(6-7. tárló)
A szulfátok osztályába tartozó kristályvegyületek oxigéndús környezetben, a Föld felszínén vagy annak a közelében jönnek létre, az [SO4]2-, a [CrO4]2-, a [WO4]2- és az [MoO4]2- anionok valamint különböző fémek kapcsolódásából. A keménységük általában 2-4. A nagyméretű, kétértékű kationokkal (Ba, Sr, Pb) való kapcsolódás esetén ellenálló szerkezetek jönnek létre. A kisméretű kationok legtöbbször csak hidratált állapotban, azaz H2O molekulákkal körülvéve épülnek be a szerkezetbe. Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a vegyület különböző számú vízmolekulával kapcsolódva változó szerkezeti felépítést mutat.
A különböző szulfát-vegyületek száma a természetben igen tekintélyes. A kromátok, molibdátok és volframátok viszont lényegesen kisebb csoportot képeznek.
6. tárló:
7. tárló:
K=3-3,5; S=4,5. Szín: színtelen, fehér, sárga, barna, szürke, vörös, zöld, kék. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta, gyöngyház. Genetika: hidrotermás (kiválása mindig a kisebb hőmérsékleten történik, illetőleg a szulfidos érctelérek kialakulásának befejező szakaszára esik; önállóan is alkot telérkitöltéseket, de gyakran más ásványokhoz társul; Buda környékén melegvízforrások terméke); mészkövekben, magmás kőzetekben, karbonatitokban. TL: ismeretlen. Név: barisz = nehéz (görög). Leírás éve: 1640. Megjegyzés: a bárium leggyakoribb ásványa; gyakori szinonímája a súlypát; UV alatt különböző színekben fluoreszkálhat; keresett ipari nyersanyag: mélyfúrások öblítőiszapjának nehezítéséhez, festékgyártáshoz (Ba-fehér) használják.
K=1,5-2; S=2,317. Szín: színtelen, fehér, sárga, sárgásbarna, barna, szürke, vörösesbarna, kék, rózsaszín, fekete. Karc: fehér. Fény: félig üveg, gyöngyház, selyem, fénytelen. Genetika: tengeri sótelepekben (csekély oldhatósága folytán a töményülő tengervíz legelső lecsapódási terméke, de kiválása csak hidegebb (25oC-nál hidegebb) és kevéssé tömény tengervízből következik be; ellenkező esetben anhidrit válik ki, amely utólagos vízfelvétellel részben vagy egészen gipsszé alakulhat), talajokban; másodlagosan kénessav és karbonátos kőzetek reakciójával szulfidos érctelepekben; anhidritből vízfelvétellel; kénes vulkáni gázok és Ca-tartalmú kőzetek reakciójával; kivirágzások barlangokban és bányákban. TL: ismeretlen. Név: gipszosz = vakolat (görög). Leírás éve: Kr.e. 315. Megjegyzés: vízben alig, sósavban könnyen feloldódik; a tömeges gipszkőzetet elsősorban dísztárgyak, szobrok készítésre használják, az iparban pedig égetett gipszet állítanak elő belőle. Hevítéskor fázisfokozatok állnak elő: gipsz→bassanit (CaSO4*1/2 H2O)→γ-CaSO4→anhidrit. Az iparban a 120-180oC-on dehidrált gipsz a stukkógipsz= bassanit, megőrölve kerül forgalomba. Bő vízzel elkeverve percek alatt megkeményedik, újra (finom szemcsés összeilleszkedéssel) monoklin dihidráttá regenerálódik. A γ-CaSO4, amely 800-900oC-on keletkezik, az ún. esztrich-gipsz. Porrá őrölt formában csak napok múlva vesz fel újra vizet, viszont a kristályszemcsék viszonylag nagyobb térfogat növekedése, és ezáltal szoros illeszkedése folytán a stukkógipsznél keményebb anyaggá szilárdul.
A gipszhez kapcsolódó tévhitek, hiedelmek:
Theophrasztosz említ egy bizonyos földet, amelyet Méloszon, Számoszon és Thümphaiaban bányásznak, és „amelyet a thesszáliai és szomszédos népek gipsznek neveznek”. Ezt az anyagot falazáskor, kötőanyagként használják, mégpedig úgy, hogy a munkások előbb összetörik, majd vizet öntenek rá, jól elkeverik és közvetlenül kövek közé öntik. Arra vigyáznak, hogy közvetlenül a felhasználás előtt keverik össze vízzel, mert ha előbb, akkor gyorsan megköt, és nem lehet felhasználni. Ez az anyag olyan erővel ragasztja ösze a falba rakott köveket, hogy inkább a kövek törnek el, de a gipsz nem. „Valójában gyakran megesett, hogy egy épület részei összeomlottak,… míg a magasabb részek felfüggesztve maradtak, mivel a gipszkötés tartotta össze azokat”.
A gipsz szemcsés-kristályos, tömeges változata az alabástrom. Mivel nagyon puha anyag, könnyű volt faragni és a felületét fényesre csiszolni. A bibliai időkben egyszer használatos tégelyeket készítettek belőle kozmetikumok tárolására. De készültek belőle dísztárgyak is. Az alabástromból készült különböző dísztárgyak: urnák, tálak, dobozok és szobrok azonban elsősorban a régi etruszk sírokból kerültek elő.
Többféle betegség elleni gyógyszer alkotórésze volt. Magyarországi adatok szerint a 18. században például vérhas elleni „parasztorvosság” volt: „Az alabastromot porrá kell tenni és borban igya meg. A bort pedig annyira kell megmelegíteni, míg hédsége (?!) elvész.”
„Külömb-külömbféle nemekben tulajdon szín-tartó gyöngy a holdkő, mely tükör, avagy eveg [üveg] módon látszik által. Ez a holddal fogy, avagy nevekedik. Színe fejér, avagy fekete, avagy sárga. Az Arábiában termő fejér a kórság ellen hasznos, ha az ő hulladékja italban bévetetik.”
A holdkőről a következő fantasztikus leírás olvasható az ásványokkal „gyógyító” egyik internetes honlapon: hatásos depresszió, változókor, gyomor problémák, sebgyógyító, nyirokkeringés, hormonháztartás, menstruációs panaszok, bőr, tobozmirigy, termékenység esetén. Szépsége miatt a holdkő a nőiesség szimbóluma. Segít leküzdeni a hangulatingadozásokat és a depressziót. Oldja a szervezetben keletkező negatív energetikai blokkokat, csökkenti a stressz okozta gyomor problémákat. Medálként hordva, az arcunk tisztább és kisimultabb lesz. Sebgyógyító hatása van, terhesség alatt, és szülésnél is ajánlott a viselése. Jótékony hatásai közé tartozik, hogy fejleszti az érzelmi intelligenciát. Alkalmazása: ékszerként viselhetjük, vagy marokkőként tegyük a megfelelő testrészre. Holdtöltekor tegyük ki a hold fényére legalább 2-3 órára, hogy fel tudjon töltődni1. A kérdés csupán az, hogy melyik holdkőről van szó. A gipsz- vagy a plagioklász változatról?
K=2-2,5; S=1,757. Szín: színtelen, fehér, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: másodlagos; barlangi képződményekben; kivirágzások sós tavakban és talajokon. TL: Lillooet körzet, Brit Kolumbia (Kanada). Név: hexa = hat (görög) + hidor = víz (görög). Leírás éve: 1911. Megjegyzés: vízben feloldódik; keserű, sós ízű.
K=3,5-4; S=4,62. Szín: színtelen, halványsárga, sárgás narancssárga, rózsaszín. Karc: fehér, sárga. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos. TL: Felsőbánya (Baia Sprie) (Románia). Név: Klebelsberg Kunó (1875-1932) egykori magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter. Leírás éve: 1929. Megjegyzés: gyengén mágneses lehet; hideg, tömény sósavban lassan oldódik.
K=2,5-3; S=6,38. Szín: színtelen, fehér, szürke, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila. Karc: fehér. Fény: gyémánt, gyanta, üveg. Genetika: másodlagos. TL: Parys-hegy, Anglesey-sziget (Wales). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1779. Megjegyzés: UV alatt sárga színben fluoreszkálhat; salétromsavban lassan, ammónium-citrát vagy –acetát oldatban könnyebben oldódik.
K=3,5-4; S=3,97. Szín: smaragdzöld, feketés-zöld, halványzöld. Karc: halványzöld. Fény: üveg vagy kissé gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Mednorudjanszkoje Cu-telep, Nyízsnij Tagil, Közép-Urál (Oroszország). Név: André Jean François Marie Brochant de Villiers (1771-1840) francia geológus és mineralógus. Leírás éve: 1824. Megjegyzés: savakban feloldódik.
K=3-3,5; S=2,98. Szín: színtelen, halványkék, halványlila, fehér, rózsaszín, halványbarna, szürke. Karc: fehér, halványszürke. Fény: üveg, gyöngyház, zsír. Genetika: üledékes evaporittelepekben, magmás kőzetekben, fumarolák körül, hidrotermás telérekben. TL: Hall, Tirol (Ausztria). Név: an = nélkül (görög) + hidor = víz (görög). Leírás éve: 1794. Megjegyzés: savakban oldódik. Lásd: gipsz.
K=1-2; S=1,66-1,82. Szín: fehér, szürkésfehér. Karc: fehér. Fény: fénytelen, földes. Genetika: másodlagos; vulkáni szublimátum. TL: Halle, Szászország, (Németország). Név: az összetételében lévő alumíniumról. Leírás éve: 1780. Megjegyzés: savakban oldódik.
K=1,5; S=1,89. Szín: színtelen, fehér, halványszürke, halványsárga, halványzöld. Karc: fehér. Fény: félig üveg. Genetika: másodlagos; fumarolák és hévforrások körüli kiválásokban. TL: ismeretlen. Név: halotrichum = hajsó (latin). Leírás éve: 1789. Megjegyzés: vízben feloldódik; fanyar ízű.
K=3-3,5; S=3,97. Szín: színtelen, fehér, halványkék, rózsaszín, halványzöld, halványbarna, fekete. Karc: fehér vagy halványan színezett. Fény: üveg, gyöngyház. Genetika: üledékes vagy hidrotermás. TL: Bellwood, Hall megye, Pennsylvania (USA). Név: caelestis = ég (latin). Leírás éve: 1797. Megjegyzés: UV alatt fehér színben fluoreszkálhat; tömény savakban és alkáli-karbonát oldatokban lassan oldódik; a vegyiparban Sr-vegyületek, színes fény előállításához (nyomjelző lövedék, tűzijáték) keresett nyersanyag.
K=2,5-3; S=2,664. Szín: színtelen, szürkésfehér, halványsárga, sárgásbarna, vöröses. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: tavi evaporitokban, szikes talajokon, vulkáni fumarolákban, meddőhányókon. TL: Espartinas sós tó, Aranjuez, Madrid tartomány (Spanyolország). Név: Louis Jaques Thénard (1777-1857) francia vegyész. Leírás éve: 1826. Megjegyzés: vízben feloldódik; íze kissé sós.
K=2; S=1,895-1,898. Szín: zöld, halványzöld, zöldeskék, kék, kékeszöld, színtelen, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. TL: ismeretlen. Név: melanteria = vasgálic (görög). Leírás éve: 1850. Megjegyzés: vízben feloldódik; édeskés, fanyar, fémes ízű.
K=3,5-4; S=2,6-2,9. Szín: színtelen, fehér, halványszürke, halványsárga, halványvörös, halvány vörösesbarna. Karc: fehér. Fény: üveg, kissé gyémánt. Genetika: szulfátos oldatok és Al-tartalmú kőzetek reakciójából. TL: Tolfa, Lazio (Olaszország). Név: az összetételében lévő alumíniumról. Leírás éve: 1565. Megjegyzés: erősen piroelektromos; híg kénsavban lassan oldódik; izzítás után salétromsavban könnyen oldódik; kiizzítás után vízzel timsóoldat lúgozódik ki belőle; a Parád körüli vulkanitokban; pirit-markazit elmállásakor képződő kénsav hatására agyagos üledékben is létrejöhet.
K=2,5-3; S=3,28-3,34. Szín: mélykék, zöldeskék, kékeszöld. Karc: zöldeskék. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos. TL: St. Blazy és St. Just, Cornwall (Anglia). Név: Victor von Lang (1838-1921) osztrák fizikus és krisztallográfus. Leírás éve: 1864. Megjegyzés: híg savakban és ammóniában könnyen feloldódik.
K=2-2,5; S=1,677. Szín: színtelen, fehér, halvány rózsaszín, halványzöld. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem, fénytelen. Genetika: kivirágzások bányaflakon, barlangokban és felszíni szulfidos Mg-os kőzeteken; bányavizekból és sós tavakból bepárlódással képződik; a kieserit és a langbeinit hidratációs terméke; fumarolák szublimációs terméke. TL: Epsom, Surrey (Anglia). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1899. Megjegyzés: száraz levegőn könnyen dehidratálódik; vízben könnyen feloldódik; keserű és sós, fémes ízű; közönséges neve keserűsó; oldott állapotban egyes gyógyvizek – keserűvizek hatóanyaga (pl. Buda, Igmánd).
K=1,5-3; S=3,32. Szín: kék, sötétkék. Karc: halványkék. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. TL: Nura-Taldíj W-telepek (Kazahsztán). Név: Eugene Valdemar Posnjak (1888-1949) amerikai geokémikus. Leírás éve: 1967.
K=1,5; S=1,73-1,79. Szín: színtelen, fehér vagy a sárga, a zöld és a vörös, halvány árnyalataiban. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: másodlagos, fumarolák szublimációs terméke; barlangi képződményekben. TL: Cerros Pintados, Tarapacá (Chile). Név: John Pickering (1777-1846) amerikai jogász és filológus. Leírás éve: 1844. Megjegyzés: vízben feloldódik; fanyar ízű.
K=2,5-3; S=2,75-2,85. Szín: szürke, halványsárga, színtelen, vöröses. Karc: fehér. Fény: üveg, viasz, gyöngyház. Genetika: evaporitokban; fumarolák szublimációs terméke; bazaltok üregeiben; nitráttelepekben. TL: Villarubia de Santiago, Toledo (Spanyolország). Név: Johann Rudolf Glauber (1604-1668) német alkímista→glaubersó→glauberit. Leírás éve: 1808. Megjegyzés: vízben kifehéredik; sósavban feloldódik; kissé sós ízű.
K=2,5-3,5; S=2,91-3,26. Szín: sárga, borostyánsárgától sötétbarnáig. Karc: halványsárga. Fény: félig gyémánt, üveg, gyanta, fénytelen. Genetika: másodlagos vagy hidrotermás. TL: Barranco del Jaroso, Sierra Almagrera, Almeria tartomány (Spanyolország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1852. Megjegyzés: erősen piroelektromos; sósavban feloldódik.
K=3-3,5; S=2,562. Szín: színtelen, halványsárga, szürkészöld. Karc: fehér. Fény: üveg, fénytelen. Genetika: tavi evaporittelepekben. TL: Searles Lake, San Bernardino megye, Kalifornia (USA). Név: Henry Garber Hanks (1826-1907) amerikai mineralógus. Leírás éve: 1885. Megjegyzés: vízben könnyen feloldódik, híg savakban gyengén pezseg; sós ízű; HH UV alatt halványsárga fluoreszkálás.
K=1,5; S=1,645. Szín: színtelen, fehér. Karc: fehér. Fény: üveg, selyem. Genetika: másodlagos; kivirágzások szolfatárák, fumarolák és geotermikus gázkürtők körül. TL: Čermniky (Tschermig) (Csehország). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1853. Megjegyzés: vízben feloldódik; édeskés, fanyar ízű.
K=3,5; S=3,5-3,8. Szín: sötét olajzöld, zöld, sárgászöld. Karc: világoszöld. Fény: üveg, olaj, gyanta, viasz, gyöngyház. Genetika: másodlagos. TL: Szisszerszk és Nyízsnij Tagil, Urál (Oroszország). Név: Alekszandr Fjodorovics von Volborth (1800-1876) orosz paleontológus. Leírás éve: 1852. Megjegyzés: savakban oldódik.
K=2,5; S=2,028. Szín: színtelen, fehér halványsárga, halványvörös, szürke. Karc: fehér. Fény: üveg. Genetika: óceáni rétegzett sótelepekben; fumarolák szublimációs terméke; hidrotermás érctelepekben. TL: Vezúv, Campania (Olaszország). Név: pikrosz = keserű (görög) + merosz = rész (görög). Leírás éve: 1855. Megjegyzés: hideg vízben feloldódik; keserű ízű; szinoním neve schönit.
K=2,5-3; S=6,88-7,48. Szín: élénksárga, viaszsárga, sárgás narancssárga, élénk narancssárga, vöröses narancssárga, élénkvörös, barna, kék, szürke, szürkésfehér, fehér színtelen. Karc: fehér. Fény: gyanta, gyémánt. Genetika: másodlagos: főleg metaszomatikus galenittelepek oxidációs övében keletkezik (Bleiberg); de pneumatolitos-teléres hidrotermás galentiből is képződik (Rézbánya – Băiţa). TL: Bleiberg, Karintia (Ausztria). Név: Franz Xavier Wulfen (1728-1805) osztrák-német jezsuita szerzetes, mineralógus. Leírás éve: 1845. Megjegyzés: piezoelektromos lehet; tömény kénsavban és lúgokban oldódik, salétromsav és sósav elbontja.
K=2,5-3; S=6,0-6,1. Szín: jácintvörös, narancsvörös, narancssárga. Karc: sárgás narancssárga. Fény: gyémánt. Genetika: másodlagos. TL: Berezovszk, Urál-hegység (Oroszország). Név: krokosz = sáfrány (görög). Leírás éve: 1763.
K=4,5-5; S=6,1. Szín: színtelen, fehér, szürke, kékesszürke, barna, halványsárga, narancssárga, vörös, zöld. Karc: fehér. Fény: üveg, gyémánt. Genetika: szkarnokban, hidrotermás telérekben, greizenekben, gránitpegmatitokban; alluviális üledékekben. TL: Bispberg, Fe-bánya, Säter, Dalama (Svédország). Név: Karl Wilhelm Scheele (1742-1786) svéd vegyész. Leírás éve: 1821. Megjegyzés: RH UV alatt élénk kékesfehér fluoreszkálás; salétromsav és sósav elbontja.
K=2,5; S=2,286. Szín: berlini kék, égszínkék, zöldeskék. Karc: fehér. Fény: üveg, gyanta. Genetika: másodlagos; kiválás fumarolák körül. TL: Ciprus. Név: chalcanthum = rézvirág (latin). Leírás éve: 50. Megjegyzés: vízben feloldódik; száraz levegőn dehidratálódik; fémes, émelyítő ízű; közönséges neve rézgálic; a „bordeaux-i lé” alkotórésze.
K=2; S=3,66. Szín: mélysárga, sárgás narancssárga, vörös, barnássárga, barnás narancssárga. Karc: sárgásfehér. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. TL: Jáchymov (Csehország). Név: Franz Xavier Zippe (1791-1863) osztrák mineralógus és geológus. Leírás éve: 1824. Megjegyzés: radioaktív; RH és HH UV alatt sárgászöld vagy zöld fluoreszkálás; savakban közepesen oldódik; közönséges neve uránvirág.
K=?; S=2,39. Szín: égszínkék. Karc: ?. Fény: ?. Genetika: szerpentinit repedéseiben és kromatitjaiban. TL: Nakauri-bánya, Shinshiro, Alchi prefektúra (Japán). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1976. Megjegyzés: híg savakban pezsegve feloldódik.
K=3,5; S=3,88. Szín: smaragdzöld, feketés-zöld, halványzöld. Karc: halványzöld. Fény: üveg. Genetika: másodlagos. TL: Antler-bánya, Mohave megye, Arizona (USA). Név: a típuslelőhelyről. Leírás éve: 1889. Megjegyzés: híg kénsavban feloldódik.
Álalakok (pszeudomorfozák)
A kristály küldő alakja és fizikai sajátságai között nagyon szoros összefüggés van, ugyanis a külső alak és a fizikai sajátságok összessége is a belső szerkezet függvénye.
A természetben azonban előfordulnak olyan kristályok is, amelyek külső alakja és a fizikai sajátságai között nincs összefüggés, vagyis az ásvány nem a kristályszerkezetének megfelelő alakot mutatja. Ilyen esetben beszélünk álalakról, idegen szóval pszeudomorfózáról.
Egy később keletkezett, fiatalabb ásvány megtartotta, illetve felvette egy korábbi ásvány kristályalakját. Megtartották a kristályalakot a paramorfózák és a kémiai álalakok, felvették egy idősebb ásvány kristályalakját a mechanikai álalakok.
A kémiai álalakok vagy átalakulási pszeudomorfózák úgy keletkeznek, hogy egy idősebb ásvány anyagának részbeni felhasználásával egy fiatalabb ásvány képződik, amely megtartja az idősebb ásvány kristályformáját.
Például: kősóból (NaCl) thénardit (Na2SO4) képződhet úgy, hogy a thénardit a kősó kristályformáját veszi fel. A kémiai folyamat az alábbi egyenlettel írható le: 2NaCl + H2SO4 = Na2SO4 + 2HCl