a friss csípésre kell helyezni. Így elkerülhető, hogy a méreg felszívódjon, és a vérkeringésbe kerüljön. Egy másik a módszer szerint az achátot forró vízbe kell dobni, egy óráig benne hagyni, amíg a víz langyosra kihűlt. Ekkor a vízbe puha gyolcsot kell mártani, amivel borogatni kell a csípés helyét. De ajánlották kötőhártya gyulladásra, más szem- és bőrbetegségekre is ezt a fajta borogatást. Egyesek szerint hatásos szer az achát a fül- és a fejfájás ellen is, sőt segít a potenciazavarokon is. Az ókori görögök szerint az achátot a szántó ökrök szarvai közé kellett függeszteni, mert így Demeter1 áldást küldött a földműves munkájára és a föld gazdagon termett.
A férfi viselőjét az achát megkedvelteti a nőkkel, és ha megbetegszik, akkor az achát segítségével gyorsan meggyógyul; a rablók sohasem támadják meg, bármennyi kincset is vigyen magával (S. J. 1859. 451).
Az achát gyógyító erejébe vetett újkori hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és a hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, az emésztésre, a fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet. Ezen kívül pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha a nyelv alá helyezik, megszünteti a szomjúság érzetet, a párna alá helyezve pedig nyugodt alvást biztosít. A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámcsapástól. Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik júniusban jöttek a világra. Úgy a leghatásosabb, ha ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordanak, mert ebben az esetben a viselői nemcsak jó egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban a viselete azokra, akik a Halak jegyében születtek.
Az achát azonban nemcsak a bőrbetegségektől óvja meg az embert, hanem a holdkórosságtól és az epilepsziától is. Az egyik receptje szerint például telihold idején achátot kell három napig vízben áztatni, a negyedik napon kell kivenni. Ezután a vizet fel kell forralni és ezzel a vízzel kell főzni a holdkóros vagy ideggyenge ember részére, aki ezt a vizet használja ivóvíz gyanánt is! Az ilyen módon kezelt ital – akár víz, akár bor – erősíti a legyengült szervezetet. Von Bingen azt is állítja, hogy ha este, lefekvés előtt a nyitott tenyerünkre egy achátot helyezünk, majd vele kereszt irányban bejárjuk a lakásunkat, akkor éjszakára elűzzük az ördögöket és a rossz szellemeket.
Az ehhez hasonló ostobaságoknak se vége, se hossza! Újabban a különböző achát fajtáknak más-más gyógyító hatást tulajdonítanak. A gyógyhatás eléréséhez elegendő csak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viselni a követ, nem kell szájon át bevenni, csodálatosképpen így is tisztítja a tüdőt (pl. füstmérgezés esetén), gyógyítja az epehólyagot, erősíti az immunrendszert, szabályozza az emésztést és terhesség esetén segíti az embrió növekedését. A „modern kristályterapeuták” tapasztalatai szerint az achát a meddőség ellen is hatásos szer. De csak akkor hatásos, ha a meddő nő nemcsak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viseli, hanem rá kell helyeznie a csakrákra. Főleg a boka belső oldalán található energiacentrumra helyezve hatásos!
Ha mindez valóban így lenne, akkor a gyógyászatban csak achát nyakláncot vagy gyűrűt kellene felírni a betegeknek és minden bajnak elejét lehetne venni!
Ametiszt - A zsidók úgy hitték, hogy szép álmot biztosít, a görögök pedig azt tartották róla, hogy a viselőjét megőrzi a részegségtől és józan, komoly gondolkodást biztosít, és felbátorítja a katonákat, de megvéd a vad állatoktól is. A görög hiedelem szerint az ametisztből metszett poharakból büntetlenül lehet inni, mert nem részegedik le az ember. A részegség ellen már Arisztotelész is ajánlotta és később id. Plinius is. Az „améthüszthosz” szó jelentése görögül ugyanis „nem-mámoros”, mert nemcsak a lerészegedéstől védi meg a viselőjét, hanem az esztelen szerelembeeséstől is, viszont megszerzi a viselője számára a nagyok kegyét.
Mai viselői is azért hordják, mert úgy tartják, hogy tiszta gondolatokat sugall, ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy ha a köldökre helyezik, akkor tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.
Úgy gondolták, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit azt tartotta róla, hogy eredményesen védelmez a lidércek, a rablók, a viharok, a jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.
Az ametiszt természetfölötti ereje arra is kiterjed, hogy megvédi a viselőjét a varázslattól, és a honvágytól. Szerencsét hoz a vadászoknak, a vállalkozóknak, az üzletembereknek, a sportolóknak, az udvarlóknak és a szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el a viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban. Albertus Magnus szerint az ametiszt hatásos drágakő a viszálykodás ellen is. Azt is feljegyezte róla, hogy bíborba hajló, ibolyás színe olyan, mint amikor egy kevés víz megrontja a vörös bor színét. Ezért az ametiszt ellensége a bornak, ezáltal a mámornak is, s megőrzi az elme józanságát és világosságát. Ezzel mintegy megmagyarázza, hogy a régi görögök miért tartották az ametisztet „nem részegítőnek”.
De az ametiszt nemcsak elűzi a rossz gondolatokat, hanem megkíméli az embert a negatív érzésektől is, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, egyszóval javítja a közérzetet. Az ametiszt „rezgései”(?!) megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, és megóvnak az álmatlanságtól is, amint azt már az ókori zsidók is hitték róla.
Marbode, Rennes püspöke, a középkorban az ametisztet a földi szenvedések, a szomorúság, de egyúttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, tehát boldogtalanhoz és boldoghoz egyaránt illett.
Az ásványok felhasználásával történő legújabb kori „gyógyítás” hívei szerint továbbá gyógyítja a fogfájást, az idegi problémákat; hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, de aktivizálja a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy működését is. Hasnyálmirigy problémák esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd reggelre kelvén ezt a vizet éhgyomorra meg kell inni. A tetvesség ellen is hatásos az a víz, amelyben öt napon át ametiszt ázott: miután a vízből kivettük az ametisztet, a vizet forraljuk fel, majd hűtsük ki. Amikor már félig kihűlt, ismét tegyük bele az ametisztet. Végül végleg vegyük ki a vízből és készítsünk forró fürdőt úgy, hogy a vízgőz járja át az egész helyiséget.
Az álmatlanság ellen akkor hatásos, ha a követ éjszakára a párna alá helyezik. Embólia veszélye esetén, és trombózis kezelésénél naponta többször, kb. 10 percre a követ rá kell tenni az ütőérre. A vízben való áztatás „hatékonysága” számos más ásványnál is előfordul, annak ellenére, hogy egyik sem oldódik a vízben!
A modern „kristályterapeuták” szerint feltehető, hogy az ametisztvizes gőzfürdő a rákbetegségek hatékony kezelésére is alkalmazható.
Az asztrológusok hiedelme szerint az ametiszt a februárban, azaz a Vízöntő jegyében születettek ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. De hordhatják azok is, akik a Halak, a Nyilas, a Skorpió, a Kos és a Szűz jegyében születtek. Az azonban rejtély, hogy mindezt milyen tapasztalatok támasztják alá?
Citrin - Egykoron azt tartották róla, hogy a turistáknak, utazóknak csak citrint kellene viselniük, mert így az utazás során semmi baj nem érhetné őket, sőt könnyű szerrel a fejedelmek barátságát is megszerezhetnék.
Jáspis -Az ókori Róma atlétái talizmánnak használták, de készítettek belőle vázákat, késnyeleket, pecsétnyomókat is.
Az ókorban úgy hitték, hogy megvéd a látászavaroktól és a szomjúságtól, valamint a hideglelés elleni hatásos orvosságnak tartották. A középkorban pedig a skorpiók és a pókok bűvös kövének vallották, amely megvédte az embert ezektől a rovaroktól. A vörös jáspis elállítja a vérzést.
Az ókori Egyiptomban a vörös jáspist Ízisz vérével azonosították, ezért a mai napig hisznek abban, hogy kitűnő vérzéscsillapító. Ezen kívül úgy gondolják, hogy viselése erősíti a gyomrot, megelőzi az emésztési problémákat, csökkenti a fájdalomérzetet, védi a várandós anyákat, megkönnyíti a szülést, és növeli a szoptatós anyák tejtermelését. Minderre azonban csak a szűzek által viselt jáspis képes!
Marbode is azt írta, hogy a jáspis megkönnyítit a szülést, ezért a vajúdó asszonyoknak ajánlotta viselését.
A „lithoterapeuták” szerint az alkalmazása előtt a jáspist ki kell tenni a lenyugvó nap elé, hogy magába gyűjtse az esti sugarak melegét és kozmikus energiáit. Az így előkészített jáspis számos betegséget képes gyógyítani: süketséget, lázas hideglelést. Az egyik legfantasztikusabb recept így szól: erős megfázás esetén a követ a szánkba kell venni, meg kell várni, amíg felveszi a test hőmérsékletét, majd a szánkból kivéve az orrlyukunkba kell dugni! Néhány perc múlva érezni fogjuk, hogy az egész arcüregünk, sőt az egész koponyánk átmelegszik, a nyálkahártya irritációja egy-kettőre megszűnik és a nátha villámgyorsan elmúlik! Ugyanígy kell eljárni fülfájás esetén is!
De hatásosan gyógyítható a jáspissal a köszvény és az ízületi fájdalom, a szívritmuszavar és a szívgyengeség, valamint az alvászavar is. A jáspis hatékonyan segít a problémamegoldásban is. Ha súlyos problémákkal küszködünk és tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk a szánkba egy jáspist, helyezzük magunkat kényelembe és relaxáljunk! Hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a zavaros gondolataink kitisztulnak, és rövid időn belül megtaláljunk a problémáinkra a legjobb megoldást. Csak azt nem értjük, hogy mi szükség van ehhez jáspisra?!
Hegyikristály - Onomakritosz a (kvarc) kristályról azt írja, hogy aki az istenek házába ezzel a sugárzó, átlátszó testtel lép, annak kívánságait bizonyosan meghallgatják az istenek. Ha a kristályt száraz forgácsra helyezzük, és kitesszük a tűző napra, a fa nemsokára füstölni, majd lángolni kezd. Az istenek ennek az áldozatnak örvendenek a leginkább. Ebben a legendában a valóság keveredik a képzelettel. A víztiszta kvarc ugyanis a gyűjtőlencséhez hasonlóan képes összegyűjteni a napsugarakat, amelyek aztán lángra lobbantják a száraz fogácsot. Albertus Magnus éppen azért tartotta értékesnek a kristályt – a berillel együtt – mert tüzet lehet vele gyújtani, ha a nap felé tartják.
Plinius azt írja, hogy Iuba arról tudósított, hogy a hegyikristály egy Arabia előtt elhelyezkedő, Vörös-tengeri szigeten – melyet Necron-nak neveztek – is keletkezik, és azokon a szigeteken is, amelyek a közelében vannak. Ezek között van a topáz lelőhelye is. Ptolemaeus Pythagoras nevű praefectusa rőfnyi nagyságú darabokat ásott ki itt
A hegyikristályból már az ókor óta készítenek kristálygömböket a jövendőmondók számára, mert feltételezik róla, hogy nem csak a tisztaság és az egyszerűség, hanem a mágia ékköve is. Afrika és Ausztrália őslakói amulettként viselik, mert esőhozó képességet tulajdonítanak neki, a sivatagban utazók pedig szomjoltóként használják.
A római és az arab orvosok is kristály gömbökkel égették ki a sebeket. A golyóval ugyanis egy pontba lehetett gyűjteni a napsugarakat, amelyek kétségtelenül fertőtlenítették, kiégették a sebet.
Gyakran viselik csiszolt brilliánsként. A monda szerint egy ilyen kristály csillogott Arthur király kardján is, amellyel képes volt ellenségeit megbénítani. A mexikói indiánok pedig azt tartják róla, hogy benne a halottak lelkei laknak.
Apáczai így ír a kristályról: „A kristály igen világos gyöngy [drágakő], mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga, s mind az egyéb bányászatok [kőzetek] ereiben szorító. Minek okáért az ő olaja, avagy pora a vérhasasoknak hasznos, sőt még a méh folyásainak is, mindazáltal az asszonyok tejét igen megbővíti.”
A kövek gyógyító erejében hívők számára se vége, se hossza a hegyikristály „hatékony” alkalmazását javasló újkori recepteknek: erősíti a szemeket, szabályozza a vérkeringést, segíti a vörös vértestek képződését és jó vérzéscsillapító. Pajzsmirigy bántalmak esetén jó hatású a nyakra helyezett, előzetesen felmelegített hegyikristály. Star (1992. 57) szerint a kristályt napon kell felmelegíteni! Bőrbetegségek ellen pedig a belőle készített elixírt ajánlják, de ugyanez hatásos kimerültség esetén is. Az elixír készítése során a hegyikristályt egy éjen át forrás-, vagy forralt vízben kell áztatni. Úgy látszik, az senkit sem zavar, hogy a hegyikristály nem oldódik a vízben, - csak a fluorsav és a kálilúg oldja - ennél fogva a páciens egyszerűen csak tiszta vizet iszik „elixír” gyanánt, ami persze vitathatatlanul egészséges! A hegyikristályból készített nyaklánc növeli a biztonságérzetet. A gerinc-csigolyákra helyezett hegyikristály golyók hatásosan oldják a feszültséget.
Mandulagyulladás vagy torokfájás esetén is hatásos az a módszer, ha a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt legalább egy órán át borban áztatjuk, majd lassú kortyokban leisszuk róla a bort. A kérdés csak az, hogy valójában melyikük gyógyít: a hegyikristály vagy a bor? A mai „lithoterapeuták” általában azt javasolják, hogy a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt helyezzük a beteg testrészre és tartsuk ott minél tovább.
Heliotróp - A keresztények szent kőként tisztelték a heliotropot; a zöld anyagban elszórt piros pontokat az Úr vércseppjeinek mondták és emiatt sok helyen még manapság is vérkőnek nevezik (például Angliában). Nem tévesztendő össze a hematittal, amit szintén vérkőnek szoktak hívni. A heliotróp piros foltjait vas-oxid okozza.
A neve egyébként görög eredetű a heliosz (Nap) és a troposz (forduló) szavak összetételéből származik.
Egyesek amulettként hordják. Az indiánok és az ókori egyiptomiak pedig vérzéscsillapítóként, vérző sebek kezelésére használták a heliotrópot. A követ a jobb kezükbe fogták és időről-időre hideg vízbe mártották, mintegy megtisztítva a követ. Egyéb gyógyhatásai megegyeznek a jáspiséival – ami nem véletlen, hiszen annak egyik változata -: kitűnően használható meghűléses, náthás betegek kezelésére, fülgyulladás enyhítésére és ízületi bántalmak megszüntetésére. De használható szívpanaszok esetén is. Állandó viselése idegnyugtató hatású.
Amint fentebb említettük, az angolok a heliotropot vérkőnek nevezik! A ma is élő tévhit szerint kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyító hatása. Kitűnő földelő, és védelmet nyújtó kő, távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekedjünk. Energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcsere folyamatokat, újjáéleszt és energiával tölt fel, ha a test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. Alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak. Csakra: Gyökércsakra.2 Az, hogy az „ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták” – elképzelhető, de akkoriban még sok más olyan dolgot is megtettek az emberek, amelyekről ma már biztosan tudjuk, hogy tévedésen alapultak, közönséges babonák, tévhitek voltak. A 21. században azonban azt leírni egy ásványról, amely az elektromosságot egyáltalán nem vezeti, hogy „jó földelő” – ez több, mint tévhit, ez egyszerűen ostobaság!
Más vélemények szerint a heliotróp rendkívüli ereje már ősidők óta ismert. Szinte minden szervre hatással van, élénkíti az immunrendszert, növeli a vitalitásunkat. Az egész testben erősíti az ereket. Bélproblémák és aranyér esetében is hatásos. Akik hajlamosak a cisztákra, jól teszik, ha mindig hordanak maguknál heliotrópot. Oldja az epeköveket, a vesére is jó hatással van, segíti a méregtelenítést és a savtalanítást. Új energiát meríthetünk belőle, fokozza az életörömöt. Az agyra gyakorolt hatásának köszönhetően megkönnyíti a koncentrációt. Elsősorban védőkő, a középkorban a keresztes katonák viselték, mert a piros pettyeket Krisztus vérének gondolták.
Ezek a „gyógymódok” mind úgy működnek, hogy a „követ” valamilyen formában – nyakba akasztva vagy karkötőként – magunkon kell viselni. Azt egyik „recept” sem részletezi, hogy vajon kémiai vagy elektromos úton hatnak ezek az ásványok, a bőrön keresztül a belső szervekre, a mentális energiáinkra, stb.? A jáspisról, és vele együtt a heliotrópról tudjuk, hogy sem piezo-, sem piroelektromosságra nem képesek, az emberi testfelülettel érintkezve nem oldódnak, belőlük egyetlen molekula sem szívódik fel az emberi testbe. Adódik akkor a kérdés, hogy miként hatnak a felsorolt betegségek ellen? Véleményünk szerint ezek a javaslatok mind egyszerű ostobaságok, amelyek a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálják!
Nyugati csillagjegy: Kos, Rák, Skorpió; kínai csillagjegy: Sárkány, Bárány, Disznó; elem: Föld
A Szűz jegyűeknek állítólag szerencsét hoz...
Karneol – (szinoním nevei: szárdonix, szárdiusz, szárder); Albertus Magnus azt írja, hogy a karneol legjavát a Rajnában találják s kitűnő szer a vérzések csillapítására, de női betegség ellen is javasolta. Az arabok pedig fogfájás és harag ellen javasolták a viselését.
„A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy” írja róla Apáczai, majd így folytatja: „Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is.” „A kornyol [feltehetően karneol] a megmosatott húshoz hasonló gyöngy [drágakő]. A havi folyás és a fügefekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja.”
A sardonix hasznáról, gyógyító erejéről azt tartották, hogy „Az bujaság ellen nagy hatalmát írják, és az kinek az körme fölött az körömház szálkázik, és azt az követ az újjában viseli, felette igen dícsírik”. A sardiusról pedig úgy vélte, hogy „Az ember orra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó, az ki nálla hordozza, embert bátorságossá teszi, az szívet megvidámíttya”
A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe; elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, és csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket és megóv a rontástól.
Az orrvérzés elállítására alkalmazott legismertebb recept szerint a karneolt felmelegített borba kell helyezni. Amikor a bor már langyosra hűlt, le kellett inni a karneolról: azonnal megszűnteti az orrvérzést! Hasonlóan kellett alkalmazni fogínyvérzés és fogszuvasodás esetén is. Állítólag még a könnyű szülést is elősegíti. De hogy miképpen, azt az olvasó fantáziájára bízzuk!
Macskaszem és tigrisszem - Azok számára, akik hisznek az efféle ostobaságokban, a macskaszem és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz. Marokkőként használva szerencsét hoz, mert javítja a vizsgadrukktól szenvedők koncentráló képességét
Gyógyhatásai: hatásos vírusölő; csillapítja a gyomorfájást - a követ egyszerűen a gyomorra kell helyezni; erősíti a csontokat és az izmokat; enyhíti a légszomjat; ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen úgy segít, hogy éjszaka a markában tartja a tigrisszemet; gyógyítja az asztmát; az anyagcsere szabályozására az egész nap a nyakban hordott tigriskő a leghatékonyabb.
Onyx - A Bibliában a szelídség jelképe, ugyanakkor azt tartották róla az ókorban, hogy rossz álmot hoz a viselőjére. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha egyúttal szardeuszt is visel az illető.
Már az ókorban kedvelt drágakő volt a látványos fekete (barna) – fehér rétegezettsége és jó megmunkálhatósága miatt. Maga az ónyx név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. Theophrasztosz Krisztus előtt mintegy 320 évvel már említi az onyxot. A római legenda azt tartotta róla, hogy a csintalan Ámor egyszer az alvó Vénusz körmöcskéit egy nyílvessző hegyével lemetszegette. A szép istennő fegyverecskéi az Indusba hullottak, ahonnét a párkák halászták ki és isteni eredetüket azon nyomban felismerve kővé, mégpedig onyxszá változtatták őket, hogy mindörökre megmaradjanak.
Hildegard szerint az onyx meleg kő, amely a nap harmadik órájában nő, amikor a nap a sűrű felhőkben forrón tüzel. Ha valaki onyx követ akaszt a nyakába vagy onyxból készült gyűrűt visel, az lidérces álmokat fog látni. Ezek az álmok a nárdkő viselésével űzhetők el. Ez egy vörhenyes, narancs színű kő, néha igen sápadt, késő őszi délutánokon terem, amikor bőven esik az eső és a babérfák levelei lehullanak. A nárdkövön valószínűleg szárdeuszt értett a szerző.
Albertus Magnus – lényegében Hildegarddal egyezően - senkinek sem ajánlja az onyxot, mert szerencsétlenséget hoz, ellenben bölcsen cselekszik a gazda, ha heliotropot szerez be, mert ez a kő esőt hoz. Szerinte: „Hogy ha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjunk onyx követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk.” Már csak az a kérdés, hogy ha közismertek az onyxnak ezek a rossz hatásai, akkor miért hord bárki is ilyen ékszert?
A népi gyógyászat szerint – ellentétben az ókori hittel – elűzi a lidérces álmokat és csillapítja a szülési fájdalmakat. De azt is hitték az onyxról, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmot hoz a viselőjére és koraszülést eredményez.
Szívpanaszok, gyomorbántalmak és epegörcsök ellen javasolták a más ásványok esetében is alkalmazott, jól bevált „boros” módszert. A recept szerint forralt borba kell tenni az onyxot, majd azon nyomban le kell inni róla a bort. A magas lázat onyxszal kezelt borecettel lehet mérsékelni, mégpedig úgy, hogy a lázas betegnek „onyxecettel” készített salátát vagy más ételt kell adni. Azt is javasolja az idézett szerző, hogy ha nagy bánat ér bennünket, akkor ne csak a nyakunkba akasztva viseljünk onyxot, hanem vegyünk egy kisebb darabot a szánkba. Hamarosan érezni fogjuk, hogy a kőből kellemes meleg árad szét a szánkban, majd a fejünkben és az egész testünkben, hangulatunk pedig percről-percre javul.
A tűzkőről a Physiologus azt írja: „Vannak olyan kövek, amelyek egymáshoz közeledve lángra lobbannak, és felégetnek mindent, ami a közelükbe kerül. Ilyen természetű a férfi és a nő, amelyek távol állnak egymástól. Kerüld te is, ha a hitbuzgó emberek legderekabbjai közé tartozol, a nőt, nehogy hozzá közeledve vágyra lobbanj, és felperzseld a benned lakozó erényt, mert Sámson is nőhöz közeledve veszítette el a hajában rejlő erőt, és az Írás szerint sokakat tönkretett az asszonyi szépség.
Nem tudjuk, hogy a Természet ismerője, a Physiologus itt milyen kövekre gondolt. Az azonban bizonyos, hogy acéllal megütve a kova szikrázik. Ezt a tulajdonságát használták fel régen a tűzgyújtásnál. Talán ez a szikrázás szülte azt a képzetet, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata előbb-utóbb szikrázóvá válik…
Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban keletkezett gyűjteményében olvashatjuk a következő daltöredéket:
Sohasem ettem olyan jót,
Mint szépanyám főzött vólt,
Mándruckőbül, tűzkűbül,
Büdöskűbül, mennykűbül.
A fentebb már leírt tűzkő ugyanúgy mágikus rítusok és varázslások eszköze volt, mint a kén, kénkő jelentésű büdöskű, és a mennykűnek nevezett őskori kőeszköz vagy meteorit. A kvarc, kvarckavics jelentésű mándruckőnek a népi gyógyászatban történő konkrét felhasználásáról nem tud a néprajz tudomány. Ezzel szemben az evéssel kapcsolatban ismert egy 1872-ben, Bihar megyében lejegyzett szólás, ami szerint: „Oly ehes vagyok, hogy a mándrucz követ is mennem” Ez a szólás azonos értelmű azokkal, amelyekben követ, kavicsot, vasszeget, stb. megennének az éhes emberek….
K=9; S=3,98-4,10. Szín: színtelen, szürke, barna, rózsaszíntől vérvörösig, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyöngyház. Genetika: szienitekben, monzonitokban, kvarcmentes pegmatitokban, kimberlitek eklogitos xenolitjaiban, regionális vagy kontakt metamorfózist szenvedett Al-gazdag kőzetekben; torlatokban. TL: India. Név: kurivinda (szanszkrit)→kurundam (tamil) = rubin. Leírás éve: 77. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; drágakő minőségű változatai: rubin= vörös, zafír= nem vörös; mesterségesen is előállítható→Verneuil-korund.
Biblia – Kivonulás könyve 28:18
A második sor pedig rubin, zafir, jáspis (Biblia 1973).
A hósent díszítő drágakövekről van szó.
Biblia – Kivonulás könyve 28:18
A második sor pedig rubin, zafir, jáspis (Biblia 1973).
A hósent díszítő drágakövekről van szó (Barna-Tóth 2020).
A rubinhoz és a zafírhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Az ókorban azt hitték a rubinról, hogy akár csak egy villámhárító, megvédi az udvart a villámcsapástól, de a hernyók és a különböző férgek kártételétől is, elég csak megérinteni vele az udvar sarkait.
A régiek hite szerint a rubin birtoklása szerencsét jelentett; száműzte a szomorúságot és a rossz gondolatokat, elfojtotta a bujaságot, de nagyon rosszat jelentett, ha a színét megváltoztatta. Ha közben azonban visszanyerte eredeti színét, az egyértelműen jó jel volt. Ovidius szerint a nap rubin házban lakik, a földjét pedig smaragd alkotja.
A rubinról még a 19. században is az tartották, hogy viszontszerelmet tudott gerjeszteni.
Paracelsust a rubint a vérhas elleni, belsőleg ható orvosságnak tartotta: „Summa viribus in Rubinis est in Dysenteria et ejus dosis est unc.”
A rubint nemcsak az ékszerészek, hanem a „természetgyógyászat” is nagyra értékeli. A középkorban azt tartották róla, hogy ennek a drágakőnek van a legerősebb és legszerteágazóbb kapcsolata a kozmikus térrel, ezen belül is elsősorban a Holddal. Egyesek szerint annyi energia található egy kisebb rubinban is, amitől még a halott is feltámad. Éppen ezért, mivel ennyi erő lakozik benne, óvatosan kell vele bánni. Inkább csak este, holdfényben viseljük, nappal tegyük félre.
A „kristályterapeuták” éppen ezért csak éjfélkor végeznek kezeléseket a rubinnal. A magas lázat például úgy csökkentik rubinnal, hogy a lázas beteg köldökére helyezik a drágakövet, de éppen csak annyi időre, amíg átmelegedik. Ekkor leveszik és átviszik egy másik helyiségbe és beteszik egy fiók mélyére. Ezt azzal indokolják, hogy a rubin olyan erős, hogy még a kezelés után is képes a betegre hatni és félő, hogy annak a szervezete kiszárad. Véleményünk szerint ez a kezelés egyenértékű azzal az eljárással, amikor a villámcsapás vagy a hernyórágás ellen alkalmazták a rubint!
A piros rubin a kurázsi (a bátorság), az emelkedettség, a méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet ékköve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt hoz viselőjének; stabilizálja a szerelmet; védelmet nyújt a gonosz kísértései ellen, megvéd a pusztító viharoktól és áradásoktól. Képes forrásba hozni a vizet! Elpusztítja a támadó hüllőket! Ha a tulajdonosa meghal, akkor megváltoztatja a színét, méreg jelenlétében pedig elhomályosodik. Megóv a rossz gondolatoktól, a lidérces álmoktól és a gyomorfájástól; gyógyítja a sebeket, növeli a férfiasságot; elállítja a vérzést és megtöri a gonosz varázslatot.
Július szülötteinek nagyon ajánlott a rubin viselése, mert mentesülnek az életben előforduló bizonytalanságoktól, izgalmaktól. Viselése a Kos és az Oroszlán jegyében születettekre is kedvező hatással van.
Az ókori görögök Zeusz drágakövének tartották a zafírt, ebből következően a rómaiaknál Jupiternek volt szentelve. A kék színe ugyanis az eget jelentette, ahol Zeusz, illetve Jupiter uralkodott.
Az ókori hiedelem szerint megszelídíti a goromba embereket, de nagyszerűen oltja a tüzet is! Hogy miképpen azt nem részletezi a legenda… Orvosságként hatásos szernek vélték a lázas betegségek ellen. Egyes régebbi szerzők azt mondják, hogy a Mózesnek adott isteni törvények egyenesen zafír lapokra voltak vésve. A perzsák hite szerint a Föld maga egy roppant nagy zafíron nyugszik és az égbolt színe ennek a tükröződése.
Marbode szerint megszünteti a túlzott izzadást, meggyógyítja a fekélyeket és a szembetegségeket. De csak akkor hatásos, ha a viselője híven megőrzi a tisztaságát. Azt írja, hogy kétféle zafír van: az egyik égszínkék, ez a hím, a másiknak olyan színe van, mint a Földközi-tengernek, ez a nő. Vannak halvány színű, zöldes árnyalatú, sőt szinte tejfehér zafírok is. Titkos ereje azonban csak a sötétkék színű zafírnak van, mert ez a kék ég egy megszilárdult darabja. Hildegard szerint a zafír erős déli napsütésben keletkezik, mert ekkor a levegő szinte megreked.
A középkorban azt tartották róla, hogy képes kinyitni a bezárt ajtókat, és széttörni a láncokat. De ördögűzésre is felhasználták. Gyógyító hatásáról úgy hitték, hogy mérsékli a lázat, csökkenti az izzadást, tisztítja a szemeket, megszünteti a dadogást, és ha a tejben szétdörzsölt zafírt a sebre teszik, akkor begyógyítja a sebet. Ennek azonban egy fontos feltétele volt: csak szűzek által hordott zafír fejtett ki ilyen csodás hatást.
Albertus Magnus szerint a zafir segítségével keléseket lehet gyógyítani és elűzi a szemről a hályogot. Használat előtt és után a követ hideg vízben kell áztatni. A zafír – a lazurithoz hasonlóan - hatásos a skorpiócsípés és a kígyómarás ellen, de a fejfájás ellen is melegen ajánlották. Akkoriban ezt a két ásványt a színük hasonlatossága miatt gyakran összekeverték…
Apáczai szerint „A saffír világos és égszínű gyöngy [drágakő]. Napkelet felé és Indiába terem. Italban bevétetvén, a scorpiók ütése [marása] ellen igen hasznos, és amely orvosságok, méreg és mirigyes [dögös] nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elégyíteni.
Nagyon jól jellemzi Paracelsus gondolkodásmódját, orvosi módszereit az, amit a zafírról mond: „Csodálatos mármost az égi pálya hatása. Különlegesnek becsülheti ugyan a művész munkáját, a legnagyobb benne mégis, hogy az ég éppoly különösen főz-digerál-imbibál-szolvál és reverbál egymásba, mint az alkímista, s az ég útja tanítja a tűz útját és vezérlését az athanárban. Mert az erényt, amely a zafírban rejlik, az ég szolváció, koaguláció és fixációrévén adja meg. Mivel pedig az ég úgy van megalkotva hatásában, hogy e három dolog révén jut el ide, azért a zafír szétesése is e három pontból kell, hogy álljon. Ez a szétesés pedig: hogy a corpusok távoznak, és visszamarad az arkánum. Mert azelőtt s amíg zafír volt, arkánum nem létezett; utána azonban, mint élet az emberben, ugyanúgy belejutott az ég által az arkánum is ebbe az anyagba. A corpusnak pedig távoznia kell: mert gátolja az arkánumot. Amint a magból sem nő és nem is lesz semmi, csak ha szétesik, mely szétesés egyes-egyedül abból áll, hogy corpusa megrohad, az arkánum pedig nem, ugyanúgy itt is a zafír corpusa; mindössze, hogy ő kapta az arkánumot. Szétesése pedig azon dolgok révén történik, melyek összeállítását is segítették. A mag a mezőn nem csekély tudományába kerül a természetnek, míg kalászba szökken – hisz ott van az elixír és a legfőbb fermentum, amely a természetben minden dolognál előbbre való; következik rá az emésztés, abból pedig növekedése. Aki pedig a természet elkészítője akar lenni, annak ezen át kell mennie, máskülönben zagyszakács lesz csak, pancsmester és kotyvasztár. Mert a természet azt akarja, hogy az ember is minden esetben úgy végezze készítését, mint ő; vagyis, hogy őszerinte járjunk el, s ne a veszett fők után.”. Paracelsus: Bücher und Schriften című, Baselben megjelent könyvében hivatkozva azt írja, hogy a zafir, amely a korund kék színű változata, belsőleg, szívdobogás ellen volt használatos gyógyszer.
Perényi Imre nádor 4000 aranyért vett egy velencei zsidótól zafírkövet mint pestistől óvó szert.
Egyesek szerint a zafír a megfontoltság és a bölcsesség köve; mágikus erővel ruházza fel a tulajdonosát; tisztán tartja az elmét. A királyi, tekintélyes személyiségeket megvédi az ellenségeiktől. Oltalmazza a szüzeket; elősegíti a szerelmet és a boldogságot, de csak akkor tartja meg az eredeti színét, ha viselője szerelmes valakibe. Sok esetben önkívületi állapotot válthat ki. Képes elpusztítani a pókokat; a gonosz jelenlétében elhomályosodik. A fehér zafír oltalmazza az utazókat, és ha asszony viseli, megóvja az erkölcsösségét.
A leghíresebb a kasmíri zafír. Indiában azonban csak azoknak ajánlják, akiknek összhangban van a csillagképével. Úgy vélik ugyanis, hogy a sötét tónusú zafír viselése csak akkor hatásos, ha a tulajdonosa a Szaturnusz jegyében született. Eben az esetben is csak akkor ajánlott a viselése, ha a zafírt kék anyagba csomagolják és naponta többször is füstölni kell illatos pálcikákkal. Azt is mondják, hogy aki szeptemberben született, amikor az őszi levelek zizegnek a szeptemberi szélben, az egy apró kis zafírt ragasszon a homlokára, mert az megóvja őt a rossz közérzettől és kigyógyítja a téves eszmékből. Hordhatják még a Halak, a Bika és a Mérleg jegyében születettek is.
Kecskeméti Péter azt írja a zafírról: „Azki nyakában hordozza, jó kedvűvé teszi és békességessé; szívet erőssíti, a bujaságra való indulatot megenyhíti.” Ballagi ehhez hozzáfűzi Prágay András megjegyzését, miszerint „azt mongyák a physicusok, hogy veneros compescit et castis usui est. Sőt ha tisztátalan (sic!) életű kezében veszi, tündöklő színiben láttatik meghomályosodni. Ennek okáért szűzességnek és szemérmetességnek köve a saphir”.
Gyógyító hatásával kapcsolatban azt tartották, hogy védi a látást és segíti az idegen testek eltávolítását a szemből; erősíti a szívet, hatásos ellenszere a fejfájásnak; ellenállóvá tesz a fertőző betegségekkel szemben. Álomban zafírt látni: kellemetlen látogatók fognak érkezni!
A „modern kristályterápia” - a rubinhoz hasonlóan - a legtisztább és leginkább tisztító drágakőnek tartja a zafírt. Lelki, szellemi megtisztuláshoz, felfrissüléshez azt ajánlják, hogy a homlokunkra erősítsünk egy zafír kristályt, mert a benne rejlő kozmikus erők rávezetnek bennünket a helyes útra.
K=7; S=3,275. Szín: zöld, olajzöld, palackzöld, sárgás, citromsárga, fehér, szürkés, kékesszürke. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: bázisos és ultrabázisos magmás kőzetekben, termikusan metamorfizált karbonátos kőzetekben, lherzolitos kőzetzárványokban, egyes meteoritokban. Tl.: Vezúv, Campana (Olaszország). Név: Adolarius Jacob Forster (1739-1806) angol ásványgyűjtő és kereskedő. Leírás éve: 1824. Megjegyzés: RH UV alatt fehér, ill. sárgásbarna színben fluoreszkálhat; cseh gránát = vérvörös pirop (drágakő); sósavban oldódik.
Biblia - Jelenések könyve 21. 20
az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit…(Szt. Máté) (Biblia 1973).
Az új Jeruzsálem alapköveinek felsorolása.
A forsterit-fayalit sor egyik tagja az olivin, amelynek drágakő minőségű változata a krizolit (Barna-Tóth 2020).
K=5-6; S=3,03-3,24. Szín: zöld, szürkészöld. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: metamorf kőzetekben. Tl.: ismeretlen. Név: aktisz = sugár (görög). Leírás éve: 1794. Megjegyzés: régebbi neve sugárkő volt.
Biblia – Kivonulás könyve 28:20; 39:13
A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve.
A hósen díszítésének negyedik sorában a harmadik kő volt. Csak a legújabb Biblia kiadásokban fordul elő (Fogarasi 2006. 33).
Ezen a néven csak a gemmológia ismeri, az ásványtan szerint az aktinolit (sugárkő) –- egy egészen finom- és rövidszálas, de nemezszerűen tömött változata. Halványzöld-szürkéssárga színű, bágyadt fényű, igen szívós, kőzetszerű anyag.
Habár a szó igazi értelmében nem minősül drágakőnek, dísztárgyak, szobrok készülnek belőle, különösen keleten: Kínában, Közép-Ázsiában kedvelt és keresett díszkő, de használati tárgyakat is készítettek belőle (pl. kés markolat).
Kőkorszaki eszközöket Európában is találtak belőle, amelyek eredete nem kellően tisztázott, ugyanis az európai lelőhelyeken sokkal gyengébb minőségű nefrit található, mint a régészeti leletek minősége (Schmidt 1890. I. 388).
Lásd: andradit, almandin, spesszartin, pirop, grosszulár és uvarovit.