Meteoritok

A Canyon Diabló a világ egyik legismertebb meteoritja, mely 49.000 éve ütötte a híres arizónai Berringer krátert.

A vas meteorit összetétele: ~ 90% kamacit, ~ 1-4% taenit, és legfeljebb 8,5% troilit-grafit csomók. Becsült tömege 60.000 tonna lehetett. A meteoritokat a 19. század közepe óta ismerik és gyűjtik, és a történelem előtti indiánok ismerték és használták.

A meteoritokat a krátertől 25 mérföldre találhatóak. Eddig gyűjtött tömeg 30 tonna. Keresésük ma már tiltott.

A vitrinben látható darab:

A budapesti Természettudományi Múzeum állandó meteorit kiállításának fő darabja szintén egy Canyon Diabló meteorit, melynek súlya 287 kg.

Az északnyugat -afrikai sivatagokban talált meteoritokat többnyire NWA -nak (Északnyugat -Afrika) hívják, ezt követi a sorszám.

A kondritok (kő) a meteoritok teljes populációjának kb. a 85% át teszik ki.

Alacsony vas- és nikkeltartalmuk miatt meg lehet különböztetni a vas -meteoritoktól.

Jelenleg több mint 27 000 kondrit található a világ gyűjteményeiben.

2013. február 15-én a kora reggeli órákban a Napnál is fényesebb test száguldott át Cseljabinszk fölött, majd nagy magasságban szétrobbant. A lökéshullám legkevesebb 7200 épületet rongált meg, a beomlott tetők, kitört ablakkeretek és tömegével betört ablaküvegek miatt 1491 személy sérült meg mintegy 30 km-es körzetben.

Az impaktor a szétrobbanásig több mint 100 km-t tett meg a légkörben, az ekkor felszabaduló energia a 400-500 kT TNT robbanásával volt egyenértékű, ami kb. 26-33-szor nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombomba robbanóereje. A földrengésjelző obszervatóriumok ugyanekkor a Richter-skála szerinti 2,7-es földrengést detektáltak.

A cseljabinszki meteortest összehasonlítása.

Tipusát tekintve LL5 típusú kondrit (ez egy gyakori kőmeteoritfajta), régebbi nevén amfoterit, néhány 12% fémes vas-nikkel, illetve szulfid tartalommal, szilikátokkal, olivinnel és piroxénekkel. Nem túl ritka, de nem is gyakori fajta.

A főbb ásványi összetevők a néhány mm-es átmérőjű – összetöredezett – olvadékcseppekben, szakszóval a kondrumokban (a görög mag szóból), az ezeken kívüli köztes részekben az ún. mátrixban, valamint a FeNi tartalmú fémes csomókban, illetve vas-szulfidos fém zónákban találhatók. Úgy is mondhatnánk a cseljabinszki – leszámítva egyedi sajátosságait-, egy teljesen szokványos, nem túl ritka, normál kondrit, kisbolygótöredék. A geokémiai mérések szerint a hullást okozó test kb. 1,2 millió éve szabadult ki az őt évmilliárdokig hordozó ún. szülőégitestjéből. A 2017-ig elvégzett részletes elemzések szerint a meteorit eredeti anyaga többször is ütközhetett a világűrben. Ennél a meteoritnál úgy tűnik, hogy 8 db (!) ilyen ütközés is történt, mégpedig kb. 4,53, 4,45, 3,73, 2,81 és 1,46 milliárd évvel ezelőtt, majd 852, 312 és 27 millió éve.

LL5 amfoterit Main Mass (fő tömeg)

A jellegzetes breccsás szerkezet és a sötét, sokkolt erek.

2016-ban Kenyában, Habaswein körzetében két testvér elveszett tevéinek keresése közben a tájba nem illő nagy fémes „kövekre” bukkant, amiről úgy gondolták csak az égből eshettek oda. Az egyiknagy darabot végül falujukba szállították, lefényképezték és elküldték azt az USA egyik híres meteorit kereskedőjének Michael Farmernek, aki felismerte mint ritka pallazit. A teljes ismert tömeg >2,8 tonna.

A különleges étetésnek köszönhetően kiválóan látszódik a pallazitokra oly jellemző Widmanstätten-mintázat. A kamacit ténit mintázat között a vékony, sötét plesszit csíkok húzódnak meg. A vékony világos párhuzamos vonalak a kamacit sokkolt Neumann-féle vonalai. A vörös-sárgás olivinek szinte csillognak a szórt fényben.

2010. február 28-án fényes tűzgolyó jelent meg Szlovákia közép-keleti része felett. Az esési területet a Magyarországon működő térfigyelő kamerák nyilvántartása alapján számították ki.

Az első meteoritot (27,2 g) március 20 -án találta meg J. Toth (CUB) Košice (Kassa) városától (Kelet -Szlovákia) északnyugatra.

Eddig 4,3 kg tömegben sikerült begyűjteni.

Típusát tekintve kondrit meteoritról van szó, kissé elmosódott

határvonalú, de valódi kondrumokkal, a petrológiai osztály 5-s lett. A fémtartalom, Fe 12,46 w%, az átlagos kondrum és a FeNi szemcseméret alapján, pedig H kondrit, azaz a hullott meteorit a gyakori H5 típusú kondrit. Ez adja az ismert hullások egyik legnagyobb részét, H típus ~33,8%, L típus 37%, a két leggyakoribb pedig az L6 és utána a H5.

A Košice meteorit az egyik legjobb példa arra, hogy a földre hullott meteorit a fragmentáció miatt szinte mindig hideg. Lángoló, izzó felgyújtó meteoritról nincs hiteles szemtanús leírás, vagy dokumentáció, ezért ez a mese kategóriájába tartozik.

Erre konkrét bizonyíték a Košice meteorit pár korhadt fába csapódott példánya is, melyen nem látható semmilyen hőjelenség nyoma.

A kutatók az oroszországi Hekandue folyó egy kiszáradt részén találták, mely közel fekszik a névadó Seymchan településhez. A legnagyobb példány súlya 272,3 kg volt, 1967 júniusában a geológus F. A. Mednikov fedezte fel.

2004-ben új expedíciót indítottak további Seymchan meteoritok felkutatása céljából. Dmitri Kachalin körülbelül 50 kg új anyagot gyűjtött össze. Fontos megjegyezni, hogy az új példányoknak 20 százaléka finom sárga-zöld olivine kristályokat tartalmazott, mely rádöbentette a tudósokat, hogy a meteorit a pallazitok osztályába tartozik. Korábban ugyanis csak kisebb fém (FeNi) darabokat tanulmányozak a meteoritból, így félrevezető eredményt kaptak. Az új információ birtokában a tudósok később két fajtáját különböztették meg a Seymchan meteoritnak: az egyik amely tartalmaz olivin kristályokat, a másik fajta amelyik nem."

Bizonyos példányokon az olivinek mellett megjelenik a Widmanstatten mintázat is "

A Widmanstätten-mintázatban néha furcsa, sűrű és apró párhuzamos vonalak láthatóak egyes kamacit szemcsékbe. Ebben az esetben a meteorit az Űrben korábban ütközött, ezáltal anyaga sokkolódott és párhuzamos vonalak rendszerében zömült a fém. Ezek a vonalak a ritka Neumann-vonalak.

Összetétele:

Szerkezeti besorolás: Coarse octrahedrite

Összetétel: 9.15% Ni, 24.6 ppm Ga, 68.3 ppm Ge, 0.55 ppm Ir.

seymchan pallazit megtaláláskor (in-situ)

seymchan pallazit vágva, polírozva

Az algériai holdi földpátos "mega" találású holdi földpátos breccsa.

2017. márciusában sivatagi nomádok hatalmas méretű holdi meteoritokat találtak, egyesek szerint akár 150-200 kg-os mennyiségben. Tankönyvekbe illően szép és jellegzetes a breccsás belső szerkezetük.

Több NWA számot is kaptak az egyes példányok, ahogy a tulajdonosaik külön-külön klasszifikáltatták, azaz a meteoritikai közlönyben is hivatalos meteorittá tették azokat. A világ legnagyobb tömegű holdi meteoritjaként ismerjük.

Eredetük:

Valamilyen test hatalmas kozmikus sebességgel becsapódik a Hold felszínébe, ott valószínűleg kráter képződik és ezen impakt (becsapódási) esemény során azok a holdi kőzetdarabok, melyek kidobódási sebessége meghaladja a Holdra vonatkozó szökési sebességet (kb. 2,4 km/s) elhagyják a Hold gravitációs fogságát. Ezek egy része a Földre hullik, más részük Nap körüli pályára áll.

A holdi meteoritok legfőbb kőzetei a bazalt és a gabbró, (anortózit).

A holdi kéreg 98-99 %-a és a holdi meteoritok is mindössze 4 ásványból állnak:Plagioklász földpát, olivin, piroxén, ilmenit. A fentmaradó néhány % ezek megolvadt módosulatai és a Holdba csapódó metoritokból szállított FeNi és ennek szulfátos változata a troilit (FeNi)S.

A kutatók az oroszországi Hekandue folyó egy kiszáradt részén találták, mely közel fekszik a névadó Seymchan településhez. A legnagyobb példány súlya 272,3 kg volt, 1967 júniusában a geológus F. A. Mednikov fedezte fel.

2004-ben új expedíciót indítottak további Seymchan meteoritok felkutatása céljából. Dmitri Kachalin körülbelül 50 kg új anyagot gyűjtött össze. Fontos megjegyezni, hogy az új példányoknak 20 százaléka finom sárga-zöld olivine kristályokat tartalmazott, mely rádöbentette a tudósokat, hogy a meteorit a pallazitok osztályába tartozik. Korábban ugyanis csak kisebb fém (FeNi) darabokat tanulmányozak a meteoritból, így félrevezető eredményt kaptak. Az új információ birtokában a tudósok később két fajtáját különböztették meg a Seymchan meteoritnak: az egyik amely tartalmaz olivin kristályokat, a másik fajta amelyik nem."

Bizonyos példányokon az olivinek mellett megjelenik a Widmanstatten mintázat is "

A Widmanstätten-mintázatban néha furcsa, sűrű és apró párhuzamos vonalak láthatóak egyes kamacit szemcsékbe. Ebben az esetben a meteorit az Űrben korábban ütközött, ezáltal anyaga sokkolódott és párhuzamos vonalak rendszerében zömült a fém. Ezek a vonalak a ritka Neumann-vonalak.

Vitriben látható darab

Lelőhely: North West Africa (Északnyugat Afrika,) Marokkó, Casablanca, 2005

Típus: L6-os kondritos, kőmeteorit

TKW, g: 4500

fragmentum súly: 0,5 g

Vizsgálta: Bérci Szaniszló, Nagy Szabolcs, Józsa Sándor (ELTE TTK 2012)

A képeken lilás-barnás piroxének, kék ringwoodit , és olvadék ásványok láthatóak.

A ringwoodit az olivin. spinell szerkezetű, nagynyomású polimorfja.

A hullás pontos ideje és helye ismeretlen. Teljes tömege néhány kilogrammra tehető, a mintegy 3000 db kisebb fragmentumra esett szét.

A sokk metamorf osztályozás alapján a legerősebben sokkolt szintbe sorolható (S6),

a mállottság vonatkozásában pedig a közepes szintbe tehető(W3). Típusát tekintve L6 kondrit.

Modális összetételében az alábbi ásványoknak van jelentősége: ortopiroxén, klinopiroxén, olivin, plagioklász (főleg maszkelinit formájában), troilit, opak ásványok (magnetit, ilmenit). Jelentősebb akcesszórikus ásvány a krómit.

Egy farmer, Wilson Rezende 1992-ben találta 4 példányát a brazil Goiás államban Uruaçu mellett.

Később modern mélykeresőkkel újabb meteoritokat találtak és bár a Meteoritical Bulletin még mindig csupán 72,5 kg-ot ad meg a teljes ismert tömegre (TKW), a becslések szerint a valós TKW meghaladja a 1,5 tonnát, tehát jelentős tömegű vasmeteoritról van szó.

Összetétele szerint szinte teljességgel megkülönbözhetetlen a jól ismert argentin Campo del Cielo vasmeteorittól, azonban, érdemes megjegyezni, hogy a két meteorit szórásmezeje közel 2000 km-re esik egymástól.

A Vesta eredetű meteoritok nagyon ritkák. Howardit meteoritokat eddig legfőképpen Indiában, Marokkóban, Ománban, Antarktiszon

A vitrinben látható darab Észak-Nyugat Afrikában találták 2003-ban.

Eredete: A Vesta a második legnagyobb égitest a kisbolygóövben, de különlegessége abban áll, hogy egy relatíve nagy aszteroidával való ütközés lerobbantotta déli féltekéjénél anyagának egy részét. Ebből a törmelékből több kisbolygócsalád született, melyek anyaga meteoritokként a Földre is eljutott. Ennek köszönhetően ma már sokat tudunk ennek a kisbolygónak a geológiájáról.