A Fuxreiter András Ásványgyűjtemény

K=4-4,5; S=2,12-2,24. Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: zeolitos palagonittufákban, bazaltok hólyagüregeiben. Tl.: Alsó Salt Lake Tufa, Oahu, Hawai (USA). Név: phillipsit + Ca dominancia. Leírás éve: 1969. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

Változatai:

phillipsit-K (K,Na,Ca)_1-2[Al₃(Si,Al)₈O₁₆)*6H₂O, K=4-4,5; S=2,21; Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér; Fény: üveg. Genetika: bazaltok és leucitek üregeiben, tengeri agyagokban. Tl.: Capo di Bove, Lazio (Olaszország), Név: William Phillips (1773-1828) brit mineralógus + K dominancia, Leírás éve: 1825. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

phillipsit-Na (Na,Ca,K)_1-2[Al₃(Si,Al)₈O₁₆)*6H₂O; K=4-4,5; S=2,21; Szín: színtelen, fehér, sárgás. Karc: fehér; Fény: üveg. Genetika: bazaltok hólyagüregeiben és alkáli tavi telepek diagenetikusan átalakult kovás-riolitos üvegtufáiban. Tl.: Aci Cast ello, Szicília (Olaszország). Név: phillipsit + Na dominancia. Leírás éve: 1972. Megjegyzés: savakban elkocsonyásodik.

K=5,5-6,5; S=1,99-2,25. Szín: színtelen, fehér, vörös, sárga, barna, zöld, kék, fekete; tarka színekben játszó (nemesopál). Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg, gyanta, viasz. Genetika: hidrotermás telepekben, hőforrások körül, kovás üledékekben, szilikátok hidrolitos bomlás terméke, felszínközeli biokémiai folyamatok eredménye. TL: ismeretlen. Név: upala (szanszkrit)→opalosz (görög)→opalus (latin) = homályos - kövekre, drágakövekre utal. Leírás éve: ősi. Megjegyzés:UV alatt élénk színekben fluoriszkálhat. Gyakoribb változatai: faopál = opálosodott fa; hialit (üvegopál) = színtelen, víztiszta, üvegszerű; májopál = sötétbarna; mézopál = mézsárga; nemesopál = tarka színekben játszó (opalizáló); tejopál = tejfehér; tűzopál = tűzpiros; ungvárit (kloropál) = sárgászöld, opál + nontronit kveréke; viaszopál = viaszsárga.

A nemesopálhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A középkorban – amikor még szerencsét hozó ékkőnek tartották - azt hitték, hogy mindazon drágakövek kiválóságait egyesíti magában, amelyeknek a színeit láttatja. Azt is megjegyezték, hogy ha szőke hajú lányok a nyakukon opált viselnek, akkor a hajuk szép színe soha nem változik meg, de azt is hitték, hogy az opál viselője láthatatlanná válik. A 19. században pedig már az terjedt el az opálról, hogy a tulajdonosára vagy a viselőjére szerencsétlenséget hoz, kivéve, ha olyan ember viseli, aki októberben született, vagy gyémánttal együtt hordja. Különösen balszerencsés, ha jegy-gyűrűbe foglalva viselik. Az opálról általában írja Schmidt Sándor, hogy ha vásárlás közben egy „muszka” vetélytársunk akadna, akkor csak egy opált kellene neki mutatni, és azon a napon egy „batkányit” sem vásárolna többé az a muszka, legyen az férfi, avagy nő, vagy bármilyen rendű és rangú.

A nemesopál káprázatos színjátéka annyira vakít, hogy viselőjét láthatatlanná teszi, miért is főképpen tolvajok vásárolják. Egyben megvédi tulajdonosát a szemfájástól is.

A kínaiak úgy képzelték, hogy a tengeri sárkányok opálon és gyöngyön élnek.

A hozzá kapcsolódó meglehetősen zavaros képzetek közül még megemlítendő, hogy az opált a hűség, a vallásos áhítat és az ima szimbólumának tekintették. Ha a tulajdonosa meghalt, a kő elvesztette a fényét, de méreg jelenlétében is elhomályosodik. A hiedelem szerint a kő képes volt láthatatlanná tenni a viselőjét és távol tartotta tőle a rontást. A fekete opálok szerencsét hozóak, de önző embernek nem ajánlott a belőle készített amulett viselése. Ezzel szemben, ha jószívű személy használja amulettként, akkor azt látnoki képességekkel ruházza fel.

A gyógyhatásáról a mai napig azt tartják, hogy javítja a látást, védi a szemet, erősíti a csontrendszert, enyhíti a májproblémákat, oldja a depressziót, csillapítja a hangulatváltozásokat. Könnyít az olvasási zavarokkal küszködőkön, segít a szőkéknek, hogy a hajuk színe sokáig megmaradjon. Erősíti a szívet, a mérget és a dögvészes gőzöket elhárítja.

A modern kristályterápiában nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy milyen szín dominál a kőben. Ha a kék, akkor az a kő hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a hivatásunk művelése közben új és eredeti ötleteink szülessenek. De a kék opál visszafogja az agresszivitást, és szelídséget, gyöngédséget kölcsönöz a viselőjének. A barna alapon zöld és piros mintázatú kő a szerencsés üzletkötést segíti. A fehér opál viszont gondolataink és cselekedeteink tisztasága fölött őrködik, a tűzopál pedig viselőjének a szellemi teljesítőképességét fokozza. Ezek a hiedelmek nyilvánvalóan nem a nemesopálra vonatkoznak, hanem a közönséges opál különböző színváltozataira.

Ha nedves vattában tárolják, akkor megelőzhető a kő elöregedése és sokáig megmarad a ragyogása, ami azzal magyarázható, hogy megőrzi a kristályvizét.

K=3; S=2,7102. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, zöld és sok más színben. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: mészkövekben, márgákban, márványokban, törmelékes üledékekben, hidrotermás telérekben, alkáli és bázisos magmás kőzetekben, barlangokban. TL: ismeretlen. Név: calx = égetett mész (latin). Leírás éve: 77. Megjegyzés: a leggyakoribb karbonátásvány; híg sósavban pezsgéssel feloldódik; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; gyakoribb változatai: ágyúpát = oszlopos; borsókő = gömbös; cseppkő = barlangi kiválás; izlandi pát = átlátszó, víztiszta, kettőstörésű; lublinit = szálas; = vékony lemezes; gyakori szinonímája a mészpát. A Co (kobalt) tartalmú kalcit rózsaszínű. A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda. A mészkőből metamorfózis hatására létrejött durvább szemű, szép fehér vagy enyhén színezett, CaCO₃ kristályokból álló kőzetet márványnak nevezik. A kalcit és a mészkő felhasználása sokféle: az izlandi pátból készül a polarizácós optika „nikol-prizmája”, a tiszta, kristályos kalcit szénsavfejlesztésre, a különböző mészkőfajták építő- és díszítőkőnek, a márványfélék szobrászati anyagul szolgálnak; a fehér, tömött mészkőből készül az égetett mész, nagy mennyiséget használnak fel a cementgyártáshoz, üvegolvadékokhoz, festék-, kréta-, csiszoló és tisztítószerek készítéséhez, kéntartalmú gázok szűréséhez.

K=7; S=2,59-2,65. Szín: színtelen, fehér, rózsaszín, rózsavörös, sárga, sárgásbarna, zöld, kék, kékeslila, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, zsír, viasz, fénytelen. Genetika: savanyú magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; homokoban, homokkövekben, kvarcitokban, karbonátos kőzetek túzköveiben, talajokban; kristályos palákban és egyéb metamorfitokban. TL: ismeretlen. Név: a középkorból származó név, melyet először a Cseh-Szász-érchegységben alkalmaztak a meddő anyagra. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; piezoelektromos és piroelektromos; a fluorsav oldja, a kálilúg kissé megtámadja; számtalan változata közül néhány gyakoribb: fanerokristályos (jól kristályosodott) változatok→ablakos kvarc = bemélyülő lapú; ametiszt = lila; aventurin = csillámzárványoktól sajátos csillogású; citrin = sárga; füstkvarc = füstbarna; hegyikristály = színtelen, víztiszta; jogarkvarc = jogar alakú; máramarosi gyémánt = színtelen, víztiszta, gyémántfényű, mindkét végén terminált, zömök-izometrikus; morion = sötétbarna vagy fekete; prazem = hagymazöld, vaskos; rózsakvarc = rózsaszín; sejtes kvarc = vékony lemezekből felépülő; tejkvarc = tejfehér. Kriptokristályos változatok (kalcedonok) →achát = sávos; heliotrop = sötétzöld, vörös pettyekkel; jáspis = szemcsés; karneol = húspiros vagy barnásvörös; krizoprász = almazöld; kuboszilicit = kocka alakú pszeudomorfoza; lidit = fekete jáspis; macskaszem = sárgás-zöldes színű, selymes fényű; onix = fekete-fehér sávozású; plazma = sötétzöld; sólyomszem = kékesszürke-kékeszöld színű, selymes fényű; szárdachát = vörösbarna-fehér sávos; szárder = barnásvörös; szárdonix = fekete-vörös sávos; tigrisszem = aranysárga-barna színű, selymes fényű; tűzkő = tömött, sötét színű, szilánkos törésű; a kvarc gyakorlati alkalmazása nagyon sokrétű: a tiszta SiO₂ ömlesztésével készül az amorf kvarcüveg, amiből laboratóriumi eszközöket gyártanak; a tiszta telérkvarcból és kvarchomokból nagy mennyiséget használ fel az üvegipar, a kerámia- a tűzálló szilikatégla-gyártás; az öntödék formázóanyagához, csiszoló-fényesítő anyagként szintén nagy mennyiségű kvarcot használnak fel; piro- és piezoelektromos tulajdonsága révén koprszerű készülékekbe építik be nagy frekvenciák állandósítására (ultrahang, rádióadás, csillagászati órák); tetszetős nemes- és színes változatai díszítő- és ékkövek.

A kvarchoz és változataihoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Achát - A széles körben elterjedt tévhit szerint az achát nagy hatású kő, amely megvédi a viselőjét a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemmelveréstől, a balesetek bekövetkezésétől, sőt az angolok szerint a villámcsapástól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti csakúgy, mint az ametiszt. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt amulettként viselték, mert azt tartották róla, hogy nem csak a villámok ellen véd, hanem a vihar káros hatásaival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.

Már az ókorban azt tartották róla, hogy megvéd a mérges kígyóktól. A mai kristályterapeuták szerint hatásos ellenszere a mérges pók- és rovarcsípésnek, a következő recept szerint: az achátot lehetőleg napon vagy más módon erősen fel kell melegíteni és azon melegében a friss csípésre kell helyezni. Így elkerülhető, hogy a méreg felszívódjon, és a vérkeringésbe kerüljön. Egy másik a módszer szerint az achátot forró vízbe kell dobni, egy óráig benne hagyni, amíg a víz langyosra kihűlt. Ekkor a vízbe puha gyolcsot kell mártani, amivel borogatni kell a csípés helyét. De ajánlották kötőhártya gyulladásra, más szem- és bőrbetegségekre is ezt a fajta borogatást. Egyesek szerint hatásos szer az achát a fül- és a fejfájás ellen is, sőt segít a potenciazavarokon is. Az ókori görögök szerint az achátot a szántó ökrök szarvai közé kellett függeszteni, mert így Demeter1 áldást küldött a földműves munkájára és a föld gazdagon termett.

A férfi viselőjét az achát megkedvelteti a nőkkel, és ha megbetegszik, akkor az achát segítségével gyorsan meggyógyul; a rablók sohasem támadják meg, bármennyi kincset is vigyen magával (S. J. 1859. 451).

Az achát gyógyító erejébe vetett újkori hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és a hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, az emésztésre, a fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet. Ezen kívül pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha a nyelv alá helyezik, megszünteti a szomjúság érzetet, a párna alá helyezve pedig nyugodt alvást biztosít. A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámcsapástól. Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik júniusban jöttek a világra. Úgy a leghatásosabb, ha ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordanak, mert ebben az esetben a viselői nemcsak jó egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban a viselete azokra, akik a Halak jegyében születtek.

Az achát azonban nemcsak a bőrbetegségektől óvja meg az embert, hanem a holdkórosságtól és az epilepsziától is. Az egyik receptje szerint például telihold idején achátot kell három napig vízben áztatni, a negyedik napon kell kivenni. Ezután a vizet fel kell forralni és ezzel a vízzel kell főzni a holdkóros vagy ideggyenge ember részére, aki ezt a vizet használja ivóvíz gyanánt is! Az ilyen módon kezelt ital – akár víz, akár bor – erősíti a legyengült szervezetet. Von Bingen azt is állítja, hogy ha este, lefekvés előtt a nyitott tenyerünkre egy achátot helyezünk, majd vele kereszt irányban bejárjuk a lakásunkat, akkor éjszakára elűzzük az ördögöket és a rossz szellemeket.

Az ehhez hasonló ostobaságoknak se vége, se hossza! Újabban a különböző achát fajtáknak más-más gyógyító hatást tulajdonítanak. A gyógyhatás eléréséhez elegendő csak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viselni a követ, nem kell szájon át bevenni, csodálatosképpen így is tisztítja a tüdőt (pl. füstmérgezés esetén), gyógyítja az epehólyagot, erősíti az immunrendszert, szabályozza az emésztést és terhesség esetén segíti az embrió növekedését. A „modern kristályterapeuták” tapasztalatai szerint az achát a meddőség ellen is hatásos szer. De csak akkor hatásos, ha a meddő nő nemcsak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viseli, hanem rá kell helyeznie a csakrákra. Főleg a boka belső oldalán található energiacentrumra helyezve hatásos!

Ha mindez valóban így lenne, akkor a gyógyászatban csak achát nyakláncot vagy gyűrűt kellene felírni a betegeknek és minden bajnak elejét lehetne venni!

Ametiszt - A zsidók úgy hitték, hogy szép álmot biztosít, a görögök pedig azt tartották róla, hogy a viselőjét megőrzi a részegségtől és józan, komoly gondolkodást biztosít, és felbátorítja a katonákat, de megvéd a vad állatoktól is. A görög hiedelem szerint az ametisztből metszett poharakból büntetlenül lehet inni, mert nem részegedik le az ember. A részegség ellen már Arisztotelész is ajánlotta és később id. Plinius is. Az „améthüszthosz” szó jelentése görögül ugyanis „nem-mámoros”, mert nemcsak a lerészegedéstől védi meg a viselőjét, hanem az esztelen szerelembeeséstől is, viszont megszerzi a viselője számára a nagyok kegyét.

Mai viselői is azért hordják, mert úgy tartják, hogy tiszta gondolatokat sugall, ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy ha a köldökre helyezik, akkor tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.

Úgy gondolták, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit azt tartotta róla, hogy eredményesen védelmez a lidércek, a rablók, a viharok, a jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.

Az ametiszt természetfölötti ereje arra is kiterjed, hogy megvédi a viselőjét a varázslattól, és a honvágytól. Szerencsét hoz a vadászoknak, a vállalkozóknak, az üzletembereknek, a sportolóknak, az udvarlóknak és a szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el a viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban. Albertus Magnus szerint az ametiszt hatásos drágakő a viszálykodás ellen is. Azt is feljegyezte róla, hogy bíborba hajló, ibolyás színe olyan, mint amikor egy kevés víz megrontja a vörös bor színét. Ezért az ametiszt ellensége a bornak, ezáltal a mámornak is, s megőrzi az elme józanságát és világosságát. Ezzel mintegy megmagyarázza, hogy a régi görögök miért tartották az ametisztet „nem részegítőnek”.

De az ametiszt nemcsak elűzi a rossz gondolatokat, hanem megkíméli az embert a negatív érzésektől is, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, egyszóval javítja a közérzetet. Az ametiszt „rezgései”(?!) megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, és megóvnak az álmatlanságtól is, amint azt már az ókori zsidók is hitték róla.

Marbode, Rennes püspöke, a középkorban az ametisztet a földi szenvedések, a szomorúság, de egyúttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, tehát boldogtalanhoz és boldoghoz egyaránt illett.

Az ásványok felhasználásával történő legújabb kori „gyógyítás” hívei szerint továbbá gyógyítja a fogfájást, az idegi problémákat; hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, de aktivizálja a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy működését is. Hasnyálmirigy problémák esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd reggelre kelvén ezt a vizet éhgyomorra meg kell inni. A tetvesség ellen is hatásos az a víz, amelyben öt napon át ametiszt ázott: miután a vízből kivettük az ametisztet, a vizet forraljuk fel, majd hűtsük ki. Amikor már félig kihűlt, ismét tegyük bele az ametisztet. Végül végleg vegyük ki a vízből és készítsünk forró fürdőt úgy, hogy a vízgőz járja át az egész helyiséget.

Az álmatlanság ellen akkor hatásos, ha a követ éjszakára a párna alá helyezik. Embólia veszélye esetén, és trombózis kezelésénél naponta többször, kb. 10 percre a követ rá kell tenni az ütőérre. A vízben való áztatás „hatékonysága” számos más ásványnál is előfordul, annak ellenére, hogy egyik sem oldódik a vízben!

A modern „kristályterapeuták” szerint feltehető, hogy az ametisztvizes gőzfürdő a rákbetegségek hatékony kezelésére is alkalmazható.

Az asztrológusok hiedelme szerint az ametiszt a februárban, azaz a Vízöntő jegyében születettek ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. De hordhatják azok is, akik a Halak, a Nyilas, a Skorpió, a Kos és a Szűz jegyében születtek. Az azonban rejtély, hogy mindezt milyen tapasztalatok támasztják alá?

Citrin - Egykoron azt tartották róla, hogy a turistáknak, utazóknak csak citrint kellene viselniük, mert így az utazás során semmi baj nem érhetné őket, sőt könnyű szerrel a fejedelmek barátságát is megszerezhetnék.

Jáspis -Az ókori Róma atlétái talizmánnak használták, de készítettek belőle vázákat, késnyeleket, pecsétnyomókat is.

Az ókorban úgy hitték, hogy megvéd a látászavaroktól és a szomjúságtól, valamint a hideglelés elleni hatásos orvosságnak tartották. A középkorban pedig a skorpiók és a pókok bűvös kövének vallották, amely megvédte az embert ezektől a rovaroktól. A vörös jáspis elállítja a vérzést.

Az ókori Egyiptomban a vörös jáspist Ízisz vérével azonosították, ezért a mai napig hisznek abban, hogy kitűnő vérzéscsillapító. Ezen kívül úgy gondolják, hogy viselése erősíti a gyomrot, megelőzi az emésztési problémákat, csökkenti a fájdalomérzetet, védi a várandós anyákat, megkönnyíti a szülést, és növeli a szoptatós anyák tejtermelését. Minderre azonban csak a szűzek által viselt jáspis képes!

Marbode is azt írta, hogy a jáspis megkönnyítit a szülést, ezért a vajúdó asszonyoknak ajánlotta viselését.

A „lithoterapeuták” szerint az alkalmazása előtt a jáspist ki kell tenni a lenyugvó nap elé, hogy magába gyűjtse az esti sugarak melegét és kozmikus energiáit. Az így előkészített jáspis számos betegséget képes gyógyítani: süketséget, lázas hideglelést. Az egyik legfantasztikusabb recept így szól: erős megfázás esetén a követ a szánkba kell venni, meg kell várni, amíg felveszi a test hőmérsékletét, majd a szánkból kivéve az orrlyukunkba kell dugni! Néhány perc múlva érezni fogjuk, hogy az egész arcüregünk, sőt az egész koponyánk átmelegszik, a nyálkahártya irritációja egy-kettőre megszűnik és a nátha villámgyorsan elmúlik! Ugyanígy kell eljárni fülfájás esetén is!

De hatásosan gyógyítható a jáspissal a köszvény és az ízületi fájdalom, a szívritmuszavar és a szívgyengeség, valamint az alvászavar is. A jáspis hatékonyan segít a problémamegoldásban is. Ha súlyos problémákkal küszködünk és tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk a szánkba egy jáspist, helyezzük magunkat kényelembe és relaxáljunk! Hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a zavaros gondolataink kitisztulnak, és rövid időn belül megtaláljunk a problémáinkra a legjobb megoldást. Csak azt nem értjük, hogy mi szükség van ehhez jáspisra?!

Hegyikristály - Onomakritosz a (kvarc) kristályról azt írja, hogy aki az istenek házába ezzel a sugárzó, átlátszó testtel lép, annak kívánságait bizonyosan meghallgatják az istenek. Ha a kristályt száraz forgácsra helyezzük, és kitesszük a tűző napra, a fa nemsokára füstölni, majd lángolni kezd. Az istenek ennek az áldozatnak örvendenek a leginkább. Ebben a legendában a valóság keveredik a képzelettel. A víztiszta kvarc ugyanis a gyűjtőlencséhez hasonlóan képes összegyűjteni a napsugarakat, amelyek aztán lángra lobbantják a száraz fogácsot. Albertus Magnus éppen azért tartotta értékesnek a kristályt – a berillel együtt – mert tüzet lehet vele gyújtani, ha a nap felé tartják.

Plinius azt írja, hogy Iuba arról tudósított, hogy a hegyikristály egy Arabia előtt elhelyezkedő, Vörös-tengeri szigeten – melyet Necron-nak neveztek – is keletkezik, és azokon a szigeteken is, amelyek a közelében vannak. Ezek között van a topáz lelőhelye is. Ptolemaeus Pythagoras nevű praefectusa rőfnyi nagyságú darabokat ásott ki itt

A hegyikristályból már az ókor óta készítenek kristálygömböket a jövendőmondók számára, mert feltételezik róla, hogy nem csak a tisztaság és az egyszerűség, hanem a mágia ékköve is. Afrika és Ausztrália őslakói amulettként viselik, mert esőhozó képességet tulajdonítanak neki, a sivatagban utazók pedig szomjoltóként használják.

A római és az arab orvosok is kristály gömbökkel égették ki a sebeket. A golyóval ugyanis egy pontba lehetett gyűjteni a napsugarakat, amelyek kétségtelenül fertőtlenítették, kiégették a sebet.

Gyakran viselik csiszolt brilliánsként. A monda szerint egy ilyen kristály csillogott Arthur király kardján is, amellyel képes volt ellenségeit megbénítani. A mexikói indiánok pedig azt tartják róla, hogy benne a halottak lelkei laknak.

Apáczai így ír a kristályról: „A kristály igen világos gyöngy [drágakő], mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga, s mind az egyéb bányászatok [kőzetek] ereiben szorító. Minek okáért az ő olaja, avagy pora a vérhasasoknak hasznos, sőt még a méh folyásainak is, mindazáltal az asszonyok tejét igen megbővíti.”

A kövek gyógyító erejében hívők számára se vége, se hossza a hegyikristály „hatékony” alkalmazását javasló újkori recepteknek: erősíti a szemeket, szabályozza a vérkeringést, segíti a vörös vértestek képződését és jó vérzéscsillapító. Pajzsmirigy bántalmak esetén jó hatású a nyakra helyezett, előzetesen felmelegített hegyikristály. Star (1992. 57) szerint a kristályt napon kell felmelegíteni! Bőrbetegségek ellen pedig a belőle készített elixírt ajánlják, de ugyanez hatásos kimerültség esetén is. Az elixír készítése során a hegyikristályt egy éjen át forrás-, vagy forralt vízben kell áztatni. Úgy látszik, az senkit sem zavar, hogy a hegyikristály nem oldódik a vízben, - csak a fluorsav és a kálilúg oldja - ennél fogva a páciens egyszerűen csak tiszta vizet iszik „elixír” gyanánt, ami persze vitathatatlanul egészséges! A hegyikristályból készített nyaklánc növeli a biztonságérzetet. A gerinc-csigolyákra helyezett hegyikristály golyók hatásosan oldják a feszültséget.

Mandulagyulladás vagy torokfájás esetén is hatásos az a módszer, ha a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt legalább egy órán át borban áztatjuk, majd lassú kortyokban leisszuk róla a bort. A kérdés csak az, hogy valójában melyikük gyógyít: a hegyikristály vagy a bor? A mai „lithoterapeuták” általában azt javasolják, hogy a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt helyezzük a beteg testrészre és tartsuk ott minél tovább.

Heliotróp - A keresztények szent kőként tisztelték a heliotropot; a zöld anyagban elszórt piros pontokat az Úr vércseppjeinek mondták és emiatt sok helyen még manapság is vérkőnek nevezik (például Angliában). Nem tévesztendő össze a hematittal, amit szintén vérkőnek szoktak hívni. A heliotróp piros foltjait vas-oxid okozza.

A neve egyébként görög eredetű a heliosz (Nap) és a troposz (forduló) szavak összetételéből származik.

Egyesek amulettként hordják. Az indiánok és az ókori egyiptomiak pedig vérzéscsillapítóként, vérző sebek kezelésére használták a heliotrópot. A követ a jobb kezükbe fogták és időről-időre hideg vízbe mártották, mintegy megtisztítva a követ. Egyéb gyógyhatásai megegyeznek a jáspiséival – ami nem véletlen, hiszen annak egyik változata -: kitűnően használható meghűléses, náthás betegek kezelésére, fülgyulladás enyhítésére és ízületi bántalmak megszüntetésére. De használható szívpanaszok esetén is. Állandó viselése idegnyugtató hatású.

Amint fentebb említettük, az angolok a heliotropot vérkőnek nevezik! A ma is élő tévhit szerint kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyító hatása. Kitűnő földelő, és védelmet nyújtó kő, távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekedjünk. Energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcsere folyamatokat, újjáéleszt és energiával tölt fel, ha a test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. Alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak. Csakra: Gyökércsakra.2 Az, hogy az „ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták” – elképzelhető, de akkoriban még sok más olyan dolgot is megtettek az emberek, amelyekről ma már biztosan tudjuk, hogy tévedésen alapultak, közönséges babonák, tévhitek voltak. A 21. században azonban azt leírni egy ásványról, amely az elektromosságot egyáltalán nem vezeti, hogy „jó földelő” – ez több, mint tévhit, ez egyszerűen ostobaság!

Más vélemények szerint a heliotróp rendkívüli ereje már ősidők óta ismert. Szinte minden szervre hatással van, élénkíti az immunrendszert, növeli a vitalitásunkat. Az egész testben erősíti az ereket. Bélproblémák és aranyér esetében is hatásos. Akik hajlamosak a cisztákra, jól teszik, ha mindig hordanak maguknál heliotrópot. Oldja az epeköveket, a vesére is jó hatással van, segíti a méregtelenítést és a savtalanítást. Új energiát meríthetünk belőle, fokozza az életörömöt. Az agyra gyakorolt hatásának köszönhetően megkönnyíti a koncentrációt. Elsősorban védőkő, a középkorban a keresztes katonák viselték, mert a piros pettyeket Krisztus vérének gondolták.

Ezek a „gyógymódok” mind úgy működnek, hogy a „követ” valamilyen formában – nyakba akasztva vagy karkötőként – magunkon kell viselni. Azt egyik „recept” sem részletezi, hogy vajon kémiai vagy elektromos úton hatnak ezek az ásványok, a bőrön keresztül a belső szervekre, a mentális energiáinkra, stb.? A jáspisról, és vele együtt a heliotrópról tudjuk, hogy sem piezo-, sem piroelektromosságra nem képesek, az emberi testfelülettel érintkezve nem oldódnak, belőlük egyetlen molekula sem szívódik fel az emberi testbe. Adódik akkor a kérdés, hogy miként hatnak a felsorolt betegségek ellen? Véleményünk szerint ezek a javaslatok mind egyszerű ostobaságok, amelyek a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálják!

Nyugati csillagjegy: Kos, Rák, Skorpió; kínai csillagjegy: Sárkány, Bárány, Disznó; elem: Föld

A Szűz jegyűeknek állítólag szerencsét hoz...

Karneol – (szinoním nevei: szárdonix, szárdiusz, szárder); Albertus Magnus azt írja, hogy a karneol legjavát a Rajnában találják s kitűnő szer a vérzések csillapítására, de női betegség ellen is javasolta. Az arabok pedig fogfájás és harag ellen javasolták a viselését.

„A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy” írja róla Apáczai, majd így folytatja: „Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is.” „A kornyol [feltehetően karneol] a megmosatott húshoz hasonló gyöngy [drágakő]. A havi folyás és a fügefekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja.”

A sardonix hasznáról, gyógyító erejéről azt tartották, hogy „Az bujaság ellen nagy hatalmát írják, és az kinek az körme fölött az körömház szálkázik, és azt az követ az újjában viseli, felette igen dícsírik”. A sardiusról pedig úgy vélte, hogy „Az ember orra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó, az ki nálla hordozza, embert bátorságossá teszi, az szívet megvidámíttya”

A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe; elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, és csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket és megóv a rontástól.

Az orrvérzés elállítására alkalmazott legismertebb recept szerint a karneolt felmelegített borba kell helyezni. Amikor a bor már langyosra hűlt, le kellett inni a karneolról: azonnal megszűnteti az orrvérzést! Hasonlóan kellett alkalmazni fogínyvérzés és fogszuvasodás esetén is. Állítólag még a könnyű szülést is elősegíti. De hogy miképpen, azt az olvasó fantáziájára bízzuk!

Macskaszem és tigrisszem - Azok számára, akik hisznek az efféle ostobaságokban, a macskaszem és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz. Marokkőként használva szerencsét hoz, mert javítja a vizsgadrukktól szenvedők koncentráló képességét

Gyógyhatásai: hatásos vírusölő; csillapítja a gyomorfájást - a követ egyszerűen a gyomorra kell helyezni; erősíti a csontokat és az izmokat; enyhíti a légszomjat; ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen úgy segít, hogy éjszaka a markában tartja a tigrisszemet; gyógyítja az asztmát; az anyagcsere szabályozására az egész nap a nyakban hordott tigriskő a leghatékonyabb.

Onyx - A Bibliában a szelídség jelképe, ugyanakkor azt tartották róla az ókorban, hogy rossz álmot hoz a viselőjére. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha egyúttal szardeuszt is visel az illető.

Már az ókorban kedvelt drágakő volt a látványos fekete (barna) – fehér rétegezettsége és jó megmunkálhatósága miatt. Maga az ónyx név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. Theophrasztosz Krisztus előtt mintegy 320 évvel már említi az onyxot. A római legenda azt tartotta róla, hogy a csintalan Ámor egyszer az alvó Vénusz körmöcskéit egy nyílvessző hegyével lemetszegette. A szép istennő fegyverecskéi az Indusba hullottak, ahonnét a párkák halászták ki és isteni eredetüket azon nyomban felismerve kővé, mégpedig onyxszá változtatták őket, hogy mindörökre megmaradjanak.

Hildegard szerint az onyx meleg kő, amely a nap harmadik órájában nő, amikor a nap a sűrű felhőkben forrón tüzel. Ha valaki onyx követ akaszt a nyakába vagy onyxból készült gyűrűt visel, az lidérces álmokat fog látni. Ezek az álmok a nárdkő viselésével űzhetők el. Ez egy vörhenyes, narancs színű kő, néha igen sápadt, késő őszi délutánokon terem, amikor bőven esik az eső és a babérfák levelei lehullanak. A nárdkövön valószínűleg szárdeuszt értett a szerző.

Albertus Magnus – lényegében Hildegarddal egyezően - senkinek sem ajánlja az onyxot, mert szerencsétlenséget hoz, ellenben bölcsen cselekszik a gazda, ha heliotropot szerez be, mert ez a kő esőt hoz. Szerinte: „Hogy ha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjunk onyx követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk.” Már csak az a kérdés, hogy ha közismertek az onyxnak ezek a rossz hatásai, akkor miért hord bárki is ilyen ékszert?

A népi gyógyászat szerint – ellentétben az ókori hittel – elűzi a lidérces álmokat és csillapítja a szülési fájdalmakat. De azt is hitték az onyxról, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmot hoz a viselőjére és koraszülést eredményez.

Szívpanaszok, gyomorbántalmak és epegörcsök ellen javasolták a más ásványok esetében is alkalmazott, jól bevált „boros” módszert. A recept szerint forralt borba kell tenni az onyxot, majd azon nyomban le kell inni róla a bort. A magas lázat onyxszal kezelt borecettel lehet mérsékelni, mégpedig úgy, hogy a lázas betegnek „onyxecettel” készített salátát vagy más ételt kell adni. Azt is javasolja az idézett szerző, hogy ha nagy bánat ér bennünket, akkor ne csak a nyakunkba akasztva viseljünk onyxot, hanem vegyünk egy kisebb darabot a szánkba. Hamarosan érezni fogjuk, hogy a kőből kellemes meleg árad szét a szánkban, majd a fejünkben és az egész testünkben, hangulatunk pedig percről-percre javul.

A tűzkőről a Physiologus azt írja: „Vannak olyan kövek, amelyek egymáshoz közeledve lángra lobbannak, és felégetnek mindent, ami a közelükbe kerül. Ilyen természetű a férfi és a nő, amelyek távol állnak egymástól. Kerüld te is, ha a hitbuzgó emberek legderekabbjai közé tartozol, a nőt, nehogy hozzá közeledve vágyra lobbanj, és felperzseld a benned lakozó erényt, mert Sámson is nőhöz közeledve veszítette el a hajában rejlő erőt, és az Írás szerint sokakat tönkretett az asszonyi szépség.

Nem tudjuk, hogy a Természet ismerője, a Physiologus itt milyen kövekre gondolt. Az azonban bizonyos, hogy acéllal megütve a kova szikrázik. Ezt a tulajdonságát használták fel régen a tűzgyújtásnál. Talán ez a szikrázás szülte azt a képzetet, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata előbb-utóbb szikrázóvá válik…

Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban keletkezett gyűjteményében olvashatjuk a következő daltöredéket:

Sohasem ettem olyan jót,
Mint szépanyám főzött vólt,
Mándruckőbül, tűzkűbül,
Büdöskűbül, mennykűbül.

A fentebb már leírt tűzkő ugyanúgy mágikus rítusok és varázslások eszköze volt, mint a kén, kénkő jelentésű büdöskű, és a mennykűnek nevezett őskori kőeszköz vagy meteorit. A kvarc, kvarckavics jelentésű mándruckőnek a népi gyógyászatban történő konkrét felhasználásáról nem tud a néprajz tudomány. Ezzel szemben az evéssel kapcsolatban ismert egy 1872-ben, Bihar megyében lejegyzett szólás, ami szerint: „Oly ehes vagyok, hogy a mándrucz követ is mennem” Ez a szólás azonos értelmű azokkal, amelyekben követ, kavicsot, vasszeget, stb. megennének az éhes emberek….

K=7,5-8; S=2,63-2,97; Szín: színtelen, fehér, halványkék, égszínkék, kékeszöld, zöld, zöldessárga, sárga, rózsaszín, málnavörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: gránitokban, gránitpegmatitokban, nefelinszienitekben, greizenekben, metamorf kőzetekben, hidrotermás telérekben, riolitokban, torlatokban. Tl.: ismeretlen. Név: berillosz (görög): különféle zöld színű ásványokra alkalmazták. Leírás éve: 77. Megjegyzés: NaOH-ban és KOH-ban feloldódik; UV alatt fluoreszkálhat; nemes változatai: smaragd=zöld, akvamarin=tengerkék, aranyberill=sárga, heliodor= világos sárgászöld, morganit= rózsaszín.

A berillhez és változataihoz (a smaragdhoz és az akvamarinhoz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A berill tengerzöld vagy halványzöld színű kő, ami a víz tömény kivonata – írja róla Marbode.

A babonás, hiszékeny emberek a berillt a remény, a boldogság, a szerelmi házasság ékkövének tartják, mert a viselője képes növelni a másik nemmel szembeni vonzerejét. Erősíti a házastársak közötti összhangot, az egymás iránti szeretetüket, és megőrzi az otthon békéjét. A berill ékszer viselője nem csak egészségét és jókedvét őrzi meg, hanem könnyen kommunikál másokkal. Ha olyan ember keresi velünk a kapcsolatot, aki csuklóján berill láncot visel vagy a markában berillt szorongat, akkor szinte biztos, hogy szimpatikusnak fogjuk őt találni.

A berill segít legyőzni a lustaságot, megszünteti a csuklást és a böfögést, és kedvezően hat a szem könnyezésére is. Az újabb kori tévhitek szerint is gyógyítja a szem betegségeit, de használ a májjal kapcsolatos panaszok esetén is. Jó hatású a hasmenés és az influenza ellen is, és megnyugtatja az ideges embert, a házaspároknál pedig a kölcsönös hajlandóságot biztosítja.

A berill heliodor nevű változata jóslói képességekkel ruházza fel a birtokosát, ezen kívül hosszú életet és jó hírnevet biztosít. Azt, aki heliodort visel, nem lehet megcsalni, sőt, bizonyos varázsigék elmormolása segítségével a viselőjét láthatatlanná teszi.

Egykoron ismert volt olyan recept, amely a berillport mérgezés ellen ajánlotta a következőképpen: a port tiszta forrásvízbe kellett keverni és ezt az „oldatot” öt napon át kellett éhgyomorra meginni. Mondanunk sem kell, hogy a berill sem a vízben, sem az emésztőrendszerben nem oldódik!

A berillt főleg reménytelen szerelmesek vásárolták, mert viszontszerelmet ébreszt. A berill-szkarabeusz tulajdonosa, ha tiszta életet folytat, kitűnő szónokká válhat.

A berill akvamarin nevű változatára vonatkozik a következő adat: a Bocskai kincsei közt számon tartott, aranyba foglalt „zem faiastul valo lapis kew” (Radvánszky 1879–1896) népi megfelelőjéről a Kecskeméti W. Péter 1660-as kéziratának kékkő avagy aquamarinus címszavában a következő olvasható: „vagyon másféle kékkő is, ki csak az moldvai határokon terem, kevéssé világos, és az baromnak mikor szemén valója vagyon, az szemét, ha törlik vélle, használ, puha kő ez, hamar el is olvad”.

A smaragd az ókori görögök hiedelme szerint a vízben bevéve elállította a vérfolyást, borogatásként alkalmazva pedig meggyógyította a bélpoklosságot. Nyakban hordva elűzte a harmadnapos lázt1, meggyógyította a nehézkórt, de magától összetört, ha minderre nem volt képes. Ha a szülő nő combjára erősítik, akkor megkönnyíti a szülést, porrá zúzva és lenyelve megállítja a hasmenést, de hasznos a mérges állatok harapása ellen is.

Marbode úgy tanította, hogy a smaragd lecsillapítja a tengeri vihart. De ha erre képes, akkor a lélek viharait is le tudja győzni. A legnagyobb lelki vihar pedig az, amelyet az érzékiség, a szenvedély kavar fel. Ez pedig a sátán műve! A smaragd tehát az érzékiség ellenszere. Hildegard szerint a smaragd reggel növekszik, amikor az egész föld a legtisztább zöld, amikor a növények olyan édesen szívják a föld zöldjét, mint a bárány az anyatejet. Az alkimisták allegorikus értelemben smaragdnak hívták a májusi, hajnali harmatot. Ezen azonban a cseppekre szétfolyó higanyt értették, azt a szoba hőmérsékleten cseppfolyós fémet, ami a lombikban elpárolog. Ezt rothadási folymatnak – pulrefactio – írták le, ami az alkímista múveletek negyedik fokozata.

A régiek szerint javítja a látást, a nézésében soha nem fárad el a szem, a közelében még a levegő is zöldesnek látszik. A szép zöld smaragd egyben a reménység köve is volt, amely még a jegyesek hűségét is megmutatta. Ha csalfa volt a kedves, akkor a kő színe a hervadó levélhez hasonlóvá vált. A hű szerelmesek kezén viszont a tavaszi levelek eleven zöld színével ragyogott. Ha mégis elhagyta mátkáját az ifjú, akkor a kő elhalványodott, még akkor is, ha előbb olyan szép volt, hogy királyi koronára kívánkozott.

A fentiekhez hasonlókat ír Apáczai is a smaragdról: „Akik magokkal hordozzák, a kórságtól (nagy nyavalyától) megoltalmaztatnak (amint tartják). Az ő reszelési hulladékjában, ha nyolc árpaszemni italban bévetetik, a bévött mérget kiűzi, a haj is a fejről elhullván.”.

Az arabok szerint, ha a vipera sokáig nézett a smaragdra, akkor az állat szemei szétpattantak. Ezért a bűvészek kígyók befogására használták a smaragdot. Ez a történet az előzőnek a tükörképe: nem a drágakő hasadt ketté, hanem a szemlélő szeme pattant szét!

De azt is feltételezték a smaragdról, hogy feltárja a titkokat, segít a hamis barátok felismerésében; a bíróság előtt meggyőzően érvel, peres ügyekben sikert hoz; javítja a viselőjének szónoki képességeit; gyűrűben vagy nyakláncon hordva ügyesebbé és humorosabbá teszi a viselőjét.

Azt is mondták róla, hogy megóvja a tengerészeket és a halászokat a tenger veszélyeitől; csillapítja a zuhogó esőt; elhárítja a viharokat; jelzi a méreg jelenlétét, ha gyűrűben viselik; és jó ellenszer a kígyók támadásával szemben, valamint semlegesíti a kígyómarás hatásait.

A népi gyógyászat szerint elhárítja a szemmelverést; a szemre helyezve pihenteti a szemet; érintése megkönnyíti a vakság elviselését. A smaragdot hatásos afrodiziákumnak tartják! A nyelv alá helyezve képessé teszi az embert a gonosz szellemek elűzésére; védelmet nyújt az ájulás és a memóriavesztés ellen; enyhíti az epilepsziás rohamokat, a dizentériát és a görcsöket is.

A XVI. századi névtelen szerző a mérgezés elleni sok összetevőjű orvosság egyik alkotó elemeként ír a smaragdról: „Az arabsok és az mostani orvosdoktorok közül némelyek jónak mondják: gesztenyét, nospolyát, citvartot, szíriai diót, babérmagot, gencs fűnek gyökerét, fejér Dictamnust, Tormentillát, kék liliom gyökerét, aranygyökér fűnek gyökerét, örvény gyökerét és öreg egérfarkfűnek gyökerét, Reubarbarumot, borostyánnak gyümölcsét, Bolus Armenust, csöngőfüvet, öreg Cyprost fát, mumiát, Csaba írét, Szent Ilona asszony füvét, kit nagyroponcnak is hínak, Angelicát, szaporafűnek kifacsart levét, öreg legyeket, magas papragot, pézsmát, ámbrát, az mely csontot az szarvasnak szívében találni és a szarvasnak szarvát, medve monyát és kosnak, fekete gyopárt, smaragdot, bezoárt, pápafüvet.”.

Ezeken az „összetevőkön” ma már csak mosolygunk, hiszen nem értjük, hogy miféle csontot találtak eleink a szarvas szívében, vagy mire gondoltak, amikor a „medve monyát” azaz tojását említik és milyen gyógyító hatást tulajdonítottak a „bezoár kőnek”, ami a kérődzők, köztük a kecske gyomrában található kemény képződmény. De számos irat tanúsítja, hogy ennek csodálatos gyógyító hatást tulajdonítottak. Végül elképzelni sem tudjuk, hogy milyen szerepe volt a „gyógykeverékben” a smaragdnak, ami savakban nem oldódik, csak lúgok képesek feloldani.

A modern kristályterapeuták szerint a smaragd ékszer viselése megvéd a vírusos fertőzésektől és mellesleg enyhíti a reumás fájdalmakat. A fertőzéseket úgy tudjuk a smaragd segítségével megelőzni, ha a kristályt a szánkban tartjuk mindaddig, amíg jól fel nem melegszik. A migrént pedig úgy enyhíti a smaragd, ha lefekvés előtt egy kristályt erősítünk a homlokunkra és azzal alszunk el. Ezeken kívül még számos más nyavalya kezelésére használható a smaragd, de a képtelenségekből ennyi is elég…

Szerencsét hoz a Rák és a Nyilas jegyében születetteknek.

Akvamarin: egy legenda szerint az akvamarin a hableányok tengerfenéken őrzött ékszeres ládikájából származik és valószínűleg ezért lett a tengerészek és a tengeren utazók szerencseköve.

A hiedelem szerint a nyugalom, a békesség, a bizakodás, a reménység szimbóluma. Növeli a lélek harmóniáját. A szív fölött hordott akvamarin fokozza a szerelem érzetét, a szeretett személyhez való tartozás fontosságát. Fülbevalóként viselve megerősíti a szerelmet. Valamikor nemcsak a tengerészek, hanem a jegyesek és a misztikusok babonaköve volt. Kitűnő meditációs kő is. Álmatlanság ellen kiváló, és javítja a koncentrálóképességet.

Állítólag már a középkorban sikerrel alkalmazták asztmatikus rohamok, köhögési inger, diftéria, valamint máj- és nyirokmirigy betegségek kezelésére.

Az akvamarinköves ékszer elviselhetővé teszi az időjárási frontok kellemetlen hatását. Ha például arra gyanakszunk, hogy a rosszkedvünket, fejfájásunkat a nyomasztó időjárásnak köszönhetjük, azon nyomban akasszunk a nyakunkba egy akvamarinból készült ékszert. De ügyeljünk arra, hogy a drágakő ne hosszú, hanem egészen rövid láncon függjön, mert leginkább akkor hat, ha a nyaktájékkal közvetlenül érintkezik. Az akvamarin erősíti az immunrendszert is, enyhíti a szemgyulladást, segít a máj- és a gyomorpanaszok megszüntetésében, megelőzhető általa a szívinfarktus kialakulása. Véd a megfázás és a torokgyulladás ellen, csökkenti a fájdalomérzetet, különösen fogfájás esetén.

Ha akvamarin kristállyal meditálunk, akkor sikeresen elmulaszthatjuk a nyugtalanságunkat és idegességünket. A módszer a következő: helyezkedjünk el kényelmesen és tegyünk a homlokunkra vagy a nyakunkra egy akvamarin kristályt! Lazítsuk el magunkat: a végtagjainkat majd az egész testünket, lélegezzünk lassan, nyugodtan! Képzeljük magunkat a természetbe, egy számunkra kedves, szép tájba, ami bármi lehet: erdei tisztás vagy pálmafákkal szegélyezett tengerpart. Néhány perc múltán frissnek, kipihentnek érezzük magunkat, mintha valóban a természetben, a friss levegőn jártunk volna.

Egy jóginak az ilyen ellazuláshoz nincs szüksége akvamarinra, mert a folyamatot alapvetően a tudata alakítja. Másrészt a felüdülésnek, felfrissülésnek a legjobb módja az, ha valóban kimegyünk a szabadba, a friss levegőre és egy kiadós sétával kikapcsolódunk. Mi szükség van ehhez akvamarinra?

Egy másik tévhit szerint az allergiára való hajlamot úgy csökkenthetjük, ha egy éjszakán át vízben áztatott akvamarin oldatával mossuk le az allergiás bőrfelületet. Ugyanezzel az „oldattal” való borogatás szemre helyezve fokozza a látásélességet, a fogra helyezett kő ugyancsak jó hatású. A torokfájást akvamarinos elixírrel kell öblögetni.

Szerencsét hoz azoknak, akik az Ikrek jegyében születtek, de a Vízöntő szülötteinek nem ajánlott.

Elképesztő ez a sok butaság is, ami az akvamarinhoz kötődik! Épeszű ember egyiket sem képes elhinni vagy megmagyarázni. A legnagyobb butaság az, hogy vízben kell feloldani! Az akvamarint nemhogy a víz, de a savak sem oldják.

K=6-6,5; S=2,74-2,76. Szín: fehér, szürkés, vöröses. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: bázisos kőzetekben, metamorfitokban, meteoritokban Tl.: Monte Somma és Vezúv, Campania (Olaszország). Név: anortosz = ferde (görög). Leírás éve: 1823. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; a sósav megtámadja.

Változataik az albit-anortit izomorf elegysort (mészalkáli földpátok = plagioklászok) alkotják. A nátriumos szélső tag az albit, míg a kálciumos az anortit. A köztes tagok ún. elegykristályok, nem önálló ásványok.

A kristályrácsot az (Si,Al)O₄ tetraéderek alkáliföldpátokhoz hasonló kapcsolódása hozza létre. A térháló nagy üregeiben Na⁺ és Ca²⁺ ionok helyezkednek el. A magas hőmérsékleten képződő „felső-albit” szerkezetében a Si-Al eloszlás – a szanidinéhez hasonlóan – rendezetlen. Ezzel szemben az alacsonyabb hőmérsékleten képződő „alsó-albitnál” a Si-Al eloszlás – hasonlóan a mikroklinhez – rendezettebb.

A plagioklászok – az alkáliföldpátokkal együtt – messze a legelterjedtebb kőzetalkotó ásványok közé tartoznak. A kőzettanban savanyú plagioklászoknak nevezzük a magas Ab (albit) tartalmú elegykristályokat. Ezzel szemben bázisos plagioklászoknak azokat, amelyeknek nagy az An (anortit) tartalma. Ennek alapja az, hogy a két szélső tag SiO₂ tartalma igen eltérő (az albité 63,38%, míg az anortité csak 43,3%).

Amíg a savanyú plagioklászok savanyú és intermedier magmatitokban (gránit, diorit, andezit, riolit), addig a bázisos plagioklászok természetesen bázisos-ultrabázisos magmás kőzetekben otthonosak (gabbró, bazalt).

A földpátokból hidrotermás elbontódás hatására elsősorban zeolitok és kaolinit ásványok képződnek. Felszíni mállási körülmények között viszont különböző agyagásványokká (kaolinit, montmorillonit, illit, halloysit, stb.) alakulnak át.

K=8; S=3,49-3,57. Szín: színtelen, sárga, rózsaszín, vörös, narancssárga, barna, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: gránitok, gránitpegmatitok, és riolitok üregeiben és teléreiben, greizenekben; Al-gazdag, F-tartalmú üledékek magas fokú metamorfózisának terméke; torlatokban. Tl.: ismeretlen. Név: topazion = keres (görög). Leírás éve: 1747. Megjegyzés: piroelektromos és piezoelektromos; HH és RH UV alatt sárga, fehér, narancssárga vagy zöldessárga színben ritkán fluoreszkál; kénsav kissé megtámadja; keresett drágakő.

A topázhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Régen azt tartották a topázról, hogy jó gyógyszer a dühöngés és a vízkórság ellen, de még a haragos tengert is képes lecsendesíteni. Keleten pedig a szemgyengeség ellen is hatásos szernek tartották.

Apáczai Csere János szerint: „A topáz aranyszínű gyöngy [drágakő], mely csak a napfényre tétetvén ragyog. A sebbe tétetvén, a vért megállítja. Az a forró vízbe vettetvén, az ember keze nem ég meg benne.”.

Kecskeméti Péter is úgy ismeri a topázt, hogy „a legszebb féle topasius igen szép sárga színű világos kő, de nem szintén ollyan temérdek színű sárga, mint az jachcinth”. Úgy tudta, hogy a topáz lehűti a forró vizet: „megállattya mingyárást a forrását”, de „az bujaságra való indulatot megtartóztattya, ha az mely felette nagy és mély seb volna és az vére meg nem állana, ha rea teszik, vagy megtörik és rea hintik megállattya; haragtul embert megtartóztattya; ész nélkül való kabálódást mondják hogy el távoztattya; hagymázos embernek is jó nálla hordoznyi; de azért az ő ereje az hold után jár, az holdnak telésével és fogyásával nő és fogy az ő ereje, kiért mondgyák hogy lidérczes embernek is jó nálla hordoznyi”.

A topáz nagyon becses drágakő volt, amelyről még a 17. században is azt írták, hogy tulajdonságai a hold fázis-változásait követve, hol felerősödnek, hol elhalványodnak. Sőt, azt tartották, hogy forró vízbe téve azonnal lehűti a vizet, valamint haragcsillapító szernek is vélték, amely még az őrültség ellen is hatásos.

A legkülönösebb hiedelem is a topázhoz kötődik. Azt tartották róla, hogy hasznos orvosság többek között a melankólia ellen. A használati módja nagyon egyszerű volt: a topázt bele kellett tenni egy pohárba, rá kellett önteni valami jóféle bort, amit le kellett inni a topázról. Ha az első pohár nem használt, akkor mindaddig ismételni kellett a műveletet, amíg a jókedv meg nem jött. Ha valaki túllőtt a célon és nagyon „megkedvelte” a gyógymódot, akkor elővették az ametisztet, ami köztudomásúan megvédte a viselőjét a részegség ellen.

A belőle készített drágakő a hűséget szimbolizálja, de jelenti a józanságot, a hitet és az irgalmasságot is. Megóv a rontástól, védelmet nyújt a mérgek és a szerencsétlenségek ellen és kigyógyít a tengeribetegségből.

A rejtélyes Hildegard von Bingen azt írja a topázról, hogy „Mindig hordjunk az ujjunkon egy topázgyűrűt, mert ha mérgezett étellel, itallal kínálnak, akkor a topáz azonnal jelez úgy, hogy izzadni kezd.”

A kövek gyógyító erejében hívők légúti betegségek, a tüdő, az orr és a torok betegségeinek kezelésére használják. Ha a gyomor fölött viselik, akkor hatásosan gyógyítja a gyomor- és az emésztőszervi bajokat, de hatásos ellenszere a köszvénynek, az álmatlanságnak, a holdkórosságnak és viselőjét megóvja a váratlan, hirtelen haláltól. Ha viszont a szív fölött viselik, akkor a szomorúságot boldogsággá változtatja; őszinte és odaadó barátságot hoz; viselőjét gazdaggá teszi, de csillapítja a dühöt is. A „modern kristályterápia” is a harag csillapítására használja a topázt.

Aki barátságtalan, ködös novemberi napon született, annak nagyon meg kell becsülnie a borostyánszínű topázt, ami a barátok és az igaz szeretők emblémája. Az Ikreknek szerencsét hoz, Halak és Szüzek azonban ne viseljék.

K=7-7,5; S=3,18-3,22; Szín: a változatai közül az akroit színtelen vagy enyhén zöld, a rubellit piros, az indigolit kék, a Mg-tartalmú drávit-félék barnásak, zöldesbarnák, barnásfeketék. A vasturmalin (sörl) egészen fekete. Összetétele, és emiatt a színe zónásan változhat. Ugyanazon kristályoszlop két vége eltérő színű lehet. Karc: fehér. Fény: üveg. Lásd: SÖRL, ELBAIT, DRÁVIT

A turmalin valójában nem egyetlen ásványfaj, hanem egy több, mint 30 ásványt magába foglaló csoport összefoglaló neve. Ezek az ásványok szerkezetüket tekintve a gyűrűsszilikátok (cikloszilikátok), azon belül pedig – kémiai összetételüket tekintve - a bórtartalmú (boroszilikátok) csoportjába tartozó, bonyolult összetételű és kristályszerkezetű ásványok.

A turmalinhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A zöld turmalinról azt tartják, hogy az ihlet, az intuíció, az inspiráció és a barátság ékköve.

Feltehetően már Nagy Sándor is ismerte, mert fennmaradt egy gemma, ami állítólag az ő fejékét díszítette. Kínában biztos, hogy ismerték a rózsaszínű változatát, a rubellitet, amelyből kis csatokat, gombokat és ékszereket készítettek.

Az ásványok gyógyhatásában hívők a turmalint az egyik legerősebb gyógyító hatású ásványnak tartják. Elsőlegesen az önbeteljesedés köve. Segít visszatéríteni, ha letérnénk a helyes útról, és létrehozza a belső békét. Erős földelő ásvány, megtisztítja a csakrákat1 és egy hatékony védőburkot hoz létre viselője számára. Enyhíti a félelmet, növeli az önbizalmat, egyensúlyba hozza a jobb és a bal agyféltekéket, ezáltal jótékonyan hat a paranoiára, és a diszlexiára is. Kiegyensúlyozza a jin és jang energiáit, megszünteti a feszültséget, jótékony hatással van a gerincoszlopra2.

Mindezeket a kedvező hatásokat úgy érhetjük el a turmalinnal, ha egyszerűen csak viseljük, vagy esetleg a megfelelő testrészre helyezzük. Az alkalmazóit nem zavarja, hogy a turmalinnak nincs semmilyen kisugárzása, savakban, vagy éppen az emberi izzadságban nem oldódik. Piroelektromos tulajdonsága ugyan viszonylag erős, de kétséges, hogy annak bármilyen gyógyító hatása lenne.

K=3,5-4; S=2,95. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, kék, lila, zöld, rózsaszín és halvány vörös árnyalattal. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: karbonátos üledékekben, evaporitokban, barlangokban, egyes metamorfitokban, vulkanitok üregeiben. TL: Molina de Aragon, Castilla, La Mancha (Spanyolország). Név: Aragónia (Spanyolország). Leírás éve: 1767. Megjegyzés: RH és HH UV alatt vörös vagy sárga színben fluoreszkálhat; híg sósavban pezsgéssel feloldódik.

Az aragonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mészkőnél említjük meg a kristályos mészkő egyik fajtájához, a cseppkőhöz, konkrétan a Baradla-barlag cseppköveihez fűződő hiedelmet. A cseppkő a csepegő-szivárgó vízből kivált, rendszerint réteges szerkezetű kalcit módosulat, azaz aragonit. A keletkezéséhez vezető folyamat a felszínen kezdődik, amikor az esővíz CO2-ot nyel el és gyenge szénsavvá (H2CO3) alakul. A korhadó szerves anyagon átszivárgó csapadékvíz a szervesanyag bomlása során keletkezett széndioxidból is elnyel valamennyit, miáltal tovább dúsul és valamivel erősebb savvá válik. Ez a szénsav szépen lassan beszivárog a mészkőbe, ahol feloldja a meszet. Ezeken a helyeken az évmilliók során annyi mész oldódik ki, hogy a helyén üregek, sőt hatalmas barlangok keletkeznek. Később, a barlang mennyezetén kiszivárgó vízből a lecsökkent rétegnyomás hatására kiválik az oldott mész és megkezdődik valamilyen kristályos kalcitképződmény kialakulása. Ez gyakran cseppkő formájú, de lehet fanerokristályos kalcit is.

Magyarország legnagyobb és legismertebb cseppkőbarlangja az aggteleki Baradla –barlang. A kialakulásához számos legenda fűződik. Ezek közül álljon most itt egy rövid változat: „A csodás cseppkő képződmények úgy alakultak ki az aggteleki barlangban, hogy a Baradla hegytetőt egykor aranyfödelű vár koronázta, benne pedig hatalmas rabló lakott, ki összes kincseit a vár pincéiben halmozta föl; oda ajánlotta mindezt a szép leánynak, kit elrabolt, hogy őt szeresse, de annak vőlegénye varázsbot segítségével kőoszlopokká merevítette a rablót és zsoldosait, menyasszonyát pedig megszabadította.”

Itt, a mészkőnél szólunk az egyik legismertebb mészvázú, egysejtű ősmaradványról, a Nummulitesről is. Tesszük ezt azért, mert Európában több helyen is, köztük a Kárpát-medence számos vidékén kőzetalkotó mennyiségben találhatóak ezek az érdekes, lapos korong alakú, pénzérmére hasonlító „kövek”, amelyeket a néphit megkövesedett pénzeknek tart. A mai Magyarország területén a Dunántúli-Középhegységben, a Bakonytól, a Pilisen és a Budai-hegységen át a Naszály tövében fekvő Kosdig végig követhető a nummuliteszes lelőhelyek sora. De híresek a Kolozsvár környéki lelőhelyek is, amelyek közül a kalotaszegi Magyarkiskapus, a Tordai-hasadék, Tordaszentlászló és a kolozsvári Plecska-völgy lelőhelyei talán a legismertebbek és a legkönnyebben megközelíthetők.

A földtörténeti korok közül a harmadidőszakon (tercier) belül a paleocént követő mintegy 22 millió évet átfogó eocénre jellemző volt a Théthys-tenger fokozatos és többszöri előrenyomulása. Ennek a sekély tengernek a különböző tengerágaiban, kisebb-nagyobb öbleinek meleg vizében hihetetlenül gazdag élővilág alakult ki. Az őséghajlattani adatok szerint a Théthys-vidék éghajlata trópusi-szubtrópusi volt. Az ősmaradványok tanúsága szerint a változatos színű (kékeszöld, zöld, sárga, barna, vörös) algák mellett nagy változatosságban éltek itt az állatvilág minden törzsének képviselői, főként a színpompás, magányos és telepes korallok, a kagylókra emlékeztető pörgekarúak, a szirteket bekérgező mohaállatok, a rendkívül változatos alakú kagylók és csigák, az arasznyi tízlábú rákok, a makkra emlékeztető kacslábú rákok, a zsemle alakú tengeri sünök, az ötágú tengeri csillagok, a nagy tömegben úszkáló halak, a nagy testű tengeri emlősök: szirének, cetek, delfinek. Köztük azonban mindent felülmúló mennyiségben egysejtűek. Ezek nagy része likacsos mészvázú foraminifera volt, részben mikroszkópikus méretűek, részben azonban szabad szemmel is jól látható, több centiméter átmérőjű állatkák voltak, amelyek vagy a tenger iszapjában hevertek vagy lassan mozogtak. Ez utóbbiak zöme a Nummulites nemzetségbe tartozott. A nummulitesz szó a latin nummus=pénz és a görög lithos=kő, kőzet szavak összetételéből származik és pénz alakú követ jelent. Elpusztulva, házaik az iszapba ágyazódtak és a kőzetté válás folyamán nummuliteszes mészkővé, agyaggá, márgává, esetleg meszes homokkővé alakultak. Gyakori, hogy a nummuliteszes mészkőben szinte semmi egyéb ősmaradványt nem találnak a paleontológusok csak Nummulitest. Ez rendkívül különös, mert egyrészt azt jelenti, hogy az egykori trópusi tengerben alig élt más fenéklakó élőlény; másrészt arra is rávilágít, hogy milyen hatalmas volt a karbonátproduktivitás, azaz milyen nagy mennyiségben állt rendelkezésre az egysejtűek által kiválasztott mészanyag. A földtörténeti újkor elején, a paleocénben (65-56 millió évvel ezelőtt), az eocénben (56-34 millió évvel ezelőtt), de még az oligocén kezdeti időszakában is (34-23 millió évvel ezelőtt) annyira feltűnőek és jellegzetesek a nummuliteszek, szinte csak belőlük állnak az ebben a korban keletkezett kőzetek, hogy E. Renevier francia geológus azt az időszakot a nummuliteszek korának, latinul nummulitikum-nak nevezte el.

A magyar néphit a nummuliteszek keletkezését csodához kötötte. Az ezzel kapcsolatos monda első, latin nyelvű változatát Temesvári Pelbárt 1499-ben közölte: „…. A mondottakat Szent László királyra alkalmazva azt olvassuk, hogy Isten segítsége gyakran csodásan állt mellette akkor is, amikor fivére, Salamon király üldözte és azokban a háborúkban is, amelyeket épp Salamon ellen kellett viselnie, ahogyan a krónikás elbeszéli. Őt (mármint Salamont) végül is legyőzte és fogságba vetette. Ugyanígy vele volt Isten a tatárok elleni háborúban is, kiket isteni segítséggel elűzött az országból. Úgy beszélik, hogy a menekülő ellenség pénzt szórt el, hadd tartsa vissza a kapzsiság az üldözőket. De László imájára mindez a sok pénz kövekké változott. E pénzek kőbe formált emlékei ma is láthatók, ahogyan sokan állítják, akik azokon a tájakon jártak. Ugyanott láthatók sziklákból csodásan fakasztott források is, Szent László imájára, amikor seregét kellett felüdítenie. Láthatók, úgy mondják, lándzsájának és pajzsának lenyomatai is kőben, mintha viaszba vésődtek volna. Ide kapcsolódik az a legenda is, amely a besenyők elleni háborújával kapcsolatos….”

A legendának ismert egy másik változata is, amiben Szent Lászlót üldözik a tatárok/törökök, és ő szórja el az aranyakat azzal a céllal, hogy amíg az üldözők azokat felszedik, addig ő maga egérutat nyer. Közben persze az aranypénzek kővé változnak…

Ennek a legendának a Tordai-hasadékhoz kötődő változatát a következőképpen meséli el Orbán Balázs: „Nem messze van ide az a hegy, a hol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi, a monda szerint a szent király az őtet üldöző kúnok közé aranypénzt szórt; de a midőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kúnok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, a midőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segélyére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kúnok csakhamar üldözöttekké váltak s mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik muntyei táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a Muntyét Király-erdejének…”

A Szent László–pénzének egy változata szerint Szent László üldözte a kunokat, akik aranypénzt szórtak maguk mögé, arra számítván, hogy amíg a magyar vitézek az aranyak összeszedésével foglalatoskodnak, addig ők egérutat nyernek. László király hiába kérte a katonáit, hogy folytassák a kunok üldözését, azok inkább az aranyakat szedték össze. Ekkor a király Istenhez fordult segítségért és így fohászkodott: „Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten az aranyakat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta.” Azon a vidéken manapság is mutogatják az aranyból lett köveket, amiket Szent László pénzének neveznek. Mivel a történetben arról van szó, hogy a kunok Kolozsvárt támadták meg, és a király a város felmentésére érkezett, valószínű, hogy a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszegről származik a monda, ahol több falu határában is lehet „Szent László-pénzét” találni.

A bakonyi Pénzesgyőr falu a nevét Szent László-pénzéről kapta, mert a falu határában emelkedő dombok nummuliteszes mészkőből állnak. Itt két nevezetes és könnyen megközelíthető lelőhelyen is gyűjthető nummulitesz.

K=6-6,5; S=5,018. Szín: halvány aranysárga, sokszor sötétebb vagy irizáló bevonattal. Karc: zöldesfekete, barnásfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, magmás kőzetekben, pegmatitokban, kontaktmetamorf telepekben, metamorf kőzetekben, üledékekben. TL: ismeretlen. Név: pir = tűz (görög). Leírás éve: kb. 50. Megjegyzés: a leggyakoribb szulfidásvány; paramágneses, félvezető; finom pora erős salétromsavban oldódik; közönséges neve vaskovand, kénkovand; a rokon elemek közül gyakran Ni-t, ritkábban kisebb mennyiségben Co-ot tartalmaz. Nyomnyi mennyiségben egy sereg más fém is található benne: Cu, Zn, Ag, Au, Tl, As, Se, de ezek nagyrészt mechanikai társulásban (összenövés, zárvány formájában) szerepelnek az ásványban; gyakori kristályformája a kocka (hexaeder); kéntartalma 53,4%, belőle pörköléssel a kéntartalom jelentős része (min. 27%) kinyerhető, a nagyüzemi kénsavgyártás és kéntermelés fontos nyersanyaga; ha gazdagabb az Au-tartalma, akkor mint aranyércet kohósítják. Ilyenkor Tl- vagy Se-tartalma is van, s ez az olvasztókamrákban gyűlik össze; a pörköléskor visszamaradó anyag a „piritpörk” (Fe₂O₃ + FeS), melyet festékként, fényesítő anyagként s egyéb ipari célra használnak fel. Fémvas előállítására a S-tartalma miatt nem alkalmas.

A pirithez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: a pirit – és főleg a kalkopirit – sárga színe nagyon hasonlít az arany színéhez. Ezt kihasználva, a szélhámosok, csalók sok buta, hiszékeny emberrel el tudták hitetni a piritről, hogy az arany, és drága pénzen eladták nekik. Ezért nevezik a piritet – és a kalkopiritet – a bolondok aranyának.

K=2,5-3; S=7,58. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, mészkövekben, dolomitokban.. TL: ismeretlen. Név: galena = ólomérc vagy salak az olvasztott ólomból (latin) Leírás éve: 77. Megjegyzés: az ólom legfontosabb ércásványa, jelentőségét fokozza, hogy mindig tartalmaz ezüstöt, többnyire csak 0,01-0,3%-ot, néha 1%-ot is, de nagy tömegű előfordulása és leművelése folytán a belőle kinyerhető ezüst mennyisége több, mint az összes többi ezüstércből együttvéve, ezért a legfontosabb ezüstérc is egyben; salétromsavban elbomlik.

Biblia – Kivonulás könyve 15:10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban (Biblia 1973).

A vers arról szól, amikor a zsidók Egyiptomból menekülve sértetlenül átkeltek a Vörös-tengeren, de utánuk bezáródott a tenger, amiben az üldözők úgy merültek el, mint az ólom.

A Bibliában nem túl gyakran találkozunk az ólommal. Többnyire a bűn szinonímájaként említik, a fémolvasztás technológiájának leírásával. Az ólom ugyanis magába foglal minden, a nemesfém érchez hozzákeveredett, nem nemes, kisebb értékű alkotórészt. Az olvasztás során az ólom magával viszi ezeket a szennyeződéseket és megtisztítja a nemes fémet (Löw 2019c. 102). Ehhez hasonlóan kellene megtisztulnia az embereknek is.

Finnugor-kori szavunk, azonos eredetű az ónnal. Az alapnyelvi szóból szóhasadással keletkezett. Első előfordulása: 1490 körül (Fogarasi 2006. 33).

Az ólom bibliai említéseinek száma: 7

Az ólomhoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:

Idős Plínius említ egy hiedelmet is, ami szerint csak a britanniai ólombányákban fordul elő az a jelenség, hogy miután felhagyták őket, még termékenyebben újjáélednek. Szerinte ezt a kitágult szellőzőnyílásokon befújt levegő okozta, egészen úgy, mint ahogy bizonyos asszonyokat termékenyebbé tesz, ha előzőleg elvetéltek.

Apáczai Csere János így ír az ólomról: „A fekete ón nem olyan tiszta bányászat [ásvány], és igen gazos, temérdek, seprőlékes mercuriumból s hasonló kénkőből áll. Ez nedves földbe temettetvén, mind nagyságra, s mind nehézségre öregbül, sőt még a föld színén is nőni mondatik, innen vagyon, hogy annak nedvességétől öregbüljön. Hideg és szorító természetű. Minek okáért az őbelőle csináltatott edények nem oly egészségesek.” (Az ólmot nevezték fekete ónnak, azaz plumbum nigrumnak, és plumbum candidum-nak vagy plumbum album-nak az ónt.)

Az ókori Izraelben a halálbüntetésről szóló ítéletet és a válóperes leveleket kizárólag ólomszállal írták. Valószínűleg innen ered a ceruza német – Bleistift= ólomvessző – neve. A magyar „ceruza” szó pedig feltehetően az ólom egyik, gazdaságilag ma már jelentéktelen ércére, a cerusszitra vezethető vissza. A cerusszit vegyileg ólomkarbonát (PbCO3), a galenit mállási származéka.

Az ólom könnyen, gyorsan olvadó fém (olvadáspontja: 327,46oC). Elég egy evőkanálban gyertya vagy gázláng fölé tartani. Emiatt széles körben elterjedt az ólomöntés babonás szokása. Ez a magyar nép körében is ismert babona, varázslás arról szól, hogy a hideg vízbe öntött forró ólom megszilárdult alakja a gonosz tekintetű embert ábrázolja, azt az embert, aki szemmel verte a gyereket, aki emiatt beteg lett. Ha ezt az ólmot, az edénnyel együtt a keresztútra dobták, akkor feloldódott a rontás, a gyermek meggyógyult. Ennek a varázslásnak egy másik változatában a megijedt vagy a beteg gyermek fölött vízzel telt tálba ólmot öntöttek, s az ólom alakjából vélték megállapítani, kitől vagy mitől ijedt meg, meggyógyul-e vagy meghal.

Széles körben ismert és alkalmazott babonás játék volt Magyarországon, hogy András-napkor, karácsony éjjelén vagy Szilveszterkor a lányok olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe, és a megmerevedett ólom alakjából jövendőbelijük személyére vagy foglalkozására következtettek.

Az ólmot Plumbum metallicum néven a homeopátia is alkalmazza. Érdekes, hogy a homeopaták Plumbum metallicum alkatú embereket, gyermekeket és felnőtteket különítenek el. Az ilyen gyermek nyugtalan, érzelmileg labilis, emlékezőtehetsége gyenge. Az ilyen felnőttek hajlamosak az önzésre, de az önpusztításra is. A modern pszichológia ilyen karaktereket nem ismer.

Még érdekesebb azonban az, hogy milyen esetben javasolja a homeopátia az ólom gyógyszerként való alkalmazását. A felsorolt tünetek: ideggyógyászati panaszok (görcsök, remegés, szklerózis multiplex, parkinson-kór, végtagfájdalmak, a végtagok bénulása); izomgyengeség (görcsök, remegés, fáradtság, elnehezültség érzés, tompa fájdalom, zsugorodás és behúzódás érzés); székrekedés (kólikás fájdalom a gyomorban, folyamatos székelési inger mellett rendszerint kis mennyiségű, apró, fekete golyóforma széklet, fájdalmas vizelet visszatartás); Dupuytren-kontraktúra (az ujjak és a kézfej szöveteinek vagy inainak megvastagodása és megrövidülése - az ujjak meggörbült tartásban rögzülnek).

Ezek a tünetek egytől egyig a krónikus ólommérgezésre jellemzőek. Hasonlóan az arzén esetében elmondottakkal: az ólommérgezésre utaló tünetek észlelésekor ellentmond a józan észnek, ha a „gyógyszerrel” még tovább növeljük a szervezet ólom terhelését! De nem is erről van szó! Ólom tartalmú gyógyszert csak az ólommérgezéshez hasonló tünetek esetén alkalmaz a homeopátia.

K=3,5-4; S=4,1-4,3. Szín: sárgaréz-sárga. Karc: zöldesfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos kőzetekben, likvidmagmás kiválás; hidrotermás, üledékes. Összetételében kevés egyéb elem is rejtőzhet: leginkább nemesfémek (Au, Ag), nagyobb hőmérsékleten a rácsába beépülhet Fe, valamint Zn és Sn is, de ezek később, a lehűlés során inhomogén zárványosság alakjában szételegyednek. Igen széles hőmérsékleti határok között keletkezhet.

A bázisos mélységi kőzetekben igen elterjedt. Különösen a folyós magma szulfidos szételegyedési termékeivel, pirrhotinnal, pentlandittal társul, s az így elkülönült szulfidérc 3-10%-át alkotja. (Sudbury, Ont. CAN), Pecsenga a Jeges-tenger partvidéke (Oroszo.)
Pegmatitos-pneumatolitos kialakulásban szintén elterjedt ércásvány, azonban gazdaságilag kevésbé jelentős. Csakis kontkat-pneumatolitos fázisban halmozódik fel erősebben. A bánsági (RO), bányák és a bihari Rézbánya (Băiţa, RO).
Kialakulása a hidrotermás képződés összes fokozataiban igen jelentős. Szinte minden hidrotermás telep ércegyüttesében megtalálható, egyes helyeken önálló, nagy tömegekben is. Szomolnokon (Smolnik, SK) pirittel, Úrvölgyön (Špana Dolina, SK), Ötösbányán (Rudňany, SK), Gölnicbányán (Gelnice, SK) a Szepes-Gömöri Érchegységben (Szlovák Érchegység), Balánbányán (Balan, RO), stb.
Üledékesen is keletkezhet. (pl. a mansfeldi (D) rézpala Cu tartalma részben kalkopiritből származik.

Régies neve: rézkovand. Tl: ismeretlen. Név: kalkosz=réz (görög) + pirit. Leírás éve: 1725. Megjegyzés: a réz legfontosabb ércásványa, salétromsavban könnyen oldódik. Könnyen oxidálódik, rézszulfát, malachit, azurit, és számos más oxidációs és cementációs rézásvány keletkezik belőle.

K=1,5-2,5; S=2,07. Szín: halványsárga, kénsárga, mézsárga, sárgásbarna, halványzöld, vörösesszürke, sárgásszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyanta, zsír. Genetika: vulkáni fumarolák szublimációs terméke (működő vulkánokban - Vezúv, Etna, a chilei Putama-vulkán, japán vulkánjai; solfatara termék: Vulcano-, Mélos-, Ischia – szigeteken, a Nápoly melletti Phlegreai mezőkön, az USA-ban a Yellowstone Nemzeti Parkban; Erdélyben a torjai Büdösbarlangban, valamint Végleskálnokon (Kalinka, SK); kénes forrásvizek lerakódása (Margitsziget, Tusnád, Kovászna - Erdély); mikroorganizmusok biológiai aktivitásának eredménye; másodlagos; üledékes kőzetekben gipsz- és anhidrit telepekhez kapcsolódva (a szicíliai Girgenti és Caltanisetta; Kujbisev – Oroszország, a közép-ázsiai Sor-Szun-terület; Louisiana és Texas- USA). Adatok tanúskodnak arról, hogy Kr. e. 1250-ben már bányászták a ként a sziciliai Girgentiben. Ezek a bányák hosszú időn át a világ kéntermelésének a 80%-át adták.Tl: ismeretlen. Név: ismeretlen eredetű szó; Vegyjel: S sulphurum = kén (latin).

Leírás éve: ősi. Megjegyzés: könnyen megolvad; különböző olajokban (pl. CS2) oldódik.

Kitermelése: a legnagyobb kéntelepek nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes eredetűek. Ezek úgy keletkeztek, hogy a gipsz és az anhidrit rétegeken folyamatosan földgáz és kőolaj áramlott át, ami a szulfátkőzeteket kénné redukálta. Az USA-ban úgy termelik ki, hogy fúrt csővezetéken túlhevített gőzt vezetnek ezekbe a kén telepekbe. A felhevítés folytán feláramló, egyben a szennyeződésektől megtisztult kén-szublimátumot a felszínen egyszerű berendezésben fogják fel.

Ipari alk.: kénsavgyártás, vegyi termékek előállítása, növényvédőszerek, gumi vulkanizálás, festék-, gyújtó-, tűzijátékgyártás.

A kén a só, a mészkő, a szén és a kőolaj mellett a vegyipar öt legfontosabb alapanyaga közé tartozik. A kén 85%-ából kénsavat állítanak elő. A kénsavat műtrágyagyártáshoz használják. Mintegy 10%-át elemi állapotban használják: fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, növényvédő szerként lisztharmat ellen, gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására. Fehérítőszerként nedves környezetben kén-dioxidot (kénessav) használnak a textil- és papíriparban.

Kénezés: a borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használják. A kénezés rendszerint úgy történik, hogy a hordóban egy kénszeletet elégetnek. A kén a levegő oxigénjével vegyül és kén-dioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sokféle, a bor betegségét okozó baktériumra méregként hat.

Az emberiség már ősidők óta ismeri, és különböző célokra használja. Például a vadméz begyűjtés során kén elégetésével tartották vissza a méheket a támadástól.

A kén oxigénben történő égése közben kén-dioxid képződik. Az élelmiszerek csomagolásán gyakran találkozunk az E-számokkal. Például ilyen a kén-dioxid (E220), ami a tartósítószerek közé tartozik.

Biblia – Jelenések könyve 21:8

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugnak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál (Biblia 1921).

János látomásai – a világítélettel új föld és új ég kezdődik, az egész fizikai világ megújul.

Győztes az lesz, aki kitart Isten mellett, gyáva, aki nem meri megvallani (Barna-Tóth 2020).

Az égő kén a Bibliában az emberi bűnök nyomán bekövetkező isteni ítélet szemléletes leírásának eszköze az Ó- és az Újszövetségben is (Fogarasi 2006. 30).

A kén bibliai említéseinek száma: 12

A kénhez kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: A 19. században még úgy tudták, hogy a „verhenyeges büdöskő”-ben „himi azaz arsenicum” van, emiatt „orvosi haszonra tiszta kénkővel szoktak élni”. Számos betegségre ajánlották, főleg külsőleg, de egyes orvosok belsőleg is használták.

Paracelsus hitt abban is, hogy a virágok és az ásványok a színeikkel hatnak, sőt az sem mindegy, hogy milyen az alakjuk, a formájuk. A kénnel példálózva a következőket mondja erről: „Mármost a színek alkímiája elválasztásuk tudománya és mestersége; s amint a színekkel, ugyanolyan elválasztásnak kell végbemennie az erények esetében is; és ahányszor változást látni a színekben, annyi változás az erényekben is. Mert a sulphurban benne van a sárga szín, a fehér, a piros, a barna és a fekete is; s mindegyik színben külön erény és erő, s más dolgok, melyekben szintén megvannak ezek a színek, nem ilyen, hanem más erényekkel bírnak ugyanilyen színeikben. Ebben rejlik tehát a színek ismerete, ahogyan a színekről tudnunk kell; másik ismeret viszont az erényekről, ahogyan az erényekről tudnunk kell. Az erények pedig egyedül az alakban és a színekben nyilvánulnak meg…”.

K=1,5-2; S=2,317. Szín: színtelen, fehér, sárga, sárgásbarna, barna, szürke, vörösesbarna, kék, rózsaszín, fekete. Karc: fehér. Fény: félig üveg, gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: tengeri sótelepekben (csekély oldhatósága folytán a töményülő tengervíz legelső lecsapódási terméke, de kiválása csak hidegebb (25^oC-nál hidegebb) és kevéssé tömény tengervízből következik be; ellenkező esetben anhidrit válik ki, amely utólagos vízfelvétellel részben vagy egészen gipsszé alakulhat), talajokban; másodlagosan kénessav és karbonátos kőzetek reakciójával szulfidos érctelepekben; anhidritből vízfelvétellel; kénes vulkáni gázok és Ca-tartalmú kőzetek reakciójával; kivirágzások barlangokban és bányákban. TL: ismeretlen. Név: gipszosz = vakolat (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: vízben alig, sósavban könnyen feloldódik; a tömeges gipszkőzetet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használják, az iparban pedig égetett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO₄*1/2 H₂O)→γ-CaSO₄→anhidrit. Az iparban a 120-180^oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO₄, amely 800-900^oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése, és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.

A gipszhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.

A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.

Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”

„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”

A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?

K=2-2,5; S=2,168. Szín: színtelen, fehér, szürke, kék, sárga, narancssárga, rózsaszín, vörös, bíbor. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: evaporittelepekben; vulkáni szublimátumokban; kivirágzásokban, barlangokban, bányákban. TL: ismeretlen. Név: halsz = só (görög. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: az ásványtani neve halit; vízben feloldódik, higroszkópos; íze sós, ehető ásvány; UV alatt ritkán vörös fluoreszkálás.

Az Újtestamentumban is fontos szerepet kap a só. Például a Kol 4:6-ban: „Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.”- ami egyszerűen annyit jelent, hogy a beszéd mindig tartalmas és vonzó legyen (Biblia 1973).

Az Újtestamentum szerint a katekumenek a megkeresztelkedésük után sót kóstoltak. Ez később – a kisgyermekek keresztelése során – úgy alakult át, hogy a gyermek szájába szentelt sót dugtak a következő szavak kíséretében: Őrizzen meg téged a bölcsesség sója mindörökre. Ezért a só megszentelése fontos feladata volt a papoknak a középkorban. Még a sóval való bedörzsölést is megőrizték néhány helyen (Löw 2019e. 148).

A közös sémi elnevezéssel szemben a só etimológiailag összhangban lévő elnevezései Európára korlátozódnak: άλς = sal, gót: salt; ószláv: soli; óiráni: salann (Löw 2019e. 139)

A só bibliai említéseinek száma: 30

A sóhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Az ókorban, amikor még nem ismerték a só keletkezésének a folyamatát, számos elképzelés volt ismert erre vonatkozóan. Feltették a kérdést, hogy miért sós a tenger vize? Egyes magyarázatok szerint azért, mert reggel, amikor a Nap felkel, a tengerből a víz édességét kiragadja és a nehezebb víz a mélybe süllyed. Mások szerint azért, mert a Nap által felmelegített Föld sós folyadékot izzad ki, ami belekerül a tengerbe. Megint mások szerint a sós és kiégett föld teszi a vizet sóssá, mint ahogyan a hamura öntött, majd megszűrt víz is sós ízű. Id. Plinius szerint az afrikai sivatagban, éjszakánként a telő holddal együtt növekszik.

A bibliai időkben számos sófajtát tartottak számon: sal fossilis (ásott – azaz bányászott só)=hegyi só=kősó; sal fossilis pellucens (átlátszó kősó)=sal gemma; sal marinus=tengeri (tengervízből bepárolt) só; sal lacustris=tavi só; sal excoctus=kifőzött só; sal ammoniacus=sal ammoniacum=sal gemmae. Az ammoni sót már Herodotos is említi. Pliniusnál sal hammonicus, amit azért neveztek így, mert a homok alatt találták: görögül a homok ugyanis hammosz (άµµως). Plinius itt azonban téved, mert ez eredetileg azt a kősó-féleséget jelentette, amelyet Líbiában, Ammon oázisában bányásztak. Plinius még azt is megemlíti a rostos-szálas szerkezetű, schistos-nak nevezett sóféleségről, hogy hosszúkás, átlátszatlan darabokban található, az illata kellemetlen, de a gyógyászatban hasznos, az orvosok többsége már régóta minden sóféleség között ezt értékeli a legtöbbre. Arról sajnos nem tudósít Plinius, hogy mire használták az orvosok a schistost, de megemlíti, hogy Cappadociában sáfrányszínű sót bányásznak, amely átlátszó és illatos.

A görögök közül a költő Homérosz (Kr.e. kb. 9. század) a sót isteninek tartotta, de a bölcselő Platón (Kr.e. 427-347) is az istenek kedves anyagaként jellemezte. A matematikus, filozófus Pythagoras (Kr.e. 580-500) a sót az igazság jelvényének tekintette, mivel – akárcsak az igazság – mindent megőriz és konzervál. Ezért a háztartása számára úgy rendelkezett, hogy az étkezéseknél mindig tegyenek az asztalra sótartót, ami emlékeztesse az embert a sónak erre a jelképes erényére. A filozófus Plutharkhos (szül. 46 körül – megh. 120 körül) megjegyezte, hogy só nélkül semmi sem finom, és hogy a só egy olyan plusz ízt ad a boroknak, amelytől azok vidáman csúsznak le az ember torkán.

Régen a vacsorák, lakomák előtti asztal megterítése során a só került elsőként az asztalra és a só volt az utolsó, amit a lakoma végeztével elvittek az asztalról. Ebben a szokásban az játszotta a szerepet, hogy úgy hitték, ha a vendégek sót látnak az asztalon, akkor rögtön tudják, hogy szeretettel várják őket. Azzal, hogy utoljára vitték el az asztalról azt jelképezték, hogy míg az ünnepek egyszer véget érnek, a szeretet és a barátság örökké tarthat.

Sok helyen boszorkányok elleni hatásos szernek tartották a sót. A Harz-hegységben például a tejbe három sószemcsét tettek, mert ezektől azt remélték, hogy távol tartja a boszorkányokat a tejtől és megóvja a belőle készülő vajat is. A skóciai Aberdeenben még a 19. század második felében is ugyanezért sót tettek a tejeskanna fedelére. Normandiában pedig a parasztok azért szórtak egy kis sót a tejesedénybe, hogy megóvják a teheneket a boszorkányok rontásától.

Se szeri, se száma a sóval kapcsolatos hiedelmeknek. Marokkóban például a sót a gonosz elleni talizmánként használták, Nápolyban ugyanezen okból egy kis kősót hordtak a nyakukban. A svájci Bernben pedig azt hitték, hogy az ember minden ártó szellemtől védve van, ha a jobb zsebében friss kenyér, a balban imakönyv van, és mindegyik zsebében van egy kis só. Csehországban a lányos anyák úgy próbálták megóvni a lányaikat a rontástól, hogy egy kis kenyeret és egy csipet sót tettek a lányuk zsebébe. Amikor pedig a lány sétálni ment, egy kis sót szórtak utána, hogy el ne tévedjen. Indiában a skorpió csípés helyét sóval és borral dörzsölték be, mert abban bíztak, hogy a só természetfölötti ereje képes elűzni a fájdalmat okozó démonokat. A katolikus keresztelések során a kisbaba szájába egy csipet megszentelt sót tesz a pap, miközben a következőket mondja: „Őrizzen meg téged a bölcsesség sója mindörökre!” Szicíliában azonban úgy tartották, hogy a gyermek ettől a sótól bölcs lesz. Emiatt mondták régen a nehéz felfogású emberekre, hogy a pap kevés sót tett a szájába a keresztelőn.

A sót arra is használták, hogy megszabaduljanak a nem kívánt vendégtől. Ezt úgy csinálták, hogy az illető háta mögé észrevétlenül egy csipet sót szórtak. A só ereje hamarosan távozásra késztette a vendéget. Ha kétes, rossz benyomást keltő ember járt a házban, akkor a tűzbe vetett marék sóval lehetett megakadályozni, hogy az illető személye ne kísértsen. Ha viszont veszély elől menekült valaki, nem volt szabad hátranéznie, mert akkor úgy járt, mint Lót felesége, aki sóbálvánnyá változott.

A néphit azt tartja, hogy a véletlenül kiszórt só bosszúságot, kisebb veszekedést jelent, amit úgy lehet megakadályozni, ha az illető a kiborult sóból egy csipetnyit átdob a bal válla felett az ott várakozó gonosz arcába. A démonok, a boszorkányok és az ördög távol tartására az új ház küszöbére egy marék sót szórtak. De sok vidéken elterjed szokás volt, hogy az új ház szellemei jóindulatának elnyeréséhez a beköltözéskor sót és kenyeret vittek.

A cigányok körében is ismert volt a só mágikus ereje. Ők a sót az eskü megerősítésére használták. A Falk Miksa által szerkesztett Pester Lloyd 1881. július 1-ei száma beszámolt egy nyugat-magyarországi esetről. A történet szerint egy cigánybanda valamelyik tagja pénzt lopott, amiről értesítették a vajdát. Ő összehívta a tábor öregjeit, akik úgy döntöttek, hogy a gyanúsítottaknak eskü alatt kell vallomást tenni. Az esküt egy keresztfa két végére helyezett, sóval megszórt kenyér fölött kellett elmondani. A valódi bűnös megtagadta az esküt, ezzel lelepleződött!

A kenyér és szinte minden sütemény tésztájába a mai napig tesznek egy csipet sót, nem azért hogy a tészta ízét fokozzák, hanem azért mert azt tartják, hogy ezzel elűzik a démonokat. Nagyon gyakori hiedelem az elsózott leves, amelyről azt feltételezik, hogy azért lett olyan, mert a szakács szerelmes. Indonéziában pedig úgy tartják, hogy a szakács már nagyon vágyik a házasságra. Hús sózásáról álmodni az adósság felhalmozódását jelenti, amelynek eredményeként folyamatosan zaklatják majd az álmodót a pénzbeszedők. Sóról álmodni: új ízek és ragyogó élmények megismerését jelenti.

A hoppon maradt, szitkozódó koldus után, nehogy az átka megfoganjon, egy csipet sót szórtak. A japánok szerint a balszerencse megelőzése érdekében minden esetben sót kell szórni arra a helyre, ahol előzőleg a koldus tartózkodott.

IV. Béla lányával, Kunigundával (kb. 1224 – 1492) – akit a lengyelek Kingának neveztek, miután 1239-ben feleségül adták Szemérmes Boleszló krakkói és szandomiri lengyel herceghez, és akit 1690-ben boldoggá avattak, 1999-ben pedig szentté avatott Szent II. János Pál pápa - és a sóval kapcsolatban is fennmaradt egy legenda, amely mind Magyarországon, mind Lengyelországban - a sóvidékeken – ismert volt: „A tatárvész után állítólag fényes kísérettel jött Magyarországra Kinga, Boleszló lengyel herceg felesége, atyja látogatására. IV. Béla csatlakozott leányához, s együtt járták be az elpusztult országot. Eljutottak Máramarosba is, ahol Béla Kingának egy sóbányát adományozott. A szépséges királyleány, akinek szépségéről csodás dolgokat mesélnek a krónikák, mintegy zálogul bedobta a kapott sóaknába gyűrűjét. Kinga hazatért. Pár év múlva pedig ugyanazon gyűrűt az éppen akkor felfedezett bochnyai sóakna egyik nagy sósziklájából fejtették le a munkások.”.

„Ha az lév köves, hosszúkás és kemény részecskékkel forr egybe, sót csinál. A só szorít (szárít?), töröl, tisztít, eloszlat, visszaűz, vékonyít és bétúróz. A vízből való sónak is […] ezen erejei vannak, noha mivel a közé sok vizes részek szorultak, nem olyan hatható.” – írta a sóról Apáczai Csere János.

A 17. század elejéről fennmaradt, magyar nyelvű kézirattöredékben van egy recept, ami a „Fognak nehéz kivonyása ellen” hatásos. Így szól: „Sót, gyömbért törd jól egyben és azt tedd az fájó fogadra, kivonyhatják könnyen.” Úgy gondoljuk, hogy az összetevők jó fertőtlenítő hatásúak, ami egy foghúzás esetén nagyon hasznos, de fájdalomcsillapító hatásuk biztosan nincs.

K=2,5-3; S=8,95. Szín: halvány rózsaszín, rézvörös. Karc: rézvörös. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, másodlagosan meteoritokban.

class="western">Egyes szulfidérctelepek oxidációs-cementációs folyamatai során, az elsődleges rézércek felszínközeli elbomlásakor keletkező rézoldatokból redukálódik más fémek vagy szerves anyagok hatására, de másodlagos ércásványokból, cementációs bornitból, kalkozinból is keletkezhet. Leggyakoribb kísérője a kuprit, a malachit és a kalkozin. E keletkezésnek nagyhírű lelőhelye volt hazánkban Rudabánya, ahol a metaszomatikus pátvasérc finom eloszlású réz-szulfidjaiból pompás kristályvázak, ágas-bogas képződmények jöttek létre
class="western">Gazdaságilag nagyobb jelentősége a hidrotermás eredetű, elsődleges rézfelhalmozódásnak van. Pl. Michigan állam területén a Felső-tó melletti hatalmas telep, amelyben a fémréz zeolittal, kalcittal és ezüsttel társul.
class="western">Ismeretesek réztelepek üledékes kőzetekben, főleg homokkövekben is, ahol kötőanyagként vagy konkréciókban kuprittal, malachittal, azurittal társul. Helyenként a bányavízből üzemszerű rézkinyerés folyik.

Vegyileg rendszerint „tiszta” fémréz. Esetenként kevés (˂2,5%) Fe-tartalma lehet. A nemesfémtársak közül 2-3% Au-mal ötvöződhet, de elemi ezüstöt nem, legfeljebb zárványként tartalmaz

Tl: ismeretlen. Név: bizonytalan eredetű, talán rez=sárgaréz (avar) vagy rod=érc, sárgaréz (perzsa); vegyjel: cuprum=réz (latin)→ciprusi fém. Leírás éve: ősi (rézkor). Megjegyzés: salétromsavban oldódik.

Gazdasági hasznosítása:

elektromos ipar
egyéb ipari felhasználás: motortekercselés
ötvöző anyag (például sárgaréz, bronz)
növényvédőszerekben (CuSO ₄-rézgálic)

A rézhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: egy megkeresztelt, Paulus nevű zsidó (kb. 1045-1072) azzal dicsekedett, hogy rézből aranyat tud készíteni. A rézből arany előállítása az alkímiában is nagy szerepet játszott. Ebben az esetben azonban joggal gyanakodhatunk arra, hogy az illető közönséges szélhámos volt, akit nem lehet összehasonlítani Paracelsus-szal és más neves alkímistákkal, akiknél az aranycsinálás szimbolikus terv volt. Már Platón is azt mondta, hogy a réz rokon az arannyal, csak sűrűbb és keményebb.

Apáczai Csere János a rezet is megemlíti. Ugyanúgy, mint az aranyat és az ezüstöt, a rezet is a kén és a higany elegyének tartotta. A következőket írta: „A nem oly tiszta bányászatok [ásványok] vagy kénkőből állanak többől, vagy mercuriusból. Bővebb kénkőből áll a réz és a vas. A réz temérdek és vereses kénkőből és nem oly tiszta mercuriusból álló bányászat. Ez a többinél inkább megég, ez az oka, hogy tovább tart és az épületekre is illendőbb, mivel se a vízben, se a földben nem rozsdásodik.”

K=7-7,5; S=3,74-3,83. Szín: sötét vörösesbarna, barna, feketésbarna, sárgásbarna, kék. Karc: fehér, szürkés. Fény: üveg, gyanta. Genetika: közepes fokú regionális metamorfózist szenvedett pelites palákban, gneiszekben és agyagos kőzetekben, az amfibolit-fokozatig; kvarcos-földpátos kristályos palákban, korundtelepekben és metamorfizált ultrabázisos kőzetekben; üledékekben törmelékes ásvány. Tl.: ismeretlen. Név: sztaurosz = kereszt (görög). Leírás éve: 1792. Megjegyzés: kénsav lassan oldja.

A sztaurolithoz kötődő tévhitek, hiedelmek:

Gyakori ásványa a Blue Ridge hegységnek, amely Virginia nyugati határa mentén fut. Az itt élő cseroki indiánok tündérköveknek tartották a sztaurolit kereszteket. Értékesebbnek tartották az aranynál is, mert szerencsét hozónak vélték. Őseik egy nagyon különleges szertartást tartottak a tavaszi napéjegyenlőség idején, ahol a tündérkövek játszották a főszerepet.

Az emberek saját tündérkeresztjüket vitték a szertartásra, ahol megfigyelték, ahogy a törzs néhány tagja feltár egy szappankő (szteatit) boltozatot, amely tündérkövek kincsét tartalmazza. Naplementekor tüzet raktak, majd az összes feltárt tündérkövet a tűzbe tették.

A tündérkövek felmelegedtek és ragyogni kezdtek. Ezután felvitték őket egy dombra vagy egy sziklára, ahol gondosan elhelyezték őket. A kövek órákig izzottak. A cserokik úgy vélték, hogy ez a ceremónia biztosítja számukra a biztonságot, elegendő nyári esőt a termésükhöz, és nagy termést ősszel.

Egy másik, furcsa történet, amely több száz évvel Powhatan főnök uralkodása előttre nyúlik vissza, így hangzik: a tündérek egy gyönyörű forrás körül barlangásztak barátaikkal, a najádokkal és a fa nimfákkal. Hirtelen egy tündér hírnök érkezett az utazásairól szóló hírekkel. Beszélt nekik Krisztus haláláról. A gyengéd szívű tündérek sírtak erre a hírre, és könnyeik keresztet formálva hullottak az alattuk lévő sziklákra. Olyan nagy volt a bánatuk, hogy a környék tele volt ezekkel a csodálatos kis kövekkel, amelyek még ma is bőségesen találhatók.

K=5,5-6,5; S=5,175. Szín: vasfekete. Karc: fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: magmás és metamorf kőzetek alkotója; kontaktmetamorf telepekben, üledékes vasformációkban; biogén eredetű is lehet; törmelékes üledékekben. TL: Magnészia (Görögország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: erősen mágneses; sósavban nehezen oldódik.

A magnetithez (mágneskőhöz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mágneskőről, illetve a mágneses jelenségről már az ókortól kezdve vannak feljegyzések, de a jelenséget évezredeken nem tudták megmagyarázni, ezért rengeteg hiedelem és tévhit kapcsolódott hozzá.

Apáczai Csere János például a következőket írja: „Minden kövek közül legemlékezetesebb a magnes, mely sok számtalan ágas-bogas és temérdek részekből áll, melyek mindaz által az általmenés megtartóztatására nem felettébb kemények, kik a belső földtől (mely nagyobbrészént magnes szabású), a felsőbe vitetvén, midőn az ő több részével megelegyednének, a kettős és kétfele hajtatott sutus állattól, mely a földbe az ő tengelyvégeinél észak felől délre és dél felől északra szüntelen bémegyen, úgy rendeltettek el, hogy az mindenik felől az egész magnesen csaknem mellékes, de mindazonáltal külömböző utakon és azokban lévő sok igen vékony és téstova hajlott s az általmenetelre helyesen alkalmaztatott és sokára jól megerősödött szálkákon őrajta nagy gyorsasággal vitessék; valamelyik tengelyvégen penig kiérvén, mivel a levegőégben, vízben, avagy a föld szénében elég jól nem mehet, visszatér, és mindenik felől egymás ellenébe való örvényeket (fordulásokot) csinál őkörülötte bizonyos messzére, és a magnes körül elkerülendő kerületében lévő magnestermészetű testeket külömb-külömbféleképpen illeti és abba megtér s meg ismét abból kimenyen.” Ez nem más, mint a mágneses erővonalak körülményes leírása. Hasonló körülményes mondatokkal magyarázza el Apáczai az iránytű működését is.

A mágnes hasznát leírva, Kecskeméti Péter elmondja, hogy az miként fordítja, mozdítja meg a tűt. Másokhoz hasonlóan ő is úgy tudja, hogy ha fokhagymával kenik meg a mágnest, akkor már nem vonza a vasat. Olyan hihetetlen erőt is tulajdonít neki, miszerint „Ez az kő férjet feleséget hozzá édesíti, ékessen szóllóvá és kedves beszédűvé teszi az embert. Ha méhserrel öszve megtörvén iszsza, használ az víz kórságosnak. Ha megtöröd és az háznak négy szegire eleven szénre hinted, úgy tetszik az házban valóknak, mint ha fenekével felfordulna az ház.”

Az egyébként feltűnően jó természettudományos tájékozottságú Gáti István a mágnesről vagy más néven „vonó vas érczről” többek között azt írja, hogy „van ollyan is, melly a’ húst, az aranyat, az ezüstöt vonja magához”. Vajon hol látott ilyen mágnest Gáti?

K=5-6; S=5,26. Szín: acélszürke, téglavörös. Karc: meggyvörös, vörösesbarna. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: felzikus magmás kőzetekben, vulkáni kőzetekben, hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf kőzetekben, metamorfizált vasércekben, üledékes kőzetekben (pl. oolitos vasércekben), mállott Fe-tartalmú ásványokon. TL: ismeretlen. Név: alma = vér (görög). Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: az egyik legfontosabb vasérc; tömény sósavban feloldódik; redukáló lángban hevítve mágnesessé válik. Gyakori változata a lemezes vascsillám (szpekularit).

A hematithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A hematit, mely az ókori hiedelem szerint alvadt vérből keletkezett – ezért vérkőnek is nevezték -, porrá törve és vízben bevéve, mint vérzéscsillapító volt használatban. A belőle készített, jobbára szív alakúra csiszolt kristályokat nyakba akasztva hordták és azt tartották róla, hogy a vér mindenféle betegségétől megóvja a viselőjét. Az ókorban sok más betegségre is hatásos gyógyszerként ajánlották: az egyiptomiak szemgyulladásra, a görögök tüdőbajra és női betegségekre; Galénosz pedig vesekőhajtásra alkalmazta.

A kövek gyógyító hatásában hívők szerint a hematit, amelyet a homeopaták Ferrum metallicum néven, vasból és laktózból készített dörzsölmény formájában alkalmaznak, hatásos a vérszegénység, a nagyfokú kimerültség, keringési panaszok, emésztési zavarok, hátfájás és ízületi bántalmak, valamint fejfájás ellen. Azt is tartják azonban, hogy a Ferrum metallicum típusú emberek kényszeresen törekednek arra, hogy bizonyos feladatokat elvégezzenek. Ez gyakran kudarcérzethez, nyugtalansághoz, egyéb tevékenységek elhanyagolásához vezet. A kötelességérzettől hajtott személyen rendkívüli fáradékonyság, gyengeség, depresszió vesz erőt, ingerlékennyé válik.

K=9; S=3,98-4,10. Szín: színtelen, szürke, barna, rózsaszíntől vérvörösig, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyöngyház. Genetika: szienitekben, monzonitokban, kvarcmentes pegmatitokban, kimberlitek eklogitos xenolitjaiban, regionális vagy kontakt metamorfózist szenvedett Al-gazdag kőzetekben; torlatokban. TL: India. Név: kurivinda (szanszkrit)→kurundam (tamil) = rubin. Leírás éve: 77. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; drágakő minőségű változatai: rubin= vörös, zafír= nem vörös; mesterségesen is előállítható→Verneuil-korund.

A rubinhoz és a zafírhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Az ókorban azt hitték a rubinról, hogy akár csak egy villámhárító, megvédi az udvart a villámcsapástól, de a hernyók és a különböző férgek kártételétől is, elég csak megérinteni vele az udvar sarkait.

A régiek hite szerint a rubin birtoklása szerencsét jelentett; száműzte a szomorúságot és a rossz gondolatokat, elfojtotta a bujaságot, de nagyon rosszat jelentett, ha a színét megváltoztatta. Ha közben azonban visszanyerte eredeti színét, az egyértelműen jó jel volt. Ovidius szerint a nap rubin házban lakik, a földjét pedig smaragd alkotja.

A rubinról még a 19. században is az tartották, hogy viszontszerelmet tudott gerjeszteni.

Paracelsust a rubint a vérhas elleni, belsőleg ható orvosságnak tartotta: „Summa viribus in Rubinis est in Dysenteria et ejus dosis est unc.”

A rubint nemcsak az ékszerészek, hanem a „természetgyógyászat” is nagyra értékeli. A középkorban azt tartották róla, hogy ennek a drágakőnek van a legerősebb és legszerteágazóbb kapcsolata a kozmikus térrel, ezen belül is elsősorban a Holddal. Egyesek szerint annyi energia található egy kisebb rubinban is, amitől még a halott is feltámad. Éppen ezért, mivel ennyi erő lakozik benne, óvatosan kell vele bánni. Inkább csak este, holdfényben viseljük, nappal tegyük félre.

A „kristályterapeuták” éppen ezért csak éjfélkor végeznek kezeléseket a rubinnal. A magas lázat például úgy csökkentik rubinnal, hogy a lázas beteg köldökére helyezik a drágakövet, de éppen csak annyi időre, amíg átmelegedik. Ekkor leveszik és átviszik egy másik helyiségbe és beteszik egy fiók mélyére. Ezt azzal indokolják, hogy a rubin olyan erős, hogy még a kezelés után is képes a betegre hatni és félő, hogy annak a szervezete kiszárad. Véleményünk szerint ez a kezelés egyenértékű azzal az eljárással, amikor a villámcsapás vagy a hernyórágás ellen alkalmazták a rubint!

A piros rubin a kurázsi (a bátorság), az emelkedettség, a méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet ékköve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt hoz viselőjének; stabilizálja a szerelmet; védelmet nyújt a gonosz kísértései ellen, megvéd a pusztító viharoktól és áradásoktól. Képes forrásba hozni a vizet! Elpusztítja a támadó hüllőket! Ha a tulajdonosa meghal, akkor megváltoztatja a színét, méreg jelenlétében pedig elhomályosodik. Megóv a rossz gondolatoktól, a lidérces álmoktól és a gyomorfájástól; gyógyítja a sebeket, növeli a férfiasságot; elállítja a vérzést és megtöri a gonosz varázslatot.

Július szülötteinek nagyon ajánlott a rubin viselése, mert mentesülnek az életben előforduló bizonytalanságoktól, izgalmaktól. Viselése a Kos és az Oroszlán jegyében születettekre is kedvező hatással van.

Az ókori görögök Zeusz drágakövének tartották a zafírt, ebből következően a rómaiaknál Jupiternek volt szentelve. A kék színe ugyanis az eget jelentette, ahol Zeusz, illetve Jupiter uralkodott.

Az ókori hiedelem szerint megszelídíti a goromba embereket, de nagyszerűen oltja a tüzet is! Hogy miképpen azt nem részletezi a legenda… Orvosságként hatásos szernek vélték a lázas betegségek ellen. Egyes régebbi szerzők azt mondják, hogy a Mózesnek adott isteni törvények egyenesen zafír lapokra voltak vésve. A perzsák hite szerint a Föld maga egy roppant nagy zafíron nyugszik és az égbolt színe ennek a tükröződése.

Marbode szerint megszünteti a túlzott izzadást, meggyógyítja a fekélyeket és a szembetegségeket. De csak akkor hatásos, ha a viselője híven megőrzi a tisztaságát. Azt írja, hogy kétféle zafír van: az egyik égszínkék, ez a hím, a másiknak olyan színe van, mint a Földközi-tengernek, ez a nő. Vannak halvány színű, zöldes árnyalatú, sőt szinte tejfehér zafírok is. Titkos ereje azonban csak a sötétkék színű zafírnak van, mert ez a kék ég egy megszilárdult darabja. Hildegard szerint a zafír erős déli napsütésben keletkezik, mert ekkor a levegő szinte megreked.

A középkorban azt tartották róla, hogy képes kinyitni a bezárt ajtókat, és széttörni a láncokat. De ördögűzésre is felhasználták. Gyógyító hatásáról úgy hitték, hogy mérsékli a lázat, csökkenti az izzadást, tisztítja a szemeket, megszünteti a dadogást, és ha a tejben szétdörzsölt zafírt a sebre teszik, akkor begyógyítja a sebet. Ennek azonban egy fontos feltétele volt: csak szűzek által hordott zafír fejtett ki ilyen csodás hatást.

Albertus Magnus szerint a zafir segítségével keléseket lehet gyógyítani és elűzi a szemről a hályogot. Használat előtt és után a követ hideg vízben kell áztatni. A zafír – a lazurithoz hasonlóan - hatásos a skorpiócsípés és a kígyómarás ellen, de a fejfájás ellen is melegen ajánlották. Akkoriban ezt a két ásványt a színük hasonlatossága miatt gyakran összekeverték…

Apáczai szerint „A saffír világos és égszínű gyöngy [drágakő]. Napkelet felé és Indiába terem. Italban bevétetvén, a scorpiók ütése [marása] ellen igen hasznos, és amely orvosságok, méreg és mirigyes [dögös] nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elégyíteni.

Nagyon jól jellemzi Paracelsus gondolkodásmódját, orvosi módszereit az, amit a zafírról mond: „Csodálatos mármost az égi pálya hatása. Különlegesnek becsülheti ugyan a művész munkáját, a legnagyobb benne mégis, hogy az ég éppoly különösen főz-digerál-imbibál-szolvál és reverbál egymásba, mint az alkímista, s az ég útja tanítja a tűz útját és vezérlését az athanárban. Mert az erényt, amely a zafírban rejlik, az ég szolváció, koaguláció és fixációrévén adja meg. Mivel pedig az ég úgy van megalkotva hatásában, hogy e három dolog révén jut el ide, azért a zafír szétesése is e három pontból kell, hogy álljon. Ez a szétesés pedig: hogy a corpusok távoznak, és visszamarad az arkánum. Mert azelőtt s amíg zafír volt, arkánum nem létezett; utána azonban, mint élet az emberben, ugyanúgy belejutott az ég által az arkánum is ebbe az anyagba. A corpusnak pedig távoznia kell: mert gátolja az arkánumot. Amint a magból sem nő és nem is lesz semmi, csak ha szétesik, mely szétesés egyes-egyedül abból áll, hogy corpusa megrohad, az arkánum pedig nem, ugyanúgy itt is a zafír corpusa; mindössze, hogy ő kapta az arkánumot. Szétesése pedig azon dolgok révén történik, melyek összeállítását is segítették. A mag a mezőn nem csekély tudományába kerül a természetnek, míg kalászba szökken – hisz ott van az elixír és a legfőbb fermentum, amely a természetben minden dolognál előbbre való; következik rá az emésztés, abból pedig növekedése. Aki pedig a természet elkészítője akar lenni, annak ezen át kell mennie, máskülönben zagyszakács lesz csak, pancsmester és kotyvasztár. Mert a természet azt akarja, hogy az ember is minden esetben úgy végezze készítését, mint ő; vagyis, hogy őszerinte járjunk el, s ne a veszett fők után.”. Paracelsus: Bücher und Schriften című, Baselben megjelent könyvében hivatkozva azt írja, hogy a zafir, amely a korund kék színű változata, belsőleg, szívdobogás ellen volt használatos gyógyszer.

Perényi Imre nádor 4000 aranyért vett egy velencei zsidótól zafírkövet mint pestistől óvó szert.

Egyesek szerint a zafír a megfontoltság és a bölcsesség köve; mágikus erővel ruházza fel a tulajdonosát; tisztán tartja az elmét. A királyi, tekintélyes személyiségeket megvédi az ellenségeiktől. Oltalmazza a szüzeket; elősegíti a szerelmet és a boldogságot, de csak akkor tartja meg az eredeti színét, ha viselője szerelmes valakibe. Sok esetben önkívületi állapotot válthat ki. Képes elpusztítani a pókokat; a gonosz jelenlétében elhomályosodik. A fehér zafír oltalmazza az utazókat, és ha asszony viseli, megóvja az erkölcsösségét.

A leghíresebb a kasmíri zafír. Indiában azonban csak azoknak ajánlják, akiknek összhangban van a csillagképével. Úgy vélik ugyanis, hogy a sötét tónusú zafír viselése csak akkor hatásos, ha a tulajdonosa a Szaturnusz jegyében született. Eben az esetben is csak akkor ajánlott a viselése, ha a zafírt kék anyagba csomagolják és naponta többször is füstölni kell illatos pálcikákkal. Azt is mondják, hogy aki szeptemberben született, amikor az őszi levelek zizegnek a szeptemberi szélben, az egy apró kis zafírt ragasszon a homlokára, mert az megóvja őt a rossz közérzettől és kigyógyítja a téves eszmékből. Hordhatják még a Halak, a Bika és a Mérleg jegyében születettek is.

Kecskeméti Péter azt írja a zafírról: „Azki nyakában hordozza, jó kedvűvé teszi és békességessé; szívet erőssíti, a bujaságra való indulatot megenyhíti.” Ballagi ehhez hozzáfűzi Prágay András megjegyzését, miszerint „azt mongyák a physicusok, hogy veneros compescit et castis usui est. Sőt ha tisztátalan (sic!) életű kezében veszi, tündöklő színiben láttatik meghomályosodni. Ennek okáért szűzességnek és szemérmetességnek köve a saphir”.

Gyógyító hatásával kapcsolatban azt tartották, hogy védi a látást és segíti az idegen testek eltávolítását a szemből; erősíti a szívet, hatásos ellenszere a fejfájásnak; ellenállóvá tesz a fertőző betegségekkel szemben. Álomban zafírt látni: kellemetlen látogatók fognak érkezni!

A „modern kristályterápia” - a rubinhoz hasonlóan - a legtisztább és leginkább tisztító drágakőnek tartja a zafírt. Lelki, szellemi megtisztuláshoz, felfrissüléshez azt ajánlják, hogy a homlokunkra erősítsünk egy zafír kristályt, mert a benne rejlő kozmikus erők rávezetnek bennünket a helyes útra.

Ásványok

Phillipsit-Ca ((Ca,K,Na)1-2[(Si,Al)8O16)*6H2O)

Gonnardit (Na2Ca[Al4Si6O20]*7H2O)

Kabazit-Ca ((Ca0,5,Na,K)4[Al4Si8O24]*12H2O)

Sziderit (Fe2+CO3)

Opál (SiO2*nH2O)

Kalcit (CaCO3)

Szkolecit (Ca[Al2Si3O10]*3H2O)

Sztilbit-Ca ((Ca0,5,Na,K)9[Al9Si27O72]*28H 2 O)

Mezolit (Na2,Ca2[Al6Si9O30]*8H2O)

Okenit (Ca5Si9O23*9H2O)

Fluorapofillit

Kvarc (SiO2)

Apofillit-KF (KCa4Si8O20(F,OH)*8H2O)

Ferrohornblende (Ca2[(Fe2+,Mg)4Al](Si7Al)O22(OH)2)

Muszkovit (K,Al2(Si3Al)O10(OH,F)2)

Nátrolit (Na2[(Al2Si3O10)*2H2O)

Berill (Be3Al2Si6O18)

Analcim (Na[AlSi2O6]*H2O)

Mordenit ((Ca,Na2,K2)[Al2Si10O24]*7H2O)

Anortit (CaAl2Si2O8)

Szaponit ((Ca0,5,Na)0,3 (Mg,Fe3+ Fe2+)3(Si,Al)4O10(OH)2*4H2O)

Nefelin ((Na,K)AlSiO4)

Szodalit (Na8Al6Si6O24Cl)

Topáz (Al2SiO4(F,OH)7)

Turmalin (Na(Mg,Fe,Mn,Li,Al)3Al6[(OH)4(BO3)3Si6O18])

Volframit

Kassziterit (SnO2)

Kromit (Fe2+Cr2O4)

Tetranátrolit

Geothit (α-Fe3+O(OH))

Aragonit (CaCO3)

Heulandit-Ca (Ca,Na2)[Al2Si7O18)*6H2O

Arzenopirit (FeAsS)

Fluorit (CaF2)

Pirit (FeS2)

Barit (BaSO4)

Szfalerit (ZnS)

Galenit (PbS)

Wurtzit (ZnS)

Kalkopirit (CuFeS2)

Boulangerit (Pb5Sb4S11)

Terméskén (S)

Markazit (FeS2)

Pirrhotin (Fe1-xS (x=0–0,17))

Antimonit (Sb2S3)

Dolomit (CaMg(CO3)2)

Rodokrozit (Mn2+CO3)

Gipsz (CaSO4*2H2O)

Laumonitit (Ca[(Al2Si4O12)*4H2O)

Berthierit (FeSb2S4)

Freibergit ((Ag,Cu,Fe)12(Sb,As)4S13)

Semseyit (Pb9Sb8S21)

Kősó (NCl)

Malachit (Cu2+2,(CO3)(OH)2)

Krizokolla ((Cu, Al)2H2Si2O5(OH)4*nH2O)

Termésréz (Cu)

Kuprit (Cu+2O)

Atacamit (Cu2Cl(OH)3)

Kochsándorit (CaAl2(CO3)2(OH)4*H2O)

Böhmit (AlO(OH))

Paligorszkit ((Mg,Al)2Si4O10(OH)*4H2O)

Wollastonit (CaSiO3)

Flogopit (K,Mg3(Si3Al)O10(OH)2)

Franklinit ((Zn, Mn2+, Fe2+)(Fe3+, Mn3+)2O4)

Tremolit (Ca2(Mg,Fe2+)5Si8O22(OH)2)

Krizotil (Mg3Si2O5(OH)4)

Hisingerit (Fe3+2Si2O5(OH)4*2H2O)

Hedenbergit (CaFe2+Si2O6)

Cinkit (ZnO)

Willemit (Zn2SiO4)

Aktinolit (Ca2(Mg,Fe2+)5Si8O22(OH)2)

Antigorit ((Mg, Fe2+)3Si2O5(OH)4)

Kianit (Al2SiO5)

Sztaurolit ((Fe2+,Mg)2Al9(Si,Al)4O20(O,OH)4)

Vezuvián (Ca19(Al, Mg)13B0-5Si18O68(OH,O,F)10)

Diopszid (CaMgSi2O6)

Spinnel (MgAl2O4)

Ludwigit (Mg2Fe3+BO5)

Andradit (Ca3Fe3+2(SiO4)3)

Phillipsit-Ca ((Ca,K,Na)_1-2[(Si,Al)₈O₁₆)*6H₂O)

Gonnardit (Na₂Ca[Al₄Si₆O₂₀]*7H₂O)

Kabazit-Ca ((Ca_0,5,Na,K)₄[Al₄Si₈O₂₄]*12H₂O)

Sziderit (Fe²⁺CO₃)

Opál (SiO₂*nH₂O)

Kalcit (CaCO₃)

Szkolecit (Ca[Al₂Si₃O₁₀]*3H₂O)

Sztilbit-Ca ((Ca_0,5,Na,K)₉[Al₉Si₂₇O₇₂]*28H ₂ O)

Mezolit (Na₂,Ca₂[Al₆Si₉O₃₀]*8H₂O)

Okenit (Ca₅Si₉O₂₃*9H₂O)

Kvarc (SiO₂)

Apofillit-KF (KCa₄Si₈O₂₀(F,OH)*8H₂O)

Ferrohornblende (Ca₂[(Fe²⁺,Mg)₄Al](Si₇Al)O₂₂(OH)₂)

Muszkovit (K,Al₂(Si₃Al)O₁₀(OH,F)₂)

Nátrolit (Na₂[(Al₂Si₃O₁₀)*2H₂O)

Berill (Be₃Al₂Si₆O₁₈)

Analcim (Na[AlSi₂O₆]*H₂O)

Mordenit ((Ca,Na₂,K₂)[Al₂Si₁₀O₂₄]*7H₂O)

Anortit (CaAl₂Si₂O₈)

Szaponit ((Ca_0,5,Na)_0,3(Mg,Fe³⁺Fe²⁺)₃(Si,Al)₄O₁₀(OH)₂*4H₂O)

Nefelin ((Na,K)AlSiO₄)

Szodalit (Na₈Al₆Si₆O₂₄Cl)

Topáz (Al₂SiO₄(F,OH)₇)

Turmalin (Na(Mg,Fe,Mn,Li,Al)₃Al₆[(OH)₄(BO₃)₃Si₆O₁₈])

Kassziterit (SnO₂)

Kromit (Fe²⁺Cr₂O₄)

Geothit (α-Fe³⁺O(OH))

Aragonit (CaCO₃)

Heulandit-Ca (Ca,Na₂)[Al₂Si₇O₁₈)*6H₂O

Fluorit (CaF₂)

Pirit (FeS₂)

Barit (BaSO₄)

Kalkopirit (CuFeS₂)

Boulangerit (Pb₅Sb₄S₁₁)

Markazit (FeS₂)

Pirrhotin (Fe_1-xS (x=0–0,17))

Antimonit (Sb₂S₃)

Dolomit (CaMg(CO₃)₂)

Rodokrozit (Mn²⁺CO₃)

Gipsz (CaSO₄*2H₂O)

Laumonitit (Ca[(Al₂Si₄O₁₂)*4H₂O)

Berthierit (FeSb₂S₄)

Freibergit ((Ag,Cu,Fe)₁₂(Sb,As)₄S₁₃)

Semseyit (Pb₉Sb₈S₂₁)

Malachit (Cu²⁺₂,(CO₃)(OH)₂)

Krizokolla ((Cu, Al)₂H₂Si₂O₅(OH)₄*nH₂O)

Kuprit (Cu⁺₂O)

Atacamit (Cu₂Cl(OH)₃)

Kochsándorit (CaAl₂(CO₃)₂(OH)₄*H₂O)

Paligorszkit ((Mg,Al)₂Si₄O₁₀(OH)*4H₂O)

Wollastonit (CaSiO₃)

Flogopit (K,Mg₃(Si₃Al)O₁₀(OH)₂)

Franklinit ((Zn, Mn²⁺, Fe²⁺)(Fe³⁺, Mn³⁺)₂O₄)

Tremolit (Ca₂(Mg,Fe²⁺)₅Si₈O₂₂(OH)₂)

Krizotil (Mg₃Si₂O₅(OH)₄)

Hisingerit (Fe³⁺₂Si₂O₅(OH)₄*2H₂O)

Hedenbergit (CaFe²⁺Si₂O₆)

Willemit (Zn₂SiO₄)

Aktinolit (Ca₂(Mg,Fe²⁺)₅Si₈O₂₂(OH)₂)

Antigorit ((Mg, Fe²⁺)₃Si₂O₅(OH)₄)

Kianit (Al₂SiO₅)

Sztaurolit ((Fe²⁺,Mg)₂Al₉(Si,Al)₄O₂₀(O,OH)₄)

Vezuvián (Ca₁₉(Al, Mg)₁₃B_0-5Si₁₈O₆₈(OH,O,F)₁₀)

Diopszid (CaMgSi₂O₆)

Spinnel (MgAl₂O₄)

Ludwigit (Mg₂Fe³⁺BO₅)

Andradit (Ca₃Fe³⁺₂(SiO₄)₃)

Magnetit (Fe²⁺Fe³⁺₂O₄)

Hematit (α-Fe³⁺₂O₃)

Andaluzit (Al₂SiO₅)

Epidot (Ca₂Al₂(Fe³⁺,Al)(SiO₄)(Si₂O₇)O(OH))

Augit ((Ca,Na)(Mg,Fe,Al,Ti)(Si,Al)₂O₆)

Zoisit (Ca₂Al₃(SiO₄)(Si₂O₇)O(OH))

Korund (Al₂O₃)

Csaroit (K(Ca,Na)₂Si₄O₁₀(OH,F)*H₂O)

Egirin (NaFe³⁺Si₂O₆)

Tinakszit (K₂Na(CaMn²⁺)TiSi₇O₁₉(OH))

Kutnohorit (Ca(Mn²⁺,Mg,Fe²⁺)(CO₃)₂)

Gehlenit (Ca₂Al(AlSi)O₇)

Spessartin (Mn²⁺₃Al₂(SiO₄)₃)