(4-5. tárló)
Az osztály a [BO3]3-, a [CO3]2- és az [NO3]- összetett anionokkal felépített kristályvegyületeket foglalja egybe. Egyes rendszerek a borátokat külön osztályba sorolják.
A Mg, Ca, Sr, Ba, Zn, Mn2+, Fe2+ és Pb kétértékű fémeknek a CO3 anionnal alkotott vegyületeit nevezzük karbonátoknak. Közülük a legközönségesebb a CaCO3 (kalcit), amelynek több mint 300 különböző kristályformája ismert. Mivel átmeneti jellegű kationok is részt vehetnek a kristályrács felépítésében, egyes karbonátok színesek, a többiek színtelenek, esetleg allokromásak1.
A nitrátok közül legfontosabb a Na és a K nitrátja, amelyek vízben könnyen oldódnak, kis keménységű, sótermészetű vegyületek. Különösen sivatagos vidékeken gyakori bepárlási képződmények. (4-5. tárló)
K=3; S=2,7102. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, zöld és sok más színben. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: mészkövekben, márgákban, márványokban, törmelékes üledékekben, hidrotermás telérekben, alkáli és bázisos magmás kőzetekben, barlangokban. TL: ismeretlen. Név: calx = égetett mész (latin). Leírás éve: 77. Megjegyzés: a leggyakoribb karbonátásvány; híg sósavban pezsgéssel feloldódik; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; gyakoribb változatai: ágyúpát = oszlopos; borsókő = gömbös; cseppkő = barlangi kiválás; izlandi pát = átlátszó, víztiszta, kettőstörésű; lublinit = szálas; = vékony lemezes; gyakori szinonímája a mészpát. A Co (kobalt) tartalmú kalcit rózsaszínű. A többnyire öklömnyi, belül üreges és az üregben fenn-nőtt kristályokat (fanerokristályokat) tartalmazó darabokat geodának nevezik. Maga a szó a görög geodes-ből származik, amelynek jelentése „olyan, mint a Föld”. Gyakran a belsejében rejlő ásványról nevezik el, így létezik kalcit-, kvarc-, ametiszt stb. geoda. A mészkőből metamorfózis hatására létrejött durvább szemű, szép fehér vagy enyhén színezett, CaCO3 kristályokból álló kőzetet márványnak nevezik. A kalcit és a mészkő felhasználása sokféle: az izlandi pátból készül a polarizácós optika „nikol-prizmája”, a tiszta, kristályos kalcit szénsavfejlesztésre, a különböző mészkőfajták építő- és díszítőkőnek, a márványfélék szobrászati anyagul szolgálnak; a fehér, tömött mészkőből készül az égetett mész, nagy mennyiséget használnak fel a cementgyártáshoz, üvegolvadékokhoz, festék-, kréta-, csiszoló és tisztítószerek készítéséhez, kéntartalmú gázok szűréséhez.
K=3,5-4; S=2,95. Szín: színtelen, fehér, szürke, sárga, kék, lila, zöld, rózsaszín és halvány vörös árnyalattal. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: karbonátos üledékekben, evaporitokban, barlangokban, egyes metamorfitokban, vulkanitok üregeiben. TL: Molina de Aragon, Castilla, La Mancha (Spanyolország). Név: Aragónia (Spanyolország). Leírás éve: 1767. Megjegyzés: RH és HH UV alatt vörös vagy sárga színben fluoreszkálhat; híg sósavban pezsgéssel feloldódik.
Az aragonithoz kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
A mészkőnél említjük meg a kristályos mészkő egyik fajtájához, a cseppkőhöz, konkrétan a Baradla-barlag cseppköveihez fűződő hiedelmet. A cseppkő a csepegő-szivárgó vízből kivált, rendszerint réteges szerkezetű kalcit módosulat, azaz aragonit. A keletkezéséhez vezető folyamat a felszínen kezdődik, amikor az esővíz CO2-ot nyel el és gyenge szénsavvá (H2CO3) alakul. A korhadó szerves anyagon átszivárgó csapadékvíz a szervesanyag bomlása során keletkezett széndioxidból is elnyel valamennyit, miáltal tovább dúsul és valamivel erősebb savvá válik. Ez a szénsav szépen lassan beszivárog a mészkőbe, ahol feloldja a meszet. Ezeken a helyeken az évmilliók során annyi mész oldódik ki, hogy a helyén üregek, sőt hatalmas barlangok keletkeznek. Később, a barlang mennyezetén kiszivárgó vízből a lecsökkent rétegnyomás hatására kiválik az oldott mész és megkezdődik valamilyen kristályos kalcitképződmény kialakulása. Ez gyakran cseppkő formájú, de lehet fanerokristályos kalcit is.
Magyarország legnagyobb és legismertebb cseppkőbarlangja az aggteleki Baradla –barlang. A kialakulásához számos legenda fűződik. Ezek közül álljon most itt egy rövid változat: „A csodás cseppkő képződmények úgy alakultak ki az aggteleki barlangban, hogy a Baradla hegytetőt egykor aranyfödelű vár koronázta, benne pedig hatalmas rabló lakott, ki összes kincseit a vár pincéiben halmozta föl; oda ajánlotta mindezt a szép leánynak, kit elrabolt, hogy őt szeresse, de annak vőlegénye varázsbot segítségével kőoszlopokká merevítette a rablót és zsoldosait, menyasszonyát pedig megszabadította.”
Itt, a mészkőnél szólunk az egyik legismertebb mészvázú, egysejtű ősmaradványról, a Nummulitesről is. Tesszük ezt azért, mert Európában több helyen is, köztük a Kárpát-medence számos vidékén kőzetalkotó mennyiségben találhatóak ezek az érdekes, lapos korong alakú, pénzérmére hasonlító „kövek”, amelyeket a néphit megkövesedett pénzeknek tart. A mai Magyarország területén a Dunántúli-Középhegységben, a Bakonytól, a Pilisen és a Budai-hegységen át a Naszály tövében fekvő Kosdig végig követhető a nummuliteszes lelőhelyek sora. De híresek a Kolozsvár környéki lelőhelyek is, amelyek közül a kalotaszegi Magyarkiskapus, a Tordai-hasadék, Tordaszentlászló és a kolozsvári Plecska-völgy lelőhelyei talán a legismertebbek és a legkönnyebben megközelíthetők.
A földtörténeti korok közül a harmadidőszakon (tercier) belül a paleocént követő mintegy 22 millió évet átfogó eocénre jellemző volt a Théthys-tenger fokozatos és többszöri előrenyomulása. Ennek a sekély tengernek a különböző tengerágaiban, kisebb-nagyobb öbleinek meleg vizében hihetetlenül gazdag élővilág alakult ki. Az őséghajlattani adatok szerint a Théthys-vidék éghajlata trópusi-szubtrópusi volt. Az ősmaradványok tanúsága szerint a változatos színű (kékeszöld, zöld, sárga, barna, vörös) algák mellett nagy változatosságban éltek itt az állatvilág minden törzsének képviselői, főként a színpompás, magányos és telepes korallok, a kagylókra emlékeztető pörgekarúak, a szirteket bekérgező mohaállatok, a rendkívül változatos alakú kagylók és csigák, az arasznyi tízlábú rákok, a makkra emlékeztető kacslábú rákok, a zsemle alakú tengeri sünök, az ötágú tengeri csillagok, a nagy tömegben úszkáló halak, a nagy testű tengeri emlősök: szirének, cetek, delfinek. Köztük azonban mindent felülmúló mennyiségben egysejtűek. Ezek nagy része likacsos mészvázú foraminifera volt, részben mikroszkópikus méretűek, részben azonban szabad szemmel is jól látható, több centiméter átmérőjű állatkák voltak, amelyek vagy a tenger iszapjában hevertek vagy lassan mozogtak. Ez utóbbiak zöme a Nummulites nemzetségbe tartozott. A nummulitesz szó a latin nummus=pénz és a görög lithos=kő, kőzet szavak összetételéből származik és pénz alakú követ jelent. Elpusztulva, házaik az iszapba ágyazódtak és a kőzetté válás folyamán nummuliteszes mészkővé, agyaggá, márgává, esetleg meszes homokkővé alakultak. Gyakori, hogy a nummuliteszes mészkőben szinte semmi egyéb ősmaradványt nem találnak a paleontológusok csak Nummulitest. Ez rendkívül különös, mert egyrészt azt jelenti, hogy az egykori trópusi tengerben alig élt más fenéklakó élőlény; másrészt arra is rávilágít, hogy milyen hatalmas volt a karbonátproduktivitás, azaz milyen nagy mennyiségben állt rendelkezésre az egysejtűek által kiválasztott mészanyag. A földtörténeti újkor elején, a paleocénben (65-56 millió évvel ezelőtt), az eocénben (56-34 millió évvel ezelőtt), de még az oligocén kezdeti időszakában is (34-23 millió évvel ezelőtt) annyira feltűnőek és jellegzetesek a nummuliteszek, szinte csak belőlük állnak az ebben a korban keletkezett kőzetek, hogy E. Renevier francia geológus azt az időszakot a nummuliteszek korának, latinul nummulitikum-nak nevezte el.
A magyar néphit a nummuliteszek keletkezését csodához kötötte. Az ezzel kapcsolatos monda első, latin nyelvű változatát Temesvári Pelbárt 1499-ben közölte: „…. A mondottakat Szent László királyra alkalmazva azt olvassuk, hogy Isten segítsége gyakran csodásan állt mellette akkor is, amikor fivére, Salamon király üldözte és azokban a háborúkban is, amelyeket épp Salamon ellen kellett viselnie, ahogyan a krónikás elbeszéli. Őt (mármint Salamont) végül is legyőzte és fogságba vetette. Ugyanígy vele volt Isten a tatárok elleni háborúban is, kiket isteni segítséggel elűzött az országból. Úgy beszélik, hogy a menekülő ellenség pénzt szórt el, hadd tartsa vissza a kapzsiság az üldözőket. De László imájára mindez a sok pénz kövekké változott. E pénzek kőbe formált emlékei ma is láthatók, ahogyan sokan állítják, akik azokon a tájakon jártak. Ugyanott láthatók sziklákból csodásan fakasztott források is, Szent László imájára, amikor seregét kellett felüdítenie. Láthatók, úgy mondják, lándzsájának és pajzsának lenyomatai is kőben, mintha viaszba vésődtek volna. Ide kapcsolódik az a legenda is, amely a besenyők elleni háborújával kapcsolatos….”
A legendának ismert egy másik változata is, amiben Szent Lászlót üldözik a tatárok/törökök, és ő szórja el az aranyakat azzal a céllal, hogy amíg az üldözők azokat felszedik, addig ő maga egérutat nyer. Közben persze az aranypénzek kővé változnak…
Ennek a legendának a Tordai-hasadékhoz kötődő változatát a következőképpen meséli el Orbán Balázs: „Nem messze van ide az a hegy, a hol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is Szent László pénzének nevezi, a monda szerint a szent király az őtet üldöző kúnok közé aranypénzt szórt; de a midőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kúnok fogvicsorgatva vették űzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, a midőn a hegy élén feltűnt a magyar seregnek a király segélyére siető zöme, melynek a szent király élére állván, az űző kúnok csakhamar üldözöttekké váltak s mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik muntyei táborhelyüket is elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a Muntyét Király-erdejének…”
A Szent László–pénzének egy változata szerint Szent László üldözte a kunokat, akik aranypénzt szórtak maguk mögé, arra számítván, hogy amíg a magyar vitézek az aranyak összeszedésével foglalatoskodnak, addig ők egérutat nyernek. László király hiába kérte a katonáit, hogy folytassák a kunok üldözését, azok inkább az aranyakat szedték össze. Ekkor a király Istenhez fordult segítségért és így fohászkodott: „Uram, te segíts meg, éretted harcoltam! És íme, csoda történt: Isten az aranyakat, amit a kunok a földre szórtak, mind kővé változtatta.” Azon a vidéken manapság is mutogatják az aranyból lett köveket, amiket Szent László pénzének neveznek. Mivel a történetben arról van szó, hogy a kunok Kolozsvárt támadták meg, és a király a város felmentésére érkezett, valószínű, hogy a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszegről származik a monda, ahol több falu határában is lehet „Szent László-pénzét” találni.
A bakonyi Pénzesgyőr falu a nevét Szent László-pénzéről kapta, mert a falu határában emelkedő dombok nummuliteszes mészkőből állnak. Itt két nevezetes és könnyen megközelíthető lelőhelyen is gyűjthető nummulitesz.
K=3,5-4; S=2,93-3,10. Szín: barna, sárga, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: metamorf és üledékes vasércekben, karbonatitokban, hidrotermás telepekben. TL: Stájerország (Ausztria). Név: Matthias Joseph Anker (1772-1843) osztrák mineralógus. Leírás éve: 1825. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat; valójában vastartalmú dolomitnak (is) tekinthető, melyben a Mg:Fe arány 1:1 körül van, de mangánt is tartalmaz; ha a vas aránya ennél kisebb, akkor barnapát a neve.
K=3,5-4; S=3,96. Szín: barna, sárgásbarna, vörösbarna, fehér. hamuszürke, sárgásszürke, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, selyem. Genetika: rétegzett üledékes vasérctelepekben és metaszomatikus vasformációkban; hidrotermás telérekben, gránit- és nefelinszienit-pegmatitokban, karbonatitokban; üledékekben lehet autigén vagy alkothat konkréciókat. TL: ismeretlen. Név: sziderosz = vas (görög). Leírás éve: 1832. Megjegyzés: az egyik legfontosabb, bár rossz minőségű vasérc, tiszta állapotban 48,3% Fe-at tartalmaz; hideg savakban lassan, forró savakban gyorsan oldódik; a közönséges neve vaspát; .
K=3,5-4; S=3,773. Szín: azúrkék, berlini kék, nagyon sötét kéktől a halványkékig. Karc: halványkék. Fény: félig gyémánt, üveg, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: Chessy, Rhône (Franciaország). Név: lazhward = kék (perzsa). Leírás éve: 1824. Megjegyzés: híg savakban pezsgéssel oldódik, forrásban lévő vízben elbomlik; hosszabb idő után átalakul malachittá; az antik képeken emiatt az ég nem kék, hanem zöld színű, mert a kék festékként használt azurit átalakult malachittá.
K=3,5-4; S=4,05. Szín: élénkzöld, sötétzöld, feketészöld. Karc: halványzöld. Fény: gyémánt, üveg, selyem, bársony, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: moloche = mályva (görög). Leírás éve: 77. Megjegyzés: híg savakban könnyen feloldódik; sokszor azuritból keletkezik, s ilyenkor szép pszeudomorfózákat alkot.
K=3,5-4; S=2,86. Szín: színtelen, fehér, szürkés, sárga, barna, rózsaszín. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház, porcelánszerű, opálos. Genetika: mészkő diagenezisével vagy hidrotermás metaszomatózisával; hiperszalin üledékekben; szkarnokban és márványokban; hidrotermás telérekben, karbonatitokban, ultrabázisos üledékekben. TL: valószínűleg a Brenner-hágótól nyugatra, Innsbruck és Sterzing között (Ausztria). Név: Dieudonné Sylvain Guy de Gratet de Dolomieu (1750-1801) francia geológus és természettudós. Leírás éve: 1792. Megjegyzés: UV alatt fehér vagy rózsaszín színben fluoreszkálhat; savakban csak nagyon lassan oldódik, viszont finom pora meleg savakban pezsegve könnyen oldódik; a dolomitot CO2 fejlesztésre, üveggyártáshoz, a kohászatban, a vegyiparban, a műtrágya- és tűzállóanyag gyártásban használják fel. Pora csiszoló- és tisztítószernek alkalmas.
K=3-3,5; S=6,56. Szín: színtelen, fehér, halványsárga, füstszínű, sötétszürke, fekete. Karc: fehér. Fény: gyémánt, üveg, gyanta. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: cerussa = fehér ólom (latin). Leírás éve: 1565. Megjegyzés: HH UV alatt sárga színben fluoreszkálhat; híg salétromsavban pezsegve oldódik; megőrölve közvetlenül felhasználható fehér festékként.
K=?; S=1,77. Szín: barna, krétafehér. Karc: fehér. Fény: fénytelen. Genetika: szervesanyagban gazdag tengervizekben és tavakban, periglaciális és glaciomarin környezetben. TL: Ika-fjord, Ivigtut közelében (Grönland). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1963. Megjegyzés: 8oC felett könnyen kalcittá dehidratálódik.
K=1-2; S=3,96. Szín: halványzöld, zöldeskék, égszinkék. Karc: világoskék. Fény: selyem, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Loktyevszkíj-bánya, Loktyevka-folyó, Altaj-hegység (Oroszország). Név: aurichalcum = aranyréz, azaz sárgaréz (latin). Leírás éve: 1783. Megjegyzés: savakban és ammóniában feloldódik.
K=4,5; S=4,0-4,2. Szín: zöld, kékeszöld, égszinkék. Karc: halványkék, fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos. TL: Rosas-bánya, Sulcis, Szardínia (Olaszország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1908. Megjegyzés: savakban oldódik.
K=1,5-2; S=2,16. Szín: lila, rózsaszín. Karc: nagyon halvány lila, fehér. Fény: viasz, gyanta, kissé gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Stichtite-domb, az Adelaide-bánya közelében, Dundas, Tasmania (Ausztrália). Név: Robert C. Sticht (1857-1922), a Mount Lyell Bányavállalat és Vasúttársaság egykori igazgatója (Ausztrália). Leírás éve: 1910. Megjegyzés: zsíros tapintású; híg sósavban pezsgés kíséretében könnyen feloldódik.
K=2,5; S=3,02-3,22. Szín: halvány kékeszöld, kékeszöld, fehér. Karc: ?. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos. TL: Red-hegy, Ukiah közelében, Mendocino megye, Kalifornia (USA). Név: Albert Leo McGuiness (1926-1990) amerikai ásványgyűjtő. Leírás éve: 1961.
K=4,5; S=2,423. Szín: színtelen, tejfehér, halványsárga, szürke. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: tavi borát-telepekben. TL: Ryan, Fumace Creek körzet, Halál-völgy, Inyo megye, Kalifornia (USA). Név: William Tell Coleman (1824-1893) amerikai bányatulajdonos. Leírás éve: 1883. Megjegyzés: élénk halványsárga fluoreszkálás; forró sósavban feloldódik.
K=2,5; S=1,955. Szín: színtelen, fehér, szürke. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: arid régiókban, playákban és sós mocsarakban, ill. belőlük képződött üledékes telepekben. TL: Iquique, Tarapaca (Chile). Név: George Ludwig Ulex (1811-1883) német vegyész. Leírás éve: 1849. Megjegyzés: vízben kissé oldódik; RH és HH alatt sárga, zöldessárga vagy fehér színben fluoreszkálhat; helyenként fontos bőr nyersanyag; íztelen.
K=2,5; S=1,906. Szín: színtelen, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, szatén. Genetika: üledékes borát-telepekben. TL: Kramer borát-telep, Boron, Kern megye, Kalifornia (USA). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1927. Megjegyzés: hideg vízben lassan, forró vízben és savakban könnyen feloldódik.
K=5-6; S=2,15-2,17. Szín: színtelen, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos átalakulási termék vagy elsődleges kiválás. TL: Kaukázus. Név: hidor = víz (görög) + boracit. Leírás éve: 1834. Megjegyzés: forrásban lévő vízben részlegesen feloldódik.
K=5-5,5; S=3,80. Szín: szurokfekete, zöldesfekete, barna. Karc: fekete, zöldesfekete. Fény: félig fémes, selyem. Genetika: Mg-Fe-szkarnokban. TL: Vaskő (Ocna de Fier) (Románia). Név: Ernst Ludwig (1842-1915) osztrák vegyész. Leírás éve: 1874. Megjegyzés: savakban lassan oldódik.
K=3,5-4; S=3,70. Szín: rózsaszín, rózsavörös, meggyvörös, sárga, sárgásszürke, fehéjbarna. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: hidrotermás telérekben, metamorf telepekben, karbonatitokban; üledékekben autigén vagy másodlagos ásvány; gránitpegmatitokban. TL: Nagyág (Săcărâmb) (Románia). Név: rodokrosz = rózsásbőrű (görög). Leírás éve: 1780. Megjegyzés: meleg savakban oldódik.
K=3,5-4; S=3,00. Szín: színtelen, fehér, halványsárga, világosszürke, halványbarna, halvány rózsaszín, lilás rózsaszín. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: különböző magmás és üledékes kőzetekben elsődleges ásvány; szerpentinit és peridotit metamorfózisának vagy egyéb átalakulásának terméke; tengeri evaporitokban, hidrotermás telérekben és karbonatitokban. TL: Magnészia (Görögország). Név: a Mg-tartalma után. Leírás éve: 1797. Megjegyzés: UV alatt halványzöld vagy halványkék színben fluoreszkálhat; hideg sósavban kissé, meleg savakban pezsegve oldódik; tűzálló téglák, kohó falazatok készítésére használják.
K=2,5; S=2,8. Szín: élénkzöld, sárgászöld. Karc: ?. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Hillside-bánya, Bagdad, Yavapal megye, Arizona (USA). Név: Charles Alfred Anderson (1902-1990) amerikai geológus. Leírás éve: 1951. Megjegyzés: radioaktív; vízben feloldódik; RH és HH UV alatt élénk halványzöld vagy sárgászöld fluoreszkálás.
K=2,5; S=2,02-2,03. Szín: fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: hidrotermás. TL: Campo Frascia, Val Malenco, Lombardia (Olaszország). Név: Ettore Artini (1866-1928) olasz mineralógus. Leírás éve: 1902. Megjegyzés: hideg savakban pezsgés kíséretében könnyen feloldódik.
K=2,5-3; S=2,11. Szín: színtelen, szürke, halványsárga, barna. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: sós kivirágzásokban; fumarolák szublimációs terméke. TL: ismeretlen. Név: natrun = természetes só (arab). Leírás éve: 1747. Megjegyzés: vízben feloldódik, savakban pezseg; lúgos ízű; RH UV alatt fluoreszkálhat.
K=3-3,5; S=4,22-4,31. Szín: színtelen, fehér, halványszürke, halványsárga, halványbarna, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: hidrotermás telérekben, anoxikus üledékekben, széntelepekben. TL: Alston Moor, Cumberland (Anglia). Név: William Withering (1741-1799) angol orvos és mineralógus. Leírás éve: 1783. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkál és foszforeszkál; híg sósavban feloldódik.
K=3,5; S=3,76. Szín: színtelen, szürke, halványsárga, halványzöld, sárgásbarna, halványvörös. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: mészkövek és márgák hidrotermás teléreiben; geodákban és konkréciókban; hidrotermás érctelérekben és karbonatitokban. TL: Strontian, Argyilshire (Skócia). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1791. Megjegyzés: UV alatt fluoreszkálhat; híg sósavban feloldódik.
K=2; S=2,109. Szín: színtelen, fehér, szürke. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: barlangi képződményekben; talajokon vagy sziklákon (arid éghajlaton) kivirágzásokat alkot. TL: ismeretlen. Név: kálium + sal = só (latin) + nitrum = szíksó, lúgsó (latin). Leírás éve: ősi. Megjegyzés: vízben feloldódik; sós és hűsítő ízű.
K=4-4,5; S=4,43. Szín: fehér, halványszürke, sötétszürke, halványbarna, barna; ritkábban a vörös, rózsaszín, narancssárga, sárga, zöld, almazöld, smaragdzöld, kék, kékesszürke halványabb árnyalataiban. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: James Louis Smithson (1754-1829) brit vegyész és mineralógus. Leírás éve: 1780. Megjegyzés: UV alatt halványzöld vagy halványkék színben fluoreszkálhat; savakban pezsegve oldódik; közönséges neve cinkpát vagy gálma; régebben a cink előállítás egyedüli nyersanyaga volt; nagyobb tömegben ma is értékes cinkérc.
K=2-2,5; S=4,0. Szín: színtelen, fehér, szürke, halványsárga, halványbarna, halvány rózsaszín, halványzöld. Karc: fehér. Fény: gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: hidor = víz (görög) + cink. Leírás éve: 1803. Megjegyzés: UV alatt halványkék vagy lila fluoreszkálás; savakban könnyen oldódik.
K=3,5-4; S=3,12. Szín: fehér, ill. halványtól élénk rózsaszínig. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: Mn-tartalmú üledékekben. TL: Kutná Hora [Kuttenberg] (Csehország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1903. Megjegyzés: salétromsavban könnyen feloldódik.