(1. tárló)
A természetben több mint 30 elem található meg terméselemként. Együttes mennyiségük azonban nem haladja meg a földkéreg tömegének 0,1 %-át.
A terméselemeket két alosztályra oszthatjuk: a fémek, valamint a félfémek és a nemfémes elemek csoportjára.
A fémeket további négy csoportba sorolják:
A félfémek és nemfémes elemek alosztályába tartoznak
A kiállítás a következő terméselemeket mutatja be (1. tárló):
K=1,5-2,5; S=2,07. Szín: halványsárga, kénsárga, mézsárga, sárgásbarna, halványzöld, vörösesszürke, sárgásszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyanta, zsír. Genetika: vulkáni fumarolák szublimációs terméke (működő vulkánokban - Vezúv, Etna, a chilei Putama-vulkán, japán vulkánjai; solfatara termék: Vulcano-, Mélos-, Ischia – szigeteken, a Nápoly melletti Phlegreai mezőkön, az USA-ban a Yellowstone Nemzeti Parkban; Erdélyben a torjai Büdösbarlangban, valamint Végleskálnokon (Kalinka, SK); kénes forrásvizek lerakódása (Margitsziget, Tusnád, Kovászna - Erdély); mikroorganizmusok biológiai aktivitásának eredménye; másodlagos; üledékes kőzetekben gipsz- és anhidrit telepekhez kapcsolódva (a szicíliai Girgenti és Caltanisetta; Kujbisev – Oroszország, a közép-ázsiai Sor-Szun-terület; Louisiana és Texas- USA). Adatok tanúskodnak arról, hogy Kr. e. 1250-ben már bányászták a ként a sziciliai Girgentiben. Ezek a bányák hosszú időn át a világ kéntermelésének a 80%-át adták.Tl: ismeretlen. Név: ismeretlen eredetű szó; Vegyjel: S sulphurum = kén (latin).
Leírás éve: ősi. Megjegyzés: könnyen megolvad; különböző olajokban (pl. CS2) oldódik.
Kitermelése: a legnagyobb kéntelepek nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes eredetűek. Ezek úgy keletkeztek, hogy a gipsz és az anhidrit rétegeken folyamatosan földgáz és kőolaj áramlott át, ami a szulfátkőzeteket kénné redukálta. Az USA-ban úgy termelik ki, hogy fúrt csővezetéken túlhevített gőzt vezetnek ezekbe a kén telepekbe. A felhevítés folytán feláramló, egyben a szennyeződésektől megtisztult kén-szublimátumot a felszínen egyszerű berendezésben fogják fel.
Ipari alk.: kénsavgyártás, vegyi termékek előállítása, növényvédőszerek, gumi vulkanizálás, festék-, gyújtó-, tűzijátékgyártás.
A kén a só, a mészkő, a szén és a kőolaj mellett a vegyipar öt legfontosabb alapanyaga közé tartozik. A kén 85%-ából kénsavat állítanak elő. A kénsavat műtrágyagyártáshoz használják. Mintegy 10%-át elemi állapotban használják: fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, növényvédő szerként lisztharmat ellen, gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására. Fehérítőszerként nedves környezetben kén-dioxidot (kénessav) használnak a textil- és papíriparban.
Kénezés: a borászatban az üres hordók eltartásánál és a bor kezelésénél használják. A kénezés rendszerint úgy történik, hogy a hordóban egy kénszeletet elégetnek. A kén a levegő oxigénjével vegyül és kén-dioxiddá lesz, mely aránylag csekély mennyiségben is sokféle, a bor betegségét okozó baktériumra méregként hat.
Az emberiség már ősidők óta ismeri, és különböző célokra használja. Például a vadméz begyűjtés során kén elégetésével tartották vissza a méheket a támadástól.
A kén oxigénben történő égése közben kén-dioxid képződik. Az élelmiszerek csomagolásán gyakran találkozunk az E-számokkal. Például ilyen a kén-dioxid (E220), ami a tartósítószerek közé tartozik.
Biblia – Jelenések könyve 21:8
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugnak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál (Biblia 1921).
János látomásai – a világítélettel új föld és új ég kezdődik, az egész fizikai világ megújul.
Győztes az lesz, aki kitart Isten mellett, gyáva, aki nem meri megvallani (Barna-Tóth 2020).
Az égő kén a Bibliában az emberi bűnök nyomán bekövetkező isteni ítélet szemléletes leírásának eszköze az Ó- és az Újszövetségben is (Fogarasi 2006. 30).
A kén bibliai említéseinek száma: 12
A kénhez kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: A 19. században még úgy tudták, hogy a „verhenyeges büdöskő”-ben „himi azaz arsenicum” van, emiatt „orvosi haszonra tiszta kénkővel szoktak élni”. Számos betegségre ajánlották, főleg külsőleg, de egyes orvosok belsőleg is használták.
Paracelsus hitt abban is, hogy a virágok és az ásványok a színeikkel hatnak, sőt az sem mindegy, hogy milyen az alakjuk, a formájuk. A kénnel példálózva a következőket mondja erről: „Mármost a színek alkímiája elválasztásuk tudománya és mestersége; s amint a színekkel, ugyanolyan elválasztásnak kell végbemennie az erények esetében is; és ahányszor változást látni a színekben, annyi változás az erényekben is. Mert a sulphurban benne van a sárga szín, a fehér, a piros, a barna és a fekete is; s mindegyik színben külön erény és erő, s más dolgok, melyekben szintén megvannak ezek a színek, nem ilyen, hanem más erényekkel bírnak ugyanilyen színeikben. Ebben rejlik tehát a színek ismerete, ahogyan a színekről tudnunk kell; másik ismeret viszont az erényekről, ahogyan az erényekről tudnunk kell. Az erények pedig egyedül az alakban és a színekben nyilvánulnak meg…”.
K=2,0-2,5, rideg, törékeny, de kissé vágható; S=9,70-9,83. Szín: ezüstfehér, vöröses árnyalattal, irizáló bevonattal. Karc: halvány ezüstszínű, szürke. Fény: fémes. Genetika: A természetben nem gyakori, de kisebb mennyiségben elterjedtnek mondható. Hidrotermás ásványtársulásokban a leggyakoribb. Így a Co-Ni-Bi-Ag – formáció teléreiben (Dobsina – SK; Jáchymov (CZ), Annaberg, Schneeberg (D) – Cseh-Szász Érchegység - a cseh-német határon; Cobalt – Ontario, CA;).. Továbbá a hidrotermás Sn-Ag érctársulásokban (Uncia, Tasna, Chorolque –Bolivia). Egyéb hidrotermás képződésű érctelepekben, főként bizmutin és bizmut telluridok kísérőjeként a Kárpát-övezetben is megtalálható volt, pl. A Börzsöny-hegység szulfidos paragenezisében, kontakt ércesedés szulfidjaival Rézbányán (Băiţa, RO); pegmatit-pneumatolitosan ónkő- és scheelit-pegmatitokban (Serra da Cabréira – Portugália), pneumatolitos ónérctelepek kísérő szulfidjaival (Zinnwald, Altenberg – Érchegység, D; Cornwall (GB). Tl: ismeretlen. Név: weisse Masse → Wismut= fehér tömeg; bizmut (német); Vegyjel: Bi. Leírás éve: 1556. Megjegyzés: salétromsavban oldódik. Rendszerint egészen tiszta, elemi fém, amely legfeljebb nyomnyi mennyiségben tartalmaz As-t, S-t, esetleg Te-t. Antimonnal érintkezve erős termoáramot szolgáltat.
Ipari alk.: fontos ötvözőfém - megszilárdulás közbeni térfogatnövekedése miatt ötvözőanyagnak hasznosítják tagolt, bonyolult felületű idomok és formák előállításánál, kéregöntéseknél is.
az ötvözetek olvadáspontját leszállítja - a bizmut, ólom, ón és kadmium ötvözetet „Wood”-fémnek hívják. Ez az eutektikus ötvözet az alkotó fémeket 4:2:1:1 arányban tartalmazza. Olvadáspontja kb. 70 C, már forró vízbe mártva is megolvad, (a színesfémeké 230-330 C), míg a „Rose”-fém ólom és ón mellett 25,0% bizmutadagolásnál 94 C-on olvad meg.
termoelemekben használják - alacsony olvadási hőmérséklete miatt alkalmas tűzjelző berendezéseknél, a villamosiparban olvadóbiztosítók előállításánál, nyomástartó edényeknél és tartályoknál biztonsági szelepekben használják. A műszeriparban a mágneses térerő alatti eltérő tulajdonságú viselkedése miatt fontos érzékelők alapanyaga. Hűtőberendezésekben szelenidjét (Bi2Se4), telluridját (Bi2Te) kapcsolószerkezetekben alkalmazzák.
A legfontosabb felhasználási területe a műanyagipari alapanyagok gyártása, mert a bizmut-foszfomolibdát (BiPMo12O40) hatásos katalizátor akrilszálak, festékek gyártási folyamatában.
A bizmut sóit a gyógyszeriparban röntgenvizsgálatok kontrasztanyagaként (bizmutkása) hasznosítják, de emésztőszervi zavarok kezelésére is alkalmazzák. A bőrsérülések, bőrfertőzések gyógyszerének alapanyaga (dermatol).
A kozmetikai cikkeknél a bizmut hozzáadása gyöngyházfényt eredményez (rúzsok, lakkok).
K=4; S=703-7,87. Szín: acélszürke, vasfekete. Karc: szürke; Fény: fémes. Genetika: bazaltokban, szervesanyag tartalmú üledékekben, vulkáni fumarolákban; megkövült fákban és vasmeteoritokban. A természetes elemi vas származása szerint kétféle lehet: földi eredetű (terresztrikus) és kozmikus vagy meteorikus vas. A földi eredetű vas a természetben ritka, Bázisos kőzetek (főleg bazalt) -oxid-tartalmának részleges redukciójával keletkezik. Amikor vasban gazdag láva kőszéntelepen hatol át, a kohókban végbemenő folyamathoz hasonlóan a szén színfémmé redukálja a vasat. Tl: Disko-sziget (Grönland). Név: ősi magyar szó; Vegyjel: Fe, ferrum=vas (latin). Leírás éve: 1870. Megjegyzés: mágneses; híg sósavban könnyen, ecetsavban lassan oldódik.
A vashoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Idős Plinius – Theophrastusra hivatkozva - említést tesz a vasat is megrágó egerekről. Azt írja,
hogy Gyarus szigetén, miután onnan a lakosokat elűzték, az egerek még a vasat is megrágták, és
ezt megfigyelték a chalyberek kovácsműhelyeiben is. Ezért az aranybányákban (aurariis metallis)
felvágják a hasukat, s így mindig rajtakapják őket a lopáson.
Az ősi héber szövegekben az áll, hogy „a vas széthasad, ha a šāmīr féreg siklik rajta”.
A šāmīr-ról tudni kell, hogy a vérének olyan erős maró hatása volt, hogy Mózes ezzel véste be a
zsidó törzsek neveit a hósent díszítő drágakövekbe. Ennek ismeretében nem csodálkozhatunk azon,
hogy az ókori zsidók úgy hitték, hogy a vasat is „széthasította” a šāmīr.
Vasból készült az a harapófogó, amivel annak a száját feszítették szét, akit folyékony fémnek a
szájba öntésével ítéltek halálra.
Ma már megmosolyogtató az a babona, miszerint egy macska méhlepényének a hamuját vascsőbe kellet
tenni, amit vaspecséttel zártak le, megakadályozva ezzel, hogy a démonok ellopják. Aki ebből a
hamuból a szemébe szórt egy keveset, az megláthatta a démonokat. Ehhez hasonló babonás recept
volt az is, ami szerint, akit a veszett kutya megharapott, annak a démonok elleni védelemként
egy éven át a vizet vas- vagy aranycsövön keresztül kellett innia. A gyermekágyas nő ágyának
lábához vasat kötöttek. Szokásban volt az ókori Izraelben, hogy külföldre utazás előtt egy
vasszeget vertek a szent Nyugati falba.
K=3,5; S=5,63-5,78. Szín: ónfehér, sötétszürke bevonattal. Karc: ónfehér; Fény: közel fémes.
Genetika: hidrotermás telérekben a késői, kis hőmérsékletű szakasz terméke. Tl: ismeretlen. A
Kárpát-övezetben nevezetes lelőhelye volt Kapnikbánya (Cavnic, RO) és Felsőbánya (Baia Sprie,
RO).
Az Erdélyi Érchegységben Nagyágon (Săcărâmb) és a bánsági Oravicabányán (Oraviţa, RO)
gömbös-fürtös
halmazokban volt található. Bővebben az intruzív magmás Co-Ni-Ag ércformáció teléreiben jelenik
meg
(Jáchymov, Cseh-Szász Érchgys.), Andreasberg (Harz-hgys.). nagyobb mennyiségben kerül elő a
szibériai
fejtésekből. Név: arzenikosz= arzén (görög) →arsenicum=arzén (latin) →Arsen=arzén (német);
Régi magyar neve rozsnika vagy rosnika. Változatai: termés-rosnika vagy egér-kő;
mineralizálódott
rosnika, rosnika-kova, azaz pyrites arsenicalis; fejér rosnika föld, termés rosnika mész.
Vegyjel:
As. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: melegítve fokhagymaszagot áraszt és szublimál.
Ipari felhasználás: Ötvözetekben, a cserzőiparban, a gyógyszer- és vegyszergyártásban használt As egy részét termésarzénból nyerik.
Az arzénhez kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Az ásványai közül az erősen mérgező arzenolit1-ot a homeopátia alkalmazza Acidum arsenicum syn. Arsenicum album, vagyis „arzénsav” megnevezés alatt légzőszervi megbetegedések, emésztési zavarok, ételmérgezés, fejfájás és szemgyulladás ellen.
A homeopaták szerint az Arsen. alb. „a gyengéd, érzékeny személyiséghez illik, aki a betegségtől fizikailag és szellemileg egyaránt gyorsan kimerül, összezavarodik, súlyos szorongás vesz erőt rajta. Mint eredendően perfekcionista alkat, eleve rosszul tűri a rendetlenséget, a stresszt, betegség hatására pedig tisztasággal kapcsolatos fóbiák vagy rögeszmék alakulhatnak ki nála. Kedveli az alkoholt, a meleg italokat és a meleg, savanyú, édes, zsíros ételeket.”
Részletesen leírják, hogy milyen tünetek esetén javasolt az Arsen. alb. alkalmazása. Az „emésztési zavarok” bekezdésben leírt tünetek – a híg széklettől kisebesedik a végbélnyílás környékén a bőr, égő fájdalom keletkezik a végbélben, a hányást és a hasmenést kimerültség és kiszáradás követi, előfordul láz is - azonosak az akut arzénmérgezés tüneteivel. A hagyományos orvoslásban elképzelhetetlen, hogy ilyen esetben még további arzént vigyenek be egy olyan szervezetbe, amiben már eleve túl sok arzén van.
Valójában a homeopátia sem teszi ezt! A homeopátia módszereit Samuel Hahnemann, német orvos kezdte alkalmazni a 18. század vége felé. Az akkoriban szokásos durva beavatkozások – érvágások, féreghajtások – sokszor nagyon súlyos mellékhatásokkal, emberi károsodásokkal jártak. Ezek helyett új gyógymódokat keresve jutott arra a következtetésre, hogy egy adott betegséghez hasonló tünetegyüttest kiváltó anyag kis mennyiségben alkalmas lehet arra, hogy beindítsa a szervezet öngyógyító folyamatait, de még ne ártson.
A homeopata orvos holisztikus szemléletű, nagyon gondos kikérdezés után valamilyen típusba (pl. arzén, vas, higany, stb.) sorolja a beteget az ásvány tulajdonságaihoz hasonló jellemzők alapján azért, hogy ezeket a „hasonlót a hasonlóval” elv szerint gyógyítsa. Azt, akire ráillenek az arzén tulajdonságai, azokat az arzénnal gyógyítják, akire a vas tulajdonságai illenek, azokat vas-készítményekkel kezelik. Egy másik példa a „hasonlót a hasonlóval” gyógyító elvre: köztudott, bárki megtapasztalhatja, aki vöröshagymát tisztít és szeletel, hogy a vöröshagyma (Allium cepa) illóolajai erősen izgatják az orr és a szem nyálkahártyáját, ami orrfolyáshoz, könnyezéshez vezet. A hasonló tüneteket okozó náthát ezért a homeopátia Allium kivonattal gyógyítja.
Az arzénnál maradva: az arzénmérgezéshez nagyon hasonló tüneteket más betegségek is előidézhetnek, ilyenkor azonban természetesen szó sincs arzénmérgezésről, ezért a homeopata orvos nyugodtan ír fel Arsen alb-ot a betegnek, aki attól rendszerint rendbe is jön. Ezeknek a szereknek, illetve gyógymódoknak a fiziológiai hatását még nem sikerült leírni, de a gyakorlati tapasztalatok szerint működnek.
A vita arról folyik a homeopaták és a hagyományos orvosok között, hogy a végletekig felhígított homeopátiás szerek, amelyekben gyakorlatilag már kimutathatatlan a hatóanyag, hogyan fejtik ki a hatásukat. A homeopaták szerint úgy, hogy az oldószer emlékszik a hatóanyagra, annak a „rezgéseire”. A hagyományos orvosok szerint viszont ez egyértelműen placebo hatás!
Gyakran tartalmaz kevés, mintegy 2-3%-nyi Sb-t és néha Ag-öt is.
K=3-3; S=6,61-6,72. Szín: ónfehér. Karc: szürke; Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. Tl: Sala, Västmanland (Svédország). Név: anti=ellenkező (görög) + monosz=magány (görög), vagy monachos=szerzetes (görög); vegyjel: stibium=antimon (latin). Leírás éve: 1748. Megjegyzés: nem gyakori ásvány. Gyakorlati jelentősége nincs. Kizárólag hidrotermás teléres ércesedésben, főként monomineralikus antimonittelérekben jelenik meg. Szórványosan azonban más szulfidokkal is előfordul. Gyakori társa a kermezit.
Jelentősebb lelőhelyei: Bazin (Pezinok, Kis-Kárpátok, SK), Andreasberg (Harz-hgys, D), Allemont (Dauphinéi Alpok, F), Bolivia.
Az antimon egyes vegyületeit (oxidok, szulfidok, nátrium-antimonát és antimon-triklorid) felhasználják tűzálló zománcok előállítására a kerámiaipar részére és éghető anyagok tűzállóságának növelésére.
Leishmaniasis kezelésére is alkalmazzák IFN-gamma mellé.
Az antimon(III)-szulfid és kálium-klorát keverékét gyufa gyártására használják.
Az elektronika diódák, infravörösfény-detektorok és Hall-effektuson alapuló eszközök gyártásánál alkalmazza. Jelen van különböző ötvözetekben:
Több ókori kultúrában így Egyiptomban is, a cinnabaritból (HgS) készített arc- és szemfesték mellett antimon- és galenit tartalmú szemfestéket is használtak, ami szerintük védte a szemet a naptól és a szembetegségektől, például a trachomától. Egyiptomi neve mesdemet. A valóságban azonban csak a cinnabaritnak volt betegség megelőző hatása (trachomát nem kaptak az uralkodó osztály tagjai, mert csak ők használhattak vörös színű festéket).
K=4-4,5; S=14-21. Szín: fehéres acélszürkétől sötétszürkéig. Karc: szürkésfehér; Fény: fémes. Genetika: 1. Elsődlegesen a bázisos és ultrabázisos mélységi, magmás kőzetekben válik ki, a folyós magmás szakasz terméke; magnéziumdús peridotitokban, főként dunitfélékben, ritkábban piroxenitekben, leginkább mikroszkópi finomságú hintésként jelenik meg; állandó kísérője a krómspinell és a kromit; e dunitek átlagosan 0,5 g platinafémet tartalmaznak tonnánként. Európa leggazdagabb telepei az Ural-hegység északi és középső szakaszain ismeretesek: Nyizsnyij Tagil, Biszerty, Karpinszk környéke; fontos lelőhelyei még a dél-afrikai Bushveld, Dél-Amerikában Columbia, valamint Új-Zéland. 2. Másodlagosan a kőzetek mállása és felaprózódása következtében egyes területeken értékes platinatorlatok keletkeztek. A mosóplatina szabad szemcsékben, koptatott pikkelyekben, sima vagy érdes, lyukacsos felületű rögökben, esetleg nagyobb hömpölyökben társul a torlatásványok együtteséhez; Hosszú ideig a termésplatina fedezte a világ teljes platinaszükségletét. Emellett jelentős a platinafémek kinyerése a bázisos mélységi kőzetekben (gabbrókban, nóritokban) likvidmagmásan keletkezett nikkelpirrhotinos szulfidércekből is. Itt a nagyrészt vegyület alakban társult platinafémek között azonban a palládium van túlsúlyban; hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf telepekben. Tl: Pinto-folyó, Papayan közelében, Choso körzet, Cauca (Kolumbia). Név: plata=ezüst (spanyol) →platina=ezüstöcske (spanyol). Leírás éve: 1748. Megjegyzés: vasban gazdag változatai mágnesesek. Csak forró királyvízben vagy krómsósavban oldódik. Olv. p.: 1775oC, tehát csak durranógázban olvad meg. Kiváló tulajdonságai (kémiai stabilitás, magas olvadáspont, elektromos vezetőképesség és jó alakíthatóság) folytán széles körűen alkalmazzák a vegyiparban és a műszaki ágazatokban.
A világ platinafém-termelésének 98%-a 3 országból származik: a korábbi Szovjetunióból 49, a Dél-afrikai Köztársaságból 43, míg Kanadából 6%. A kőzetekből általában nemesfém-koncentrátumokat állítanak elő, melyekből mind a hat platinafém előállítható. A platina 35-40%-át (palládiummal együtt) a benzinüzemű gépkocsik katalizátoraként használják fel. Körülbelül azonos mennyiséget ékszerek készítésére használnak, és az összmennyiség 18%-át alkalmazzák a petrolkémiai, valamint az üvegiparban. Bizonyos platinavegyületeket daganatellenesgyógyszerként alkalmaznak. Ilyen vegyületek a ciszplatin, a karboplatin és az oxaliplatin.
K=10; S=3,511. Szín: színtelen, halványsárga, mélysárga, barna, fehér, kékesfehér, naracssárga, rózsaszín, zöld, kék, vörös, szürke, fekete. Karc: fehér; Fény: gyémánt, zsír. Genetika: képződése az ultrabázisos, mélységi kőzetek egyik olivindús változatához, a kimberlithez (breccsás csillámperidotit) kapcsolódik; korábban – a XIX. szd. végéig egyetlen lelőhelye volt – India, amelynek a lelőhelyei mára kimerültek; a XX. szd. elejétől két fontos lelőhelyét tartják számon: Dél-Afrikában Kimberley és Pretoria környéke, a másik Jakutföld, a Léna mellékfolyói mentén. A fejtett kőzet (blue ground) áltagosan 0,000052 súly% gyémántot tartalmaz; a gyémánt kiváló torlatásvány, amely a tartókőzet elmállása után belekerül a törmelékes üledékbe, ahonnan válogatással, mosással termelik ki. Ilyen torlatok vannak Dél- és Közép-Afrikában (a Vaal és Oranje folyók környékén), Kongóban, Angolában, Ghánában és újabban felfedezve a brazíliai Bahia és Minas Gerais tartományokban. A gyémántot egyes meteoritokban is megtalálták. Tl: ismeretlen. Név: adamas=győzhetetlen (görög)→Diamant = gyémánt (német). Leírás éve: 77. Megjegyzés: fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; a természetben előforduló legkeményebb ásvány; a legkeresettebb drágakő. Dörzsölés hatására pozitív töltésű lesz. Oxigén jelenlétében 770oC-on elég CO2-dá. Nitrogéngázban, oxigéntől elzárva, elektromos ívfényben grafittá alakul. Savak, lúgok nem támadják meg. Csak K2Cr2O7 és H2SO4 elegye vagy K2CO3 olvadék marja meg.
Változatai: a bort – piszkosszürke, sugaras, rostos, érdes halmaz; a csiszolás hulladékáét is így nevezik; a karbonado – fekete változat, külsőleg a kokszra emlékeztet. Mindkettő az iparban – csiszoláshoz, fúrófejekhez használatos.
Gyakorlati felhasználása: ékkőnek csiszolják, üvegvágó, gravírozó (vésnöki) eszközöket, csapágyakat, dróthúzó foglalatokat készítenek belőle. Porát csiszolásra használják, szilánkjait különleges vágó- és fúrófelületek fémanyagába ágyazzák.
Mesterségesen is előállítható. Fémkatalizátorok (pl. Pt, Ta, Rh, Ni) jelenlétében az előállításhoz 1300-1500oC hőmérséklet és 50.000 – 70.000 kg/cm3 nyomás szükséges. A kristályok aprók, de ipari célra jól megfelelnek.
A biblia eredeti, óhéber szövegeiben szó sincs gyémántról, mert akkoriban ezt az ásványt még nem is ismerték. A 16. század előtti biblia-fordításokban egyszer sem fordul elő a gyémánt a főpap melltáskáját díszítő drágakövek között. Először a Luther-féle Biblia-fordításban találkozunk a gyémánttal.
A gyémánt szó a görög „adamas”-ból származik és német közvetítéssel (Diamant) a franciából került a magyarba. Az adamas jelentése: győzhetetlen.
A gyémánt bibliai említéseinek száma: 6. (Barna-Tóth 2020)
A gyémánthoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Egy tévhit szerint a gyémánt megkövesedett szén. A keletkezésére vonatkozóan más tévhit is ismert, ami megegyezik a kígyókő legendájával. E szerint valamely barlangban összegyűlt kígyók fújják ezt a követ, de azonnal el is rejtik, emiatt bajos megtalálni. Egyébként is nagy veszedelemnek teszi ki magát az, aki meg akarja keresni a kígyók által elrejtett gyémántot, mert ha a kígyók észreveszik, akkor „még ha száz élete volna” is, megölik. Ennek a tévhitnek köszönhető azonban az a mondás, ami a titkon együttműködő emberekre vonatkozik: „egy követ fújnak”.
A gyémántról egy helyen Physiologus „a természet ismerője” azt mondja, hogy „a gyémánt csak keleten található. Nappal nem lehet meglelni, csak éjjel. Azért hívják adamas1-nak, mert mindent meggyőz, őt magát azonban nem lehet elpusztítani. Ilyképpen intéz, irányít mindent Krisztus Urunk, de őt senki sem irányíthatja. Éppen ezért voltak próféták és apostolok, akik a lelki Adamas-hoz tartották magukat, a kísértések és üldöztetések, megpróbáltatások idején állhatatosak és legyőzhetetlenek (voltak)”.
Máshol pedig azt írja a Physiologus az erős gyémántról: „Van a gyémántnak egy másik sajátossága is: nem fél sem a vas ütéseitől, sem az (őt égető) tűztől, s a füst szagát nem veszi át. Ha házba gyémánt kerül, gonosz lélek sem teszi be oda a lábát, és baj sem támad, a gyémántot birtokló ember minden ördögi erőt legyőz. A gyémánt a mi Urunk Jézus Krisztus: ha őt a szívedbe zártad, baj soha nem érhet”. Felmerül a kérdés, hogy a Physiologus valóban ismerte-e a gyémántot. Ha így lett volna, akkor nem írta volna le azt, hogy a gyémánt „nem fél … az őt égető tűztől”. A természetes gyémánt ugyanis oxigén jelenlétében 770oC-on elég, miközben széndioxid (CO2) keletkezik.
Platon szerint a legnemesebb fémnek, az aranynak az átlátszóan megsűrűsödött magja. Plinius szerint a hatféle gyémánt – az indiait és az arábiait kivéve – a legkiválóbb aranyban teremnek. Ez a tévhit valószínűleg onnan ered, hogy akkoriban a gyémánttal együtt rendszerint aranyat is találtak, sőt tulajdonképpen arany keresés közben csak véletlenül bukkantak gyémántra. Ben-Masur szerint a gyémánt kedveli az aranyat, s az apró aranyak csak úgy repülnek feléje.
Plinius szerint, noha a gyémánt rendkívül kemény, de a bakkecske friss, meleg vérében áztatva megpuhul és az üllőn széttörhető. Albertus Magnus a gyémántot a legcsodálatosabb kőnek tartotta. Jelenlétében a mágnes nem vonzza a vasat, el nem törhető a legerősebb kalapáccsal sem, csak akkor, ha bakkecske vérével lágyították. Ha a bak előzőleg bort és petrezselymet fogyasztott, úgy vére jóval hatásosabb. A római korban egy rabszolga felszabadult vagy egy rab megszabadult a börtönből, ha üllőn szét tudott törni egy gyémántot. De előfordult, hogy az üllő tört össze, nem a gyémánt…
A gyémánthoz kötődő számtalan hiedelem, tévhit közül még egyet említünk meg: egy bölcs orvos, akinek veseköve volt, felkereste Nagy Sándort, aki nem csak híres hadvezér, hanem Arisztotelész tanítványaként neves tudós, bölcs ember is volt. Először folyékony orvosságot – gyógynövényekből főzött teát - adott a betegnek. A kő azonban megakadt a húgycsőben. Ekkor Sándor egy vékony vaspálcára egy gyémánt darabot erősített, amivel homokszerűvé törte a vesekövet. A beteg nemhogy túlélte a műtétet, de meg is gyógyult! Ez a kő – a gyémánt – csak Indiában, egy mély völgyben volt található, amely azonban tele volt olyan kígyókkal, amelyeknek a puszta pillantásától meghalt az ember. Sándor azonban feltalálta magát! Csináltatott egy varázstükröt, amit bedobott a völgybe, a kígyók közé. Amint a kígyók meglátták saját magukat, ettől a pillantástól ők maguk is elpusztultak. Ekkor Sándor sok sovány juhot vágatott le, amelyeknek a húsát bedobatta a völgybe. A húst, amelyre rátapadtak a kövek, ragadozó madarak, sasok, keselyűk hozták fel a völgyből és elkezdték befalni. A köveket pedig Sándor katonái összeszedték. Ezeket a köveket azonban nem volt szabad szájba venni, mert összetörhette az ember fogait vagy a rájuk tapadt kígyóméreg ölhette meg az embert.
K=1-2; S=2,09-2,23. Szín: vasfekete, acélszürke. Karc: fekete, acélszürke, fénylő; Fény: fémes, fénytelen. Genetika: nagy hőmérsékletű redukciós folyamat terméke. metamorfizált szervesanyag-tartalmú üledékekben és magmás kőzetekben kelektkezik. 1. A metamorfizált kőzetekben (kristályos palákban, csillám- és kvarcitpalákban, fillitben) szerves eredetű grafit képződik kőszenes üledékekből nyomás és hőmérséklet együttes hatására. Agyagos üledékekben, márgás mészkövekben kontakt metamorf hatásra is keletkezik, pl. Szászkabánya (Sasca Montana), Petrozsény (Petroşani) környéke a Bánságban, a Szebeni-havasok, a Persányi-hegység vidékén. Általában a Kárpátok és az Alpok metamorf kőzeteiben és hasonló képződéssel a szibériai Jenyiszejszk és Irkutszk kerületben, valamint a finnországi Pargas mellett. 2. Anorganikus eredetű gránitpegmatitokban és gránit-mészkő kontaktusán, továbbá hidrotermás ásványtársulásban is és bázisos kőzetek elegyrészeként (Passau- Németország, Kanada, Ceylon, Borrowdale – Anglia). Tl: ismeretlen. Név: grafein=írni (görög). Leírás éve: 1739. Megjegyzés: papíron nyomot hagy, zsíros tapintású
Gyakorlati felhasználása: fontos ipari nyersanyag - írószer, festék, olvasztótégely, kenőanyag, ívfényelektróda készül belőle, valamint atomerőműben moderátorként (pl. RBMK-1000 tipusú reaktorokban).
K=2,5-3; S=10,1-11,1. Szín: ezüstfehér, szürke vagy fekete bevonattal. Karc: ezüstfehér. Fény: fémes. Genetika: elsődlegesen hidrotermás eredetű, de lehet másodlagos is.
Vegyileg túlnyomóan tiszta ezüst, nagyon kevés rézzel, néha antimonnal elegyedik, aranytartalma változó. Az elemi ezüst a természetben nem ritka ásvány, de nagyobb jelentősége ma már nincsen.
Tl: ismeretlen. Név: ősi magyar szó; vegyjel: argentum=ezüst (latin). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: salétromsavban feloldódik.
Gyakorlati felhasználása: Speciális tulajdonságai miatt az ezüst egy sor ipari alkalmazásban – az óraelemektől kezdve a nagyobb napenergia-rendszerekig – nélkülözhetetlen. De ezüstöt tartalmaznak a csapágyak, a katalizátorok, az egészségügyi műszerek, hogy csak néhány terméket említsünk, amelyekkel mindennap találkozunk. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan egyre több helyen alkalmaznak ezüstöt, és ami még fontosabb, az ezüst új felhasználási területei egyre több ezüstöt fognak igényelni, mint például a nanoezüst, a napelemek és a nyomdafestékek.
Az ezüst – kiváló áramvezető képessége miatt – már régóta az elemek fontos összetevője. Ezeket az elemeket már nem csak katonai és űrtechnológiai célokra használják, hanem a tömegcikkekben, különösen a fejlett országokban, de már egyre nagyobb mértékben a fejlődő országokban is. A CRU Consulting várakozásai szerint az elemekbe beépített ezüst mennyisége 2018-ra globálisan elérheti a 36 millió unciát, ez 13 százalékkal magasabb a 2013. évinél.
Az etilén-oxidgyártásban az ezüstöt, mint katalizátort használják, mivel reakcióba segíti az etilént az oxigénnel. Az etilén-oxidot zömmel a fagyálló folyadékok gyártására használják, de az etilén oxid származékok a fertőtlenítő vegyszerektől kezdve a kozmetikumokig a termékek széles körében fellelhetőek. A globális etilén-oxid kapacitás gyors növekedésének köszönhetően az etilén-oxidgyártás által támasztott ezüstkereslet 2013-hoz képest 2018-ra 21 százalékkal, 63 millió unciára nőhet.
Az ezüsthöz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek: id. Plinius azt írja az ezüst bányászattal kapcsolatban, hogy az ezüstbányák kigőzölgése minden élőlény számára, de különösen a kutyákra nézve veszedelmes. Hogy miért éppen a kutyára ártalmas, az nem derül ki, de valószínűleg arra gondolhatott, hogy ámbár az ezüst jelenléte nem ártalmas, de az ezüsttel együtt előforduló ólom vagy higany ásványok kigőzölgése veszélyes lehet.
K=nincs; S=13,596. Szín: ónfehér. Karc: nincs. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, hévforrások környékén. Tl: Epheszosz, Selcuk (Törökország). Európában két jelentős előfordulása volt: a szlovéniai Idrijában és a spanyolországi Almadenben. A Kárpát-övezetben a Szepes-Gömöri Érchegységban Alsósajón (Nizná Sláná), valamint az Erdélyi Érchegységben, a Zalatna melletti Dumbraván fordult elő. Név: hig+any képző, vagy hig+anyag; vegyjel: hydrargyrum = folyékony ezüst (latin). A természeténél fogva a mi légmérsékletünkben híg, ezüst gyanánt fehérlő, az arany után legsúlyosabb, kis nyomás által apró részecskékre oszolva szétfutó ércet, amely nagy tűzben forr s gőzzé válik, de meghűlés után ismét előbbi alakjában jelenik meg. Mercurius-nak is nevezték. A higany, vagyis „híg anyag” szót Schuster János alkotta meg. Egy másik mesterségesen alkotott szó az elem megjelölésére a szerdany volt (a szerda szóból, amely Merkúr isten napja), de ez nem terjedt el. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: -38,9oC felett folyékony, alatta trigonális rendszerű; illékony, gőze erősen mérgező; salétromsavban könnyen oldódik.
Gazdasági hasznosítása:
Használatos hőmérőkben, lázmérőkben, barométerekben, vérnyomásmérőkben, higanygőzlámpákban, kapcsolókban. A higany más fémekkel alkotott hideg ötvözete az amalgám; ezüst-, cink-, stb. tartalmú fajtáját még ma is alkalmazzák rágófogak tömésére a fogászatban, mivel igen ellenálló, tartós anyag. A kimutatható higany kioldódás miatt e felhasználása ma már fogászati, toxikológiai viták tárgya. Ennek ellenére az USA fogász egyesülete nem ismeri el a káros hatásokat, s továbbra is biztonságos módszerként tünteti fel. A fejlettebb országokban használatát már felváltották más, korszerűbb anyagok. Rühösség, fülbajok és bőrbetegségek ellen volt sokáig használatos az ún. szürke huszárzsír (ung. hydrargyri). Legfontosabb ipari alkalmazási területe azonban a higanykatódos NaCl-elektrolízisben van, de itt is kezd háttérbe szorulni a modernebb membráneljárások elterjedése következtében. Egyetlen érce a cinnabarit, ennek ókori használatát lásd az antimonnál.
K=2,5-3; S=19,3. Szín: aranysárgától ezüstfehérig, rézvörösig. Karc: aranysárga. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, pegmatitokban, kontaktmetamorf kőzetekben, torlatokban. Elsődlegesen teléraranyként egyes utómagmás folyamatok ásványtársulásában válik ki, majd az ércanyag, vagyis a tartókőzet elmállása, felaprózódása során torlatásvány lesz belőle, amit mosóaranynak neveznek.
A vegyileg tiszta arany a természetben alig fordul elő, túlnyomórészt izomorf társulással ezüstöt tartalmaz, legalább 4-5%-ot. De ötvöződhet a rézzel, a palládiummal és a bizmuttal is.
Tl: ismeretlen. Név: ősi magyar szó; vegyjel: aurum = arany (latin). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: az arany legfontosabb ásványa, csak a királyvíz oldja.
Gazdasági hasznosítása:
Az arany aranyérmeként nemzetközi fizetőeszköz, és a világ számos nemzeti bankjában van felhalmozva értékmegőrző szerepe miatt. A kereskedelemben pénzügyi biztosítékot jelentenek az aranyérmék és –rudak, -tömbök. Legnagyobb gazdasági jelentősége azonban az ékszerkészítésben van, ahol gyűrűk, nyakláncok, karkötők és egyéb ékszerek készítéséhez használják. A fogorvoslás szuvas fogak tömésénél alkalmazza, hiszen az arany nem korrodálódik, és fogászati koronát is készítenek belőle. Az elektronikai ipar is gyakran emiatt alkalmazza. A rozsdamentesség biztosítása az oka annak, hogy a mikrochipek elektromos csatlakozásához arannyal bevont finom drótokat használnak, valamint a kapcsoló- és hálózati csatlakozókat aranylemezzel vonják be. Az élelmiszeriparban az ételek és italok arany színéhez járul hozzá az arany aranyfólia formájában valamint E175 élelmiszerszínezékként.
Valamennyi fémnek vannak bizonyos tulajdonságai, amelyeket más fémek hozzáadásával lehet erősíteni vagy gyengíteni, tompítani. Az arany esetében a csekély keménység, a színváltozás, az olvadáspont változtatása, a sűrűség és a nyújthatóság valamint a költségek miatt a más fémekkel történő ötvözés előnyös.
Az arany ötvözési lehetőségeinek száma napjainkban már szinte át sem tekinthető. Az ékszeripar, az érmeverés és különösképpen a fogtechnika az utóbbi években speciális változatokat fejlesztett ki, amelyek az egyes országokban is eltérnek csekély mértékben. Az aranyötvözetek szinte valamennyi színváltozatát, függetlenül a finomságtól, a hozzáadott ezüsttel és/vagy rézzel érik el. Többféle aranyötvözet vált mára elfogadottá, követett mintává.
A fehérarany, a nikkellel és palládiummal nyert ötvözet a századforduló környékén vált ismertté és kedveltté. Akkoriban a drága platinát egy hasonló színű fémmel helyettesítették. A palládium-fehérarany főként aranyból, palládiumból és ezüstből áll és drágább, mint a nikkel-fehérarany, amely javarészt aranyból, nikkelből és rézből áll.
Európában - a XVII-XVIII. században - a legtisztább aranyból régi magyar pénzt vertek, a ma Szlovákiában található Körmöcbányán. A "jó körmöci", ahogyan a korabeli tíz- és húszkoronást nevezték, 989 ezrelék arany és 11 ezrelék ezüst ötvözetéből készült.
Az aranyhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: az aranyhoz számtalan tévhit kapcsolódik, amelyek az ókortól kezdve, az alkímistákon át a mai napig élnek. Például: a 8. században élt arab Dzsafurt tekinthetjük az alkímia igazi megalapítójának. Állítólag ő találta fel a salétromsavat, a királyvizet, a szíksót, a hamuzsírt és még számos vegyületet. A szavait isteni kinyilatkoztatásként fogadták, noha valószínűleg csak képletesen beszélt. Egyszer állítólag így kiáltott: „Adjátok ide nekem a hat bélpoklost, és meg fogom őket gyógyítani!” A hat bélpokloson az akkoriban ismert tisztátalan fémeket - az ezüstöt, a rezet, a higanyt, az ólmot, az ónt és a vasat – értette. Ezt a kérést szó szerint értették akkoriban, mert ezeket a „nemtelen” fémeket mind beteg aranynak vélték. Ebből kiindulva gondolták, hogy aki képes ezeket a fémeket megnemesíteni, meggyógyítani, az képes a beteg emberi testet is megszabadítani minden szenvedéstől.
K=2,5-3; S=8,95. Szín: halvány rózsaszín, rézvörös. Karc: rézvörös. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, másodlagosan meteoritokban.
Vegyileg rendszerint „tiszta” fémréz. Esetenként kevés (˂2,5%) Fe-tartalma lehet. A nemesfémtársak közül 2-3% Au-mal ötvöződhet, de elemi ezüstöt nem, legfeljebb zárványként tartalmaz
Tl: ismeretlen. Név: bizonytalan eredetű, talán rez=sárgaréz (avar) vagy rod=érc, sárgaréz (perzsa); vegyjel: cuprum=réz (latin)→ciprusi fém. Leírás éve: ősi (rézkor). Megjegyzés: salétromsavban oldódik.
Gazdasági hasznosítása:
A rézhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: egy megkeresztelt, Paulus nevű zsidó (kb. 1045-1072) azzal dicsekedett, hogy rézből aranyat tud készíteni. A rézből arany előállítása az alkímiában is nagy szerepet játszott. Ebben az esetben azonban joggal gyanakodhatunk arra, hogy az illető közönséges szélhámos volt, akit nem lehet összehasonlítani Paracelsus-szal és más neves alkímistákkal, akiknél az aranycsinálás szimbolikus terv volt. Már Platón is azt mondta, hogy a réz rokon az arannyal, csak sűrűbb és keményebb.
Apáczai Csere János a rezet is megemlíti. Ugyanúgy, mint az aranyat és az ezüstöt, a rezet is a kén és a higany elegyének tartotta. A következőket írta: „A nem oly tiszta bányászatok [ásványok] vagy kénkőből állanak többől, vagy mercuriusból. Bővebb kénkőből áll a réz és a vas. A réz temérdek és vereses kénkőből és nem oly tiszta mercuriusból álló bányászat. Ez a többinél inkább megég, ez az oka, hogy tovább tart és az épületekre is illendőbb, mivel se a vízben, se a földben nem rozsdásodik.”