IV. Oxidok és hidroxidok

K=7; S=2,59-2,65. Szín: színtelen, fehér, rózsaszín, rózsavörös, sárga, sárgásbarna, zöld, kék, kékeslila, barna, fekete. Karc: fehér. Fény: üveg, zsír, viasz, fénytelen. Genetika: savanyú magmás kőzetekben, pegmatitokban, hidrotermás telérekben; homokoban, homokkövekben, kvarcitokban, karbonátos kőzetek túzköveiben, talajokban; kristályos palákban és egyéb metamorfitokban. TL: ismeretlen. Név: a középkorból származó név, melyet először a Cseh-Szász-érchegységben alkalmaztak a meddő anyagra. Leírás éve: ősi. Megjegyzés: a földkéreg egyik leggyakoribb ásványa; piezoelektromos és piroelektromos; a fluorsav oldja, a kálilúg kissé megtámadja; számtalan változata közül néhány gyakoribb: fanerokristályos (jól kristályosodott) változatok→ablakos kvarc = bemélyülő lapú; ametiszt = lila; aventurin = csillámzárványoktól sajátos csillogású; citrin = sárga; füstkvarc = füstbarna; hegyikristály = színtelen, víztiszta; jogarkvarc = jogar alakú; máramarosi gyémánt = színtelen, víztiszta, gyémántfényű, mindkét végén terminált, zömök-izometrikus; morion = sötétbarna vagy fekete; prazem = hagymazöld, vaskos; rózsakvarc = rózsaszín; sejtes kvarc = vékony lemezekből felépülő; tejkvarc = tejfehér. Kriptokristályos változatok (kalcedonok) →achát = sávos; heliotrop = sötétzöld, vörös pettyekkel; jáspis = szemcsés; karneol = húspiros vagy barnásvörös; krizoprász = almazöld; kuboszilicit = kocka alakú pszeudomorfoza; lidit = fekete jáspis; macskaszem = sárgás-zöldes színű, selymes fényű; onix = fekete-fehér sávozású; plazma = sötétzöld; sólyomszem = kékesszürke-kékeszöld színű, selymes fényű; szárdachát = vörösbarna-fehér sávos; szárder = barnásvörös; szárdonix = fekete-vörös sávos; tigrisszem = aranysárga-barna színű, selymes fényű; tűzkő = tömött, sötét színű, szilánkos törésű; a kvarc gyakorlati alkalmazása nagyon sokrétű: a tiszta SiO₂ ömlesztésével készül az amorf kvarcüveg, amiből laboratóriumi eszközöket gyártanak; a tiszta telérkvarcból és kvarchomokból nagy mennyiséget használ fel az üvegipar, a kerámia- a tűzálló szilikatégla-gyártás; az öntödék formázóanyagához, csiszoló-fényesítő anyagként szintén nagy mennyiségű kvarcot használnak fel; piro- és piezoelektromos tulajdonsága révén koprszerű készülékekbe építik be nagy frekvenciák állandósítására (ultrahang, rádióadás, csillagászati órák); tetszetős nemes- és színes változatai díszítő- és ékkövek.

A kvarchoz és változataihoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Achát - A széles körben elterjedt tévhit szerint az achát nagy hatású kő, amely megvédi a viselőjét a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemmelveréstől, a balesetek bekövetkezésétől, sőt az angolok szerint a villámcsapástól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti csakúgy, mint az ametiszt. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt amulettként viselték, mert azt tartották róla, hogy nem csak a villámok ellen véd, hanem a vihar káros hatásaival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.

Már az ókorban azt tartották róla, hogy megvéd a mérges kígyóktól. A mai kristályterapeuták szerint hatásos ellenszere a mérges pók- és rovarcsípésnek, a következő recept szerint: az achátot lehetőleg napon vagy más módon erősen fel kell melegíteni és azon melegében a friss csípésre kell helyezni. Így elkerülhető, hogy a méreg felszívódjon, és a vérkeringésbe kerüljön. Egy másik a módszer szerint az achátot forró vízbe kell dobni, egy óráig benne hagyni, amíg a víz langyosra kihűlt. Ekkor a vízbe puha gyolcsot kell mártani, amivel borogatni kell a csípés helyét. De ajánlották kötőhártya gyulladásra, más szem- és bőrbetegségekre is ezt a fajta borogatást. Egyesek szerint hatásos szer az achát a fül- és a fejfájás ellen is, sőt segít a potenciazavarokon is. Az ókori görögök szerint az achátot a szántó ökrök szarvai közé kellett függeszteni, mert így Demeter1 áldást küldött a földműves munkájára és a föld gazdagon termett.

A férfi viselőjét az achát megkedvelteti a nőkkel, és ha megbetegszik, akkor az achát segítségével gyorsan meggyógyul; a rablók sohasem támadják meg, bármennyi kincset is vigyen magával (S. J. 1859. 451).

Az achát gyógyító erejébe vetett újkori hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és a hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, az emésztésre, a fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet. Ezen kívül pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha a nyelv alá helyezik, megszünteti a szomjúság érzetet, a párna alá helyezve pedig nyugodt alvást biztosít. A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámcsapástól. Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik júniusban jöttek a világra. Úgy a leghatásosabb, ha ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordanak, mert ebben az esetben a viselői nemcsak jó egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban a viselete azokra, akik a Halak jegyében születtek.

Az achát azonban nemcsak a bőrbetegségektől óvja meg az embert, hanem a holdkórosságtól és az epilepsziától is. Az egyik receptje szerint például telihold idején achátot kell három napig vízben áztatni, a negyedik napon kell kivenni. Ezután a vizet fel kell forralni és ezzel a vízzel kell főzni a holdkóros vagy ideggyenge ember részére, aki ezt a vizet használja ivóvíz gyanánt is! Az ilyen módon kezelt ital – akár víz, akár bor – erősíti a legyengült szervezetet. Von Bingen azt is állítja, hogy ha este, lefekvés előtt a nyitott tenyerünkre egy achátot helyezünk, majd vele kereszt irányban bejárjuk a lakásunkat, akkor éjszakára elűzzük az ördögöket és a rossz szellemeket.

Az ehhez hasonló ostobaságoknak se vége, se hossza! Újabban a különböző achát fajtáknak más-más gyógyító hatást tulajdonítanak. A gyógyhatás eléréséhez elegendő csak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viselni a követ, nem kell szájon át bevenni, csodálatosképpen így is tisztítja a tüdőt (pl. füstmérgezés esetén), gyógyítja az epehólyagot, erősíti az immunrendszert, szabályozza az emésztést és terhesség esetén segíti az embrió növekedését. A „modern kristályterapeuták” tapasztalatai szerint az achát a meddőség ellen is hatásos szer. De csak akkor hatásos, ha a meddő nő nemcsak nyakba akasztva vagy gyűrűbe foglalva viseli, hanem rá kell helyeznie a csakrákra. Főleg a boka belső oldalán található energiacentrumra helyezve hatásos!

Ha mindez valóban így lenne, akkor a gyógyászatban csak achát nyakláncot vagy gyűrűt kellene felírni a betegeknek és minden bajnak elejét lehetne venni!

Ametiszt - A zsidók úgy hitték, hogy szép álmot biztosít, a görögök pedig azt tartották róla, hogy a viselőjét megőrzi a részegségtől és józan, komoly gondolkodást biztosít, és felbátorítja a katonákat, de megvéd a vad állatoktól is. A görög hiedelem szerint az ametisztből metszett poharakból büntetlenül lehet inni, mert nem részegedik le az ember. A részegség ellen már Arisztotelész is ajánlotta és később id. Plinius is. Az „améthüszthosz” szó jelentése görögül ugyanis „nem-mámoros”, mert nemcsak a lerészegedéstől védi meg a viselőjét, hanem az esztelen szerelembeeséstől is, viszont megszerzi a viselője számára a nagyok kegyét.

Mai viselői is azért hordják, mert úgy tartják, hogy tiszta gondolatokat sugall, ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy ha a köldökre helyezik, akkor tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.

Úgy gondolták, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit azt tartotta róla, hogy eredményesen védelmez a lidércek, a rablók, a viharok, a jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.

Az ametiszt természetfölötti ereje arra is kiterjed, hogy megvédi a viselőjét a varázslattól, és a honvágytól. Szerencsét hoz a vadászoknak, a vállalkozóknak, az üzletembereknek, a sportolóknak, az udvarlóknak és a szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el a viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban. Albertus Magnus szerint az ametiszt hatásos drágakő a viszálykodás ellen is. Azt is feljegyezte róla, hogy bíborba hajló, ibolyás színe olyan, mint amikor egy kevés víz megrontja a vörös bor színét. Ezért az ametiszt ellensége a bornak, ezáltal a mámornak is, s megőrzi az elme józanságát és világosságát. Ezzel mintegy megmagyarázza, hogy a régi görögök miért tartották az ametisztet „nem részegítőnek”.

De az ametiszt nemcsak elűzi a rossz gondolatokat, hanem megkíméli az embert a negatív érzésektől is, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, egyszóval javítja a közérzetet. Az ametiszt „rezgései”(?!) megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, és megóvnak az álmatlanságtól is, amint azt már az ókori zsidók is hitték róla.

Marbode, Rennes püspöke, a középkorban az ametisztet a földi szenvedések, a szomorúság, de egyúttal az igazi szerelem és a sírig való hűség jelképének tartotta, tehát boldogtalanhoz és boldoghoz egyaránt illett.

Az ásványok felhasználásával történő legújabb kori „gyógyítás” hívei szerint továbbá gyógyítja a fogfájást, az idegi problémákat; hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, de aktivizálja a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy működését is. Hasnyálmirigy problémák esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd reggelre kelvén ezt a vizet éhgyomorra meg kell inni. A tetvesség ellen is hatásos az a víz, amelyben öt napon át ametiszt ázott: miután a vízből kivettük az ametisztet, a vizet forraljuk fel, majd hűtsük ki. Amikor már félig kihűlt, ismét tegyük bele az ametisztet. Végül végleg vegyük ki a vízből és készítsünk forró fürdőt úgy, hogy a vízgőz járja át az egész helyiséget.

Az álmatlanság ellen akkor hatásos, ha a követ éjszakára a párna alá helyezik. Embólia veszélye esetén, és trombózis kezelésénél naponta többször, kb. 10 percre a követ rá kell tenni az ütőérre. A vízben való áztatás „hatékonysága” számos más ásványnál is előfordul, annak ellenére, hogy egyik sem oldódik a vízben!

A modern „kristályterapeuták” szerint feltehető, hogy az ametisztvizes gőzfürdő a rákbetegségek hatékony kezelésére is alkalmazható.

Az asztrológusok hiedelme szerint az ametiszt a februárban, azaz a Vízöntő jegyében születettek ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. De hordhatják azok is, akik a Halak, a Nyilas, a Skorpió, a Kos és a Szűz jegyében születtek. Az azonban rejtély, hogy mindezt milyen tapasztalatok támasztják alá?

Citrin - Egykoron azt tartották róla, hogy a turistáknak, utazóknak csak citrint kellene viselniük, mert így az utazás során semmi baj nem érhetné őket, sőt könnyű szerrel a fejedelmek barátságát is megszerezhetnék.

Jáspis -Az ókori Róma atlétái talizmánnak használták, de készítettek belőle vázákat, késnyeleket, pecsétnyomókat is.

Az ókorban úgy hitték, hogy megvéd a látászavaroktól és a szomjúságtól, valamint a hideglelés elleni hatásos orvosságnak tartották. A középkorban pedig a skorpiók és a pókok bűvös kövének vallották, amely megvédte az embert ezektől a rovaroktól. A vörös jáspis elállítja a vérzést.

Az ókori Egyiptomban a vörös jáspist Ízisz vérével azonosították, ezért a mai napig hisznek abban, hogy kitűnő vérzéscsillapító. Ezen kívül úgy gondolják, hogy viselése erősíti a gyomrot, megelőzi az emésztési problémákat, csökkenti a fájdalomérzetet, védi a várandós anyákat, megkönnyíti a szülést, és növeli a szoptatós anyák tejtermelését. Minderre azonban csak a szűzek által viselt jáspis képes!

Marbode is azt írta, hogy a jáspis megkönnyítit a szülést, ezért a vajúdó asszonyoknak ajánlotta viselését.

A „lithoterapeuták” szerint az alkalmazása előtt a jáspist ki kell tenni a lenyugvó nap elé, hogy magába gyűjtse az esti sugarak melegét és kozmikus energiáit. Az így előkészített jáspis számos betegséget képes gyógyítani: süketséget, lázas hideglelést. Az egyik legfantasztikusabb recept így szól: erős megfázás esetén a követ a szánkba kell venni, meg kell várni, amíg felveszi a test hőmérsékletét, majd a szánkból kivéve az orrlyukunkba kell dugni! Néhány perc múlva érezni fogjuk, hogy az egész arcüregünk, sőt az egész koponyánk átmelegszik, a nyálkahártya irritációja egy-kettőre megszűnik és a nátha villámgyorsan elmúlik! Ugyanígy kell eljárni fülfájás esetén is!

De hatásosan gyógyítható a jáspissal a köszvény és az ízületi fájdalom, a szívritmuszavar és a szívgyengeség, valamint az alvászavar is. A jáspis hatékonyan segít a problémamegoldásban is. Ha súlyos problémákkal küszködünk és tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk a szánkba egy jáspist, helyezzük magunkat kényelembe és relaxáljunk! Hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a zavaros gondolataink kitisztulnak, és rövid időn belül megtaláljunk a problémáinkra a legjobb megoldást. Csak azt nem értjük, hogy mi szükség van ehhez jáspisra?!

Hegyikristály - Onomakritosz a (kvarc) kristályról azt írja, hogy aki az istenek házába ezzel a sugárzó, átlátszó testtel lép, annak kívánságait bizonyosan meghallgatják az istenek. Ha a kristályt száraz forgácsra helyezzük, és kitesszük a tűző napra, a fa nemsokára füstölni, majd lángolni kezd. Az istenek ennek az áldozatnak örvendenek a leginkább. Ebben a legendában a valóság keveredik a képzelettel. A víztiszta kvarc ugyanis a gyűjtőlencséhez hasonlóan képes összegyűjteni a napsugarakat, amelyek aztán lángra lobbantják a száraz fogácsot. Albertus Magnus éppen azért tartotta értékesnek a kristályt – a berillel együtt – mert tüzet lehet vele gyújtani, ha a nap felé tartják.

Plinius azt írja, hogy Iuba arról tudósított, hogy a hegyikristály egy Arabia előtt elhelyezkedő, Vörös-tengeri szigeten – melyet Necron-nak neveztek – is keletkezik, és azokon a szigeteken is, amelyek a közelében vannak. Ezek között van a topáz lelőhelye is. Ptolemaeus Pythagoras nevű praefectusa rőfnyi nagyságú darabokat ásott ki itt

A hegyikristályból már az ókor óta készítenek kristálygömböket a jövendőmondók számára, mert feltételezik róla, hogy nem csak a tisztaság és az egyszerűség, hanem a mágia ékköve is. Afrika és Ausztrália őslakói amulettként viselik, mert esőhozó képességet tulajdonítanak neki, a sivatagban utazók pedig szomjoltóként használják.

A római és az arab orvosok is kristály gömbökkel égették ki a sebeket. A golyóval ugyanis egy pontba lehetett gyűjteni a napsugarakat, amelyek kétségtelenül fertőtlenítették, kiégették a sebet.

Gyakran viselik csiszolt brilliánsként. A monda szerint egy ilyen kristály csillogott Arthur király kardján is, amellyel képes volt ellenségeit megbénítani. A mexikói indiánok pedig azt tartják róla, hogy benne a halottak lelkei laknak.

Apáczai így ír a kristályról: „A kristály igen világos gyöngy [drágakő], mely igen tiszta kővé lévő lévből forrott öszve. A márvány és a nagy kövek csatornáiból ásattatik ki, mind a maga, s mind az egyéb bányászatok [kőzetek] ereiben szorító. Minek okáért az ő olaja, avagy pora a vérhasasoknak hasznos, sőt még a méh folyásainak is, mindazáltal az asszonyok tejét igen megbővíti.”

A kövek gyógyító erejében hívők számára se vége, se hossza a hegyikristály „hatékony” alkalmazását javasló újkori recepteknek: erősíti a szemeket, szabályozza a vérkeringést, segíti a vörös vértestek képződését és jó vérzéscsillapító. Pajzsmirigy bántalmak esetén jó hatású a nyakra helyezett, előzetesen felmelegített hegyikristály. Star (1992. 57) szerint a kristályt napon kell felmelegíteni! Bőrbetegségek ellen pedig a belőle készített elixírt ajánlják, de ugyanez hatásos kimerültség esetén is. Az elixír készítése során a hegyikristályt egy éjen át forrás-, vagy forralt vízben kell áztatni. Úgy látszik, az senkit sem zavar, hogy a hegyikristály nem oldódik a vízben, - csak a fluorsav és a kálilúg oldja - ennél fogva a páciens egyszerűen csak tiszta vizet iszik „elixír” gyanánt, ami persze vitathatatlanul egészséges! A hegyikristályból készített nyaklánc növeli a biztonságérzetet. A gerinc-csigolyákra helyezett hegyikristály golyók hatásosan oldják a feszültséget.

Mandulagyulladás vagy torokfájás esetén is hatásos az a módszer, ha a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt legalább egy órán át borban áztatjuk, majd lassú kortyokban leisszuk róla a bort. A kérdés csak az, hogy valójában melyikük gyógyít: a hegyikristály vagy a bor? A mai „lithoterapeuták” általában azt javasolják, hogy a napon előzetesen felmelegített hegyikristályt helyezzük a beteg testrészre és tartsuk ott minél tovább.

Heliotróp - A keresztények szent kőként tisztelték a heliotropot; a zöld anyagban elszórt piros pontokat az Úr vércseppjeinek mondták és emiatt sok helyen még manapság is vérkőnek nevezik (például Angliában). Nem tévesztendő össze a hematittal, amit szintén vérkőnek szoktak hívni. A heliotróp piros foltjait vas-oxid okozza.

A neve egyébként görög eredetű a heliosz (Nap) és a troposz (forduló) szavak összetételéből származik.

Egyesek amulettként hordják. Az indiánok és az ókori egyiptomiak pedig vérzéscsillapítóként, vérző sebek kezelésére használták a heliotrópot. A követ a jobb kezükbe fogták és időről-időre hideg vízbe mártották, mintegy megtisztítva a követ. Egyéb gyógyhatásai megegyeznek a jáspiséival – ami nem véletlen, hiszen annak egyik változata -: kitűnően használható meghűléses, náthás betegek kezelésére, fülgyulladás enyhítésére és ízületi bántalmak megszüntetésére. De használható szívpanaszok esetén is. Állandó viselése idegnyugtató hatású.

Amint fentebb említettük, az angolok a heliotropot vérkőnek nevezik! A ma is élő tévhit szerint kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyító hatása. Kitűnő földelő, és védelmet nyújtó kő, távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatnak megfelelően cselekedjünk. Energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcsere folyamatokat, újjáéleszt és energiával tölt fel, ha a test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. Alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak. Csakra: Gyökércsakra.2 Az, hogy az „ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták” – elképzelhető, de akkoriban még sok más olyan dolgot is megtettek az emberek, amelyekről ma már biztosan tudjuk, hogy tévedésen alapultak, közönséges babonák, tévhitek voltak. A 21. században azonban azt leírni egy ásványról, amely az elektromosságot egyáltalán nem vezeti, hogy „jó földelő” – ez több, mint tévhit, ez egyszerűen ostobaság!

Más vélemények szerint a heliotróp rendkívüli ereje már ősidők óta ismert. Szinte minden szervre hatással van, élénkíti az immunrendszert, növeli a vitalitásunkat. Az egész testben erősíti az ereket. Bélproblémák és aranyér esetében is hatásos. Akik hajlamosak a cisztákra, jól teszik, ha mindig hordanak maguknál heliotrópot. Oldja az epeköveket, a vesére is jó hatással van, segíti a méregtelenítést és a savtalanítást. Új energiát meríthetünk belőle, fokozza az életörömöt. Az agyra gyakorolt hatásának köszönhetően megkönnyíti a koncentrációt. Elsősorban védőkő, a középkorban a keresztes katonák viselték, mert a piros pettyeket Krisztus vérének gondolták.

Ezek a „gyógymódok” mind úgy működnek, hogy a „követ” valamilyen formában – nyakba akasztva vagy karkötőként – magunkon kell viselni. Azt egyik „recept” sem részletezi, hogy vajon kémiai vagy elektromos úton hatnak ezek az ásványok, a bőrön keresztül a belső szervekre, a mentális energiáinkra, stb.? A jáspisról, és vele együtt a heliotrópról tudjuk, hogy sem piezo-, sem piroelektromosságra nem képesek, az emberi testfelülettel érintkezve nem oldódnak, belőlük egyetlen molekula sem szívódik fel az emberi testbe. Adódik akkor a kérdés, hogy miként hatnak a felsorolt betegségek ellen? Véleményünk szerint ezek a javaslatok mind egyszerű ostobaságok, amelyek a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálják!

Nyugati csillagjegy: Kos, Rák, Skorpió; kínai csillagjegy: Sárkány, Bárány, Disznó; elem: Föld

A Szűz jegyűeknek állítólag szerencsét hoz...

Karneol – (szinoním nevei: szárdonix, szárdiusz, szárder); Albertus Magnus azt írja, hogy a karneol legjavát a Rajnában találják s kitűnő szer a vérzések csillapítására, de női betegség ellen is javasolta. Az arabok pedig fogfájás és harag ellen javasolták a viselését.

„A sardonyx általlátszó emberköröm színű gyöngy” írja róla Apáczai, majd így folytatja: „Hasznos a szüzesség megtartására, sokat használ a köröm nyavalyái ellen is.” „A kornyol [feltehetően karneol] a megmosatott húshoz hasonló gyöngy [drágakő]. A havi folyás és a fügefekély megállatására igen jó. Gyűrűbe csináltatván, a haragot megtiltja.”

A sardonix hasznáról, gyógyító erejéről azt tartották, hogy „Az bujaság ellen nagy hatalmát írják, és az kinek az körme fölött az körömház szálkázik, és azt az követ az újjában viseli, felette igen dícsírik”. A sardiusról pedig úgy vélte, hogy „Az ember orra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó, az ki nálla hordozza, embert bátorságossá teszi, az szívet megvidámíttya”

A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe; elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, és csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket és megóv a rontástól.

Az orrvérzés elállítására alkalmazott legismertebb recept szerint a karneolt felmelegített borba kell helyezni. Amikor a bor már langyosra hűlt, le kellett inni a karneolról: azonnal megszűnteti az orrvérzést! Hasonlóan kellett alkalmazni fogínyvérzés és fogszuvasodás esetén is. Állítólag még a könnyű szülést is elősegíti. De hogy miképpen, azt az olvasó fantáziájára bízzuk!

Macskaszem és tigrisszem - Azok számára, akik hisznek az efféle ostobaságokban, a macskaszem és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz. Marokkőként használva szerencsét hoz, mert javítja a vizsgadrukktól szenvedők koncentráló képességét

Gyógyhatásai: hatásos vírusölő; csillapítja a gyomorfájást - a követ egyszerűen a gyomorra kell helyezni; erősíti a csontokat és az izmokat; enyhíti a légszomjat; ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen úgy segít, hogy éjszaka a markában tartja a tigrisszemet; gyógyítja az asztmát; az anyagcsere szabályozására az egész nap a nyakban hordott tigriskő a leghatékonyabb.

Onyx - A Bibliában a szelídség jelképe, ugyanakkor azt tartották róla az ókorban, hogy rossz álmot hoz a viselőjére. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha egyúttal szardeuszt is visel az illető.

Már az ókorban kedvelt drágakő volt a látványos fekete (barna) – fehér rétegezettsége és jó megmunkálhatósága miatt. Maga az ónyx név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. Theophrasztosz Krisztus előtt mintegy 320 évvel már említi az onyxot. A római legenda azt tartotta róla, hogy a csintalan Ámor egyszer az alvó Vénusz körmöcskéit egy nyílvessző hegyével lemetszegette. A szép istennő fegyverecskéi az Indusba hullottak, ahonnét a párkák halászták ki és isteni eredetüket azon nyomban felismerve kővé, mégpedig onyxszá változtatták őket, hogy mindörökre megmaradjanak.

Hildegard szerint az onyx meleg kő, amely a nap harmadik órájában nő, amikor a nap a sűrű felhőkben forrón tüzel. Ha valaki onyx követ akaszt a nyakába vagy onyxból készült gyűrűt visel, az lidérces álmokat fog látni. Ezek az álmok a nárdkő viselésével űzhetők el. Ez egy vörhenyes, narancs színű kő, néha igen sápadt, késő őszi délutánokon terem, amikor bőven esik az eső és a babérfák levelei lehullanak. A nárdkövön valószínűleg szárdeuszt értett a szerző.

Albertus Magnus – lényegében Hildegarddal egyezően - senkinek sem ajánlja az onyxot, mert szerencsétlenséget hoz, ellenben bölcsen cselekszik a gazda, ha heliotropot szerez be, mert ez a kő esőt hoz. Szerinte: „Hogy ha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjunk onyx követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk.” Már csak az a kérdés, hogy ha közismertek az onyxnak ezek a rossz hatásai, akkor miért hord bárki is ilyen ékszert?

A népi gyógyászat szerint – ellentétben az ókori hittel – elűzi a lidérces álmokat és csillapítja a szülési fájdalmakat. De azt is hitték az onyxról, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmot hoz a viselőjére és koraszülést eredményez.

Szívpanaszok, gyomorbántalmak és epegörcsök ellen javasolták a más ásványok esetében is alkalmazott, jól bevált „boros” módszert. A recept szerint forralt borba kell tenni az onyxot, majd azon nyomban le kell inni róla a bort. A magas lázat onyxszal kezelt borecettel lehet mérsékelni, mégpedig úgy, hogy a lázas betegnek „onyxecettel” készített salátát vagy más ételt kell adni. Azt is javasolja az idézett szerző, hogy ha nagy bánat ér bennünket, akkor ne csak a nyakunkba akasztva viseljünk onyxot, hanem vegyünk egy kisebb darabot a szánkba. Hamarosan érezni fogjuk, hogy a kőből kellemes meleg árad szét a szánkban, majd a fejünkben és az egész testünkben, hangulatunk pedig percről-percre javul.

A tűzkőről a Physiologus azt írja: „Vannak olyan kövek, amelyek egymáshoz közeledve lángra lobbannak, és felégetnek mindent, ami a közelükbe kerül. Ilyen természetű a férfi és a nő, amelyek távol állnak egymástól. Kerüld te is, ha a hitbuzgó emberek legderekabbjai közé tartozol, a nőt, nehogy hozzá közeledve vágyra lobbanj, és felperzseld a benned lakozó erényt, mert Sámson is nőhöz közeledve veszítette el a hajában rejlő erőt, és az Írás szerint sokakat tönkretett az asszonyi szépség.

Nem tudjuk, hogy a Természet ismerője, a Physiologus itt milyen kövekre gondolt. Az azonban bizonyos, hogy acéllal megütve a kova szikrázik. Ezt a tulajdonságát használták fel régen a tűzgyújtásnál. Talán ez a szikrázás szülte azt a képzetet, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata előbb-utóbb szikrázóvá válik…

Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban keletkezett gyűjteményében olvashatjuk a következő daltöredéket:

Sohasem ettem olyan jót,
Mint szépanyám főzött vólt,
Mándruckőbül, tűzkűbül,
Büdöskűbül, mennykűbül.

A fentebb már leírt tűzkő ugyanúgy mágikus rítusok és varázslások eszköze volt, mint a kén, kénkő jelentésű büdöskű, és a mennykűnek nevezett őskori kőeszköz vagy meteorit. A kvarc, kvarckavics jelentésű mándruckőnek a népi gyógyászatban történő konkrét felhasználásáról nem tud a néprajz tudomány. Ezzel szemben az evéssel kapcsolatban ismert egy 1872-ben, Bihar megyében lejegyzett szólás, ami szerint: „Oly ehes vagyok, hogy a mándrucz követ is mennem” Ez a szólás azonos értelmű azokkal, amelyekben követ, kavicsot, vasszeget, stb. megennének az éhes emberek….

K=5,5-6,5; S=1,99-2,25. Szín: színtelen, fehér, vörös, sárga, barna, zöld, kék, fekete; tarka színekben játszó (nemesopál). Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg, gyanta, viasz. Genetika: hidrotermás telepekben, hőforrások körül, kovás üledékekben, szilikátok hidrolitos bomlás terméke, felszínközeli biokémiai folyamatok eredménye. TL: ismeretlen. Név: upala (szanszkrit)→opalosz (görög)→opalus (latin) = homályos - kövekre, drágakövekre utal. Leírás éve: ősi. Megjegyzés:UV alatt élénk színekben fluoriszkálhat. Gyakoribb változatai: faopál = opálosodott fa; hialit (üvegopál) = színtelen, víztiszta, üvegszerű; májopál = sötétbarna; mézopál = mézsárga; nemesopál = tarka színekben játszó (opalizáló); tejopál = tejfehér; tűzopál = tűzpiros; ungvárit (kloropál) = sárgászöld, opál + nontronit kveréke; viaszopál = viaszsárga.

A nemesopálhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A középkorban – amikor még szerencsét hozó ékkőnek tartották - azt hitték, hogy mindazon drágakövek kiválóságait egyesíti magában, amelyeknek a színeit láttatja. Azt is megjegyezték, hogy ha szőke hajú lányok a nyakukon opált viselnek, akkor a hajuk szép színe soha nem változik meg, de azt is hitték, hogy az opál viselője láthatatlanná válik. A 19. században pedig már az terjedt el az opálról, hogy a tulajdonosára vagy a viselőjére szerencsétlenséget hoz, kivéve, ha olyan ember viseli, aki októberben született, vagy gyémánttal együtt hordja. Különösen balszerencsés, ha jegy-gyűrűbe foglalva viselik. Az opálról általában írja Schmidt Sándor, hogy ha vásárlás közben egy „muszka” vetélytársunk akadna, akkor csak egy opált kellene neki mutatni, és azon a napon egy „batkányit” sem vásárolna többé az a muszka, legyen az férfi, avagy nő, vagy bármilyen rendű és rangú.

A nemesopál káprázatos színjátéka annyira vakít, hogy viselőjét láthatatlanná teszi, miért is főképpen tolvajok vásárolják. Egyben megvédi tulajdonosát a szemfájástól is.

A kínaiak úgy képzelték, hogy a tengeri sárkányok opálon és gyöngyön élnek.

A hozzá kapcsolódó meglehetősen zavaros képzetek közül még megemlítendő, hogy az opált a hűség, a vallásos áhítat és az ima szimbólumának tekintették. Ha a tulajdonosa meghalt, a kő elvesztette a fényét, de méreg jelenlétében is elhomályosodik. A hiedelem szerint a kő képes volt láthatatlanná tenni a viselőjét és távol tartotta tőle a rontást. A fekete opálok szerencsét hozóak, de önző embernek nem ajánlott a belőle készített amulett viselése. Ezzel szemben, ha jószívű személy használja amulettként, akkor azt látnoki képességekkel ruházza fel.

A gyógyhatásáról a mai napig azt tartják, hogy javítja a látást, védi a szemet, erősíti a csontrendszert, enyhíti a májproblémákat, oldja a depressziót, csillapítja a hangulatváltozásokat. Könnyít az olvasási zavarokkal küszködőkön, segít a szőkéknek, hogy a hajuk színe sokáig megmaradjon. Erősíti a szívet, a mérget és a dögvészes gőzöket elhárítja.

A modern kristályterápiában nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy milyen szín dominál a kőben. Ha a kék, akkor az a kő hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a hivatásunk művelése közben új és eredeti ötleteink szülessenek. De a kék opál visszafogja az agresszivitást, és szelídséget, gyöngédséget kölcsönöz a viselőjének. A barna alapon zöld és piros mintázatú kő a szerencsés üzletkötést segíti. A fehér opál viszont gondolataink és cselekedeteink tisztasága fölött őrködik, a tűzopál pedig viselőjének a szellemi teljesítőképességét fokozza. Ezek a hiedelmek nyilvánvalóan nem a nemesopálra vonatkoznak, hanem a közönséges opál különböző színváltozataira.

Ha nedves vattában tárolják, akkor megelőzhető a kő elöregedése és sokáig megmarad a ragyogása, ami azzal magyarázható, hogy megőrzi a kristályvizét.

K=3,5-4; S=6,14. Szín: rubinvörös, bíborvörös, majdnem fekete. Karc: fénylő barnásvörös. Fény: gyémánt, félig fémes, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Halsbrücke, Freiberg közelében, Szászország (Németország). Név: cuprum = réz (latin). Leírás éve: 1845. Megjegyzés: forró, tömény sósavban, salétromsavban, kénsavban, foszforsavban, ill. NH₄OH-ban és NaOH-ban feloldódik.

K=4-4,5; S=7,12-7,18. Szín: sárgásbarna, vörösesbarna, feketésbarna, fekete, vörös. Karc: sárga, vörösesbarna, zöldesszürke. Fény: gyémánt, fémes, gyantába hajló. Genetika: hidrotermás telepekben, greizenekben, gránitpegmatitokban, alluviális és eluviális telepekben. TL: Erie-telér, Ellsworth körzet, Nye megye, Nevada (USA). Név: Adolph Hübner német kohómérnök. Leírás éve: 1865. Megjegyzés: forró, tömény sósavban és kénsavban, többé-kevésbé elbomlik, a királyvíz oldja; fontos volfrámércásvány; a volfrám keresett acélnemesítő anyag; a csiszoló- és fúrófelületek gyémánt keménységű volfrám-karbidjához is jelentős mennyiséget használnak fel. Korábbi neve volframit, ami tulajdonképpen a hübnerit és a ferberit elegykristálya.

K=4-4,5; S=7,58. Szín: fekete. Karc: barnásfekete, fekete Fény: fémesen gyémánt, félig fémes. Genetika: hidrotermás telepekben, greizenekben, gránitpegmatitokban, torlatokban. L: Aquilas, Sierra de Almagrera, Almeria tartomány (Spanyolország). Név: Moritz Rudolph Ferber (1802-1875) német ásványgyűjtő. Leírás éve: 1863. Megjegyzés: kissé mágneses, forró, tömény sósavban és kénsavban lassan elbomlik; fontos volfrámércásvány; a volfrám keresett acélnemesítő anyag; a csiszoló- és fúrófelületek gyémánt keménységű volfrám-karbidjához is jelentős mennyiséget használnak fel. Korábbi neve volframit, ami tulajdonképpen a hübnerit és a ferberit elegykristálya.

K=6-6,5; S=4,945. Szín: fekete. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: riolit üregeiben és metamorfizált Mn-ércekben. TL: Thomas-hegylánc, Juab megye, Utah (USA). Név: Maynard Bixby (1853-1935) amerikai ásványkereskedő. Leírás éve: 1897. Megjegyzés: 50%-os sósavban lassan oldódik.

K=5,5-6; S=4,60-4,89. Szín: fekete, szürkésfekete. Karc: barna. Fény: fémes, félig fémes. Genetika: nefelinszienitekben, alkáli pegmatitokban, karbonatitokban. TL: Mannepahk-hegy, Hibin-masszívum, Kola-félsziget (Oroszország). Név: lopar = lappok (orosz) + Ce-dominancia. Leírás éve: 1922.

K=4; S=5,66. Szín: sárgás narancssárgától mélyvörösig, sárga, zöld, színtelen. Karc: sárgás narancssárga. Fény: félig gyémánt, gyanta. Genetika: metamorfizált sztratiform Zn-ércben elsődleges, egyébként másodlagos. TL: Franklin- és Stirlig Hill, Sussex megye, New Jersey, (USA). Név: a cink tartalmáról. Leírás éve: 1845. Megjegyzés: HH UV alatt halványsárga színben fluoreszkálhat, savakban oldódik.

K=3,5; S=6,45. Szín: acélszürke, fekete. Karc: fekete. Fény: fémes. Genetika: másodlagos vagy vulkáni szublimációs termék. TL: Vezúv, Campania (Olaszország). Név: Michele Tenore (1781-1861) olasz botanikus. Leírás éve: 1841. Megjegyzés: híg sósavban és salétromsavban könnyen feloldódik.

K=4; S=4,29-4,34. Szín: sötét acélszürke, vasfekete. Karc: vörösesbarnától majdnem feketéig. Fény: fémes, félig fémes. Genetika: hidrotermás telepekben vagy hévforrások körül; üledékes Mn-ércekben, egyes agyagtelepekben és lateritekben. TL: Ilfeld, Harz-hegység (Németország). Név: a mangán tartalmáról. Leírás éve: 1772. Megjegyzés: a mangán fontos ércásványa; tömény sósavban oldódik.

K=2-6,5; S=5,06. Szín: világos acélszürke, vasszürke, vasfekete, tömeges formában kékes árnyalattal. Karc: fekete, kékesfekete. Fény: fémes. Genetika: Mn-telepek oxidációs terméke; mocsári, tavi és sekélytengeri üledékekben. TL: ismeretlen. Név: pir = tűz (görög) + louxo = mosni (görög). Leírás éve: 1827. Megjegyzés: fontos mangánérc; tömény sósavban feloldódik. Gyakran dendrites formában keletkezik.

K=2,5; S=2,39. Szín: fehér, halványzöld, kék, szürke, mézsárga, barnásvörös, mélybarna. Karc: fehér. Fény: viasz, gyöngyház. Genetika: márványokban a periklász átalakulási terméke< hidrotermás telérekben; szerpentinitesedett dunitokban. TL: Hoboken, Hudson megye, New Jersey, (USA). Név: Archibald Bruce (1777-1818) amerikai orvos és mineralógus. Leírás éve: 1814. Megjegyzés: piroelektromos, savakban könnyen oldódik.

K=9; S=3,98-4,10. Szín: színtelen, szürke, barna, rózsaszíntől vérvörösig, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyöngyház. Genetika: szienitekben, monzonitokban, kvarcmentes pegmatitokban, kimberlitek eklogitos xenolitjaiban, regionális vagy kontakt metamorfózist szenvedett Al-gazdag kőzetekben; torlatokban. TL: India. Név: kurivinda (szanszkrit)→kurundam (tamil) = rubin. Leírás éve: 77. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat és foszforeszkálhat; drágakő minőségű változatai: rubin= vörös, zafír= nem vörös; mesterségesen is előállítható→Verneuil-korund.

A rubinhoz és a zafírhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

Az ókorban azt hitték a rubinról, hogy akár csak egy villámhárító, megvédi az udvart a villámcsapástól, de a hernyók és a különböző férgek kártételétől is, elég csak megérinteni vele az udvar sarkait.

A régiek hite szerint a rubin birtoklása szerencsét jelentett; száműzte a szomorúságot és a rossz gondolatokat, elfojtotta a bujaságot, de nagyon rosszat jelentett, ha a színét megváltoztatta. Ha közben azonban visszanyerte eredeti színét, az egyértelműen jó jel volt. Ovidius szerint a nap rubin házban lakik, a földjét pedig smaragd alkotja.

A rubinról még a 19. században is az tartották, hogy viszontszerelmet tudott gerjeszteni.

Paracelsust a rubint a vérhas elleni, belsőleg ható orvosságnak tartotta: „Summa viribus in Rubinis est in Dysenteria et ejus dosis est unc.”

A rubint nemcsak az ékszerészek, hanem a „természetgyógyászat” is nagyra értékeli. A középkorban azt tartották róla, hogy ennek a drágakőnek van a legerősebb és legszerteágazóbb kapcsolata a kozmikus térrel, ezen belül is elsősorban a Holddal. Egyesek szerint annyi energia található egy kisebb rubinban is, amitől még a halott is feltámad. Éppen ezért, mivel ennyi erő lakozik benne, óvatosan kell vele bánni. Inkább csak este, holdfényben viseljük, nappal tegyük félre.

A „kristályterapeuták” éppen ezért csak éjfélkor végeznek kezeléseket a rubinnal. A magas lázat például úgy csökkentik rubinnal, hogy a lázas beteg köldökére helyezik a drágakövet, de éppen csak annyi időre, amíg átmelegedik. Ekkor leveszik és átviszik egy másik helyiségbe és beteszik egy fiók mélyére. Ezt azzal indokolják, hogy a rubin olyan erős, hogy még a kezelés után is képes a betegre hatni és félő, hogy annak a szervezete kiszárad. Véleményünk szerint ez a kezelés egyenértékű azzal az eljárással, amikor a villámcsapás vagy a hernyórágás ellen alkalmazták a rubint!

A piros rubin a kurázsi (a bátorság), az emelkedettség, a méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet ékköve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt hoz viselőjének; stabilizálja a szerelmet; védelmet nyújt a gonosz kísértései ellen, megvéd a pusztító viharoktól és áradásoktól. Képes forrásba hozni a vizet! Elpusztítja a támadó hüllőket! Ha a tulajdonosa meghal, akkor megváltoztatja a színét, méreg jelenlétében pedig elhomályosodik. Megóv a rossz gondolatoktól, a lidérces álmoktól és a gyomorfájástól; gyógyítja a sebeket, növeli a férfiasságot; elállítja a vérzést és megtöri a gonosz varázslatot.

Július szülötteinek nagyon ajánlott a rubin viselése, mert mentesülnek az életben előforduló bizonytalanságoktól, izgalmaktól. Viselése a Kos és az Oroszlán jegyében születettekre is kedvező hatással van.

Az ókori görögök Zeusz drágakövének tartották a zafírt, ebből következően a rómaiaknál Jupiternek volt szentelve. A kék színe ugyanis az eget jelentette, ahol Zeusz, illetve Jupiter uralkodott.

Az ókori hiedelem szerint megszelídíti a goromba embereket, de nagyszerűen oltja a tüzet is! Hogy miképpen azt nem részletezi a legenda… Orvosságként hatásos szernek vélték a lázas betegségek ellen. Egyes régebbi szerzők azt mondják, hogy a Mózesnek adott isteni törvények egyenesen zafír lapokra voltak vésve. A perzsák hite szerint a Föld maga egy roppant nagy zafíron nyugszik és az égbolt színe ennek a tükröződése.

Marbode szerint megszünteti a túlzott izzadást, meggyógyítja a fekélyeket és a szembetegségeket. De csak akkor hatásos, ha a viselője híven megőrzi a tisztaságát. Azt írja, hogy kétféle zafír van: az egyik égszínkék, ez a hím, a másiknak olyan színe van, mint a Földközi-tengernek, ez a nő. Vannak halvány színű, zöldes árnyalatú, sőt szinte tejfehér zafírok is. Titkos ereje azonban csak a sötétkék színű zafírnak van, mert ez a kék ég egy megszilárdult darabja. Hildegard szerint a zafír erős déli napsütésben keletkezik, mert ekkor a levegő szinte megreked.

A középkorban azt tartották róla, hogy képes kinyitni a bezárt ajtókat, és széttörni a láncokat. De ördögűzésre is felhasználták. Gyógyító hatásáról úgy hitték, hogy mérsékli a lázat, csökkenti az izzadást, tisztítja a szemeket, megszünteti a dadogást, és ha a tejben szétdörzsölt zafírt a sebre teszik, akkor begyógyítja a sebet. Ennek azonban egy fontos feltétele volt: csak szűzek által hordott zafír fejtett ki ilyen csodás hatást.

Albertus Magnus szerint a zafir segítségével keléseket lehet gyógyítani és elűzi a szemről a hályogot. Használat előtt és után a követ hideg vízben kell áztatni. A zafír – a lazurithoz hasonlóan - hatásos a skorpiócsípés és a kígyómarás ellen, de a fejfájás ellen is melegen ajánlották. Akkoriban ezt a két ásványt a színük hasonlatossága miatt gyakran összekeverték…

Apáczai szerint „A saffír világos és égszínű gyöngy [drágakő]. Napkelet felé és Indiába terem. Italban bevétetvén, a scorpiók ütése [marása] ellen igen hasznos, és amely orvosságok, méreg és mirigyes [dögös] nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elégyíteni.

Nagyon jól jellemzi Paracelsus gondolkodásmódját, orvosi módszereit az, amit a zafírról mond: „Csodálatos mármost az égi pálya hatása. Különlegesnek becsülheti ugyan a művész munkáját, a legnagyobb benne mégis, hogy az ég éppoly különösen főz-digerál-imbibál-szolvál és reverbál egymásba, mint az alkímista, s az ég útja tanítja a tűz útját és vezérlését az athanárban. Mert az erényt, amely a zafírban rejlik, az ég szolváció, koaguláció és fixációrévén adja meg. Mivel pedig az ég úgy van megalkotva hatásában, hogy e három dolog révén jut el ide, azért a zafír szétesése is e három pontból kell, hogy álljon. Ez a szétesés pedig: hogy a corpusok távoznak, és visszamarad az arkánum. Mert azelőtt s amíg zafír volt, arkánum nem létezett; utána azonban, mint élet az emberben, ugyanúgy belejutott az ég által az arkánum is ebbe az anyagba. A corpusnak pedig távoznia kell: mert gátolja az arkánumot. Amint a magból sem nő és nem is lesz semmi, csak ha szétesik, mely szétesés egyes-egyedül abból áll, hogy corpusa megrohad, az arkánum pedig nem, ugyanúgy itt is a zafír corpusa; mindössze, hogy ő kapta az arkánumot. Szétesése pedig azon dolgok révén történik, melyek összeállítását is segítették. A mag a mezőn nem csekély tudományába kerül a természetnek, míg kalászba szökken – hisz ott van az elixír és a legfőbb fermentum, amely a természetben minden dolognál előbbre való; következik rá az emésztés, abból pedig növekedése. Aki pedig a természet elkészítője akar lenni, annak ezen át kell mennie, máskülönben zagyszakács lesz csak, pancsmester és kotyvasztár. Mert a természet azt akarja, hogy az ember is minden esetben úgy végezze készítését, mint ő; vagyis, hogy őszerinte járjunk el, s ne a veszett fők után.”. Paracelsus: Bücher und Schriften című, Baselben megjelent könyvében hivatkozva azt írja, hogy a zafir, amely a korund kék színű változata, belsőleg, szívdobogás ellen volt használatos gyógyszer.

Perényi Imre nádor 4000 aranyért vett egy velencei zsidótól zafírkövet mint pestistől óvó szert.

Egyesek szerint a zafír a megfontoltság és a bölcsesség köve; mágikus erővel ruházza fel a tulajdonosát; tisztán tartja az elmét. A királyi, tekintélyes személyiségeket megvédi az ellenségeiktől. Oltalmazza a szüzeket; elősegíti a szerelmet és a boldogságot, de csak akkor tartja meg az eredeti színét, ha viselője szerelmes valakibe. Sok esetben önkívületi állapotot válthat ki. Képes elpusztítani a pókokat; a gonosz jelenlétében elhomályosodik. A fehér zafír oltalmazza az utazókat, és ha asszony viseli, megóvja az erkölcsösségét.

A leghíresebb a kasmíri zafír. Indiában azonban csak azoknak ajánlják, akiknek összhangban van a csillagképével. Úgy vélik ugyanis, hogy a sötét tónusú zafír viselése csak akkor hatásos, ha a tulajdonosa a Szaturnusz jegyében született. Eben az esetben is csak akkor ajánlott a viselése, ha a zafírt kék anyagba csomagolják és naponta többször is füstölni kell illatos pálcikákkal. Azt is mondják, hogy aki szeptemberben született, amikor az őszi levelek zizegnek a szeptemberi szélben, az egy apró kis zafírt ragasszon a homlokára, mert az megóvja őt a rossz közérzettől és kigyógyítja a téves eszmékből. Hordhatják még a Halak, a Bika és a Mérleg jegyében születettek is.

Kecskeméti Péter azt írja a zafírról: „Azki nyakában hordozza, jó kedvűvé teszi és békességessé; szívet erőssíti, a bujaságra való indulatot megenyhíti.” Ballagi ehhez hozzáfűzi Prágay András megjegyzését, miszerint „azt mongyák a physicusok, hogy veneros compescit et castis usui est. Sőt ha tisztátalan (sic!) életű kezében veszi, tündöklő színiben láttatik meghomályosodni. Ennek okáért szűzességnek és szemérmetességnek köve a saphir”.

Gyógyító hatásával kapcsolatban azt tartották, hogy védi a látást és segíti az idegen testek eltávolítását a szemből; erősíti a szívet, hatásos ellenszere a fejfájásnak; ellenállóvá tesz a fertőző betegségekkel szemben. Álomban zafírt látni: kellemetlen látogatók fognak érkezni!

A „modern kristályterápia” - a rubinhoz hasonlóan - a legtisztább és leginkább tisztító drágakőnek tartja a zafírt. Lelki, szellemi megtisztuláshoz, felfrissüléshez azt ajánlják, hogy a homlokunkra erősítsünk egy zafír kristályt, mert a benne rejlő kozmikus erők rávezetnek bennünket a helyes útra.

K=6-7; S=6,98-7,01. Szín: fekete, barnásfekete, vörösesbarna, vörös, sárga, szürke, fehér, színtelen. Karc: fehér, halványbarna, halványszürke. Fény: gyémánt, félig fémes, zsír. Genetika: hidrotermás telérekben, greizenekben, gránitokban, gránitpegmatitokban, riolitokban, kontaktmetamorf telepekben, torlatokban. TL: ismeretlen. Név: kassziterosz = ón (görög). Leírás éve: 77. Megjegyzés: hétköznapi neve ónkő; az ón legfontosabb ércásványa; savak lassan megtámadják.

Az ónhoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek: Erdélyben a mai napig él az ónöntéssel gyakorolt jóslás. Ijedtség esetén vízbe öntött ónnal tudakolják meg az ijedelem okozóját.

K=5-6; S=10,63-10,95. Szín: acélfekete, barnásfekete, bársonyfekete, halványszürke, halványzöld. Karc: barnásfekete, szürke, olajzöld. Fény: félig fémes, zsír, szurok, fénytelen. Genetika: gránit- és szienitpegmatitokban; hidrotermás telérekben; homokkövek Colorado-plató típusú U-V-telepeiben; U-tartalmú konglomerátumokban; torlatokban. TL: Jáchymov (Csehország). Név: az urán tartalmáról. Leírás éve: 1727. Megjegyzés: radioaktív; az urán legfontosabb ércásványa, közönséges neve uránszurokérc; kollomorf, porszerű változatának sűrűsége 6,5.ig csökkenhet; fluorsavban. salétromsavban és kénsavban oldódik, sósav alig támadja meg.

K=5,5; S=3,98-4,26. Szín: vasfekete, barna, vörösbarnától sárgáig. Karc: fehér. Fény: fémes, gyémánt, fénytelen. Genetika: alkáli bázisos kőzetekben (pl. nefelinszienitekben, kimberlitekben, karbonatitokban), szkarnokban, meteoritokban. TL: Ahmatovszk-bánya, Zlatouszt, Dél-Urál (Oroszország). Név: gróf Lev Alekszejevics Perovszkij (1792-1856) orosz mineralógus. Leírás éve: 1835. Megjegyzés: forró, tömény kénsavban és fluorsavban elbomlik.

K=6-6,5; S=4,23. Szín: vörösesbarna, vörös, halványsárga, halványkék, lila, fűzöld, fekete. Karc: halványbarna, sárgásbarna, szürke, zöldesfekete. Fény: félig fémes, gyémánt. Genetika: különböző magmás kőzetekben járulékos alkotó; pegmatitokban, hidrotermásan átalakult kőzetekben; gneiszekben, kristályos palákban, kontaktmetamorf mészkövekben; agyagokban, agyagpalákban, törmelékes üledékekben. TL: Nagyrőce (Revúca) (Szlovákia). Név: rutilus = vöröses (latin). Leírás éve: 1803. Megjegyzés: fényérzékeny.

K=5-6; S=4,72. Szín: vasfekete. Karc: fekete, vörösesbarna. Fény: fémes, félig fémes. Genetika: magmás és magas fokon metamorfizált kőzetekben járulékos alkotó; ultrabázisos intrúziókban; „fekete homokokban”. TL: Miassz, Ilmen-hegység, Dél-Urál (Oroszország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1827. Megjegyzés: gyengén mágneses; forró, 50%-os sósavban lassan oldódik.

K=5-5,5; S=4,28. Szín: feketésbarna, sárgásbarna, vörösbarna, rozsdabarna. Karc: barnássárga, sárgás narancssárga, okkersárga. Fény: félig fémes, fénytelen, selyem. Genetika: másodlagos; elsődleges kiválás is lehet hidrotermás, tengeri vagy mocsári környezetekben. TL: ismeretlen. Név: Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) német költő, drámaíró, filozófus és ásványgyűjtő. Leírás éve: 1789. Megjegyzés: a vas fontos ércásványa; sósavban feloldódik.

K=5-6; S=5,26. Szín: acélszürke, téglavörös. Karc: meggyvörös, vörösesbarna. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: felzikus magmás kőzetekben, vulkáni kőzetekben, hidrotermás telérekben, kontaktmetamorf kőzetekben, metamorfizált vasércekben, üledékes kőzetekben (pl. oolitos vasércekben), mállott Fe-tartalmú ásványokon. TL: ismeretlen. Név: alma = vér (görög). Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: az egyik legfontosabb vasérc; tömény sósavban feloldódik; redukáló lángban hevítve mágnesessé válik. Gyakori változata a lemezes vascsillám (szpekularit).

A hematithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A hematit, mely az ókori hiedelem szerint alvadt vérből keletkezett – ezért vérkőnek is nevezték -, porrá törve és vízben bevéve, mint vérzéscsillapító volt használatban. A belőle készített, jobbára szív alakúra csiszolt kristályokat nyakba akasztva hordták és azt tartották róla, hogy a vér mindenféle betegségétől megóvja a viselőjét. Az ókorban sok más betegségre is hatásos gyógyszerként ajánlották: az egyiptomiak szemgyulladásra, a görögök tüdőbajra és női betegségekre; Galénosz pedig vesekőhajtásra alkalmazta.

A kövek gyógyító hatásában hívők szerint a hematit, amelyet a homeopaták Ferrum metallicum néven, vasból és laktózból készített dörzsölmény formájában alkalmaznak, hatásos a vérszegénység, a nagyfokú kimerültség, keringési panaszok, emésztési zavarok, hátfájás és ízületi bántalmak, valamint fejfájás ellen. Azt is tartják azonban, hogy a Ferrum metallicum típusú emberek kényszeresen törekednek arra, hogy bizonyos feladatokat elvégezzenek. Ez gyakran kudarcérzethez, nyugtalansághoz, egyéb tevékenységek elhanyagolásához vezet. A kötelességérzettől hajtott személyen rendkívüli fáradékonyság, gyengeség, depresszió vesz erőt, ingerlékennyé válik.

K=5,5-6,5; S=5,175. Szín: vasfekete. Karc: fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: magmás és metamorf kőzetek alkotója; kontaktmetamorf telepekben, üledékes vasformációkban; biogén eredetű is lehet; törmelékes üledékekben. TL: Magnészia (Görögország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: erősen mágneses; sósavban nehezen oldódik.

A magnetithez (mágneskőhöz) kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:

A mágneskőről, illetve a mágneses jelenségről már az ókortól kezdve vannak feljegyzések, de a jelenséget évezredeken nem tudták megmagyarázni, ezért rengeteg hiedelem és tévhit kapcsolódott hozzá.

Apáczai Csere János például a következőket írja: „Minden kövek közül legemlékezetesebb a magnes, mely sok számtalan ágas-bogas és temérdek részekből áll, melyek mindaz által az általmenés megtartóztatására nem felettébb kemények, kik a belső földtől (mely nagyobbrészént magnes szabású), a felsőbe vitetvén, midőn az ő több részével megelegyednének, a kettős és kétfele hajtatott sutus állattól, mely a földbe az ő tengelyvégeinél észak felől délre és dél felől északra szüntelen bémegyen, úgy rendeltettek el, hogy az mindenik felől az egész magnesen csaknem mellékes, de mindazonáltal külömböző utakon és azokban lévő sok igen vékony és téstova hajlott s az általmenetelre helyesen alkalmaztatott és sokára jól megerősödött szálkákon őrajta nagy gyorsasággal vitessék; valamelyik tengelyvégen penig kiérvén, mivel a levegőégben, vízben, avagy a föld szénében elég jól nem mehet, visszatér, és mindenik felől egymás ellenébe való örvényeket (fordulásokot) csinál őkörülötte bizonyos messzére, és a magnes körül elkerülendő kerületében lévő magnestermészetű testeket külömb-külömbféleképpen illeti és abba megtér s meg ismét abból kimenyen.” Ez nem más, mint a mágneses erővonalak körülményes leírása. Hasonló körülményes mondatokkal magyarázza el Apáczai az iránytű működését is.

A mágnes hasznát leírva, Kecskeméti Péter elmondja, hogy az miként fordítja, mozdítja meg a tűt. Másokhoz hasonlóan ő is úgy tudja, hogy ha fokhagymával kenik meg a mágnest, akkor már nem vonza a vasat. Olyan hihetetlen erőt is tulajdonít neki, miszerint „Ez az kő férjet feleséget hozzá édesíti, ékessen szóllóvá és kedves beszédűvé teszi az embert. Ha méhserrel öszve megtörvén iszsza, használ az víz kórságosnak. Ha megtöröd és az háznak négy szegire eleven szénre hinted, úgy tetszik az házban valóknak, mint ha fenekével felfordulna az ház.”

Az egyébként feltűnően jó természettudományos tájékozottságú Gáti István a mágnesről vagy más néven „vonó vas érczről” többek között azt írja, hogy „van ollyan is, melly a’ húst, az aranyat, az ezüstöt vonja magához”. Vajon hol látott ilyen mágnest Gáti?

K=5,5-6,5; S=5,05-5,22. Szín: vasfekete, barna, vörös. Karc: vörösesbarna, fekete. Fény: fémes, félig fémes, fénytelen. Genetika: metamorfizált Fe, Zn, Mn-gazdag tengeri karbonátos üledékekben; néhány egyén Mn- és vasérctelepben. TL: Franklin, Sussex megye, New Jersey, (USA). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1819. Megjegyzés: mágneses, sósavban oldódik.

K=7,5-8; S=3,6-4,1. Szín: színtelen, barna, fekete, vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék indigókék, lila. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: bazaltokban, kimberlitekben, peridotitokban, xenolitokban; regionálisan metamorfizált Al-gazdag palákban; regionális vagy kontakt metamorfózist szenvedett mészkövekben; törmelékes üledékekben. TL: ismeretlen. Név: spinella = tüske, tövis (latin). Leírás éve: Kr. e. 315. Megjegyzés: tömény kénsavban nehezen oldódik.

K=6; S=5,2-6,65. Szín: feketétől barnásfeketéig. Karc: fekete, sötétbarna. Fény: üveg, félig fémes. Genetika: gránitpegmatitokban, karbonatitokban, torlatokban. TL: Haddam, Middlesex megye, Connecticut (USA). Név: kolumbit + Fe dominacia után. Leírás éve: 1928. Megjegyzés: paramágneses; fluorsavban feloldódik, forró, tömény kénsavban csak részlegesen oldódik; a második ásvány volt a celestin után, amelyet az USÁ-ból írtak le. A kolumbium a nióbium eredeti neve.

K=7,5-8; S=4,40. Szín: sötétzöld, fekete. Karc: sötét szürkészöld, sötétzöld. Fény: üveg, szurok. Genetika: magas fokon metamorfizált, Fe-tartalmú agyagos üledékekben; bázisos és ultrabázisos magmás kőzetekben, torlatokban. TL: Načetin (Csehország). Név: Sylva Hercynia = Cseh-erdő (latin). Leírás éve: 1839.