A meteoritokról általában

A meteorit a világűrből érkező természetes objektum, ami a Föld (vagy egy másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem semmisül meg, túléli a zuhanást és eléri a felszínt. Amíg az űrben mozog és 1 méteresnél kisebb, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik, plazma-csatornát és tűzgolyót létrehozva elektromágneses sugárzást, pl. fényt bocsát ki, esetleg hangot. A jelenséget magát meteornak vagy közismertebb nevén hullócsillagnak hívjuk. A tűzgömb olyan meteor, melynek látszó fényessége meghaladja a Vénusz legnagyobb fényességét, ami -4 magnitúdó (jele: mg). Ezek általában kiemelkedő fényjelességgel, esetleg hangmorajlással járnak. A bolida olyan felrobbanó tűzgömb, ami jelentős, általában hangrobbanáshoz hasonlító jelentős hanghatással jár, mely akár sok-sok kilométerre is elhallatszik. A meteoritokat adó tűzgömbök, szinte minden esetben bolidák, fényességük kimagasló, általában jóval meghaladja a telihold fényességét -12 magnitúdót. Ha a bolida fényessége meghaladja a -17 mg-t akkor szuperbolidának nevezzük, ezek szinte minden esetben meteoritot hagynak maguk után.

A meteoritokat a Nemzetközi Meteoritikai Társaság digitális adatbázisa a Meteoritical Bulletin tartja nyilván, e sorok írásakor kb. 62000 db-ot katalogizáltak. Ebből mindössze kb. 1300 db az olyan, aminek hullását szemtanúk látták, megörökítették, dokumentálták, az összes többit találták további ismert hullási adat, időpont, egyéb nélkül. A meteoritok terület arányosan hullanak, nincsen ismert kitüntetett hely. Olyan viszont van ahol jól megőrződtek, konzerválódtak, ezek a száraz sivatagok és az Antarktisz. Legtöbbjük ugyanis a földi nedvesség hatására változó mértékben de mállik, sőt egyes lazább típusok egyszerűen elporladnak. Legjobban a vasmeteoritok anyaga marad meg, legkevésbé a széntartalmú és laza szerkezetű ún. szenes kondritoké. Emiatt – érdekes ellentmondás, de – az ismert összes meteorit össztömegének 90 %-át a vasmeteoritok adják.

A meteoritokat mindig a hullási/találási hely földrajzi neve alapján nevezik el, ismert emberről, nevezetességről, stb. nem. Ha egy helyen több meteoritot is találnak eltérő időpontokban, akkor a nevet általában egy szám vagy betű követi (pl. Dimmitt(a) vagy a második esetben már Dimmitt(b).). Szokás még, hogy a sivatagos Észak-nyugat Szahara nagy számban talált meteoritjai esetén, amikor nem ismert pontosan a találási hely de a nagyjábóli régió igen, akkor az NWA betűk után egy sorszámot tesznek és ez lesz a meteorit neve pl. NWA 12692.

A meteoritokat legfontosabb adataik megadásával tartják nyilván, ezek a következők: név, hullási/találási történet, hely, időpont, típus, teljes ismert tömeg (angolul Total Known Weight, rövidítve TKW), fizikai leírás, összetétel, egyéb. A mai magyarországi határainkon belül jelenleg mindössze 8 db magyar meteoritot ismerünk, kezdve az első, 1857-ben hullott kabai meteorittól a 2016-ban talált Kölked nevű kondrit meteoritig.

A meteoritokat korábban három kategóriába sorolták:

• a kőmeteoritok olyan kőzetdarabok, melyek főleg változó mennyiségű vas-nikkel szemcsékből, szilikát ásványokból állnak, ezek az összes hullás 94,5 %-át adják
• a vasmeteoritokfőleg vas-nikkelből állnak, az összes hullás 4,5 %-át adják
• a kő-vas meteoritok 50-50 % vasnikkel és olivin vagy szilikátos anyagok keveréke, 1 %

A modern meteorit osztályozási módszerek – az egyszerű kategóriába sorolás helyett – már figyelembe veszik a meteorit eredeti származási szülőégitestjének anyagát, annak átalakulási mértékét, kémiai és izotóp összetételét és ásványtani szempontokat.

Miért érdekesek a Meteoritok?

A meteoritokat a szegény ember űrszondájának is szokták hívni, mivel általuk fontos információkhoz juthatunk a naprendszer kialakulásáról, bolygók keletkezéséről, a nélkül hogy dollármilliókat kellene költeni az űrutazásra, űrszondára. A meteorit becsapódások szerepet játszottak a bolygók (konkrétan a Föld) korai fejlődéstörténetében, jelentősek geológiai-geokémiai szempontból, felhívja a figyelmet arra, hogy a becsapódások – bár a jelenlegi valószínőségük rendkívül csekély (főleg a Chicxulub nagyságúaké, ez okozta a dinoszauruszok kihalását) – még akár napjainkban is drasztikus behatásként érhetik a bolygókat (még ha a Chixculub-eseménynél jóval kisebbek is), köztük a Földet is, annak ellenére, hogy az ilyen események főleg az égitestek korai fejlődéstörténetére voltak jellemzőek.

chicxulub

Csatlakozz hozzánk!

Lépj be Társaságunkba!

http://meteoritok.org/