(1-2. tárló)
A szulfidok osztályába fémeknek kénnel, valamint szelénnel, tellúrral alkotott vegyületei, azaz, szulfidok, szelenidek, telluridok tartoznak, de ide sorolják az arzenideket, az antimonidokat és a bizmutideket is.
Az osztály ásványainak döntő többségét a szulfidok alkotják, amelyek a föld szilárd kérgének legfeljebb 0,15%-át teszik ki, ami túlnyomó részben vas-szulfidokat jelent. A többi szulfid együttes mennyisége a 0,01%-ot sem éri el.
Kb. 30-ra tehető azon fémes elemek száma, amelyek szulfidokat alkotnak. Közülük a legfontosabbak: Mn, Fe, Co, Ni, Cu, Zn, Ga, Ge, As, Mo, Pd, Ag, Cd, In, Sn, Sb, Pt, Au, Hg, Tl, Pb, Bi.
A kiállítás a következő szulfidokat mutatja be (1-2. tárló):
1. tárló:
2. tárló:
K=3,5-4; S=4,1-4,3. Szín: sárgaréz-sárga. Karc: zöldesfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos kőzetekben, likvidmagmás kiválás; hidrotermás, üledékes. Összetételében kevés egyéb elem is rejtőzhet: leginkább nemesfémek (Au, Ag), nagyobb hőmérsékleten a rácsába beépülhet Fe, valamint Zn és Sn is, de ezek később, a lehűlés során inhomogén zárványosság alakjában szételegyednek. Igen széles hőmérsékleti határok között keletkezhet.
Régies neve: rézkovand. Tl: ismeretlen. Név: kalkosz=réz (görög) + pirit. Leírás éve: 1725. Megjegyzés: a réz legfontosabb ércásványa, salétromsavban könnyen oldódik. Könnyen oxidálódik, rézszulfát, malachit, azurit, és számos más oxidációs és cementációs rézásvány keletkezik belőle.
K=2,5-3; S=5,5-5,8. Szín: feketés ólomszürke. Karc: feketés ólomszürke Fény: fémes. Genetika: hidrotermás vagy másodlagos. Összetételében kevés egyéb elem is rejtőzhet: leginkább nemesfémek (Au, Ag), nagyobb hőmérsékleten a rácsába beépülhet Fe, valamint Zn és Sn is, de ezek később, a lehűlés során inhomogén zárványosság alakjában szételegyednek. Igen széles hőmérsékleti határok között keletkezhet. TL: ismeretlen. Név: kalkosz=réz (görög). Leírás éve: 1546. Megjegyzés: salétromsavban oldódik; egyike a legfontosabb rézásványoknak; Cu-tartalma 79,5%; különösen a deszcendens felszaporodásai jelentősek: ún. kalkozinpados kialakulások, pl. a Minas de Riotinto (Huelva tartomány, Spanyolország) oxidációs zónájában.
K=2; S=4,6-4,76. Szín: indigókék, fekete, erősen irizál. Karc: fénylő ólomszürke. Fény:félig fémes, gyantába hajló, fénytelen. Genetika: hidrotermás, másodlagos: a rézszulfátok mállásának gyakori terméke; az oxidációs zónában a kezdődő átalakulást jelzi és a cementációs zónának is jellemző ásványa; főképpen kalkopiritből, bornitból és kalkozinból alakul át. TL: Vezúv, Campania (Olaszország). Név: Niccolo Covelli (1790-1829), olasz mineralógus. Leírás éve: 1815. Megjegyzés: salétromsavban oldódik; közönséges neve: rézindigó;
K=3; S=5,06-5,08. Szín: rézvörös, aranybarna, irizáló bíbor. Karc: halvány szürkésfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos magmás kőzetekben, szkarnokban, pegmatitokban, hidrotermás telepekben, üledékes Cu-tartalmú agyagpalákban. TL: ismeretelen. Név: Ignaz von Born (1742-1791), erdélyi születésű mineralógus. Leírás éve: 1791. Megjegyzés: salétromsavban oldódik; szénen mágneses gömbbé redukálódik, szódával rézszemet kapunk; közönséges neve tarka rézkovand; fontos rézásvány, réztartalma kb. 55%.
K=6-6,5; S=4,887. Szín: ónfehér, halvány bronzsárga, halvány rézsárga, néha irizáló bevonattal. Karc: szürkés vagy barnásfekete. Fény: félig fémes. Genetika: üledékes kőzetekben, (agyagokban, mészkövekben, kőszenekben, stb.), és hidrotermás telepekben. Míg a pirit nagyobb hőmérsékleten semleges vagy lúgos oldatból kristályosodik, a markazit mindenkor kis hőmérsékleten, főleg savanyú oldatokból válik ki. TL: ismeretlen. Név: Markhashitu (asszír)→Markhashi (arab) = egy régi tartomány Perzsia ÉK-i részén. Leírás éve: 1725. Megjegyzés: nedves levegőn vas-szulfátokká alakul át; gyakoriak az ikerkristályai: fésűskovand, dárdakovand, sugárkovand, májkovand.
K=2,5-3; S=5,749. Szín: fekete. Karc: fekete. Fény: fémes, félig fémes. Genetika: másodlagos. TL: Barranca de Cobre, Chihuahua (Mexikó). Név: Seved Djurle (1918-), svéd vegyész. Leírás éve: 1962.
K=6-6,5; S=5,018. Szín: halvány aranysárga, sokszor sötétebb vagy irizáló bevonattal. Karc: zöldesfekete, barnásfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, magmás kőzetekben, pegmatitokban, kontaktmetamorf telepekben, metamorf kőzetekben, üledékekben. TL: ismeretlen. Név: pir = tűz (görög). Leírás éve: kb. 50. Megjegyzés: a leggyakoribb szulfidásvány; paramágneses, félvezető; finom pora erős salétromsavban oldódik; közönséges neve vaskovand, kénkovand; a rokon elemek közül gyakran Ni-t, ritkábban kisebb mennyiségben Co-ot tartalmaz. Nyomnyi mennyiségben egy sereg más fém is található benne: Cu, Zn, Ag, Au, Tl, As, Se, de ezek nagyrészt mechanikai társulásban (összenövés, zárvány formájában) szerepelnek az ásványban; gyakori kristályformája a kocka (hexaeder); kéntartalma 53,4%, belőle pörköléssel a kéntartalom jelentős része (min. 27%) kinyerhető, a nagyüzemi kénsavgyártás és kéntermelés fontos nyersanyaga; ha gazdagabb az Au-tartalma, akkor mint aranyércet kohósítják. Ilyenkor Tl- vagy Se-tartalma is van, s ez az olvasztókamrákban gyűlik össze; a pörköléskor visszamaradó anyag a „piritpörk” (Fe2O3 + FeS), melyet festékként, fényesítő anyagként s egyéb ipari célra használnak fel. Fémvas előállítására a S-tartalma miatt nem alkalmas.
A pirithez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: a pirit – és főleg a kalkopirit – sárga színe nagyon hasonlít az arany színéhez. Ezt kihasználva, a szélhámosok, csalók sok buta, hiszékeny emberrel el tudták hitetni a piritről, hogy az arany, és drága pénzen eladták nekik. Ezért nevezik a piritet – és a kalkopiritet – a bolondok aranyának.
K=3,5-4,5; S=4,58-4,65. Szín: bronzsárga, dohánybarna. Karc: sötét szürkésfekete. Fény: fémes. Genetika: bázisos magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; üledékes és metamorf kőzetekben; egyes vasmeteoritokban; a magma lehűlése során az elsőként kiváló ásvány. TL: Chichibu-bánya, Saitama prefektura (Japán). Név: pirrotesz = vöröses (görög). Leírás éve: 1747. Megjegyzés: mágneses, sósavban oldódik; olvadt állapotban 2-7% Ni-t tartalmaz, amely később külön fázisként szételegyedik benne (pentlandit – (Fe,Ni)9S8), az ilyen pirrhotin értékes Ni-érc); 30% kéntartalma miatt kénsavgyártásra nem alkalmas.
K=5,5-6; S=6,07. Szín: ezüstfehér, acélszürke. Karc: szürkésfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás, pegmatitos, kontaktmetamorf, ill. regionális metamorf kőzetekben. TL: valószínűleg Freiberg, Szászország (Németország). Név: arzén+pirit. Leírás éve: 1546. Megjegyzés: porítva fokhagymaszagú, salétromsavban elbomlik.
K=3,5-4; S=6,9-4,1. Szín: színtelen, barna, sötétbarna, sárga, narancssárga, vörös, zöld, szürke, fekete. Karc: barnától halványsárgáig, fehér. Fény: gyanta, gyémánt, félig fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kőszenekben, mészkövekben és más üledékes kőzetekben. TL: ismeretlen. Név: szfalerosz = téves, eltévesztett (görög). Leírás éve: 1546. Megjegyzés: piroelektromos; fluoreszkálhat; sósavban oldódik; a legfontosabb cinkérc; gyakorlati jelentőségét fokozza tömeges és gyakori előfordulása, amely módot ad arra, hogy a feldolgozásakor az értékes Cd-, In- és esetleg Ga-fémet is kinyerjék belőle; a cink az iparban nélkülözhetetlen ötvöző (sárgaréz), korrózió elleni bevonófém (horganyzás); vegyületeit festéknek (cinkfehér, horganyfehér), gyógyszerként s a kémiai ipar számos területén alkalmazzák; társelemei közül a Cd-ot (kadmium) a galvanoplasztikában, korrózió ellen, hő- és surlódásálló ötvözethez, a Ga-ot (gallium) és az In-ot (indium) félvezetőgyártásra használják; a galliumból igen magas forráspontja (2300oC) és alacsony olvadáspontja (290oC) miatt különleges termométerek készülnek.
K=3,5-4; S=4,09. Szín: mély vörösesbarna, sötétbarna, barnásfekete. Karc: barna. Fény: gyanta, félig fémes. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: Charles Adolphe Wurtz (1817-1884), francia vegyész. Leírás éve: 1861. Megjegyzés: sósavban oldódik.
K=2-2,5; S=5,53. Szín: üde kárminvörös, sötét ólomszürke (átalakult), néha okkersárga bevonattal. Karc: meggyvörös. Fény: fémes, gyémánt. Genetika: hidrotermás. TL: Alšar (Allchar) (Macedónia). Név: Eötvös Loránd (1848-1919), magyar fizikus. Leírás éve: 1897. (Leíró: Krenner József magyar mineralógus). Megjegyzés: a leggyakoribb Tl (tallium)-ásvány, salétromsavban oldódik; a lángot tallium zöldre festi.
K=3-4,5; S=4,97. Szín: acélszürke, vasfekete. Karc: fekete, barna. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás vagy kontaktmetamorf telepekben. TL: ismeretlen. Név: tetraéderes kristályforma. Leírás éve: 1747. Megjegyzés: az egyik leggyakoribb szulfosó; salétromsavban oldódik; közönséges neve fakóérc; a fakóércek elsősorban Cu-ásványok, de ezüsttartalmuk is fontos; helyenként Hg-érc szerepük is van.
K=3-4,5; S=4,62. Szín: szürkétől vasfeketéig. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben és kontaktmetamorf telepekben. TL: Cornwall (Anglia). Név: Smithson Tennant (1761-1815) angol vegyész. Leírás éve: 1817. Megjegyzés: salétromsavban elbomlik; közönséges neve fakóérc; a fakóércek elsősorban Cu-ásványok, de ezüsttartalmuk is fontos; helyenként Hg-érc szerepük is van.
K=2,5-3; S=5,83. Szín: acélszürke, vasfekete. Karc: acélszürke, vasfekete. Fény: ragyogó vagy tompa fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Wheal Boys, Endellion, Cornwall (Anglia). Név: Jacques Louis de Bournon (1751-1825). Leírás éve: 1797. Megjegyzés: kereszt vagy fogaskerék alakú ikerkristályok→kerékérc; salétromsavban oldódik.
K=2,5-3; S=7,58. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, mészkövekben, dolomitokban.. TL: ismeretlen. Név: galena = ólomérc vagy salak az olvasztott ólomból (latin) Leírás éve: 77. Megjegyzés: az ólom legfontosabb ércásványa, jelentőségét fokozza, hogy mindig tartalmaz ezüstöt, többnyire csak 0,01-0,3%-ot, néha 1%-ot is, de nagy tömegű előfordulása és leművelése folytán a belőle kinyerhető ezüst mennyisége több, mint az összes többi ezüstércből együttvéve, ezért a legfontosabb ezüstérc is egyben; salétromsavban elbomlik.
Biblia – Kivonulás könyve 15:10 De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban (Biblia 1973).
A vers arról szól, amikor a zsidók Egyiptomból menekülve sértetlenül átkeltek a Vörös-tengeren, de utánuk bezáródott a tenger, amiben az üldözők úgy merültek el, mint az ólom.
A Bibliában nem túl gyakran találkozunk az ólommal. Többnyire a bűn szinonímájaként említik, a fémolvasztás technológiájának leírásával. Az ólom ugyanis magába foglal minden, a nemesfém érchez hozzákeveredett, nem nemes, kisebb értékű alkotórészt. Az olvasztás során az ólom magával viszi ezeket a szennyeződéseket és megtisztítja a nemes fémet (Löw 2019c. 102). Ehhez hasonlóan kellene megtisztulnia az embereknek is.
Finnugor-kori szavunk, azonos eredetű az ónnal. Az alapnyelvi szóból szóhasadással keletkezett. Első előfordulása: 1490 körül (Fogarasi 2006. 33).
Az ólom bibliai említéseinek száma: 7
Az ólomhoz kapcsolódó hiedelmek, tévhitek:
Idős Plínius említ egy hiedelmet is, ami szerint csak a britanniai ólombányákban fordul elő az a jelenség, hogy miután felhagyták őket, még termékenyebben újjáélednek. Szerinte ezt a kitágult szellőzőnyílásokon befújt levegő okozta, egészen úgy, mint ahogy bizonyos asszonyokat termékenyebbé tesz, ha előzőleg elvetéltek.
Apáczai Csere János így ír az ólomról: „A fekete ón nem olyan tiszta bányászat [ásvány], és igen gazos, temérdek, seprőlékes mercuriumból s hasonló kénkőből áll. Ez nedves földbe temettetvén, mind nagyságra, s mind nehézségre öregbül, sőt még a föld színén is nőni mondatik, innen vagyon, hogy annak nedvességétől öregbüljön. Hideg és szorító természetű. Minek okáért az őbelőle csináltatott edények nem oly egészségesek.” (Az ólmot nevezték fekete ónnak, azaz plumbum nigrumnak, és plumbum candidum-nak vagy plumbum album-nak az ónt.)
Az ókori Izraelben a halálbüntetésről szóló ítéletet és a válóperes leveleket kizárólag ólomszállal írták. Valószínűleg innen ered a ceruza német – Bleistift= ólomvessző – neve. A magyar „ceruza” szó pedig feltehetően az ólom egyik, gazdaságilag ma már jelentéktelen ércére, a cerusszitra vezethető vissza. A cerusszit vegyileg ólomkarbonát (PbCO3), a galenit mállási származéka.
Az ólom könnyen, gyorsan olvadó fém (olvadáspontja: 327,46oC). Elég egy evőkanálban gyertya vagy gázláng fölé tartani. Emiatt széles körben elterjedt az ólomöntés babonás szokása. Ez a magyar nép körében is ismert babona, varázslás arról szól, hogy a hideg vízbe öntött forró ólom megszilárdult alakja a gonosz tekintetű embert ábrázolja, azt az embert, aki szemmel verte a gyereket, aki emiatt beteg lett. Ha ezt az ólmot, az edénnyel együtt a keresztútra dobták, akkor feloldódott a rontás, a gyermek meggyógyult. Ennek a varázslásnak egy másik változatában a megijedt vagy a beteg gyermek fölött vízzel telt tálba ólmot öntöttek, s az ólom alakjából vélték megállapítani, kitől vagy mitől ijedt meg, meggyógyul-e vagy meghal.
Széles körben ismert és alkalmazott babonás játék volt Magyarországon, hogy András-napkor, karácsony éjjelén vagy Szilveszterkor a lányok olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe, és a megmerevedett ólom alakjából jövendőbelijük személyére vagy foglalkozására következtettek.
Az ólmot Plumbum metallicum néven a homeopátia is alkalmazza. Érdekes, hogy a homeopaták Plumbum metallicum alkatú embereket, gyermekeket és felnőtteket különítenek el. Az ilyen gyermek nyugtalan, érzelmileg labilis, emlékezőtehetsége gyenge. Az ilyen felnőttek hajlamosak az önzésre, de az önpusztításra is. A modern pszichológia ilyen karaktereket nem ismer.
Még érdekesebb azonban az, hogy milyen esetben javasolja a homeopátia az ólom gyógyszerként való alkalmazását. A felsorolt tünetek: ideggyógyászati panaszok (görcsök, remegés, szklerózis multiplex, parkinson-kór, végtagfájdalmak, a végtagok bénulása); izomgyengeség (görcsök, remegés, fáradtság, elnehezültség érzés, tompa fájdalom, zsugorodás és behúzódás érzés); székrekedés (kólikás fájdalom a gyomorban, folyamatos székelési inger mellett rendszerint kis mennyiségű, apró, fekete golyóforma széklet, fájdalmas vizelet visszatartás); Dupuytren-kontraktúra (az ujjak és a kézfej szöveteinek vagy inainak megvastagodása és megrövidülése - az ujjak meggörbült tartásban rögzülnek).
Ezek a tünetek egytől egyig a krónikus ólommérgezésre jellemzőek. Hasonlóan az arzén esetében elmondottakkal: az ólommérgezésre utaló tünetek észlelésekor ellentmond a józan észnek, ha a „gyógyszerrel” még tovább növeljük a szervezet ólom terhelését! De nem is erről van szó! Ólom tartalmú gyógyszert csak az ólommérgezéshez hasonló tünetek esetén alkalmaz a homeopátia.
K=2,5; S=6,03. Szín: szürke, fekete. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Felsőbánya (Baia Sprie) (Románia). Név: Semsey Andor (1833-1923), magyar nemes és mecénás. Leírás éve: 1881.
K=3-3,5; S=5,35. Szín: sötét acélszürke, irizáló bevonata lehet. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Felsőbánya (Baia Sprie) (Románia). Név: Semsey Andor (1833-1923), magyar nemes és mecénás. Leírás éve: 1894. Megjegyzés: sósavban oldódik.
K=2,5; S=5,63. Szín: szürkésfekete, irizáló bevonata lehet. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: St. Endellion, Cornwall (Anglia). Név: Robert Jameson (1774-1854), skót mineralógus. Leírás éve: 1825. Megjegyzés: salétromsavban elbomlik.
K=2-2,5; S=5,176. Szín: cinóbervörös, barnásvörös, ólomszürkébe hajló. Karc: skarlátvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: zinjafr (arab) vagy zinjifrah (perzsa) = sárkányvér →kinnabarisz = az ásvány ókori neve (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: a higany legfontosabb ércásványa.
Biblia – Jeremiás siralmai 22:14
A’ ki ezt mondja: nagy házat építek magamnak és széles vatsoráló helyet, és ablakokat tsinál rajta, és czédrusfából tsinált deszkákkal bélli meg, és megfesti tzinóbriummal! (Biblia 1868).
A Biblia 1868. verseiben Jeremiás Jojakim királyt költséges, fényűző építkezései és a jogrend eltiprása miatt korholja.
A cinóber nevű vörös festéket a finom porrá őrölt cinnabaritból állították elő. Az ókorban az uralkodó család tagjai felhasználták női kozmetikumként is, szemhéj és arcfestésre, de ezzel saját magukat mérgezték meg a nők, mert a higany a bőrön át is felszívódik (Barna-Tóth 2020).
Vándorszó, amelynek végső forrása görög, ahol ásványt és festéket egyaránt jelentett. A magyarba a latinon és németen keresztül került, első előfordulása 1621. (Barna-Tóth 2010).
A cinnabarithoz (higanyhoz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A higanyt mercuriusnak vagy mercuriumnak is nevezték, mert azt tartották róla, hogy a Merkur féme. Az alkímisták szerint a három principium egyike a kénnel (sulphur) és a sóval (sal) együtt. Másik furcsa neve a „kéneső”. Azt is írták róla, hogy „…magába húzza az érczeket s azokat elolvasztja; főként az aranyat és az ezüstöt; s innét származik a bekénesőzés (amalgamatio), melynek segítsége által a kénesőt gyakran ónnal, czinnel stb. meghamisítják”….
Apáczai a következőket írta a keletkezéséről és a használatáról: „A mercurius fejér és igen-igen tiszta föld közé elegyedett sikeres víz. Minek okáért legvékonyabb, hidegebb és nehezebb. És az ő nehézsége és kerekdedsége mia szüntelen mozog, és innen élő ezüstnek mondatik. Az ő vékonysága az oka, hogy akármely temérdek, még a szarvasbőrt is általhatja, és hogy akármely bányászati edényeket általrágjon. Ha az aranyat véle megkenik, a tikmonyhéjnál töredékenyebb leszen. Az ezüstedényt penig, belététetvén, a lágy mészhez hasonlóvá teszi. Ez okon csak faedényben tarthatni.”
Az ókori egyiptomban a felső tízezerhez tartozó nők használhattak piros színű kozmetikumokat: arc- és szemhéjfestéket. Ezt cinnabaritból készítették. Ezek a nők azonban nagyon fiatalon meghaltak. A kenőcsből ugyanis a bőrön át is felszívódott a higany, ami nagyon erős méreg.
K=3; S=7,65. Szín: szürkésfekete. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Redington-bánya, Knoxville, Napa megye, Kalifornia (USA). Név: meta = túl (görög) + cinnabarit. Leírás éve: 1870.
K=1,5-2; S=3,56. Szín: vöröstől sárgás narancssárgáig. Karc: vöröses narancssárgától vörösig. Fény: gyanta, zsír. Genetika: hidrotermás telepekben; vulkáni szublimációs termék; hévforrások kiválásaiban; karbonátos és agyagos üledékekben. TL: ismeretlen. Név: rahj al-gar = bányapor (arab). Leírás éve: 50. Megjegyzés: fény hatására, hosszú idő elteltével pararealgárrá vagy arzenolit + auripigment együttesévé alakul át; melegítés hatására fokhagymaszagot áraszt; salétromsavban elbomlik, királyvízben könnyen feloldódik.
A realgárhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Ausztria délnyugati tartományában, karintiában, és a vele határos magyarországi vidékeken még a 19. században is élt az a szokás, hogy a parasztemberek realgárt (és/vagy auripigmenetet) nyalogattak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy ezek az emberek több fizikai munkát tudtak elvégezni, ami az ottani hegyes-.dombos vidéken fontos volt. Az orvostudomány csak később fejtette meg ennek a jelenségnek a titkát. a kis mennyiségben a szervezetbe került arzén ugyanis még nem volt mérgező, ellenben fokozta a vörös vértestek képződését, ami erőteljesebb oxigéncserét eredményezett.
K=1,5-2; S=3,49. Szín: citromsárga, aranysárga, barnássárga. Karc: halvány citromsárga. Fény: gyanta, gyöngyház. Genetika: hidrotermás telepekben; hévforrások és fumarolák körül; másodlagos is lehet. TL: ismeretlen. Név: aurum = arany (latin) + pigmentum = festék (latin). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: lúgokban és királyvízben oldódik.
Az auripigmenthez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Ausztria délnyugati tartományában, karintiában, és a vele határos magyarországi vidékeken még a 19. században is élt az a szokás, hogy a parasztemberek realgárt (és/vagy auripigmenetet) nyalogattak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy ezek az emberek több fizikai munkát tudtak elvégezni, ami az ottani hegyes-.dombos vidéken fontos volt. Az orvostudomány csak később fejtette meg ennek a jelenségnek a titkát. a kis mennyiségben a szervezetbe került arzén ugyanis még nem volt mérgező, ellenben fokozta a vörös vértestek képződését, ami erőteljesebb oxigéncserét eredményezett.
K=1-1,5; S=4,62-4,73. Szín: ólomszürke. Karc: kékesszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, porfíros ércekben, kontaktmetamorf telepekben, pegmatitokban, gránitokban, aplitokban, meteoritokban. TL: Bispbergs Klack, Säter, Dalama (Svédország). Név: az összetételében lévő molibdénről. Leírás éve: 1807. Megjegyzés: a molibdén legfontosabb ércásványa; zsíros tapintású, papíron nyomot hagy; salétromsavban elbomlik; királyvízben oldódik; a kitermelt molibdént az ipar 90%-ban acélnemesítésre használja fel; ezen kívül a festékgyártásban keresett alapanyag.
K=2; S=4,63. Szín: ólomszürke. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: ismeretlen. Név: az antimon tartalmáról. Leírás éve: 50. Megjegyzés: a legfontosabb antimonérc; sósavban és salétromsavban elbomlik; az antimon fontos ötvözőfém: csapágyakhoz, keményólom (sörét, betűfém) készítéséhez, akkumulátor gyártáshoz, továbbá zománcfélék, festékek előállításához és gumigyártásban alkalmazzák.
Az antimonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Az ókori Egyiptomban a köznéphez tartozó nők csak fekete színű kozmetikumot használhattak, amit antimonitból készítettek. Ezzel azonban nem mérgezték meg magukat, mint a gazdag nők a cinnabaritból készített kenőccsel. Sőt egyes régészek szerint ez a kenőcs még gyógyszerként is működött, mert gyógyította az akkoriban nagyon elterjedt, fertőző szembetegséget, a trachomát.
K=2-2,5; S=7,20-7,22. Szín: vasfekete. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás, másodlagos. TL: Jáchymov (Csehország). Név: akantha = tüske (görög). Leírás éve: 1855. Megjegyzés: fényérzékeny.
K=2-2,5; S=5,57. Szín: skarlátvörös, cinóbervörös. Karc: cinóbervörös. Fény: gyémánt. Genetika: hidrotermás. TL: Freiberg, Szászország (Németország). Név: Joseph Louis Proust (1754-1826), francia vegyész. Leírás éve: 1832. Megjegyzés: salétromsavban elbomlik.
K=1,5; S=7,35-7,49. Szín: feketés ólomszürke. Karc: feketés ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Nagyág (Săcărâmb), (Románia). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1772. Megjegyzés: salétromsavban és királyvízben oldódik.
K=2-6; S=8,62. Szín: ezüstfehér, halvány sárgaréz színű. Karc: szürke. Fény: erősen fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Nagyág (Săcărâmb), (Románia). Név: Krenner József (1839-1920) magyar mineralógus. Leírás éve: 1877.
K=2-2,5; S=6,78. Szín: ólomszürke, ónfehér, sárgás vagy irizáló bevonattal. Karc: ólomszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás vagy exhalációs. TL: ismeretlen. Név: a bizmut tartalmáról. Leírás éve: 1758. Megjegyzés: salétromsavban könnyen feloldódik.
K=2,5-3; S=6,2. Szín: tompa ólomszürke. Karc: barnás. Fény: fémes, selyem. Genetika: hidrotermás. TL: Molières, Gard (Franciaország). Név: Charles Louis Boulanger (1810-1849) francia bányamérnök. Leírás éve: 1835. Megjegyzés: salétromsavban részlegesen elbomlik, forró sósavban oldódik.
K=1-1,5; S=4,68. Szín: meggyvörös. Karc: barnásvörös, vörösesbarna. Fény: gyémánt, félig fémes. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: kermesz = vörös, amorf Sb-triszulfid (görög). Leírás éve: 1747
K=3-3,5; S=5,5. Szín: halvány sárgarézszínű, bronzsárga, irizáló bevonata lehet. Karc: zöldesfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás vagy másodlagos; széntelepekben és szerpentinitekben. TL: Németország. Név: William Hallows Miller (1801-1880) brit mineralógus. Leírás éve: 1845.
K=3; S=4,45. Szín: szürkésfekete, vasfekete, lilás árnyalattal. Karc: szürkésfekete. Fény: fémes, fénytelen. Genetika: hidrotermás. TL: Morococha (Peru). Név: enarge = határozott (görög). Leírás éve: 1850. Megjegyzés: királyvízben oldódik.
K=2-3; S=4,64. Szín: sötét acélszürke, gyakran irizáló bevonattal. Karc: sötét barnásszürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Chazelle, Pontgibaud, Puy-de-Dôme (Franciaország). Név: Pierre Berthier (1782-1891) francia geológus. Leírás éve: 1827. Megjegyzés: sósavban oldódik.
K=4,5-5,5; S=4,5-4,8. Szín: halványszürke, acélszürke, rézvörös vagy lilásszürke bevonattal. Karc: szürke. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Patapsco-bánya, Finksburg, Carrol megye, Maryland (USA). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1852. Megjegyzés: salétromsavban elbomlik.
K=5,5-6; S=6,5. Szín: ónfehértől ezüstszürkéig (szürke vagy irizáló bevonattal). Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás. TL: Skutterud, Modum (Norvégia). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1827. Megjegyzés: salétromsavban oldódik.
K=5-5,5; S=7,4. Szín: acélszürke, ezüstfehér. Karc: szürkésfekete. Fény: fémes. Genetika: hidrotermás telepekben és pegmatitokban. TL: Lölling, Karintia (Ausztria). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1820.